A NEMZETET EGYESÍTŐ MAGYAR KATOLIKUS RENDEZVÉNY
A sárvári MDF szervezet 1997 óta minden évben ellátogat egy- egy olyan helyszínre- eleinte határon belül, majd 1999-tő a határon túlra-, ahol nemzettudatunkat megedzhetjük, ezeréves történelmünk helyszíneit megismerhetjük, ugyanakkor egy kellemesen eltöltött kirándulás emlékeivel is utazhatunk haza.
Ópusztaszer, Budapest, Arad, Csíksomlyó,felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Doberdó után először "repetáztunk": hat év után megismételtük akkori sikeres csíksomlyói utunkat. Ezúttal azonban nem lett elég a kisbusz: az ikervári MDF-esekkel és barátainkkal közösen mintegy félszázan vágtunk neki az útnak, melyet Bertha András alelnökünk professzionálisan szervezett meg, és Martos Gábor szintén mesterfokon tolmácsolt idegenvezetéssel tett emlékezetessé.
A XV. század elején számos ferences- rendi kolostort építettek Erdélyben: Csíksomlyó, Fehéregyháza, Vajdahunyad, Kolozsvár, Brassó, Medgyes.A török dúlása majd mindet tönkretette, csak Somlyó őrizte magát. Így lett ez az erdélyi missziós területek központja. Mai búcsújáró szerepe az 1567-es vallási háború győzelméhez fűződik: János Zsigmond király a protestáns vallás (unitárius) maghonosítását erőltette Csíkban és Gyergyóban. Az ottani papság ellenállását segítette a nép is, és a katonákat a Tolvajos- tetőnél legyőzték a hithű őslakosok. A csata közben az asszonyok, a gyerekek és az aggok Csíksomlyón a Boldogságos Szűz Mária szobra előtt imádkoztak. A győzelem emléke a Búcsú.
Hosszadalmas, 900 km-es út után másnap, szombat reggel Csíkszeredán, a városban hagytuk a buszunkat, hogy csatlakozzunk az Erdélyből, Magyarországról, Európa más országaiból, Amerikából érkező zarándokok és érdeklődők Csíkszereda külvárosába, Csíksomlyóba igyekvő több százezrestömegéhez. Székelyek, csángók, amerikás magyarok, óhazaiak,mind igyekeztünk a két Somlyó hegy által közrefogott völgybe, ahol emelték a néhány éve a Makovecz Imre általtervezett Hármashalom Oltárt, és amely előtt tartották az ünnepi misét. sok csángó és székely település zarándokai, az egyházközségek küldöttei, azaz a keresztalják sok tíz, száz, netán több száz kilométert gyalogoltak végig ütemes csengettyűszóra a Csíkba bevezető utakon zászlóikat és helységnévtábláikat magasba emelvén. Nekünk, a "kényelmesebb" látogatóknak is meg kellett küzdenünk egy pár kilométernyi hegyen- dombon való mászással, kinek- kinek a fizikailag teljesíthető, különböző meredekségű ösvényen.
Ottani idő szerint délután fél egykor kezdődött a mise, melyet a fiatal Majnek Antal munkácsi megyés püspök celebrált. Az ima első sorai ismertek: "Szent fiadat, Boldogasszony, Kérd e népért!" Megható, minden résztvevő számára soha el nem feledhető élményt adott az, amikor az egyházi énekek, a gregorián dallamok, a kristálytisztán és érthetően elmondott prédikáció a Nagy Somlyó oldalából visszhangzott néhány pillanat eltelte után. Még szerencse, hogy útközben "gyakoroltuk" régi imádságunkat, a "Boldogasszony, anyánk" kezdetű himnuszunkat, vagy a Székely Himnuszt, mert mint mindig, most is ezek elénekelésével ért véget az ünnepi szentmise.
Négyszázezred magunkkal zarándokoltunk le a hegyről, hogy azután a hegy lábánál a múlt század elején épített kegytemplomba is- ahova a Boldogságos Szűz Mária 400 éves fából készült szobrát az oltáron helyezték el ereklyeként- benézhessünk. a fárasztó, de lelkileg feltöltekező nap után a másnapi erdélyországi kirándulás a Békás- szoros és a Gyilkos-tó környékén mindnyájunkkal megígértette azt, hogy ide még- nem is egyszer- vissza kell jönnünk. Aki pedig nem volt, már most tervezze be. Szerencsére utazási irodák, egyházi és civil szerveződések egyre több utat szerveznek Csíksomlyóba.
Gróf István, elnök
megjelent a Sárvári Hírlap XVIII. évfolyama 12. számában, 2006. június 16-án
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése