2014. április 17., csütörtök

Túlérett blues zenész márpedig nincs! John Mayall koncert az Akváriumban

2014.04.17. Gróf István - Fotók és videó: Császár Márta

Túlérett blues zenész márpedig nincs! - John Mayall koncert az Akvárium Klubban

A blues történetének élő legendája, John Mayall adott koncertet hétfőn a fővárosi Akvárium Klubban. A brit gitáros tavaly ünnepelte 80. születésnapját, mostani turnéja ennek jegyében zajlik. Eddig 12 alkalommal koncertezett Magyarországon, először 1985-ben a Kisstadionban, legutóbb 2010-ben a StarGarden fesztiválon.

A Mayall-koncert előtti éjjel a Las Vegas-i MGM Grand Arénából közvetített Manny Pacquiao vs. Timothy Bradley profi bokszmeccset nézve agyonizgultam magam, hogy az „öreg", immár a 36.-at taposó szimpatikus filippínó ne megalázottan távozva hagyja el a ringet. Ez éppenhogy megtörtént, ugyanakkor a három hete megvásárolt Mayall koncertjeggyel a zsebemben biztos voltam abban, hogy a rá következő estén kellemetlen meglepetés nem érhet. Nem azért, mert a brit blues egykori apjának, mára nagyapjának eddig hét koncertjét - köztük a szombathelyit és a vasi Zsoldos Báróék előzenekarával lenyomott tatabányait - nagy megelégedéssel hallgattam végig, és nemcsak azért, mert a szigorúan diétázó, vega, fitneszelő bluesfaterból simán elvárható, hogy végigjátszhat egy 90-100 perces bulit. Hanem azért, mert az improvizációra épülő blues zenében nincsen felső korhatár: itt csak tovább érnek a zenészek az idő múlásával. Gondoljunk csak a már csak széken ülve játszó B.B. King-re, a 89 évesen Eric Clapton Crossroads fesztiválján fellépő Robert Lockwood-ra, vagy az ereje teljében levő, a 70-hez közeledő, tavaly új, izgalmas dupla albumot kiadó Buddy Guy-ra.

A pesti köznyelven a Demszky-gödörben, azaz az Akvárium Klub 1500 embert befogadó Nagy Halljában tartott buli április 14-én, hétfőn este 8-kor kezdődött, de a fél órával előtte érkezésem csak a terem közepére engedett állóhelyet. A kezdésre zsúfolásig telt a dühöngő, a „Nagy generáció" 60-70-es rajongói mellett a 30-as, 40-es korosztályból is sokan jöttek el. Az 1953-as koreai háborúban katonáskodott (!) John Mayall mellett a legutóbbi, tavaly a polcokra került A Special Life c. albumán szereplő zenészek léptek fel: Rocky Athas gitáron, Greg Rzab basszuson és a fekete Jay Davenport dobon. Ámbár elég nehéz lehetett Rocky-nak akár Coco Montoya, akár Walter Trout, vagy Buddy Whittington árnyékában fellépni - hogy a korai évek Eric Claptonjáról, Peter Green-jéről, Mick Taylor-áról ne is beszéljünk - és gitárjátékával elkápráztatnia bennünket, ez mégis elmaradt, inkább az igyekezet, mint profi tudása miatt. Letekerte a szólókat, de amikor a főnöke került sorra ezen a hangszeren, inkább odafigyeltünk azokra. Ebben lehet, hogy a hangosításnak is szerepe lehetett. A tövig behúzott fehér sapkájában fellépő basszeros, Greg ellenben tökéletes zenét adott: időnként elengedett szólói is a hangszer alapos ismeretéről tanúskodtak ugyanúgy, mint Jay-é, a dobosé.
Mayall mester, akinek magas, falzett énekhangja 50 éve közismert a rock-blues szakmában - Steve Winwoodhoz, elsőrangú kortársához hasonlóan - éneke mellett elsősorban billentyűs és harmonikás, és csak másodsorban gitáros. Most két billentyűt is csatasorba állított a színpad közepén elhelyezkedve: egy Roland VK-t az orgona-, és egy jól bevált 700 GX-et elektromos zongorajátékára. Blues- és boogie-zongorázása mindig is figyelemreméltó volt, most is ezekre kapta a több elismerést, de a legtöbbet mégis az egyedi, jól megkülönböztethető harmonikajátékára. Az általam végigtanulmányozott 80th Anniversary Tour előadásain - melynek során úgy járta be a világot az idős mester, hogy kétnaponta koncertezett a sokszor több száz kilométerre levő következő helyszíneken - mindig változott a setlist, azaz az ott előadott dalok összetétele. Ez nem volt nehéz, hiszen 45 albumot, a válogatás-, és koncertlemezekkel együtt 69 nagylemezt maga mögött tudó művésznek volt miből válogatnia.
A pesti koncerten elhangzott a korai Claptonos albumáról az All Your Love, a Laurel Canyon albumról a Walkin' On the Sunset, vagy a US Union nagylemezről a zöld üzenetű, 6/8-os ritmusú Nature Disappearing, valamint a későbbi időszakából származó, általa gitáron előadott Dirty Water, vagy az új nagylemezéről a címadó szerzemény. Az öreg blues-fateroknak, így Otis Rushnak tisztelgett Mayall a So Many Roads c. szerzeményénvel, majd a jazz-es szériából a Turning Point albumról a több mint 10 perces California előadása dobta fel a hangulatot az egyébként ezekre a bulikra tökéletes helyszínt biztosító Nagy Hallban. A buli zárószáma a mester jó értelemben vett slágere, a Room To Move volt most is, John egyéni ének- és harmonikajátékával.
A koncert után a hozzám hasonló elfogult rajongók felmentek az emeleti öltöző ajtaja elé, hogy autogramot kérjenek idecipelt CD-ikre, vinyljeikre. A fiatal alkalmazott kiszólására, miszerint ma este nem lesz dedikálás, mégsem széledtünk szét, ismerve a blueskirály közönséghez kötődő közvetlenségét. Nem is telt el 5 perc, Mayall a dobosával és a basszerosával ott termett a ruhatár mögött, és mindenkinek türelmesen aláírta az elé tett hanghordozók borítóit. Nemcsak ezért nem bocsátottam volna meg magamnak, ha kihagyom a koncertet...

