2007. március 9., péntek

GYÁSZBESZÉD PAP LAJOS TEMETÉSÉN

Tisztelt gyászolók!

Sokak számára elfogadott megállapítás, miszerint a hirtelen, gyorsan eltávozott rokonaink, ismerőseink hiányába nehezebben nyugszunk bele, ténye sokkal nehezebben elviselhető, mint azok esetében, akiknek távozására lélekben volt időnk felkészülni. Pap Lajos távozása hatványozottan fájdalmas számunkra, a Magyar Demokrata Fórum Vas megyei tagjai számára. Nemcsak ezért.
A rendszerváltozás hajnalán, 1988 késő őszén, a legelső hívó szóra, jelzésre- a sitkei megbeszélésen- Te is ott voltál, Lajos Bácsi, a diktatúra mihamarabbi megdöntésének reményében. Hamarosan szervezni kezdtél: a szombathelyi csoport a kezed alatt lett szervezet. Akkor és ott nagyon sokan lettünk. Aztán, a magunk számára is meglepő választási győzelmet követő kormányzati felelősség megharmadolta létszámunkat: az örökös ellenzékiek, a kamikaze kormánnyal felelősséget gyáván nem vállalók kikoptak közülünk. Akik maradtunk, harcosak, dacosak, edzettek, tudtuk, hogy sokszor nehéz az igazunkat megvédeni. Ez időben lépett előre az az új vezető réteg, akik elszántan magasra emelték a zászlót. Köztük Pap Lajos is. Az MDF piac is ekkor lett népszerű a városban, ahol hamar fő szervezője lettél a kezdeményezésnek. És jött a profi kampány ellenére a bekódolt választási vereség 94-ben, majd 2 évre rá a néppártiak kiválása, melyek mind a szombathelyi, mind a megyei szervezetünket megroggyantották. Már nem voltunk nagyon sokan. Az 1998-as választásokra kis párttá lettünk. A polgári kormány regnálása alatt sem nőhetett önbizalmunk, a sikerekben kevésbé osztozhattunk. Újabb „lehalászások”, legutóbb a nemzeti fórumosok kiválása után már csak éppen elegen maradtunk. Az „emdéefes” átok tovább sújtott minket. Legfeljebb az elszántságuk nőtt a megmaradóknak. Végül is közös célunkat, azaz hogy megkerülhetetlen jobboldali erő maradjunk 18 évvel a „hadba lépésünk” kezdete után e hazában, és itthon, Vasban, gyakran eltérő módszerekkel, de elértük tavaly.
És Te ott voltál, Lajos Bácsi, mindvégig velünk. Először hátul álltál, hogy teret engedj másoknak, aztán középre léptél, érezvén, hogy cselekedned kell. Majd előre jöttél,- egészen előre-, hogy a magad halk, de határozott hangján tanácsot adj, jó felé befolyásold döntéseinket.
A megyei választmány tagjaként és a városi szervezet elnökségi tagjaként sok, fontos politikai döntést hoztál. Érzelemből is és racionálisan is. De sohasem megalkudva! Mindig kiálltál meggyőző érveid mellett, az egyenességed, a hűséged élő példaként szolgált mindahányunknak. Stabil, fix pont voltál nekünk, és űrt hagytál magad után.
Gyűjtötted a kopogtatócédulákat, hordtad a választási szórólapokat házról házra, akár országgyűlési képviselői, akár önkormányzati választási kampány volt. Ilyenkor a szombathelyi parancsnokság a Te szobádban volt. A kampányfőnököt mindig másként hívták, de a szálak mindig nálad futottak össze, az információkért mindig mindenki Téged keresett.
És szervezted a szombathelyi MDF piacot sokáig, amíg csak lehetett ebben az elüzletiesedő, merkantil világban. És békeidőben is összetartottad a szombathelyieket. A 15 éves múltra visszatekintő kedd esti összejöveteleken a szervezet szépkorú magja beszélgetett Nálad az aktuális tennivalókról, amellett, hogy barátságok, kapcsolatok épültek ki.
Körülötted. A „politikai műhely” létrehozása és működtetése példaképül állított Téged az utóbbi időben szerencsére megsokasodott fiatal városi politikusi nemzedék tagjai számára. Megosztottad idődet, energiádat és helyedet a hozzánk közel álló civil egyesületekkel, az 56-osokkal, a Recskiekkel, a Honvéd Hagyományőrzőkkel, a vitézi Renddel. Önként vállalt –a megyei irodát is gyakran segítő- mindennapos ügyeleted nélkülözhetetlen volt számunkra. Önzésünkre utal, ha pótolhatatlanságodra hivatkozunk e téren. Precíz feljegyzéseid, historikus adminisztrációd mind-mind a közösségünk javára készültek. Köszönjük Neked. Alázattal elfogadjuk és okulunk belőlük.
Köszönjük Neked, hogy voltál nekünk, körülveszünk Téged, mert vagy nekünk és emlékezünk rád, mert leszel nekünk!
Nagy Gáspár Visszatérés c. 2005-ben írt versével búcsúzom:

VISSZATÉRÉS

Egyszer mindent az Ő szemével látunk
jót és rosszat
a tékozoltat és tékozolhatatlant
gyönyörű fölöslegeinket
a kapkodás iramában
mégis végezetlenül
dolgaink erdejében

egy erősen fogadott
valahai akarás
csendes halálát
a fák mohos oldalán
hogy lám
senki nem tapintott
nem horzsolt arcával
nem kért helyes útirányt
de mégis tudtuk merre
s miért múlik el a Nap
és az eső tompított ritmusára
merre kerekednek
jegyzőirkáinkban
a betűk boldog könnycseppjei
amikor vége a loholásnak
vége a szökéseknek is
már előre megköszönjük
a biztos landolást:
megígért birtokunkra
a jó visszatérést
amen.
Elhangzott Pap Lajos temetésén, Szombathelyen, 2007. 03.09-én

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése