IMPRÓK A FALON- VALAMI JAZZ-FOTÓTÁRLAT A NÁDASDY VÁRBAN

Imprók a falon - Valami jazz: fotótárlat a Nádasdy-várban<

2017.03.29. Büki László 'Harlequin'

Március 28-án az elmúlt 10 év dzsesszkoncertjein készült fotókból nyílt kiállítás a Nádasdy-várban. A falakon a Sárvári Fotóklub öt tagja (Benkő Sándor, Auer Gábor, Kereszty Gábor, Tóth Zoltán ‘Cooper’, Makrai Tamás) és Oswald Schechtner fotói elevenítik meg a honi és külföldi jazz nagyszerű előadóit, többek közt Grencsó István, Dudás Lajos, Kőszegi Imre, Joe Fonda vagy épp Chris Jarett portréját.

Sárváron Markó Péter fanatizmusának és zenei elhivatottságának köszönhetően régóta neves dzsesszelőadók teszik tiszteletüket a Nádasdy-vár dísztermében. A zenét hallgatóként megélni és fotósként utólag láttatni két külön dolog, ám mindkét esetben igaz, hogy akár befogadóként, akár megörökítőként kellő érzékenységgel kell "hozzányúlni". Március 28-án erre mutatott alternatívát annak a hat fotósnak a képanyaga, mely a sárvári jazz elmúlt 10 évét ölelte fel.

A tárlatnyitót követően a kiállító fotográfusok közül Kereszty Gábor válaszolt kérdéseinkre:

10 évet ölel fel a mostani tárlat a sárvári jazz történetéből. Mióta örökíted meg az itt fellépő művészeket?
Hallgatni régóta járok, koncerteket fotózni három éve kezdtem. Az eleje nehéz volt, sok apróságot meg kell tanulni. Mondják, a fotós a fontos, nem a felszerelés. Ez biztos igaz, ám itt azért a nagyobb fényerejű objektívek, a fejlettebb, magas érzékenységet jól tűrő szenzorok nélkül csak véletlen lehet jó képet csinálni.
Mi a különbség és mi inspirál egy jazz est fotózása során egy hagyományos (pl rock, pop) koncerthez képest?
Szeretek rockot is fotózni, sokszor látványosabb - de mégis ez más. Ott rengeteg a fényeffekt, a körítés, nekem pedig az arc kell igazán. Sokszor a popzenészi gesztusok begyakoroltabbak, sematikusabbak, itt pedig olyan arckifejezéseket látni, amik nekem nagyon tetszenek, jól áthozhatók.

Sárváron mindig izgalmas zenei- és kulturális programokba futhatunk bele, emellett élénk a fotósélet, fotósaktivitás is, hiszen működő fotóklubja van a városnak. Közelebb visz egy-egy téma intim, érzékeny megjelenítéséhez - mint pl. a jazz - hogy tagja vagy?
Igen, ez két téma Sárvár büszkesége. A jazzélet 10 éve a 40 koncertjével, vele az előadók színvonalával egy nagyon komoly érték. Ma este New York krémje muzsikál a tárlatnyitó után: ilyet nem hallasz a környéken, messzi helyekre kell utazni érte. A vár atmoszféráján - ami nagyon nem mindegy - Markó Péter óriási ismeretségei, barátságai és munkája az egyik fontos pont. Aztán a ma fellépő Joe Fonda bőgős, aki szinte hazajár Sárvárra, európai turnéin mindig beugrik ide az éppen aktuális csapatával, formációjával. Fonda óriási zenész és óriási karakter, nem véletlenül élmény fotózni is. A sorban említsük meg Gróf Istvánt is, aki értő szakíróként élteti, terjeszti a jazzsajtóban [és számos esetben lapunkban is! - a Szerk.] az itteni koncerteket.

A fotóklub önmagában különlegesség, hiszen egy nagymúltú közösség felélesztése, újrahívása a mai állapot. Nekem is komoly inspirációt ad, rengeteget fejlődtem velük - pedig most kezdtem a fotózást. A mai anyagról tudni kell, hogy egy szűkebb kör munkája, mindannyian klubtagok, de a helyi kulturális portál fotósai.
Mit kell tudnunk a mostani tárlatról, van-e esetleg olyan érdekessége, ami fotótörténeti jelentőségű, illetve egyéb szempontból rendhagyó?
A mai kiállítás bővített változata a nyári, Cicelle Aranyháromszög rendezvénysorozat akkori kiállításának. Érdekes, hogy a szerzők név nélkül "dobták be" az anyagot: a képek a zenészekről szólnak. Vagy magáról a zenéről? Vagy inkább arról, hogy van egy ilyen színvonalú sorozat Sárváron.

A tárlat április 27-ig látható a vár Folyosó Galériáján.
Megjelent a www.vaskarika.hu portálon 2017.03.29-én