2017. január 31., kedd

TINÓDI- EMLÉKNAP, SÁRVÁR, VÁRPARK

TINÓDI LANTOS SEBESTYÉN EMLÉKNAPJA, SÁRVÁR, VÁRPARK, 2017.01.31

Tisztelt emlékezők!
Hölgyeim! Uraim!
Sárvár három aranykorát szoktam volt emlegetni: a XVI. század közepétől való századot, amikor a Nádasdyak a városban kerülvén, megépítették ezt a csodálatos várat, belakták, és társadalmi, tudományos, művészeti, hadi központtá tették azt. A második a XIX. század és a XX. század fordulója, amikor a közeli falvak egyesültek, a városi lét elemei az infrastruktúra kiépült, és amikor az ipari nagyüzemek, a modern mezőgazdasági nagybirtokok, és a rájuk alapozott élelmiszeripari üzemek kiépültek a városban. A harmadik a XX. század '90-es éveitől datálható, mely napjainkig tart, és mely idő alatt az önkormányzatiság adta lehetőségekkel élve, az egészséges kockázatvállalásokat meglépve a város iparfejlesztéseivel, gyógyfürdő- várossá válásával kiemelkedett a környező Nyugat- dunántúli kisvárosok sorából. Nos, tehát most a harmadik kor üzen az elsőnek.

Tinódi Lantos Sebestyén életéről itt, Sárváron újat és mást mondani szinte lehetetlen, így én sem fogok. Az országszerte ismert költő, zenész, történész, vagy ahogy mai szóval mondanánk, újságíró Baranyából származott, és Török Bálint udvarában kapta meg a kezdő szellemi töltetet későbbi pályájához. Majd Werbőczy udvara következett, a katonaság, a sebesülés, és az emiatt kezdődött zenei pályafutása. Innen Erdély, majd Felvidék, benne Kassa, majd Eger következett, mire 1555-ben őszén pártfogója, - akit már régebbről is ismert-, Nádasdy Tamás nádor sárvári udvarába került.
Inkább méltatására helyezném a hangsúlyt, amit már életében is meg-megkapott. A magyar nyelvű irodalom egyik megteremtőjeként a nádor eszméit hirdette,de érdekes módon a hitújítással, a reformációval kapcsolatban nem foglalt egyértelműen állást, ezekről műveiben többféleképpen értelmezhető sorokat találunk. Patrónusában annyira megbízott, hogy amikor halálát közeledni érezte, Sárvárra utazott, mintha azt kívánta volna, hogy ott helyezzék örök nyugalomra. Ez így is történt! (II.) Nádasdy Ferenc, a Fekete Bég Sárvárra, és 1599-ben a püspöki székben került lelkésze, Magyari István az 1602-ben Sárváron megjelent "Az országokban való sok romlásnak okairól, és azokból való magzabolázásának jó mógyjáról" című művében a katolikusok vádjaira válaszol, miszerint az ország romlása a protestánsok rovására írandó. Bessenyei József történész munkáját idézve Magyari négy indokot hoz fel ezek megcáfolására. Ezekből három a reformátor elődök gondolataira támaszkodik, míg a negyedik Tinódi Sebestyén históriás énekeire alapozva azt állítja, hogy a magyar végvári katonaság sanyarú, kilátástalan állapota már a korábbi, a reformáció előtti időkre datálható. A kezdeti évek Tinódi- kultuszának másik példája szintén a Fekete Bég egyik, 1605-ben írt levelével bizonyítható, mikor is II. Ferenc főúr Tinódi versét idézi,"..majd Tinódi éneke fejünkre száll..." bevezetéssel, emígyen:
"Láttatok Urak szarvon kötött tulkot,
Mészáros kezében feje fölött sulykot,
Ki mint bányja veti halál előtt magát,
De nem kerülheti el a mészáros bárdját"
Természetesen az 1544-ben, Kolozsváron megjelent Tinódi-féle Krónika a magyar nyelvű hazai irodalom egyik alapműve, amire hamarosan Balassi, majd a XIX. században Arany János, Vörösmarty is támaszkodhatott. Sebestyén deák valóban az egyik legnagyobb magyar költőnk, , historikusunk, dalszerzőnk volt. Szintén a historizáló XIX. század egyik terméke Szigligeti Ede Tinódiról írt színműve, de az egyik utód, Nádasdy Lipót a máig álló és működő nádasladányi kastélyukban Orlai Petrich Soma festővel megfestetette Nádasdy Tamás portréját pártfogoltja, Tinódi Lantos Sebestyén társaságában. A XX. században folytatódott a Tinódi- kultusz. Az érintett települések, ahol a históriás alkotott, megemlékeztek róla. Egerben, Tinódon, Szigetváron, Dombóváron, Budapesten emeltek szobrot neki. Sajnálattal konstatálhatjuk, hogy annak a Sárvárnak szánt lovasszobornak a felállítását, amely ma Nyírbátor főterén díszlik, egy vitatható finanszírozási probléma felvetésével indokoltan a helyi döntéshozók többsége elvetett 2001-ben. Némi kárpótlás, hogy a kor másik szellemi óriásának, Sylvester Jánosnak egész-alakos szobrát pedig 44 nap múlva avathatjuk.
Városunk Tinódi- kultuszát őrzi a lantos, mint egyetlen gimnáziumunk névadója, két emléktábla, és a kőrrelief, amely tövében hamarosan elhelyezhetjük az emlékezés virágait. És még egy! A város szellemi produktuma volt a za majd három évtizedes rendezvénysorozat, amelyet a helyi művelődés- szervezők, Tóth Ferenc Virsli vezetésével, és a hazai régi-zene előadóinak egy csoportja, Dinnyés József, Tihanyi László, Kátai Zoltán és sokan mások a "Históriás Napok" égisze alatt teremtettek meg. Tinódi mester műveinek köszönhetően egyre többen vannak a lantot, a kobozt, középkori hangszereket kezükbe fogó, dalaikat ezeken kísérők. Ma este is hallhatjuk egy fiatal képviselőjüket itt,a Múzeum dísztermében.
Egy ismert versszakaszával búcsúzom a nagy zenész költőtől, mely sorok ma is aktuálisak.
"Tuggyátok, magyarok, hírösök valátok,
Míg nagy szeretettel egymást hagattátok,
De mihelt köztetök ti meghasonlátok,
Otten oországotokban, ím, mint pusztulátok"
Köszönöm, hogy meghallgattak!

Gróf István, volt alpolgármester
Fotók: Benkő Gábor

Elhangzott Sárváron, a Nádasdy-vár parkjában elhelyezett Tinódi- emlékmű előtt, a históriás halálának évfordulóján rendezett megemlékezésen, 2017. január 31-én

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése