2014. január 17., péntek

85 órányi Magyarock- a '60-as, '70-es évek hazai beat--, és rockzenéje a Nap Rádióban

85 órányi Magyarock - a 60-as, 70-es évek hazai beat-, és rockzenéje a Nap Rádióban

2014.01.17. - Büki László 'Harlequin' - Fotó: Gróf István

Magyarock címmel Gróf István ötödik rádióműsorában a ’60-as, ’70-es évek magyar beat-, és rockzenéje kerül fókuszba. Elmondása szerint a mostani lesz talán a legnehezebb, ám ahogy eddigi műsoraiból, megírt publikációiból is kiderült, a személyes élmény az, amelyik hitelessé, őszintévé, egyúttal érdekessé is teszi a produkciót. Az első adás január 19-én, este 22 órai kezdettel hangzik el a 94.1-en. Beszélgetésünkben felvillantja a műsor fejezeteit és némi háttérinfót is kapunk a sorozat születéséről.

Vaskarika: Hogyan jött az ötlet az új rádióműsorodhoz?
Gróf István: Tavaly, 2013. nyarán lett vége az előző sorozatomnak, a „Beat-Story-nak", amikor Boronkay Guszti, a Nap Rádió vezetője megemlítette, hogy a britek után az 50 éve kezdődött hazai beat-, és rockzene születéséről sem ártana egy műsorsorozatot összehozni. Három hónap gondolkodás után igent mondtam: az új műsor első adása január 19-én este 22 órai kezdettel hangzik el a 94.1-en, ez Vas megyében közvetlenül, és online is fogható a Nap Rádióban.
VK: Mely fontosabb korszakokat mutatod be ezekben a műsorokban?
GI: Az első 6 adás még az előzményekről fog szólni. Vámosi Jánostól Elvis Presley-en, Korda Györgyön, a Benkó Dixiland-en, a rock and roll klubokon keresztül a Luxemburg-koppintásokig mutatom be azt, hogy milyen állóvízbe kavart be a beat-forradalom 1963-64-ben.
A második részben a megalakuló hazai beategyüttesek, szólisták kerülnek bemutatásra, persze megfelelő hangsúllyal: Neményi Béla Atlantisza, Komár Laci Scampolója egy, az Illés és az Omega négy, Koncz Zsuzsa pedig két adással.
A harmadik rész a Színes ceruzák címet viseli, és a 60-as évek végének valóban színes palettáját mutatja be Kovács Katitól a korai Hungárián, Dinnyés Jóskán, Tolcsvayékon, a Kex-en, a Syriuson keresztül a Gemini-ig, amikor száz viruló szálra szakadt a beatzene.
A negyedik részben az angol mintára nálunk is kettészakadt rock és popzene szerepel. Nos, ebben azok a bandák, szólisták is megszólalnak, akik a könnyebb, populárisabb utat választották, de az ekkor megalakuló supergroup-ok, a progresszívek és a folk-rockot játszók is itt kapnak szót és hangot.
Az ötödik részben a megszülető harsány hazai rockhullám képviselői - Piramis, Edda, Nagy Feró, HBB - következnek, míg az utolsó részben a 70-es évek végének még színesebb kavalkádján a sor: a disco, a new wave, a punk, a blues, a rock and roll reneszánsz megjelenésével zárul a 85 részesre tervezett sorozat.
Az adásokban 6-8 percben az előadókról, azok munkásságáról, az adott kor társadalmi körülményeiről, néha nem közismert érdekességekről esik szó, míg 50 perc a muzsikáé.
VK: Hogyan sikerült beszerezni a zenéket?
GI: Három forrásból. Egyrészt saját CD-ről, lemezeimből, másrészt baráti körből származó felvételekből, végül igénybe veszem a modern technika adta lehetőséget: a ritkaságok fellelhetőek és letölthetőek a Youtube-ról. Tavaly vásároltam egy vinyl- lemezeket lejátszó masinát, melyről számítógépre lehet menteni digitalizált formában a számokat, sőt, „recsegés-mentessé" is lehet tenni őket.
VK: Hányadik műsorod lesz ez már? Az adások összeállítása Nálad most már - mondhatni - rutinszerűen megy?
GI: Hát, igen! Ez lesz az ötödik a sorban. A zenék műsorba szerkesztése az első, és legfontosabb feladat, mely alapos zenei felkészültséget kíván. A szakkönyvek, a lemezborítók és újabban az internet adta információk beépítése után a zenére szabom a szöveget, így másfél-két nap alatt megszülethet egy komplett adás.
2007. január elején indult első rádiósorozatom a szombathelyi központú, sárvári Isis Rádióban, amikor fő érdeklődési területem, a blues műfajában készítettem egy 62 részes műsort - haveri alapon - Pehi Laci felkérésére. A „Blues Mesterei" otthon nagy siker lett, sok jó visszajelzést kaptam a környezetemből akkor. 2008 tavaszán a Rádió Szombathely következett: itt a blues műsoromat, a „Blues Bűvöletében" címűt újabb anyagok beszerzése után 74 részesre bővítettem. 2009 tavaszától 2010 szilveszteréig ment le az ugyancsak a blues történetét kronológiailag bemutató „Blues Varázs" c. sorozatom a soproni Nap Rádióban, immár 84 adásban. 2012. januártól 2013 júniusáig ugyancsak a soproniak felkérésére készítettem egy új sorozatot „Beat Story - Brit beat a 60-as években" címmel, mely 67 adást tartalmazott.
A mostani lesz talán a legnehezebb, mert bár a történések egy részének aktív átélője, résztvevője voltam, sok olyan területet is érintenem kell, amely nem volt eddig a látókörömben. Mint az eddigi műsoraimból, megírt publikációimból is kiderül, szerintem a személyes élmény az, amelyik hitelessé, őszintévé, egyúttal érdekessé is teszi a produkciót. Remélem, sokan belekóstolnak az új műsorba, hogy azután folyamatosan hallgassák is!

A Magyarock - Gróf István műsorvezetésével - január 19-én 22 órakor jelentkezik először, műsoronként körülbelül egyórás lesz, sok-sok zenével.
A fontosabb fejezetek:
1. Előzmények - a hazai tánczene az '50-es, '60-as években, klubélet, koppintások a Luxiról
2. A magyar beat megszületése: Atlantisz, Scampolo, Illés , Omega, Metro, Koncz, Zalatnay
3. A beat színesedik: folk-, pol-beat, soul, slágergyártók, underground, jazz-rock
4. A '70-es évek eleje, a pop leválik a beatzenéről, magyar country, supergroup-ok
5. A rock-zene megszületése, aranyévei, nagy bandái: Piramis, Edda, P. Mobil
6. A '70-es évek vége: új műfajok: disco, új hullám, punk, blues, a rock and roll reneszánsza
A sorozatot 85 adással jelentkezik majd, a Sárváron is fogható Nap Rádió 94,1 Mhz hullámsávján hallgatható, vasárnap esténként 22 órai kezdettel. Az adás online is elérhető a Nap Rádió honlapjáról.

MAGYAROCK
A 60-s, 70-s ÉVEK HAZAI BEAT-, ÉS ROCKZENÉJE

I. ELŐZMÉNYEK

1. az 50-s évek magyar tánczenéje
2. a korai 60-s évek külföldi tánczenéje
3. a korai 60-s évek magyar tánczenéje
4. a klubrendszer kialakulása, jazz, rock’n’roll klubok
5. koppintások a RadioLuxembourg-ról

II. A MAGYAR BEAT MEGSZÜLETÉSE

6. Atlantis
7. Kék csillag, Bajtala, Echo
8. Beat-zenekarok a 60-as években
9. Illés: a korai évek
10. Illés: a befutás
11. Illés: állami beat-zenekar
12. Illés: a kései évek
13. Omega: a korai évek, Wittek Mari
14 .Omega: A befutás Presserrel
15. Omega: Hard-rock
16. Omega: Space-rock, nosztalgia
17. Metro
18. Scampolo
19. Liversing, Dogs, Meteor
20. Koncz Zsuzsa 60-as évek
21. Koncz Zsuzsa 70-es évek
22. Koncz Zsuzsa 80-as évek+ ős Syrius
23. Zalatnay Sarolta

III. A 60-S ÉVEK VÉGE- SZÍNES CERUZÁK

24. A nagy táncdalfesztiválok (66-72)
25. slágerbeat: Pannónia, Juventus
26. slágerbeat: Express
27. Kovács Kati-korai évek
28. Kovács Kati- kései évek
29. Hungária
30. Neoton
31. Atlasz
32. pol-beat: Dinnyés József, Gerilla
33. folk-beat: Tolcsvay-testvérek
34. angol példa: Radics Béla, Sakk-matt, Tűzkerék
35. underground: Kex,
36. jazz-rock: Syrius
37. jazz-rock: Rákfogó, Bontovics Kati
38. jazz-rock: Mini
39. Az Ifjúsági Park aranyévei
40. Bergendy
41. Máthé Péter
42. Non Stop
43. Gemini

IV. A ROCK ÉS A POP KETTÉVÁLIK, a 70-s évek eleje

44. slágergyártók: Corvina, Apostol
45. szupergrupok: LGT (71-75)
46. szupergrupok: LGT (76-napjainkig)
47. I. pop-musicalünk: Képzelt riport
48. szupergrupok: Taurus
49. szupergrupok: Skorpió
50. slágerénekes szólisták (Ihász, Payer, Delhusa, stb.)
51. Folk- zene: Sebő, Muzsikás, Vujicsics- együttesek
52. Értelmiségi sanzonok: Cseh Tamás
53. a vidék: Color
54. a vidék: East
55. kölyök Generál
56. Olympia -Generál + Charlie
57. magyar country: Fonográf I.
58. Fonográf II.
59. magyar country: Bojtorján
60. magyar country. 100 Folk Celsius
61. Szörényi Levente
62. Bródy János
63. I. rock operánk: István, a király
64. Illés Lajos
65. Zorán
66. Katona Klári
67. nagy szövegírók: Adamis Anna
68. nagy szövegírók: Horváth Attila, Dusán
69. Cserháti Zsuzsa
70. Victor Máté

V. ROCK HULLÁM- a 70-s évek

71. Piramis
72. Beatrice & Nagy Feró I.
73. Beatrice & Nagy Feró II.
74. P. Mobil
75. Karthago
76. V’Moto Rock
77. Edda korai évek
78. Edda kései évek
79. Dinamit
P. Box
80. Korál, Balázs Fecó
81. Hobó Blues Band- korai évek
82. Hobo Blues Band- máig
83. Bikini

VI. POP ZENEI KALEIDOSZKÓP, bekóstoló a 80-as évekbe

84. disco sztárok -Neoton Família, Szűcs Judit, Kati & Kerek Perec
85. új hullám: KFT
86. új hullám: Európa Kiadó, stb.
87. a hazai punk kialakulása
88. a hazai blues kialakulása: Vas Zoli, Palermo,
89. a rock’n’roll feltámadása-Hungária, Dolly Roll, Komár László

2014. január 14., kedd

Magyarock-Gróf István új adássorozata

Magyarock – Gróf István új adássorozata a soproni Nap Rádión

Szerző: Láthatatlan Sárvár | Az illusztrációhoz a P. Mobil Honfoglalás című lemezének borítóját használtuk fel
Gróf István neve nem lehet ismeretlen a Láthatatlan Sárvár olvasói számára, hiszen sok hangulatos írását olvashattuk már blues, jazz, rock koncertekről. István a zenéhez kapcsolódó ismeretterjesztés elkötelezettje is, több rádióműsort vezetett, legutóbb tavaly előtt adtuk hírül, hogy Beat Story címmel rovata indul a soproni Nap Rádióban. Január 19-étől ugyanitt a ’60-as, ’70-es évek magyar beat-, és rockzenéje kerül fókuszba, ekkor indul ugyanis Magyarock című műsora.

A Magyarock – Gróf István műsorvezetésével – január 19-én 22 órakor jelentkezik először, műsoronként körülbelül egyórás lesz sok-sok zenével.
A fontosabb fejezetek:
1. Előzmények – a hazai tánczene az ’50-es, ’60-as években, klubélet, koppintások a Luxiról
2. A magyar beat megszületése: Atlantis, Scampolo, Illés , Omega, Metro, Koncz, Zalatnay
3. A beat színesedik: folk-, pol-beat, soul, slágergyártók, underground, jazz-rock
4. A ’70-es évek eleje, a pop leválik a beat-zenéről, magyar country, supergroupok
5. A rock-zene megszületése, aranyévei, nagy bandái: Piramis, Edda, P. Mobil
6. A ’70-es évek vége: új műfajok: disco, új hullám, punk, blues, a rock and roll reneszánsza
A sorozatot 85 adással jelentkezik majd, a Sárváron is fogható Nap Rádió 94,1 Mhz hullámsávján hallgatható, vasárnap esténként 22 órai kezdettel. Az adás online is elérhető a Nap Rádió honlapjáról.

Megjelent a www.lathatatlansarvar.hu portálon, 2014.01.14-én

2014. január 3., péntek

Blues évvége a Muzikumban

2014.01.03. - Gróf István

Régi, patinás közéleti klub, a Nemzeti Múzeum tőszomszédságában működő Kossuth Klub egy bő éve új kulturális és kulináris szolgáltatással indította be bisztróját és zenei klubját, Muzikum néven. A klub többek között a hazai blueszene törzshelyévé is vált azáltal, hogy heti-kétheti rendszerességgel hívja meg a műfaj kortárs bandáit. Így volt ez az év végén is, mikor is vasárnap este a hazai delta blues egyik legnívósabb csapatát, a Szabó Tamás szájharmonikás vezette Mojo Workings-et, Szilveszter előestéjén pedig a 60-as, 70-es évek brit R & B zenéjében otthonosan mozgó Living Blues Projectet látta vendégül.

A helyszín optimális, hiszen a klub szépen rendezett; színvonalas környezetben, kényelmes, jól hangosított koncertteremmel, elérhető árú szolgáltatásaival ideális körülményeket biztosít a koncertlátogatóknak. Pláne, ha kitűnő muzsikát is kapnak. Talán a legendás londoni Marquee Klubban éreztem magam ilyen ragyogóan anno, akkor Stan Webb Chicken Shack-jét hallgatva. A 30-as, 40-es évek Memphis városához köthető, ott felvirágzó country-bluesát mutatta be magas színvonalon, mai kifejezéssel unplugged hangszerelésű dalaival a Mojo Workings. A trióban a legtapasztaltabb, a zenekarvezető Szabó Tamás harmonikás-énekes mellett Honfi Imre Olivér és Horváth János gitározott és énekelt. Érdekes, hogy ebben a kis országban a bluesharmonika hangszerének három olyan állócsillaga zenél immár 2 évtizede, akiknek fénye nemhogy kopott volna, hanem - valahol persze mindhármójukat a megújulás belső kényszere inspirálta -, az élvonalban dolgoznak folyamatosan: Pribojszky Mátyás, Ferenczi György és persze Szabó Tamás.
A Mojo Workings ruházatát, megjelenését is a 30-as évek amerikai divatjának megfelelően alakította, de a megszólaló zene volt az, amely az igazi Mississippi-blues hangulatát tökéletesen adta a zsúfolásig megtelt terem közönségének. A trió blokkban elhangzott néhány szám az eredetileg egyhúros, de itt Olivér tolmácsolásában kéthúros, ősrégi afro-amerikai házi gyártású gitárelőzmény, a diddley bow fadeszkára erősített húros hangszerén is. A Lonnie Pitchford által kivitelezett, és Robert Lockwood által ismét használatba hozott hangszeren még Robert Johnson tanította az ifjú Lockwoodot, de ezt a népi hangszert hallhattuk mi is itt Vasban tavalyelőtt a Lamantin Jazz Fesztiválon Ben Prestage jóvoltából. S jöttek a Memphis-bluesok egymás után, a Friend of Devil, a Memphis Town, a Workin' In The Cool Mine, majd a kicsit későbbi, a londoni Peter Green által a 60-as évek végén írt Looking For Somebody, melyben Tamás káprázatos harmonikaszólóiba három akusztikus dobbal játszottak alá. Mindhárom tag felváltva énekelt szólót, s ámbár egyikük énekhangja sem kiemelendő, az igényes vokálok mégis élvezetessé tették a dalokat. A Pawn Shop-ban éppen János énekelt, de inkább Olivér, és főképp Tamás tette ezt szólóban, utóbbi megénekeltetve a közönséget is a Don't Ha-ha c. felelgetős bluesban. De már a trió blokk előtt bemutatkozott a meghívott vendégek egy része, így Gayer Ferenc bőgős és Mezőfi István 'Fifi' dobos is, akik az It's Hurts me Too örökzölddel rögtön megadták a buli parádés hangulatát.
Az akusztikus blokk után újabb vendégek következtek: előbb a steel- gitáron játszó Nikodém Norbert, akinek még egy jóízű improvizációra is futotta erejéből, később pedig Mazura János tubás, aki rögvest szabadnapra zavarta a bőgőst, a 20-as évekbeli stílusban hozva a basszust, hol jó kis ragtime, hol jug, hol a könnyebben emészthető dixie muzsikával. A popularitást a Susie Que c. ismert rock-blues jelentette a koncerten; a Rolling Stones és a CCR által is feldolgozott dal utolsóként hangzott el az elköszönés előtt.
A jó kis tercekkel hangzatos, lépegető shuffle, a Lonesome House volt az első ráadás szám, mind a hat zenész közreműködésével, majd az utolsó zárószámot, a Cup of Tea-t a visszataps után a közönség közé telepedő trió adta elő, ismét akusztikus hangszerelésben.
Komoly szakmai teljesítmény és hangulatos, korabeli előadásmód - ezzel összegezhető Szabó Tamásék produkciója, amellyel, mint közismert, nemcsak a szakmát, hanem minket, a közönséget is teljesen elbűvölték aznap este.

