2010. február 26., péntek

A TERMÉSZET EREJÉVEL A RÁK ELLEN- DÁVID TAMÁS

A TERMÉSZET EREJÉVEL A RÁK ELLEN-
FOLYTATÓDOTT AZ ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK SOROZAT

Dr. Dávid Tamás rákkutató volt a legutóbbi Évezrednyitó beszélgetések vendége. Csütörtökön este a múzeum dísztermében a házigazda Gróf István és a közönség várta az orvost és előadását.
A nemzetközileg elismert kutató, az osztrák Tudományos Minisztérium munkatársa a budapesti születésű professzor dr. Dávid Tamás. Több mint 20 éve foglalkozik rákkutatással. Ennek egyik eredménye az a trópusi tea- keverék, amelynek több, jótékony élettani hatását már igazolták. Eddig kilencféle daganat- típusnál hozott gyógyulást, vagy a beteg állapotának stabilizálását. A teát Ausztriában jegyeztették be táplálék- kiegészítőként, de Magyarországon is elérhető.
"Hinni, szeretni, megérteni, segíteni." Ezt vallja a budapesti születésű orvos, aki summa cum laude minősítéssel végezte el az állatorvosi szakot. Aztán 1964-ben elhagyta Magyarországot. A kétes értékű állami megbecsülés helyett inkább a becsületet választotta.Bécsben kezdett új életet. 1969-ben, egy tudóscsoport vezetőjeként a fiatalkori csípőficam új operációs lehetőségét kezdte el kutatni. Ebből az eljárásból később világszabadalom lett, és annyira elterjedt, hogy meghívták Dél- Amerikába, hogy mutassa be ott is ezt a műtétet. Kollégáival együtt brazil fiúkat, lányokat operált, és egy indián fiút, akinek a nagyapja a Yanomani indiánoknak volt a "főgyógyszerésze". Ő adott nekik újságpapírba csomagolva különböző növényeket, kérgeket, leveleket, gyökereket. Az akkor még ismeretlen növények jótékony hatására a brazil orvosok hívták fel a kutatók figyelmét. A főzetet naponta fogyasztó indiánok magas átlagéletkora is érdekesnek tűnt. hazatérve Bécsbe, összeállítottak a növényekből egy teát, melyről kiderült, hogy kilenc daganat- típus ellen speciálisan hat.
Dávid Tamás professzor ezután 20 expedíciót indított Dél- Amerika őserdeibe, majd Kínába, Thaiföldre, japánba és Vietnamba is. Évtizedeken dolgozott azon, hogy bizonyítsa a tea élettani hatását és mellékhatás- mentességét. persze nem csodaszerről van szó, amely máról holnapra hat. Minimum 14 hétre van szükség, hogy a beteg legyengült immunrendszere 95 százalékra felemelkedjen, aktiválódjon. Ez igen fontos a rák elleni harcban, mivel az öngyógyító erő, az egyetlen olyan erő, amely mellékhatások nélkül meg tudja semmisíteni a rák- sejteket. A gyógyulás feltétele az is, hogy a beteg radikálisan életmódot változtasson, ha kell.
A kutató szerint bebizonyosodott hogy a a tüneti kezelés nem vezet eredményre, ezt látjuk a klinikákon, rendelőkben is. A daganatot eltávolítják, de a beteg még nem egészséges, az okok ugyanis még megmaradtak. Ezért kell mindenkinek azon gondolkodnia, hogy az ő életében mik voltak a rák okai. Dávid Tamás professzor tudományos munkásságát 1994-ben az Osztrák Becsületrend Keresztjével, 2003-ban pedig a nemzetközi Inter- Líra Békedíjjal ismerték el. A kutatónak azonban újabb tervei vannak. Véleménye szerint a klinikai kezelés, sebészet, kemo-, sugár-, hormon-, génterápia és a természet-gyógyászat eljárásainak bölcs, egyénre szabott kombinációja lenne a cél, de az egyelőre csak egy vízió. Már csak azért is, mert hazánkban az orvosok többségét megosztja a professzor munkássága. Ám szerinte az, hogy 15 év alatt kilenc ezer magyarnak is segített a gyógyulásában, mindennél többet ér. Olyan eredmény, amely a jövőbe mutat.

Erpé
Fotó: Pajor András
megjelent a Sárvári Hírlap XXII- évfolyamának 4. számában, 2010 február 26-án.

2010. február 10., szerda

AZ "ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-2008-2009-2010" C. KÖNYV KÖSZÖNTŐJE

KÖSZÖNTŐ

Immár 10 évet tudhat maga mögött az a kivételes előadássorozat, amelynek rendezését Sárvár városa vállalta fel, és amelynek szervezésében Gróf István akkori alpolgármester, városi képviselő elévülhetetlen érdemeket szerzett. Talán nem túl merész az a feltételezés, hogy az egész országban nem volt ehhez hasonló vállalkozás, amely a múltat, jelent és a vizionált jövőt is megkísérelte felvázolni rövid, ám tartalmas összefoglalásokban és értékelésekben.
Célja szerint hazájukat szerető, magyar mivoltukra büszke, és a nagyvilág számára is becsülendő eredményeket felmutató személyiségeket kívánt megszólaltatni a rendezvénysorozat. Gróf Istvánnak olyan hazai kiválóságokat- mellettük a kívül rekedt magyarság tekintélyes képviselőit- sikerült megnyerni, akik eddigi teljesítményükkel méltónak bizonyultak erre a feladatra. Bár az említettek szívükben és tetteikkel mindenkor az összmagyarságot képviselték, mégsem hallgatható el, hogy többségükben a keresztény- konzervatív értékrendet vallották magukénak.
Ennek megfelelően a hallgatóság zöme is ebből a szférából verbuválódott. Egy- egy ismertebb előadó a környező városokból, településekből is vonzott érdeklődőket. Ilyenkor szűknek bizonyult a vár díszterme, melynek szépségéről minden előadónak volt néhány csodáló és elismerő mondata. Egynéhány előadáson azonban nem kellett közelharcot vívni az ülőhelyekért, olykor pedig röstelkedve állapítottuk meg, hogy előadónk többet érdemelt volna Sárvár vendéglátó közönségétől. De hát így van ez más előadásokon és rendezvényeken is: legfeljebb a populáris műfajok képesek nagyobb közönséget vonzani. Oly korban élünk, amikor a tartalom és az igényesség vajmi keveset nyom a latban, amikor a gagyi és a bóvli fölényes mosollyal ül tort a minőség fölött. Miközben egyre mélyebbre kerülnek a mércék, úgy válik mind nélkülözhetőbbé a morál. És ehhez kitűnő táptalajt kínálnak a zavaros, rendezetlen politikai és közéleti viszonyok, a nevelés és oktatás új, liberális alapokra helyezése.
Hol van még az óhajtott, polgári Magyarország, ahol kisebb ünnepnek számít egy- egy kiállítás megnyitó, előadás, koncert, megemlékezés? Hol van az érdeklődő ifjúság? Hol vannak az őket ösztönző szülők, tanárok? - Hát otthon- kaphatnánk a rosszkedvű választ. Fáradtan, kiábrándultan, reményvesztetten, szorongva. Csalódtak a nagypolitikában, szíves ajánlgatásokra elfogadták a bankok mézesmadzagjait, amelyről gyorsan eltűnt a méz, de még arról is kiderült, hogy hamisított volt.
Rideg, könyörtelen túlélési harcnak lehettünk tanúi, részesei. Honnan várhat a kor összezavart és tanácstalan embere reményt és kibontakozást?
Egyesek szerint nem gazdasági, hanem döntően morális válság van hazánkban.
Ha ez igaz - mégpedig annak tűnik-, akkor mindenekelőtt itt kell elkezdeni a gyógyítást. Hitem szerint ehhez jó igazodást nyújthat a rendezvénysorozat írott anyagainak - könyveinek- figyelmes tanulmányozása. Nem az anyagi problémák megoldásaihoz kínálnak ötleteket, ezt nem is tőlük kell várni. Ám fontos dolgokra világítanak rá a benne szereplők személyes példáikkal, meglátásaikkal, történelem- szemléletükkel.
Napjaink legsúlyosabb társadalmi problémája az összefogás és az együttgondolkodás esélyének látszólagos reménytelensége. Magyarország lélekben változatlanul kompország: bár névleg a nyugati tömbhöz tartozunk, mégis sorvadhatatlannak tűnnek azok az érzelmi és ideológiai kötelékek, amelyek a szovjetvilághoz fűzik az emberek egy igen jelentékeny részét.
Ennek az elvetélt korszaknak kései szellemi- politikai örökösei még arra is rá tudták venni híveiket, hogy tagadják meg a határon túli magyarjainktól a kettős állampolgárság jogát, ami nem jelentett volna sokkal többet egy szeretetteljes, jelzésértékű gesztusnál. De lassan, folyamatosan veszítik erkölcsi és politikai hitelüket, persze, egyéb tevékenységeik miatt is. Csak a rombolás marad utánuk.
Az országot egy morális romhalmazból kell újraszervezni. Ehhez olyan személyiségek kellenek, akik képesek a reményt foguk között tartva átúszni a túlsó partra. Akik példák lehetnek határon belül és azon túl is. Más értékei mellett ilyen példák felmutatása volt a rendezvénysorozat célja. Nyugodt szívvel ajánlom ezeknek a könyveknek az otthoni könyvespolcra való helyezését, mert kordokumentumok, és a tanuló ifjúság számára is tartalmaznak hasznos információkat.
Végső soron pedig ezek a könyvek Sárvár szülöttei, édesgyermekei.
Sárvár, 2010 februárjában

Czupy György
A Sárvári Milleneum Alapítvány kurátora