2008. december 16., kedd

Johnny Winter, az albino gitármágus

Gyenge teltházzal vártuk a 70-s évek Amerikájának akkor legnagyobb rock- blues gitárosát Budapesten, a Petőfi Csarnokban, késő őszi koncertjére. A blues és jazz- zenészekkel úgy vagyunk, hogy nem számít a kor: mivel nem slágerzenéről van szó, a muzsikusokat - ha három évtizedes késéssel jönnek is -, várva várjuk. Így volt ez Johnny-nál is.

A Cream-es Ginger Baker szereléséhez hasonló sokaságú dobot és cint felvonultató ütősökön kihívóan csillogott a vörös reflektorfény. Az izgalmakat fokozta, hogy Magyarország washingtoni nagykövete, a gitármániájáról híres Simonyi András, személyesen konferálta fel a Johnny Winter Band-et, majd elkezdődött a kőkemény rock-boogie. A színpadon a fiatal, szőke gitáros, Paul Nelson bűvölte a húrokat, a spanyolsapkás, abszolút profi Scott Spray hozta az ellenpontokat basszus- gitárján, amolyan Bill Wyman-osan, Tony Beard pedig a színpad hátsó felét uralta kemény dobjátékával. A hangszerelés, a hangminőség kitűnő volt, a blues-rock lendülete már a második szám után tapsviharokat indukált. Jó buli lesz ez - néztünk egymásra néhányan, és vártuk a főszereplőt. Csak ne az 1974-77 közötti slágeresebb rock-feldolgozásait adja elő, hanem az előtte és, hál' Istennek a 1978-tól napjainkig előtérbe helyezett Texas-bluest nyomja nekünk.
És akkor bejött a Király. Bejött? Bevezették a vállánál fogva. Ő becsoszogott, és gyorsan az odakészített székre ült. Megijedtünk egy kicsit, hiszen a 65 éves kor nem olyan sok, még a sztárkorszakában évtizedes kábítószeres-piás időszakon átesett rockzenésznek sem. Hallottam már B. B. King-et 78 évesen énekelni és gitározni, de John Mayall is rendesen bemozgott tavalyi, pilisi buliján 74 éves korában. Aztán a bennfentesek információi eljutottak hozzánk is: majdnem teljesen elvesztette látását, és súlyos mozgásszervi betegségben is szenved a művész. A fiatal gitáros srác el is tűnt a színpadról, amikor megszólalt Johnny és gitárja. Ezt azért is sajnáltuk akkor, mert kissé bizonytalanul kezdett a Főnök, sőt, néha még mellé is nyúlt. Mi lesz itt ma? - néztünk ijedten egymásra szomszédainkkal, de aztán a második, fergeteges rock'n'roll tekerés után megnyugodtunk. Mintha a fagyott állapotából a szó szoros értelmében belemelegedett volna, úgy tüzesedett be a nagy, texasi cowboy-kalap alól a hideg szemmel a semmibe meredő, görnyedt hátú öregember. Mintha a kezei, ujjai egy másik emberé lettek volna. Jól írta egyik kritikusa: úgy játszik, mintha a kezei a tűzön lennének. A nemrégen kiadott, és Grammy-díjat nyert lemezéről, az „I'm a Bluesman"-ről szóltak a dalok. A negyedik sodró lendületű rock után már nagyon vártunk egy lassú blues-ra.
Mintha meghallotta volna ezt Winter: egy olyan tradicionális 12-es bluest nyomott le nekünk ezután, hogy akinek még kételye volt a kínálattal kapcsolatban, azt is eloszlatta. És jöttek a saját számok egymás után, majd egy blokkban a zenésztársaknak tisztelgett. Jimmy Hendrix verhetetlen korai blues-át, a „Red House-t" ülve, faarccal úgy játszotta, hogy helyette az 5000 ember mozgott be. Majd Bob Dylan „Highway 61 Revisited-je " jött, egyáltalán nem folk-os hangszerelésben, és a Rolling Stones nagy slágerének, az 'It's All Over-nek" majd 10 perces vad, hosszú improvizációkkal színezett feldolgozása. Itt már bejött „dúsítani" a fiatal gitáros kolléga is.
Winter zenekarvezetői gesztus- rendszere abban merült ki, hogy rendre beszámolt a számok előtt - megadva a ritmust a csapat tagjainak -, de aztán rájuk sem nézett. Csak játszott, égtek hosszú, vékony, fehér ujjai között a húrok, halkította-erősítette olykor a hangzást, mint ahogy ezt 17 éves korában B.B. Kingtől, első tanítómesterétől elleste annak idején. „ Blueslegend Winter hotter than ever, azaz a blues-legenda tüzesebb, mint valaha"- igazolta tapasztalatainkat a koncertkörút bulijairól tudósító szakkritikusok egyike. A ráadás blokkban aztán hangszert cserélt a Főnök, és kezébe adták a fémtestű National dobro gitárját, amivel unplugged hangulatban folytatódott a buli. Egy és negyedórás fergeteges blues-rock műsor után elvezették a hosszú, fehér hajú, vékony testű művészt, aki kis fejbiccentéssel adta tudtunkra, hogy most elfáradt, elmegy pihenni.
Száznál jóval több rock-koncerten voltam már életemben, de eddig mindössze kétszer voltam részese annak, hogy a buli főszereplője búcsúzáskor nem hajolt meg a „nagyérdemű" előtt. Az egyik Bob Dylan volt, akin, ismerve mentalitását, talán nem is nagyon csodálkozom. A másik Johnny Winter volt, aki pedig azért nem tudott meghajolni, mert képtelen volt rá. Fizikailag.
A blues- muzsika legnagyobb alakjait adta nekünk Texas, így az ősök közül T-Bone Walker és Clarence Gatemouth Brown blues- faterokat, a feketék második blues-nemzedékéből Albert Collins-t és Freddy King-et, a fehérek közül Billy Gibbons-t, Stevie Ray Vaughan-t, és természetesen Johnny Wintert. A nagybeteg testet egy csodálatosan szárnyaló szellem győzte le ott, akkor, hogy elvarázsolhasson minket. Köszönjük, Texas! Köszönjük, Winter!

Gróf István
megjelent a wwww.vaskarika.hu portálon 2008. 10.03-án

2008. december 12., péntek

EMLÉKEZŐ BESZÉD ANTALL JÓZSEF HALÁLÁNAK 15. ÉVFORDULÓJÁN, JÁNOSHÁZÁN

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves emlékezők!

Az újkori magyar történelem egyik legjelentősebb személyiségét vesztettük el 15 évvel ezelőtt. Hosszú- hosszú évtizedek után jött Ő, mint az európai magyarság képviselője, az ország Európába való integrálásának előhírnöke. Tudta, hogy a történelem felemeli azokat, akik időben meghallják a hívó szót, és megbünteti azokat, akik késlekednek. Ezért tett Ő oly sokat a XXI. Századi Magyarországért miniszterelnöksége 1305 napja alatt. Modern, bátor, tisztességes szándékú ember volt, aki -széles látókörével- el tudta helyezni a nemzetközi erőtérben hazánkat, magunk túlértékelése nélkül, ugyanakkor kisebbségi hajlamunktól is megvédve azt. Helyén, és értékén kért tiszteletet e nemzetnek. Utódai, tudva és tapasztalva az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk tárgyalásai során tanúsított túlzott megengedő magatartásukat, tanulhattak volna tőle, a higgadtan mérlegelő, felismerő, alkalmazkodni tudó, elveihez talán túlzottan makacsul ragaszkodó, távlatokban gondolkodó politikustól.
A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen bölcsészetet, majd jogot tanult. Középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi, negyedíziglen pedig muzeológusi diplomával rendelkezett. Középiskolában tanított, majd 56-os politikai szerepvállalása miatt eltiltották a katedrától. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba került, hol kezdetben munkatársi, a végén főigazgató lett. 1988-ben lett a párttá alakuló MDF tagja, 1989. október 21-én, a II. Országos Gyűlésen pedig annak elnöke.
Fő tárgyalója volt az Ellenzéki Kerekasztal egyeztetésein pártjának, ahol sikerei révén, 1990-ben ki lehetett írni az első szabad országgyűlési képviselő-választásokat, és ahol már, mint az MDF miniszterelnök-jelöltje szerepelt. „Vannak emberek, akik egész életükön keresztül készülnek a feladatra. Nem számítanak évek, de nem számítanak évtizedek sem. A pálya kilátástalanságára, látszólagos lehetetlenségére nem gondolnak. És Antall József ilyen volt.” Ezt Lengyel László politológus, nem éppen barátja mondta 1991-ben róla. 1990. április 8-án győzött az MDF és kormányt alakíthatott. De erről aznap, a Győzelem napján, így nyilatkozott: „Az igazi győzelem az, ha a kormánykoalíció és az ellenzék képes lesz olyan együttműködésre a Parlamentben, amely a nemzet előtt álló feladatokat segíti.” Erre a bölcsességre épülő győzelemre várunk immár 18 éve, most is. Kormányzása alatt vállalta azt, ami elkerülhetetlenül a nemzetet szolgálta. Nem törődött a népszerűséggel, mércéje nem a tetszés volt, hanem az, hogy mit kíván a magyar haza. Felkészült kormányfő volt, járatos a világ dolgaiban, és vállalta a rendszerváltozás minden terhét, történelmi, közgazdasági, és jogi ismeretekkel felvértezve. Erény volt, hogy a magyarság érdekeit elsődlegesnek tekintse, és az azt szolgáló intézkedéseket támogassa. Ez fontosabb volt számára, mint a saját élete, sorsa. Egészségügyi kezeléseit is alárendelte a vállalt kötelezettségeinek. A hibája talán az volt, hogy nem tudott színlelni annyi demagógiát, populizmust, amennyi mégis csak kellett volna ebben a felületes, lefölözésre épülő politikai világban. Behatóan foglalkozott a külpolitikával. Fontosnak tartotta, hogy ebből a Kelet- Európai masszából kiemelje a magyarságot. A világ akkori vezető politikusai vagy hívták, vagy vendégei voltak. Antall József történelemformáló egyéniség volt. A magyarok tartoznak neki annyival, hogy minden lehetségest megtegyenek azért, hogy az ország az általa kijelölt úton haladjon tovább, a zsarnokságból a szabadság felé.” Ezt Margaret Theacher brit miniszterelnök mondta. És egy másik idézet:” Magyarország Antall József halálával nagy formátumú személyiséget, politikust, európai kitekintésű politikust, harcos demokratát, nagy hazafit és európai polgárt veszített el.” Ezt pedig Helmuth Kohl német kancellár mondta róla.
Az európai felzárkózáson túl másik fő irányvonala a határon túli magyarság felkarolása volt. A nemzetben gondolkodás, a lélekben 15 millió magyar minősítése, az ellenfelei által hírhedtté vált mondata által. Legnagyobb kihívása a Parlamentben a közjogi alapok és a demokratikus intézményrendszer kialakítása volt. Elvi alapon nyugvó koalíciót, jól teljesítő országot kívánt zavartalan kormányzati munkával, ezért kötötte meg a közismert paktumot. Megakadályozta, hogy a tudatlanság vagy a fél-ismeretek lehetetlenné tegyék a megállapodást. E lépést mára igazolta az élet. Magabiztos volt, és joggal keltett olyan benyomást, hogy tudatában van véleménye helyességének. Talán ezért került a meg nem értés sokak által közvetített pozíciójába, ezért is támadták személyéhez méltatlanul dühükkel és gyalázatosnak minősíthető eszközökkel.
Ami nem sikerült 1945-ben, nem sikerült 1956-ban, az vezetésével- sikerült 1990-ben. Hogy ezt nem egy másik hatalom segítségével tettük, és nem egy másik elnyomó hatalom foglalta el a helyét hazánkban, neki is köszönhető. És arról pedig keveset beszéltünk, hogy túléltük az elszámolást is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Emlékezni jöttünk ide, Jánosházára. A 2000.-es évben az akkori magyar kormány koncepciót, pénzt, törődést adott a magyar Millennium méltó megünneplésére. Az önkormányzatok zöme örömmel készülődött az évforduló méltó megünneplésére. Pénzt tartalékoltak, hogy pályázatokkal kiegészítve a forrásokat megsokszorozzák. Az elégséges kormányzati segítség, az önkormányzat elhatározásából fakadó akarat és szervezés Jánosházán sem múlt el nyom nélkül. E hideg napon is a szemet melengető - Szily Adrienn munkáját dicsérő- parkban állunk, és a miniszterelnök úr nagy tisztelője, a zsennyei Kiskovács Emőke Antall József emlékműve előtt, melyet a Magyar Millennium alkalmából avattak 2001 júliusában, Gömbös Ferenc polgármestersége alatt, aki maga is miniszterelnökünk parlamenti háttér-országának, a nemzeti- konzervatív koalíció országgyűlési képviselője volt a legnehezebb években. Gömbös Ferenc, egyedüliként a megyében, győzött MDF színekben ebben a választókörzetben, és mind Sárvárnak, mind Celldömölknek, mind pedig a kerület falvainak sokat segített fejlődésükben. És mikor arra került a sor, hogy a nagyközség nevében és érdekében politizáljon 1998-tól, polgármesterként tette ugyanezt. Kevesen érezték magukban azt a jóleső kényszert, hogy a nagy magyar államférfinek, Antall Józsefnek emlékművet állíttasson. De a sors kegyetlensége, hogy már Ő sem tud mellettünk állni ezen a megemlékezésen, velünk.
Köszönjük meg a teremtőnek, hogy szabad hazában élünk. De köszönjük meg Antall Józsefnek is, amit ezért személyes közreműködésével ehhez hozzátett és adott. És jelenteni is jöttünk! Jelenteni azt, hogy történelmi vágya teljesült: Magyarország csatlakozott az Európai Unió tagországaihoz. Ezáltal egy történelmi folyamat történelmi állomásához érkeztünk. A magyar nép mérlegére rakták a történelmi kérdést. És a magyar nép,- ismét használnom kell ezt a jelzőt- történelmi választ adott. Az európai felzárkózás, a haladás válaszát. És ez az antalli végakarat is egyben. Miniszterelnökünkről elismeréssel szólnak azok is, akik nyíltan támadták, és elmarasztalták egykor. Vigasztaló, hogy síron túli üzenetével azt szolgálja most is, amit egész életén át szolgálni akart, a szabad, keresztény, európai Magyarországot.
Köszönöm, hogy meghallgattak.

Gróf István, a Vas megyei MDF elnöke

Elhangzott 2008.12.12.-én Jánosházán, az Antall- emlékműnél a Vas megyei közgyűlés és Jánosháza nagyközség által rendezett megemlékezésen

2008. december 5., péntek

VILÁGVÁLSÁG?- BOD PÉTER ÁKOS

"ÁGYNAK DÖNTÖTTE" HAZÁNKAT A VÁLSÁG-
ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK

Bod Péter Ákos közgazdász volt a legutóbbi Évezrednyitó beszélgetések vendége a Nádasdy vár dísztermében. A jegybank volt elnöke "Világválság?" címmel tartott előadást népes közönség előtt, a házigazda Gróf István önkormányzati képviselő vendégeként.
A fokozott érdeklődés egyrészt a minden kétséget kizáróan időszerű témának, másrészt az előadó személyének szólt. Bod Péter Ákos a jobboldal Bokrosaként is emlegetett tanszékvezető egyetemi tanár a várakozásoknak megfelelően világosan, közérthetően és félreértelmezhetetlenül beszélt arról a jelenségről, ami "hitelválság" címen az Egyesült Államokban indult el az elmúlt év őszén, aztán egy év elteltével világválság néven szinte minden országba ellátogatott.
Természetesen nem állt meg a mi határainkon sem, sőt! A beteg, legyengült, több sebből vérző Magyarországot kis híján padlóra küldte. A válságokat ugyanis a közgazdász szerint legszemléletesebben azokhoz a vírusokhoz lehetne hasonlítani, melyek válogatás nélkül támadják meg az emberi testet, ám különböző mértékű bajt okoznak. Az egészséges gazdaság kicsit "köhécsel", de átvészeli a krízist, a gyenge pedig "ágynak esik", és külső segítségre szorul. Talán mondani sem kell, hogy mi sajnos az utóbbi kategóriába tartozunk. Amikor ugyanis kiderül egy országról, hogy nincs elegendő devizatartaléka, nem kap úgy, és annyi hitelt, ahogy és amennyit eddig, valamint magas az államadóssága, akkor könnyen válhat spekulánsok áldozatává- magyarázta a szakember, majd hozzátette, hogy a megoldás egyik lehetséges módja az, amit a kormány választott: a hitelfelvétel.
Bod Péter Ákos ezzel kapcsolatban a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy nem gondolta volna, hogy még az ő életében erre a megoldásra kényszerül az ország. Márpedig ez történt, és a hitelfelvétel azt jelenti, hogy nagy (volt) a gond. Ezen ő is meglepődött, korábban ugyanis azt gondolta- a korábbi hasonlattal élve-, hogy ez csak egy közepes méretű influenza, nem pedig tüdőgyulladás. A Valutaalap által nyújtott hitelfelvétele is azt mutatja, hogy mennyire sérülékenyek vagyunk, mennyire törékeny a gazdaság helyzete, s ez egyben kritikája is az elmúlt éveknek.
A jegybank egykori elnöke ugyanakkor- saját bevallása szerint- jóslataival már többször is melléfogott, ezért most nem mer jósolni a válság lefolyását illetően. Abban azonban biztos, hogy a jelenlegi nem téveszthető össze azzal, ami 1929-33 között sújtotta az akkori világot. akkor ugyanis tehetetlenül álltak a kormányok a jelenség előtt, most viszont a jegybankok fellépése némileg megnyugtatta a piacot. Mindez persze csak egy bizonyos idő elteltével hat majd a reálgazdaságokra, melyekre most hosszabb- rövidebb ideig recesszió vár- mondta a közgazdász.

R.P.
Fotó: Pajor András
Megjelent a Sárvári hírlap XX. évfolyamának 23. számában, 2008. december 5-én

2008. szeptember 30., kedd

A BLUES BŰVÖLETÉBEN

KIS SZERDA ESTI BLUES, FEHÉREN ÉS FEKETÉN

Szombathely (pg)
Vas Népe, 2008. 09. 30., kedd

A Rádió Szombathely március elején blues-történeti sorozatot indított Gróf István szerkesztésében.
A sorozatban a blues fekete és fehér nagymestereit, a műfajon belüli stílusirányzatokat, azok fejlődését mutatja be a szerkesztő szerdánként este tíztől. A Memphis-i delta, majd a Chicago-i elektromos blues- faterok műsorai után Amerikát elhagyta a műsor, és jelenleg a korai 60-s évek brit rhythm and blues csapatai szólnak ez éteren, a Rolling Stones, az Animals, jövő szerdán a Yardbirds, majd a többiek, a kései rock- blues sztárjai, Clapton, Hendrix, Gallagher, hogy végül visszakanyarodjon a műsor Amerikába. A műsor szlogenjei: „Muddy Waterstől Eric Claptonig, tisztán szól a blues”, és „Zenetörténeti tanmese a fiataloknak, nosztalgia-buli a Nagy generációnak!” A 80-as, 90-es blues revivalját egy vasi blues- mix-szel fejezi be a szerkesztő.

*******************************************************

„A BLUES BŰVÖLETÉBEN”

BLUES ADÁSSOROZAT- RÁDIÓ SZHELY 97. 1 -2008- 2009

I. AMERIKA – ŐSÖK

A./ DELTA BLUES

1. DELTA- BLUES: LEADBELLY, BESSIE SMITH
2. DELTA- BLUES: BIG BILL BROONZY
SLEEPY JOHN ESTES
3. DELTA BLUES: ROBERT JOHNSON
4. DELTA- BLUES GITÁROSOK:
BIG JOE WILLIAMS, BUKKA WHITE
MISSISSIPPI FRED MCDONALD
5. BLUES HARMONIKÁSOK:
SONNY BOY WILLIAMSON
LITTLE WALTER
6. BLUES ÉS BOOGIE ZONGORISTÁK:
ROOSEWELT SYKES, OTIS SPANN,
MEMPHIS SLIM
7. „VILLANYGITÁROSOK”:
LIGHTNIN’ HOPKINS, T. BONE WALKER
8. COUNTRY BLUES:
SONNY TERRY & BROWNIE MCGHEE,
JOHN HENRY BARBEE
DOC WATSON

B./ URBAN BLUES

9. CHICAGO- BLUES: HOWLIN’ WOLF
10. CHICAGO- BLUES: MUDDY WATERS
11. CHICAGO- BLUES: JOHN LEE HOOKER
12. CHICAGO- BLUES: ELMORE JAMES
13. CHICAGO- BLUES: JIMMY REED
14. CLARENCE GATEMOUTH BROWN
15. B. B. KING
16. RAY CHARLES
17. BLUES- ROCK: ARTHUR „BIG BOY” CRUDUP
BO DIDDLEY
CHUCK BERRY
18. ROCK’N’ROLL: LITTLE RICHARD
FATS DOMINO
SOUL: THE SUPREMES
ARETHA FRANKLIN
IKE AND TINA TURNER

II. BRIT BLUES

A./ a brit blues ősatyjai

19. Cyril Davis
Graham Bond
20. Alexis Korner
20-21. John Mayall

B./ a rhythm & blues első nemzedéke

23-24. The Rolling Stones
25. The Pretty Things
26. The Animals+ Eric Burdon + Alan Price
27. The Yardbirds+ Box of Frogs
28. Manfred Mann
29. Them+Van Morrison
30. Spencer Davis Group +Stevie Winwood