Egészen mást hallottunk másnap, ugyanitt. Martsa Balázst idézve white boy blues következett a budapesti Living Blues Project tolmácsolásában. Ahogyan a velem együtt ott koncertező barátommal megegyeztünk, egy generációs nonszensz volt, ami történt: jórészt 65 éves embereknek 50 éves dalokat játszottak 30-35 éves zenészek. Igen, mert Jimi Hendrix, Clapton és Bruce Cream-je adta a műsor javát. A legszebb egykori blueshagyományoknak megfelelően a csapat összeállítása már akkor nem volt a beharangozottnak megfelelő, mint amikor előtte egy nappal meghirdették. A Kőmíves Stone András és Draskóczy Csaba gitáros duó mag mellett Borbély Tamás megbízható, alapos, és néha - miért ne? - frontvonalba törekedő basszusjátéka, a precíz, a ritmusszekció fő feladatát szolidan magánviselő Németh-Szabó Tamás dobolása megadta a keretet aznap estére. A meglepően profi, a zongora, az orgona-, és az összes többi billentyű hangszínt arányosan - helyesen - visszafogottan, de az impróknál ötlettel és fantáziával telitöltve játszó billentyűs, Szabó Tamás játéka meglepi volt számunkra ugyanúgy, mint a tavalyi felállásban szerepet kapó Hollai-Haiser Ádám énekes fellépése is.
A Highway Chile nem Hendrix legtöbbet idézett dala. Ők ezzel kezdtek, majd a Purple Haze következett a leggyönyörűbb lírai progresszív blues-zal, a The Wind Cries Mary-vel a nyomában. Hendrixet játszani bárkinek a világon hatalmas kihívás. Azokkal az elmaszatoltnak tűnő, szürreális akkordmenetekkel, azokkal a gitárhang-böfögésekkel, azokkal a benyögött énekfoszlányokkal, a technikailag utánozhatatlan hangvarázsokkal igazából senki nem tud igazi követő lenni. Vannak olyanok, akik ezt megpróbálják hangról-hangra lekövetni, és vannak, akik saját felfogásban értelmezik újra a műveit. Ezen szerencsések közé tartozik Draskóczy Csaba gitáros is, akinek ez sikerült, és néha felforrósította a klubterem levegőjét.
A kemény blokkban még egy Cream-örökzöld, Howlin Wolf blues-fater száma, a Sitting on the Top of The World hangzott el, hogy átadja helyét a trióban - két gitár és harmonika - előadott unplugged- műsorrésznek. Az „új" énekes, Kovács R. Gábor nagyszerű zenész: nemcsak énekel, harmonikázik, de a kis játékhangszeren, a kazoo-n is lejátszott néhány rögtönzést, jó zenei érzékkel. Robert Johnson Crossroad-ja, Muddy Waters Hootchie-Cootcie Man-je, Ray Charles Mess Around-ja hangzott el többek között, itt már inkább Kőmíves Stone Andris feketeérzelmű gitárkíséretével kiemelten.
Majd az újbóli elektromos blokkban jöttek tovább a Hendrixek, így az egekig felturbózott Hey, Joe, a Fleetwood Mac-számok, majd néhány amerikai, - Canned Heat, Z.Z. Top, a mindenhol, így Jimi bandájában is helyet kapó Buddy Miles -, hogy az Axis Bold As Love-val köszönjenek el az előszilveszterező rajongóktól. A mozgásában Mick Jagger, viselkedésében Jim Morrison, zenei ízlésében Paul Rogers, énekhangjában Robert Plant nyomdokain haladó énekes, Hollai Ádám megint főszereplő lett: a kitüntető frontember jelző az utolsó számokban egyértelműen rá volt illesztető.
Jó volt látni, hallani, megtapasztalni, hogy a megfelelőképpen tálalt blueszenének a 2010-es években is van tábora, hallgatósága, így jövője is. Így legyen! Merész klubtulajdonosok, eltökélt zenészek: várjuk a folytatást!

Megjelent a www.vaskarika.hu és a www. bluesvan.hu portálokon