ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSK- DR. KÓNYA IMRÉVEL

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK- DR. KÓNYA IMRÉVEL

GRÓF ISTVÁN: Jó estét kívánok! Szeretettel köszöntöm Önöket az Évezrednyitó beszélgetések XII. évfolyamának 72 alkalmával, az idén pedig a harmadik beszélgetésen találkoztunk. Úgy látszik, hogy ezek a választások elvették az emberek kedvét a közösségi programoktól, mivel a vártnál kevesebben vagytok. De annál lelkesebbek. Én bízom benne. A mai beszélgetésünknek egy olyan aktualitása van, - gondolom, hogyha a Televízióba a Rákay Philip- féle műsorba belenéztek, akkor tudják- miszerint az Ellenzéki Kerekasztal megalakulásának a 25. éves évfordulóján vagyunk. ’989-ben zajlottak le azok az események a rendszerváltozás során, amelyek a következő évben, 1990-ben a vér nélküli forradalmat indukálták, és a Közép- kelet-európai országokban mindenhol, megtörtént a rendszerváltozás. A mai alkalommal ennek az Ellenzéki Kerekasztalnak a fő motorja, szervezője, Dr. Kónya Imre jogász lesz a vendégünk. Szeretettel köszöntöm a körünkben. (taps)
Egy-két epés megjegyzést kaptam eddig is a beszélgetések során, hogy az Antall-kormány tagjai, politikusai nagyobb számban a vendégeim, mint általában. Mi tagadás, Kónya Úr a hatodik ex-miniszter, aki itt van az Antall- kormányból, Für Lajos, Jeszenszky Géza, Andrásfalvy Bertalan, Bod Péter Ákos vagy maga a miniszterelnök úr, Boross Péter után, de egyikük sem okozott csalódást a hallgatóságnak. Ellenkezőleg, mindenki érdekfeszítve hallgatta őket. A mai alkalom másik érdekessége, hogy olyan eddig nem volt a Beszélgetések során, hogy egy házaspár mindkét tagja a vendégünk volt: Kutrucz Katalin, Imre felesége III/III-as témakörben adott egy alapos tájékoztatást nekünk 2005 áprilisában ugyanezen a helyen.
Szokásunkhoz híven néhány mondatos idézettel kezdenénk a mai beszélgetést. Egy 2011-ben, azaz 3 éve készült interjú alapján idézem vendégem egyik mondatát: „A Kádár- rendszer a maga gulyáskommunizmusával, a többi szocialista országhoz viszonyítva lényegesen elviselhetőbb körülményeket teremtett az embereknek. Ugyanakkor velejéig hazug volt, és egyértelműen működésképtelen. Ezt a működésképtelenséget viszont az emberek nem élték meg, mert azt látták, hogy a felszínen minden működik. Ehhez képest jött a rendszerváltás, ez a hatalmas átalakulás a maga rengeteg nehézségével, munkanélküliséggel, gazdasági problémákkal. Úgy kellett átoperálnunk mindent, hogy közben az élő szervezet ne álljon le. Egy elfuserált rendszerből újra magántulajdonon alapuló piacgazdaságot, a pártállamból polgári demokráciát kellett teremteni. Ez nem volt egyszerű feladat. Három tojásból rántottát nagyon egyszerű csinálni, de a rántottából három tojást, az már elég nehéz”. Ennyi az idézet, és még egy nagyon rövid, ehhez kapcsolódó másik idézet, hogy megadjuk az alaphangot.”Egy véres forradalom radikalizmusát számon kérni a megegyezéssel változtatókon, jó esetben naivitás, de ha politikusok teszik, sokkal inkább tudatos demagógia”. Eddig a két idézet, és akkor tisztelettel felkérem Dr. Kónya Imrét, hogy a beszélgetést kezdje meg.

KÓNYA IMRE: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindjárt azzal kezdem, udvariatlan módon, hogy István barátomat kiigazítom, mert úgy mutatott be, mint az Antall- kormány miniszterét. Valóban, minden május 23-án van egy ebéd az Antall- kormány tagjai részére, ahova engem is meghívtak. Boross Péternek mondtam, hogy ne viccelj, én csak a Te kormányodban voltam, az Antall- kormányban nem. Azt mondta, teljesen mindegy, az ugyanaz! De én is azt gondolom, hogy az ugyanaz. Egyébként az Antall-, és a Boross- kormány annyiban különbözött, ami tragédia, hogy nem Antall József volt a miniszterelnök a továbbiakban, és ami kevésbé tragédia, hogy már nem Boross Péter volt a belügyminiszter, hanem én. Ettől függetlenül nyilvánvaló, hogy a politikai tevékenységemben nem az a rövid félévnyi belügyminiszterség volt a csúcs, de az nagyon érdekes, hogy sok vonatkozásban ez maradt meg az emberekben. Most nemcsak abban, hogy a rendőrök elnézőek velem, amikor esetleg gyorsan hajtok, és az is előfordul, hogy még mindig megismernek. Ez eléggé el nem ítélendő módon előnyökhöz juttat olyankor.
Egyébként pont Szombathelyre igyekeztem - ezt csak úgy elmesélném - 1996-ban, vagy ’97-ben. Egy lakossági fórumra tartottam, és késésben voltam. Akkor éppen ellenzékben voltunk, és én frakcióvezető- helyettes voltam. Mivel késésben voltam, egy kicsit sietnem kellett. A 8-as útra rákanyarodva beálltam egy160-170-es tempóra, hogy odaérjek. Egyszer csak utolértem két motoros rendőrt, akik egymás mellett mentek, pontosan lefoglalva az út jobb oldalát. Mögéjük beálltam, úgy 80-nal mendegéltek. Egy darabig mentem mögöttük, majd nézem az órámat: ez így nem megy, nem fogok odaérni. Lesz, ami lesz, kiraktam balra az indexet, és megelőztem őket. De látom ám, abban a pillanatban a visszapillantó tükörben, hogy az összes lámpájuk már ég, bekapcsolták az összes szirénát, leelőznek, leállítják a motort, leszállnak. Én is megállok, kiszállok a kocsiból, megyek eléjük. Jön felém a parancsnokuk. Meglát, megáll, szalutál, majd azt mondja: X.Y törzsőrmester jelentkezem. Ha jelentkezel, akkor olyan nagyon nagy baj nem lehet - gondoltam magamban. Mondtam neki, hogy törzsőrmester úr, az a helyzet, hogy eléggé késésben vagyok, Szombathelyen várnak egy lakossági fórumon, és tudom, túlléptem a sebességet. Rám néz, majd azt mondja: adjunk biztosítást? Nagyon megköszönném!- mondtam. És mint a régi szép időkben, az egyik elém állt, a másik mellém, és beindultunk. Az volt a különbség, hogy én vezettem, nem volt sofőr, és így jöttünk, úgy 140-150-nel, és időben megérkeztünk Szombathelyre. Nos, aznap Pető Iván, aki kormánypárti frakcióvezető volt, szintén Szombathelyen tartott előadást, és meg kell, hogy mondjam, nem volt ilyen megkülönböztetett bánásmódban része. Akkor még Pintér Sándor volt a főkapitány, fölhívtam telefonon, és mondtam neki, hogy gratuláljál légy szíves, a Vas megyei kollegáidnak, mert ez és ez történt. Azt mondta az egyébként mostani belügyminiszter: Te találtad ki, hogy „Szolgálunk és védünk!” Ez a feladatunk!
Akkor eszembe jutott az, amit Antall József többször mondott nekem. Akkor, az Antall kormány idején, én frakcióvezető voltam, és az nem volt akármi. Mert 165 szabadon választott képviselőt vezetni, az azért nem volt semmi! Elég, ha csak annyit mondok, hogy a kormány, az azóta már elhunyt Rabár Ferenc miniszter úr előterjesztésében egy megszorító csomagot vezetett elő, - mert ’90-ben egy kicsit rosszabb helyzetben vettük át az országot, sok más után, mint a következő kormány tőlünk-, és szükség volt egy megszorító csomagra. No, most ezt előadni a 165 szabadon választott képviselőnek, meg elfogadtatni, ez nem volt könnyű feladat. Szegény Rabár Ferenc ezt professzoros módon adta elő, hogy miért van erre szükség, satöbbi, satöbbi. Én vezetem az ülést. Utána felteszem a kérdést, hogy kinek van hozzászólása. Na, Csurka Pista elsőnek jelentkezett. Édes jó Istenem- mondom, és nézek körül, hátha jelentkezik valaki más is, mert akkor neki adom a szót. De nem jelentkezett. Akkor: Parancsolj, Pista! Felállt, és a következőket mondta: Ha ezt a népnyúzó csomagot elfogadjuk, semmivel sem vagyunk jobbak, mint a kommunisták! És kitört a taps. Megvártam, míg elül a taps, majd mondtam: Te Pista! Ez a mi kormányunk javaslata! Erre Pista feláll: Nem érdekel! Megint kitört a taps. Így indult ez az MDF frakcióval, de le a kalappal ezek előtt a fiúk előtt, Csurkástól, mindenestül, tokkal-vonóval elfogadták, azok is, akik később szembefordultak velünk, és otthagytak bennünket. Végig tudtuk csinálni a ciklust! Akkor is, amikor a legnehezebb volt, amikor a miniszterelnök úr otthagyott bennünket, és akkor is, mikor a társaink nem voltak mellettünk. És azért mondom én ezt, és azokra a társakra is, akik otthagytak bennünket, mert az a 165 képviselő mind, - legalább is én azt hiszem-, azért jött oda, mert szolgálni akarta az országot, szolgálni akarta a nemzetet. Senkiben nem merült fel, hogy ilyen-olyan bizniszt csináljon. Persze ez az egész akkor nem is látszott olyan nagy biznisznek. Nemcsak nekem, aki akkor ügyvéd voltam, és felére, negyedére csökkent a jövedelmem. De hát senkinek nem jutott eszébe, hogy ebből valami külön pénzt lehetne csinálni. És hogy hosszú távra mit remélt az ember, az egyéni kérdés volt. Én például azt reméltem, hogy ez hosszú távra egy sikeres valami lesz. De nem ez volt, ami hajtotta azokat az embereket, akik akkor odakerültek, vagy nem kerültek oda, mert nem a Parlamentbe kerültek, hanem más szinten kezdték el a politikát. Mint polgármester úr is, és azok, akik ma már máshol politizálnak, de hajdanán abban a Magyar Demokrata Fórumban kezdték, amelyik az első olyan szervezet volt, amely valóban országosan megszerveződve, fel tudott lépni az akkori, valóban hazug,- ahogy voltál szíves idézni- és mindenképpen a nemzet érdeke ellen dolgozó rendszerrel szemben. És ez nem volt kis dolog!
Úgy kezdődött az egész - végül is ezért hívtatok meg, nem azért, hogy a későbbi időszakról meséljek,- hogy létrejött az Ellenzéki Kerekasztal. Az valódi hungarikum volt. Különbözőképpen zajlottak le a rendszerváltozások ezekben a volt szocialista, tehát a volt szovjet tömb országaiban. De azt ne tessék elhinni, amit gyakran megpróbálnak belemagyarázni. Azaz két dolgot. Azt, hogy ez kizárólag azon múlott, hogy az amerikaiak meg az oroszok megegyeztek. Nem azon, avagy, nem csak azon múlott! .....

A beszélgetés végig elolvasható az "Évezrednyitó beszélgetések-V." kötetben (Sárvár, 2016.)

Elhangzott az "Évezrednyitó beszélgetések" sorozat részeként 2014. október 29-én, Sárváron, a Nádasdy- vár Dísztermében