2016. február 28., vasárnap

A KELET- EURÓPAI PROG-ROCK KIRÁLYAI- SBB KONCERT A BUDAI MOM SZÍNPADÁN

A KELET- EURÓPAI PROG-ROCK KIRÁLYAI-
SBB KONCERT A BUDAI MOM SZÍNPADÁN

A lengyelek beat- rock- jazz zenészei, ámbár nem verték a magyar felhozatalt - legalább is szerintünk-, a 60-as évek közepétől meghatározó szereplői lettek a Közép- Kelet- európai zenei rendezvényeknek. A románok (Phonix), a csehek (Blue Effekt), a szlovákok (Collegium Muzikum) is bele-beleszóltak a vetélkedésbe, de a mieinken kívül mindenképpen az északi ország zenészei voltak a nyerők.
A No-To-Co a Fonográfot jóval megelőzve építette be a hegyvidéki lengyelek népzenéjét folk- rock-zenéjébe, és Czeslaw Niemen volt az az énekes- billentyűs, aki egy erős évtizeden keresztül igényes, a progresszívtől a jazzen keresztül a latin balladákig terjedő repertoárjával tarolt a vasfüggönyön innen. Nem kellett elvont értelmiséginek lennünk ahhoz, hogy nyári gyakorlaton levő agrármérnök- hallgató csoportunk többsége ott élvezkedjen krakkói koncertjén 1972-ben.
Niemen kísérőiből alakult aztán az SBB, a Silesian Blues Band, avagy más értelmezés szerint a Szukaj, Burz, Buduj azaz Keresd, Törd össze, Építsd fel! nevű banda, akik az akkor divatba jövő, a haladást megtestesítő. műfajokat összegző zenéjükkel világ- viszonylatban is elismerést szereztek. 1972 és ’80 között nem kevesebb, mint 14 nagylemezt adtak ki, és ezek egy része az angolszász piacon is hódított. A blues alapból bennük volt, a jazz a Mahavishnu Orchestra, a progresszív a Pink Floyd közvetítésével épült be zenéjükbe még az elején, ugyanakkor muzsikájuk mindvégig egyedi, önálló jegyeivel megkülönböztethető, felismerhető máig is.
Ebben legfőbb szerepe Jozef Skrzek-nek van, aki a banda motorja, zeneszerzője, - ritkán- énekese. És persze valódi multi- instrumentális zenész: basszusgitáron, orgonán, zongorán, szintetizátoron, szájharmonikán, és még sok mindenen játszik. A gitáros a görög származású Antymos Apostolis, míg a dobos az „aranyévekben” velük játszó, majd kiváló, de 2015-től újra tag Jerzy Pietrowski.
A MOM kultúrházban tartott bulijukra ugyan árultak a távoli karzatra ülőhelyeket, de nem csak az ára miatt váltottunk sokan mégis a „dühöngőbe” jegyet: ilyesfajta zenét nemcsak hallani, hanem látni és érezni is kell! Skrzek basszusolt az első dalban, és karrierjük egyik meghatározó állomásának, az abból lemezt is készítő Budai Ifi Park –beli koncert felemlegetésével kereste meg a közös nevezőt a zömében ősz, és leginkább vállig érő hajú férfiközönséggel, akik e nélkül is lelkesen fogadták az itthon bizony elég régen hallott legendát. Az alacsony, sovány gitár- virtuóz a dobok mellett, hátra húzódva hozta olykor fürge futamait, máskor megkomponált uniszónóit a billentyűvel. Az ütős fél színpadot beterítő dobszerelésével keményen, de a bonyolult, váltakozó ritmikájú számokban végig precízen, határozottan dobolt.
Volt egy- két kérdőjel a műsor elején a színpadon körbenézve: a hatalmas szekrény- Hammond helyett annak korszerű, egymanuálos elektromos változata, a Studio 900 állott a billentyűssel szemben, a menekülés útvonalát jobbról- balról két szinti (az utóbbi a basszus) zárta el. Jozef igen magas homloka kiadta kezdődő kopaszságát, amelyet hátul ritka, vállig lenyúló hajával próbált ellensúlyozni. Kemény, futamokkal gazdagított basszus-játéka Jack Bruce-t, vagy a mi Orszácky Jackienket idézte, billentyűs- játéka ellenben senki máshoz nem volt hasonlítható. A szépen megkomponált dallamok hangnem- és ritmusváltásokkal lettek érdekesek, hosszabb improvizációra ellenben ritkán vállalkozott. A mintegy kétórás koncert közepén a szájharmonikát elővéve a blues- zene rejtelmeibe is beavatott minket.
A zenekarvezető uralta a színpadot: a próbák, előadások alatt begyakorolhatták a számokat, így csak ritkán kellett társaira tekintve vezényelnie a zenei folyamatokat. Énekhangja nem volt karakteres, de tisztán szólt abban a néhány percben, amikor a 15-20 perces kompozíciókban megszólalt. A színpad bal oldalán felállított második dobszerelés ottlétére is csak a műsor kétharmada körül derült fény: a gitáros, Apostolis egy jól sikerült Pietrowsky dobszóló után beült mögéjük, és levágott egy szintén nem akármilyen dobszólót ő is, bizonyítván, hogy nemcsak Jozef az a bandában, aki több hangszeren is úr.
Nyolc kompozíció lejátszása után a banda el akart köszönni a közönségtől, de ahogy a koncert közönsége reagált, az őket is meglepte: nem egyszer, nem is kétszer, hanem négyszer tapsoltuk vissza a lengyel zenészeket, akiktől a szférák lebegő zenéjét, szintetizátorvarázst, pofagyaluval kísért, bele- dünnyögős bluest, és lengyelül énekelt , népzenei ihletésű balladát is hallhattunk a végén. Nem voltak sietősök a koncert után sem, a hallban az autogramra várakozókat jól megvárakoztattak a fiúk.
Persze tudjuk, hogy a jó munkához idő kell! A jó zenéhez meg pláne!
Gróf István
fotók: Gróf István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése