2005. január 28., péntek

AZ ÉV KULTURÁLIS ESEMÉNYE: AZ ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK

A "kultúra, tudomány, művészet és rendezvény" kategóriában a harmadik helyen 15%-os eredménnyel Polgár Zsolt helytörténeti kutató végzett. Második lett a "Valahol Európában" produkció 26 %-kal, míg a legtöbb szavazat- 34%- az "Évezrednyitó beszélgetések" című sorozatra érkezett.

A Gróf István nevével fémjelzett rendezvények még 2000 januárjában indultak Ezredvégi beszélgetések címmel. A helyi millenniumi ünnepségek részét képező sorozat a magyar történelem viharos évszázadain nyargalt végig, jó 15 évszázadot foglalva magába. A rendhagyó történelemórákat neves előadók tartották havi rendszerességgel a vár dísztermében.A zajos siker folytatás után kiáltott: az "Ezredvégi" 2001-ben "Évezrednyitóvá" változott. A széria máig sem szakadt meg. Az 1+4 évfolyam során olyan egyéniségeket látott vendégül a házigazda, akik befolyással bírnak a hazai szellemi életre, ráadásul élményszámba megy a velük folytatott nyílt-színi eszmecsere.
Az "Évezrednyitó" 2001-ben Eperjes Károllyal nyitott. Az emlékezetes előadás annyi embert vonzott, hogy kis túlzással a csillárokon is lógtak. Ha csak az utóbbi négy évfolyamot nézzük, a számok magukért beszélnek: 48 hónap, közel félszáz előadás, ugyanennyi előadó, több ezer néző. Ha azonban az előadások tartalmi értékelésére tennénk tétova kísérletet, már keményebb fába vágnánk a fejszénket. Mindenesetre voltak felejthetetlen esték és személyiségek: Makovecz Imre emlékezetes "2 doboz kossuthos", valamint Papp Lajos szívsebész "kérésre taps nélküli, csendes kivonulásos" előadása örök emlékként vésődött a jelenlévők agytekervényeibe.
A shownak folytatódnia kell. A sorozat kedvelői 2005-ben sem maradnak beszélgetések nélkül. A házigazda filozófiájának megfelelően idén is lesz például egy zenész (Nagy Feró), egy politikus (Jeszenszky Géza), egy sportoló (Balczó András) és még sok más ismert személyiség, akik várhatóan nézők százainak érdeklődésére tartanak számot.
Az 5. évfolyam februárban indul.
Retép Czár
megjelent a Sárvári Hírlap XVII. évfolyam 2. számában, 2005. január 28-án
A díjátadón a fotót Novák Zsuzsa készítette

2005. január 14., péntek

NEMZETSIRATÓ

2004. december 5-én délután, -a népszavazáson megjelentek arányát hallgatva-feszült voltam. Este már értetlenül hallgattam a beérkező részeredményeket. 10 óra után mérhetetlenül szomorú lettem. Másnap egész nap tehetetlen düh kerített hatalmába. Megértettem, hogy a kettős magyar állampolgárság megalkotására vonatkozó törvényalkotási kötelezettsége immár nincs a magyar Parlamentnek. Az a tény, hogy Sárváron, ebben a keresztény-polgári városban- egyedül a megyében!- kevesebb lett az igen szavazatok aránya az elutasítást kérőknél, megkérdőjelezte eddigi munkánkat.
Két nappal a népszavazás után, amikor a parlamenti pártok nyilatkozatait, majd megyénk pártvezetőinek véleménynyilvánításait olvastam, megrettentem. A liberális baloldal elégedetten dőlt hátra karosszékében, jelezvén, hogy győzött, hiszen érvénytelen lett a nép kezdeményezése. A jobboldal vezetői mosolyogva konstatálták az eredményeket: több volt az igen, mint a nem, tehát győztünk. Ezenkívül van másfél millió szavazatunk. Lehet, hogy őszinteségem politikailag megbocsáthatatlan, de én kimondom: mérhetetlenül el vagyok keseredve.
El tudja-e képzelni bárki, hogyha netán a XIX. század közepén született kelet- közép európai államokban, pl. a románoknak vagy a szlovákoknak hasonló kérdést tesznek fel, azok nem 90% feletti igennel válaszolnának? Nem beszélve az albánokról, vagy az írekről, akiknél a nemzethatár és az államhatár szintén nem esik egybe. Tény, hogy évente kb. 40. 000 fővel fogyatkozik Magyarország népessége. Oly nehéz belátni azt a nyereséget, hogy évi 8-10. 000 határon-túli, szakképzett, sőt diplomás magyar áttelepülő némiképp ellensúlyozza népességcsökkenésünket. A franciákat elözönlötte az arab. Már-már konfliktushelyzet alakult ki nemzetiségi-vallási alapon. A 3 millió németországi törökről-muzulmánról nem is beszélve. Éppen mi ne tegyük össze a kezünket a lakosságfogyás negyedét kitevő nemzettársi letelepedés miatt? Őseik ugyanúgy csatáztak Muhinál a tatár ellen, mint később másfél évszázadon keresztül a török ellen. Az Ő dédapáik hajdúk voltak a Tiszántúlon, és kurucok Zemplénben. Erdélyben, Felvidéken csatáztak az osztrák ellen a 48-49-es szabadságharc alatt és ontották vérüket az Isonzó partján a magyar hazáért. ”Csak” 84 évvel ezelőtt, a trianoni békediktátum óta hagyta el Őket a határ! Nem Ők hagyták el hazájukat!
Többségi igen szavazatunkkal enyhítettünk volna fájdalmaikon, -melyet elnyomott, asszimilálandó kisebbségként- nap, mint nap megélnek. Most bebizonyítottuk, hogy nem anyaország vagyunk.
Mostohaország lettünk!
Számlálgattatják velünk az összekuporgatott forintjainkat, és bemagyarázgatják nekünk, hogy néhány százezer igénylő számára készíttetett világútlevél megadása tönkretenné országunkat, és elszegényítené polgárait.
2004. december 5 óta a magyarnak nincs hazája. Otthona, az van, de hazája, az nincs! Nekünk, Csonka-Magyarországiaknak sem. Azóta szégyellem magam. Még azok nevében is, akik nemmel szavaztak. Erre ugyan nem kértek meg, sőt ki is kérték-kérik néhányan maguknak, de szívemre hallgatva, nem tehetek mást.

Gróf István
a sárvári MDF elnöke
önkormányzati képviselő
 megjelent a Sárvári Hírlap XVII. évfolyam 1. számában, 2005. január 14-én

2005. január 3., hétfő

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK 2005

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK 2005

A hatodik évfolyamába lépő Évezrednyitó beszélgetések nem vesztette el az előadások vonatkozásában többnyire érdeklődésre számító vonzerejét, és néhány aktuális témával megfűszerezve (III/III dossziék, Wass Albert előtérbe kerülése)általában megtelítette hallgatókkal a Múzeum dísztermének padsorait.
A 2005-ben Sárváron előadást tartó 7 neves személyiséggel történő beszélgetések rögzítésre kerültek, és a 2006-os év anyagával együtt adtuk ki a rá következő évben a "sárga" kötetünkben.
Fontos mozzanat történt 2004 őszén: az egyre bizonytalanabb finanszírozási feltételek, a kisvárosi hatalmi harcok felerősödése, no meg hát az errefelé jól ismert, de ártani is képes sárga irigység arra késztetett, hogy a beszélgető- sorozat biztosabb "egzisztenciája" miatt egy alapítványt szervezzünk mögé. Ez lett a Sárvári Milleneum Alapítvány, melyet Szentgyörgyi László református lelkész alapított, a háromtagú kuratóriumába pedig Martos Gáborné,a Magyar Millennium egykori sárvári zászlóanya- képviselője, valamint a titkári tisztséget felvállaló Czupy György került jómagamon kívül, aki az elnöki teendőket is ellátom.
Gróf István, volt önkormányzati képviselő, az előadás- sorozat szervezője, a kötet szerkesztője
Sótony, 2015 október 25

1. SIMÓ JÓZSEF, ELŐADÓMŰVÉSZ
"Maradnak az igazak"-Wass Albert- est
2005. február 23-án
















2. NAGY FERÓ, ELŐADÓMŰVÉSZ
"Provokáció az egész életem"
2005. március 23-án

















3. KUTRUCZ KATALIN, LEVÉLTÁR-IGAZGATÓ
"Ügynökök és akták"
2005. április 20-án






















4. JESZENSZKY GÉZA, TÖRTÉNÉSZ

"A magyar nép jövője, hogyan küzdhetjük le a balsorsot"
2005. május 20-

















5. CHRUDINÁK ALAJOS, ÚJSÁGÍRÓ
"A nemzeti újságírók küzdelme a magyarellenes uralom ellen"
2005. június9-én
















6. BALCZÓ ANDRÁS, ÖTTUSA VILÁGBAJNOK
"Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség"
2005. szeptember 21-én


















7. DINNYÉS JÓZSEF, ELŐADÓMŰVÉSZ
"Zsoltáros anyanyelv"
2005. november 23-án