megjelent a www.vaskarika.hu és a www.bluesvan.hu portálokon

2014. április 4., péntek

CHIKÁN ATTILA ELŐADÁSA A NÁDASDY VÁRBAN

A JELEN TÁRSADALMI GONDJAI A MÚLTBAN GYÖKEREZNEK
CHIKÁN ATTILA AZ ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEKBEN

Újabb évadát kezdte meg az Évezrednyitó beszélgetések március 11-én a Nádasdy-vár dísztermében. Ezúttal a vendég Chikán Attila közgazdász, az első Orbán- kormány gazdasági minisztere volt.
A jó kedélyű és közérthetően fogalmazó előadótól elöljáróban azt tudakoltuk, hogy a miniszter, vagy a professzor lenne-e a jó megszólítás. Maradjon a professzor, az tartósabb- válaszolta Chikán Attila. Az est házigazdájától, Gróf Istvántól megtudtuk azt is, hogy a most 12. évadához érkezett sorozat első vendége a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és volt a Corvinus Egyetem rektora is. Fó kutatási területe a vállalat-gazdaságtan, a versenyképesség és a logisztika. Chikán Attila úgy véli, hogy túltekintve a napi gazdasági folyamatokon a magyar társadalom jelenlegi negatív folyamatai a múltban gyökereznek. A korrupció a török hódoltság idején vert gyökeret. Ez nem menti fel a mai korruptakat, de látni kell, hogy ez mikor kezdődött. Az egészségügy problémái a Kádár- korszak elejétől datálódnak, amikor meghirdették az ingyenes egészségügyi ellátást, de annak a feltételei nem voltak adottak. Ennek isszuk ma is a levét- figyelmeztetett a közgazdasági professzor. Ezeken az okokon kívül az egész világ keresi a válaszokat a gazdasági válságokra, lehetőleg olyan módon, hogy az emberek szociális lehetőségei ne sérüljenek. A gazdasági folyamatokkal kapcsolatban a professzor nem szereti a nagy szavakat, hiszen a történések egy része előre látható, vagy utólag mindenképpen az okaival megmagyarázható.
-Itt ez a 2008-as gazdasági válság, amire minden hozzáértő hivatkozik. Előzőleg is sokan mondták, hogy a pénzügyi rendszerek háttere nem garantálja a válságok elkerülését, a nagyobb balhét. Most megint gondolkodhat az egész világ, hogy azok az intézmények, amelyek a készpénzfizetésre alapoztak, mit csináljanak akkor, mikor milliós pénzügyi ügyleteket intéznek egyetlen gombnyomással- sorolta a kihívásokat Chikán Attila.
A közgazdász professzor előadás nem volt elbizonytalanító, de megnyugtató sem. szándéka szerint pusztán az elemző szemszögéből mutatta be azokat a folyamatokat, amelyek meghatározzák napjainkat. Chikán Attila nem rejtette véka alá, hogy milyen következményekkel jár szembenéznünk ahhoz, hogy bizakodhassunk közös jövőnket illetően.
xy
Fotó: Pajor András
Megjelent a Sárvári Hírlap XXVI. évfolyamának 7. számában, 2014. április 4-én