C./ a brit blues boom

31. Fleetwood Mac+ Peter Green
32. Chicken Shack
33. Savoy Brown Blues Band
34. Climax Chicago Blues Band
35. Aynsley Dunbar Retelition
John Dummer Blues Band
36. Groundhogs + Tony McPhee
37. Brunning Sunflower Blues Band
Love Sculpture
38. Bakerloo
Black Cat Bones

D./ brit rock-blues

39. Cream + Jack Bruce
40. Taste + Rory Gallagher
41. Jimi Hendrix
42. Ten Years After+Alvin Lee
43. Led Zeppelin
44. Eric Clapton
45. Jeff Beck
46. Free+ Paul Rodgers

E./ a progresszívek

47. Colosseum
48. Keef Hartley Band
49. brit progresszív bandák 1.
Jethro Tull, Blodwin Pig
Procol Harum
50. brit progresszív bandák 2.
Wishbone Ash,Brian Auger & The Trinity
Pink Floyd, Nice, Atomic Rooster, King Krimson
Emerson, Lake & Palmer
51. brit rock- bandák- blues jegyekkel
The Who, Status Quo, Humble Pye, Deep Purple,
The Moody Blues, Chris Rea, Spooky Tooth

III. VISSZA AMERIKÁBA

A./ a 60-as, 70-es évek

52. Canned Heat
53. Allman Brothers Band
54. csajok: Janis Joplin
Jo Ann Kelly
55. Paul Butterfield Blues Band
56. Mike Bloomfield
Al Kooper
57. Bob Dylan
Blues Project, Blues Magoos
58. Charles Ford Band
59. Ry Cooder
Dr. John
60. Charlie Musselwhite
61. Roy Buchanan
Siegel-Schwann Blues Band
62. Johnny Winter
63. Amerikai blues- rock mix: The Doors, Guess Who
James Gang, Mountain

B./ a 80-as évek, a blues revival

64. Buddy Guy + Junior Wells
65. Albert Collins
Robert Cray
66. Luther Allison
Albert King
67. Blues Brothers
amerikai jazz- rock bandák
68. mai élő Chicago- blues bandák- mix
69. Alligator Records 35 évi válogatás
70. Stevie Ray Vaughan
71. The Blues Band
72. Bill Wyman & The Rhythm Kings
73. Gary Moore
74. Jeff Healey
Z.Z.Top

A műsor a Rádió Szombathely hullámhosszán 2008. 03. 05-től 2009. 05. 27-ig szerda esténként 22. 00 órai kezdettel az 57. adással bezárólag került a program szerint sugárzásra, majd ügyvezetői utasításra a műsor megszakadt. Az adások időtartama 52-62 perc volt.
Az utolsó, 58/B adás egy összegzés volt az 58, 61, 62, 64, 65, 66, 70, 71, 72, 73 és 74 adások szereplőivel. A műsor szerkesztője Gróf István, műsorvezetője Czirók Tamás volt.

2008. szeptember 26., péntek

EGY ELÉG MESSZIRŐL ÉRKEZETT EMBER- POZSGAY IMRE

EGY "ELÉG MESSZIRŐL ÉRKEZETT" EMBER-
POZSGAY IMRE A KATEDRÁT VÁLASZTOTTA AZ AKTÍV POLITIZÁLÁS HELYETT

Pozsgay Imre politikus, politológus előadásával folytatódott szeptember 19-én az Évezrednyitó beszélgetések című sorozat a vár dísztermében. A házigazda Gróf István ez alkalommal tehát nem a megszokott konzervatív vonulatból választott vendéget, az egykori állampárt reformszárnyának prominensére mégis sokan voltak kíváncsiak.
Hosszú út vezetett a budapesti Lenin Intézet történelem- marxizmus- leninizmus szakon szerzett diplomától a különböző párt és állami funkciókon keresztül a rendszerváltozás egyik jelentős alakjává válásáig, a köztársasági- elnök- jelölésig, Pozsgay Imre életében. 1957 és 1989 között több mint három évtized telt el. 32 év, mely nagyban meghatározta az ország XX. századi történelmét. Pozsgay Imre ott volt több jelentős sorsfordulónál, a legutolsóból, a rendszerváltozásból pedig rendesen kivette a részét. Ő mondta ki először az állampártban, hogy 1956 nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt, aztán ott állt Nagy Imre és mártírtársai koporsói mellett az 1989-es újratemetésen.
Ami akkor politika volt, az ma már történelem. Pozsgay szerint pedig a húsz évvel ezelőtti remény- sorozat legjelentősebb eleme az volt, hogy békésen sikerült megoldani egy olyan problémát, amely máshol véres konfliktusba, polgárháborúba torkollott. Érdekes módon azonban a későbbi gondokat éppen ez a békés átmenet szülte, mert elnézésekkel, kompromisszumokkal, néha önfeladással járt, mégis sikerült elérni azt, hogy a rendszerváltoztatók leváltották a diktatúra intézményrendszerét, s helyette új köztársaságot teremtettek.
A másik fontos vívmánya a nemzeti függetlenség és az állami szuverenitás visszanyerése volt- hangoztatta az előadó, aki saját bevallása szerint "elég messziről" érkezett a rendszerváltozás feladataihoz, ezért jól látta (látja) annak hibáit is. Pozsgay Imre ugyanis akkor a bűnösök felelősségre vonása mellett kardoskodott, elsősorban annak érdekében, hogy az egész ország ne érezze bűnösnek magát. Ez a lehetőség azonban kimaradt, a döntéshozók elszalasztották a történelmi pillanatot. Ugyanez történt a nemzeti leltárral is, az sem készült el, így jelentős értékeket herdáltak el olyan emberek, akik a maguk szempontjából jókor voltak jó helyen.
Az elkövetett hibák közé tartozott még az is, hogy nem volt nemzeti egység és egyetértés a külpolitika és a nemzetközi kapcsolatok területén, ezért fordulhatott elő az, hogy ma is csak "kóválygunk" a világban, - mondta z egykori politikus, aki ma már csak külső szemlélője a politikának. A 75 éves professzor ugyanis főállásban tanít, így nem használhatja kortesfórumként a katedrát, de a kalucsnival és az esernyővel együtt nem hagyja a világnézetét az előadóterem ajtaja előtt. Ha a hallgatók kérdéseket vetnek fel, megválaszolja azokat. A jelen aktuális politikai küzdelmei azonban nem kerülhetnek be a tanterembe, ami nem minden szempontból jó dolog az ősz tanár szerint. A mai fiatalok többsége ugyanis távol tartja magát a közélettől, pedig a gondok megoldása a jövőben az ő feladatuk lesz- zárta gondolatait Pozsgay Imre.

Rátz
Fotók: Pajor András
Megjelent a Sárvári hírlap XX. évfolyamának 18. számában, 2008. szeptember 26-án

2008. augusztus 6., szerda

Blues varázs a Rádió Szombathelyen

Blues-varázs a Rádió Szombathelyen – Interjú Gróf Istvánnal

alon 2008 augusztus 06. 08:07
Gróf István neve leginkább politikusként forog a sajtóban, az MDF megyei elnöke azonban nagy zenerajongó, blues-történeti sorozatot állított össze. Ez előbb a sárvári Isis rádióban volt hallható, most a Rádió Szombathelyen fut. A szerkesztővel arról beszélgettünk, mit hallhatunk szerda esténként.

Kimozduló: Már a 20. része ment le sorozatodnak a rádióban, milyen a fogadtatás? A bluesnak van egy tábora Vas megyében, ám ez bármilyen lelkes is, nem túl nagy.
Gróf István: Valóban nem nagy, ezt tudomásul kell vennünk, de azok a fiatalok, akik hallgatják a műsort, azoknak tetszik, senki nem mondta, hogy ízlése ellen való lenne ez a muzsika. A Rolling Stones tavalyi koncertjén a közönség felét fiatalok tették ki.
Milyen szisztéma szerint áll össze a sorozat?
Ismereterjesztő jellegű, a cél, hogy a blues történetét, fejlődését mutassam be. Ennek megfelelően három részből áll, kronológiai sorrendben követi a stílus alakulását: az 1920-30-as évek Amerikájának Delta-bluesával kezdődik, amikor csavargók, utcazenészek játszották a Mississippi torkolatvidékén, Memphis kocsmáiban erősítő nélkül, egy szál gitárral, szájharmonikával, majd Chicagóban zenekarral, dobbal, bőgővel, erősítővel lett népszerű a műfaj a 40-es, 50-es években. A második korszak színtere Anglia, ezt a Rolling Stones neve fémjelzi, és amely a progresszív rockzene aranykora volt. Eric Clapton, Jimmy Hendrix, a Led Zeppelin, azaz maga a rockzene a blues-ból nőtt ki, de a boogie-woogie, sőt a rock and roll alapját is blues adja, és a jazzét is. A harmadik nagy korszak, amikor már ez a zene jut vissza Amerikába, a 60-as, 70-es évek nagy fehér zenészei játszották, aztán a 90-es években Gary Moore tette megint népszerűvé.
Melyik a kedvenced?
Minden korszakból vannak kedvencek. A Delta-blues korszakából Robert Johnson, a chicagói stílusból John Lee Hooker, a britek közül John Mayall, minden lemeze ugyanúgy megvan, mint a Rolling Stones-é, amelynek a mai napig, őszülő fejjel és szakállal hűséges rajongója vagyok. Magam épp a rockzene eredetét kutatva jutottam el a bluesig, és egy háromszáz CD-t tartalmazó gyűjteményig.
Három korszakát említetted a bluesnak, vajon lehet-e reneszánsza ennek a zenének, vagy esetleg folytatása?
Három feltétele lenne ennek, úgy érzem, mindhárom lassan kialakul. Az első, hogy a dallamtalan és gépies műzenék divatja mintha leáldozóban lenne, olyan hírek jönnek Amerikából, hogy a reprodukálható, és technikailag jól előadható zenék felé irányul az érdeklődés. Másrészt az is jó jel, hogy a nagy monstre koncertek után egyre inkább divatba jönnek a klubok, a szabadtéri kis rendezvények, ahol ismét előtérbe kerül a zenei tudás, az improvizációs készség, amit a jazz és a blues kíván. Ez Magyarországon is így van. Harmadszor pedig, a bluesnak van egy olyan képessége, hogy a divatos bőrbe tud bújni, és eladhatóvá tudja magát tenni.
Ha már az eladhatóságot említetted, a blues nem egy olcsó zene. Drága hangszerek kellenek hozzá, zenei tudás, bonyolultabb a technika, mint amikor kitudjakicsodák pörögnek a színpadon egymás után csupán egy számítógéppel meg egy mikrofonnal a hátuk mögött, ugyanakkor szponzorokkal, médiafigyelemmel megtámogatva.
Igen, de az a zene nem zene, csak annak nevezik. A blues-zenészek nem annyira üzleti alapon játszanak, az idei sárvári Blues fesztiválon például ingyen léptek fel. A bluesnak voltak aranykorai, és volt, amikor kevésbé volt népszerű, de soha nem tűnt el. A parázs az izzik a hamu alatt, és várja, hogy mikor lobbanhat fel.
Blues-történeti sorozat, Szombathely Rádió, szerda 22 óra. Szerk: Gróf István, műsorvezető: Czirók Tamás

megjelent a www.alon.hu portálon 2008. 08.06-án

2008. július 11., péntek

MÉDIA-ÁLLAPOTUNKRÓL- PÁLFY G. ISTVÁNNAL

A SZAKADÉK SZÉLÉN-
FOLYTATÓDOTT AZ ÉVEZREDNYITÓ SOROZAT

Pálfy G. István újságíró- műsorvezető előadásával folytatódott Gróf István önkormányzati képviselő sorozata, az Évezrednyitó beszélgetések. A médiaszakember egyebek mellett megjelenés előtt álló könyvét mutatta be a díszterem hallgatóságának.
Mivel az estet beharangozó plakátokon Pálffy István neve szerepelt, sokan arra számítottak, hogy a néhány évvel azelőtt a TV 2-től a királyi televízióhoz igazolt markáns arcú híradós lesz az est vendége. Nem ő volt. "Helyette" Pálfy G. István újságíró jelent meg a díszteremben, az idősebbeknek azonban őt sem kellett külön bemutatni.
Pálfy sárvári előadásának középpontjában a "Szakadék szélén- a magyar újságírás jelenlegi állapotáról" című könyv állt, mellyel kapcsolatban az előadó onnan indult ki, hogy manapság sokan kétségben vonják a rendszerváltoztatás tényét. Pálfy azonban azon a véleményen van, hogy Magyarországon minden értelemben rendszerváltozás történt, ám azt nem éltük meg kellő történelmi mélységben és méltósággal. Ezért pedig a politika mellett a média is felelős, mert elvette a rendszerváltozás történelmi jelentőségét, hangulatát és ízét.
A média másik nagy bűne Pálfy G. István szerint az, hogy mára ténytagadóvá vált, holott éppen a valóság feltárása volna a hivatása. A tények már nem számítanak, csak vélemények sorjáznak, s a megjelenő híreknek, tudósításoknak gyakran semmi közük sincs a valósághoz. a szakember ugyanakkor úgy gondolja, hogy előbb- utóbb véget ér ez az állapot, hisz a világ jobbik része nem ilyen mintákat ad nekünk.
A kis helyi műhelyek pedig- mint például szerkesztőségünk- véleménye szerint különleges helyzetben vannak, mert azokban folyik az igazi nagy munka. országosan lehet hazudni, helyben azonban nem, mert a helyi sajtó munkatársa nem tud elbújni közönsége elől, ezért becsületesnek kell lennie, s a valóságot kell mondania, vagyis egyszerűen csak be kell tartania a tisztesség szabályait.

Ráczp
Fotók: Pajor András
Megjelent a Sárvári Hírlap XX. évfolyamának 14. számában, 2008. július 11-én

2008. június 13., péntek

VENDÉG A KÁRPÁTALJÁRÓL- KOVÁCS MIKLÓS, A KMKSZ ELNÖKE

VENDÉG A KÁRPÁTALJÁRÓL-
KOVÁCS MIKLÓS, A KMKSZ ELNÖKE JÖTT EL SÁRVÁRRA

Május 5-én folytatódott az "Évezrednyitó beszélgetések" című sorozat. A házigazda Gróf István önkormányzati képviselő vendége Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének elnöke volt a vár dísztermében.
Kovács Miklóssal majdnemhogy bezárult a kör, hisz az elmúlt években a trianoni határokon kívül rekedt magyarság legjelesebb képviselői megszólalási lehetőséget kaptak már a sorozat előadásain. Talán csak a burgenlandiak nem voltak még itt. A kárpátaljaiak június 5-én csatlakoztak a hadhoz, miután a fent említett szövetség elnöke megpróbálta röviden felvázolni az érdeklődő közönségnek az Ukrajnában élő magyarok helyzetét. Elsősorban azt, hogy min múlik arrafelé a túlélés, illetve, hogy milyen erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a magyar nemzet e keleti szilánkja megmaradjon. A Kovács Miklós által vezetett szervezettermészetesen ennek érdekében fejt ki erőteljes tevékenységet. A KMKSZ ugyanis nevével ellentétben elsősorban a politika területén tevékenykedik úgy, hogy nem mellékesen kulturális tevékenységek szervezéséből is kiveszik a részüket. A közösség jövője azonban elsősorban politikai síkon dől el, ebből pedig az következik, hogy az általános érdekvédelmi szervezetnek is ezen a területen kell helytállnia.
Persze ahogy az anyaországi, úgy a kárpátaljai magyarság sem egységes. Jó példa erre az az eset, mikor a 2002.es választásokon az Ukrán Egyesített Szociáldemokrata Párt Gajdos Istvánt indította a KMKSZ jelöltje, Kovács Miklós ellen. A nyilvánvaló választási csalás ügyében az emberjogi bíróság most, majd' hat évvel a történtek után szolgáltatott igazságot a kárpátaljai magyarok magyarság képviselőjének, s vele együtt több ezer kisemmizett választónak. A kívánatos jogi helyzetet természetesen már nem lehet visszaállítani, sőt, nagy összegű kártérítésről sem lehet szó, inkább egyfajta győzelem- adta erkölcsi elégtételről beszélhetünk- értékelte az ügyet Kovács Miklós.

Czár
Fotó: Pajor András
Megjelent a Sárvári Hírlap XX. évfolyamának 12. számában, 2008. június 13-án

2008. április 4., péntek

A CSÁNGÓK KÖVETE- PETRÁS MÁRIA

A CSÁNGÓK KÖVETE-
Folytatódik az Évezrednyitó beszélgetések előadás- sorozat

Március 20-án folytatódott az Évezrednyitó beszélgetések című sorozat. A nyolcadik évfolyam első előadója Petrás Mária csángó népdalénekes és keramikus volt.
Az ember két dolog miatt fejezhet be egy hosszú sorozatot- mondta Gróf István, a rendezvény ötlet-, és házigazdája, mialatt a rendes téli időben vacogva vártuk a a vár hídján a az előadót. Az egyik, hogy nem jön visszajelzés, a másik pedig, ha nem biztosított az anyagi háttér. Ennek persze az ellenkezője is igaz. Ha a szervező olyan visszajelzéseket kap (márpedig kapott), hogy van igény a folytatásra, ráadásul az önkormányzat sem zárkózik el a támogatás elől, akkor mintegy másfél éves szünet után minden (majdnem) ott folytatódik, ahol 2006 őszén Farkas Bertalannal, az első magyar űrhajóssal félbeszakadt. Azért csak majdnem, mert a megszokott 10-11 előadás helyett idén csak négynek ad otthont a Nádasdy- vár díszterme.
Az 2008-as esztendőre tervezett sorozat első vendége Petrás Mária volt, aki az időjárás viszontagságai miatt sajnos csak egyórás késéssel érkezett meg. Hogy addig sem unatkozzanak, vagy széledjenek szét az érdeklődők, Dabóczy Dénes tartotta a frontot. A muzeológus komplett, a díszterem freskóit bemutató előadást varázsolt a "holtsávba", így hasznosan telt az idő.
Az előadó egy rövid átváltozást (hétköznapi ruháját népviseletre cserélte) követően lépett a publikum elé, majd néhány kerámiáján, illetve szülőföldje népdalkincse becsesebb darabjainak megszólaltatásán keresztül kísérelte meg a lehetetlent: rövid idő alatt közelebb hozni az érdeklődőkhöz egy népcsoport kultúráját. A Szervátiusz Jenő- díjas iparművész egy Románia területén élő, mintegy hatvanötezer lelket számláló magyar anyanyelvű közösség kultúrköveteként érkezett Sárvárra, ahol szülőföldje múltjáról és jelenéről, egy sok vihart és szenvedést átélt népcsoportról mesélt a maga módján, fantasztikus kerámiái, és a csángó falvak dalainak segítségével.

R.P.
Fotók: Pajor András
megjelent a Sárvári Hírlap XX. évfolyamának 7. számában, 2008. április 4-én

2008. január 2., szerda

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK 2008

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK- 2008

Egyéves kihagyást követően 2008 márciusában elkezdtük a beszélgetősorozat VIII. évfolyamát. A 2007-es évben történt szüneteltetés oka az volt, hogy a 2006-os országgyűlési képviselő választásokon elindultam az MDF színeiben annak ellenére, hogy ezt választókerületi FIDESZ vezetése támogatta volna. Az akkori nagyobbik jobboldali párt helyi vezetése pedig nem nézte jó szemmel, nem hogy csak irigyelte a sikeres kulturális rendezvényünket, hanem kifejezetten elhalásra ítéltette. A városvezetés azonban kompromisszumképesebb volt, és "érdemeimre való tekintettel" a következő évben folytathattam a sorozatot a város támogatásával. A könyvkiadás, ugyanúgy, mint a 2005-23006-os kötet esetében is, az Alapítvány feladata volt.
Az öt meghívott vendégem közül ebben az évben történt meg először, hogy nem jobboldali irányultságú vendéget, Pozsgay Imrét, a Kádár- korszak volt államminiszterét hívtam meg, akinek nemzeti elkötelezettsége azonban határozott és egyértelmű volt. Bod Péter professzor előadása pedig pontosan a világválság heteiben lett kiemelten aktuális. Ez meglátszott a megjelentek számából is.
A beszélgetések a Sárvári Milleneum Alapítvány gondozásában, Czupy György kurátor ajánlásával jelent meg az Évezrednyitó beszélgetések 2008-2009-2010-es, "lila" kötetében 2010 nyarán.

Gróf István, önkormányzati képviselő, a sorozat szervezője- házigazdája, az Alapítvány elnöke
Sótony, 2015. november 20-án
* * * *

PETRÁS MÁRIA, KERAMIKUS, NÉPDALÉNEKES
"Mária erejével"
2008. március 20-án




















KOVÁCS MIKLÓS, POLITIKUS
a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének elnöke
"Keskeny és meredek ösvényen"
2008. június 5-én




















PÁLLFY G. ISTVÁN, ÚJSÁGÍRÓ, MŰSORVEZETŐ
"A szakadék szélén- médiaállapotunkról"
2008. június 10-én




















POZSGAY IMRE, POLITIKUS, POLITOLÓGUS
"A rendszerváltás közelről"
2008. szeptember 19-én




















BOD PÉTER ÁKOS, KÖZGAZDÁSZ
"Világválság"
2008. november 6-án