ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK- DR. KÁSLER MIKLÓSSAL

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK DR. KÁSLER MIKLÓSSAL

GRÓF ISTVÁN: Jó estét kívánok! Szeretettel üdvözlöm az „Évezred- nyitó Beszélgetések” XII. évfolyamának idei második, összességében a 71. alkalmán a kedves hallgatóságot. Úgy látszik, az orvosok meghívása jelentősen megnöveli a sárváriak és Vas megyeiek érdeklődését, hiszen régen nem látott létszámban vannak most itt Önök jelen, sőt, jó néhányuknak sajnos nem jutott már ülőhely. Emlékszem, Papp Lajos neves szívsebész-humanista ittjártakor is telt ház volt, ugyanúgy Vizi E. Szilveszter orvosprofesszor úr látogatásakor, aki mint polihisztor, társadalom-, és gazdaságpolitikai kérdésekkel inkább foglalkozott, mint orvostudománnyal. Ugyancsak telt ház volt a rákkutatással foglalkozó Dávid Tamás doktor úr estéjén is, aki végül is csak szakkérdésekkel foglalkozott. Mostani meghívottunk, Dr. Kásler Miklós professzor úr, az Onkológiai Intézet főigazgató- főorvosa,- akit szeretettel köszöntök a meghívó Sárvári Milleneum Alapítvány nevében is körünkben-, előzetes megbeszéléseinknek megfelelően ugyancsak nem csak orvosi témákról fog beszélni. Mint tudvalevő, Sárváron nőtt fel, itt végezte el az általános-, és középiskolai tanulmányait, majd Szegeden tanult tovább az orvosi Egyetemen. 1981-ben került sebészként az Onkológiai Intézetbe, ahol 1992-ben, mindössze 42 esztendős korában választották meg főigazgatónak, amely megbízatását 22 éve tölti be. Onkológus sebész, szájsebész és plasztikai sebész szakorvos, 17 szakkönyve jelent meg eddig, de legutóbbi „kalandja”, a Duna televízióban hetente jelentkező Nemzeti Nagyvizit c. adássorozat vezetése révén lett igazán közismert. Szokásomhoz híven, mint minden vendégem esetében, egy általam kiragadott idézetét fogom felolvasni, amely így hangzik: ” Az ösztöncselekvések, a zabálás, a szaporodás az állatvilág jellemzői. Lassan ott tart az emberiség, hogy ha ez a két tényező teljesül, akkor elégedett. Pedig kaptunk örökségül transzcendentális értékeket; a tudatot, a gondolkodást, és a hitet. Ezzel a három dologgal nem rendelkezik a többi élőlény”. Elgondolkodtatás végett idéztem ezt. És akkor nagy szeretettel megkérem professzor urat, beszéljen a sárváriaknak élettörténetéről, de az onkológiáról is. Tisztelt hallgatóság, átadom a szót a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje csillagokkal, valamint Príma- díjas professzornak, Kásler Miklósnak, aki egyúttal tavalyelőtt óta városunk díszpolgára is.

KÁSLER MIKLÓS: Mindenekelőtt köszönöm a nagyon megtisztelő meghívást, másodszor a kedves bemutató szavakat. Nagy örömmel jöttem eleget tenni a felkérésnek, mert hiszen nagyon sok minden köt Sárvárhoz, elsősorban édesanyám, és a családom anyai ága. Édesapám erdélyi származású, Déván született, Gyulafehérváron, a gróf Majláthy István katolikus főgimnáziumban érettségizett, és Kolozsvárott, a Ferenc József Tudományegyetemen végzett. Én 1950-ben születtem Budapesten, de nagyon hamar haza kerültünk Sárvárra. Édesapám a bíróságon dolgozott, édesanyám óvónő volt. Rendkívüli szerencse volt az életemben, hogy ebbe a családba születhettem, mert édesapám a szó eredeti értelmében igaz, mélyen hívő, szabad ember volt abban az értelemben, hogy a szabadság számomra azt jelenti, hogy azt nem teszem, amit nem akarok. Máris, - visszatérve az idézett mondatra- ez az egyik rendkívül nagy félreértés, hogy a szabadság azt jelenti, hogy mindent szabad. Nem szabad mindent, mert a szabadság korlátai ott vannak, ahol a másik ember szabadsága kezdődik. A szabadság rendkívül feszes életmódot, nagy önfegyelmet igényel, és ez az egyik érték, amelyet lassan kiölnek az életünkből. A fogalmak értelme megváltozott. Minden relatívizálódott, így a szabadság fogalma is. Sárváron fejeztem be a gimnáziumot. Kiváló tanáraim voltak, sorolhatnám sorban őket, attól félek, nem érnék a végére, de mindenképpen megemlítem Aradi Pétert, Bogár Rózsát, Bodó Bélát, Incze Józsefet, mindnyájunk példaképét Csontos Miklós bácsit, Erdős Henriket, és folytathatnám a sort, akik nem csak oktattak, hanem neveltek is bennünket. A két fogalom között óriási nagy a különbség, mert az oktatás az bizonyos ismeretek átadását jelenti, a nevelés értékrendet és erkölcsöt. Ők megtették ezt és azt, amit akkor előírtak. De e mögött előadták a dolgok, események összefüggéseit, az esszenciáját, a történések folyamatosságát. Megtanították azt, hogy egy adott helyzet hogy alakul ki, és mi lesz a következménye.
Tehát arra tanítottak bennünket, arra neveltek bennünket, hogy értékek mellett próbáljuk meg leélni az életünket. Mert ha nem is tudjuk ezt krisztusi értelemben soha elérni, de az élet célja legyen az, hogy legalább erre törekedjünk, járjuk azt az utat, amit 2000 évvel ezelőtt megjelöltek. A szegedi Egyetemre kerültem...

A teljes beszélgetés elolvasható az "Évezrednyitó beszélgetések-V" kötetben (Sárvár, 2016)

Elhangzott 2014. március 27-én sárváron, a Nádasdy- vár dísztermében