2005. december 16., péntek

KARÁCSONYKOR EGYÜTT ÉNEKEL A VÁROS

A MAGYAR TE DEUM ÜNNEPI ELŐADÁSSOROZATA

Illés Lajos hálaadó oratóriumát közösen adja elő a Református Dalárda, a katolikus iskola és a gimnázium Kórusa. az ötletgazdák- Tallós Pálné nyugdíjas zenepedagógus és Gróf István önkormányzati képviselő, református presbiter- tájékoztatták a sajtó munkatársait az előadássorozatról.

    A történet két évvel ezelőtt kezdődött- az évezrednyitó beszélgetések vendégeként mutatott be részleteket Illés Lajos a Magyar Te Deumból. A rendezvény házigazdája, Gróf István és Tallós Pálné  az ajándékba kapott CD többszöri meghallgatása után döntött úgy, hogy partnereket keresnek a mű bemutatásához.
    A zenepedagógus szerint a 40 perces oratórium nagyon jó prozódiával rendelkezik, melyet a kórusok nagyon megkedveltek. A próbák- pernecker Csilla karnagy vezetésével- szeptember közepe óta folynak.
   A Magyar te Deumot a karácsonyi ünnepkőrben három alkalommal mutatják be. december 18-án 10.00 órától a református templomban, december 20-án 17.00 órától a gimnázium dísztermében és december 30-án 16. 30-tól a szent László Katolikus templomban. Az előadásról a Sárvári Televízió is felvételt készít, melyet egy későbbi időpontban láthatnak.
-Fonyó-
megjelent a Sárvári Hírlap XVII. évfolyamának 23. számában, 2005. december 16-án

2005. december 15., csütörtök

ILLÉS LAJOS ORATÓRIUMA

ILLÉS LAJOS KÓRUSMŰVE HÁROMSZOR.
.
Sárvár.
Illés Lajos Magyar Te Deum c. kórusművét több alkalommal előadják a városban.
Illés Lajos még 2003 novemberében az Évezrednyitó Beszélgetések sorozatban Gróf István képviselő vendége volt. A beszélgetések végén a művész lejátszott egy részletet az akkor írt és bemutatott új művéből, melyet a kisoroszi református templom 200 éves születésnapjára komponált. „Egy CD-t kaptam én is a műből”- meséli Gróf István. „Tavaly Tallós Pálné, nyugdíjas zenetanárral beszélgettünk erről a darabról. Neki is nagyon tetszett. Másoltam neki is egy példányt. Megvalósíthatónak tartottuk a kórusmű előadását Sárváron. Az idén tavasszal elkezdtük a konkrét szervezést. Kottát és play-back kíséret példányt kértem a szerzőtől, aki ezeket megküldte.”.
Az ökumené jegyében a katolikus leánykórus és a református Dalárda adta volna elő, de ezt kiegészítették a Tinódi gimnázium énekkarával, a darab betanítását, a szakmai munkákat és a karnagyi teendőket ennek a csoportnak a karnagyára, Pernecker Csilla tanárnőre bízták. Szeptember elejétől megkezdődtek a próbák: novembertől egybegyúrták a produkciót Pernecker Csilla vezényletével..
Előadások: december 18. délelőtt 10 óra, református templom, december 20. 17 óra, gimnázium díszterme, december 30. 16. 30, Szent László katolikus templom..
(pg).
megjelent a Vas Népe napilapban, 2005. 12.15-én

2005. december 2., péntek

ZSOLTÁROS ANYANYELV A NÁDASDY-VÁRBAN

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
ZSOLTÁROS ANYANYELV A NÁDASDY- VÁRBAN

Eredetileg gróf Nádasdy Ferenc lett volna az Évezrednyitó beszélgetések soron következő vendége, ám az idős nemesi sarj korára és egészségi állapotára való tekintettel lemondta az előadást. dinnyés József viszont elvállalta.
Költők között zenész, zenészek között költő vagyok- vallja magáról Dinnyés József. A közel négy évtizede a pályán lévő daltulajdonos annyiszor fordult meg már városunkban, hogy kis túlzással élve azt is mondhatnánk, hazajár Sárvárra. Legutóbb azonban nem elsősorban- és a szó nemes értelmében vett- előadóművészként szólt a közönséghez. Ezúttal előadást tartott, mely a "Zsoltáros anyanyelv" címet viselte.
Dinnyés József szerint a magyar történelem során többször előfordult, hogy veszély fenyegette a az anyanyelv létét. Mátyás idején például a latin, a mohácsi csatát követően a német nyelvhasználat erősödése veszélyeztette. A változás szelei a XVI. század második felében kezdtek erőteljesebben fújni. A reformáció európai igénye ugyanis a hazai anyanyelvi kultúrára is hatott.
A XVII. században az ország lakosságának jelentős része tért át a protestáns hitre, ami az anyanyelvi istentisztelet igényével járt együtt. Ezen a nyelven prédikátorok sokasága kezdett el gondolkodni, beszélni és írni, a példát pedig rövidesen a katolikus testvérek (Pázmány, Káldy) is követték.
Ez a kor volt a nemzeti költészet megszületésének időszaka is. Azé a költészeté, melynek remekeit a sárvári Históriás Napokat (is) megtisztelő zenészek szólaltatják meg ma- rendkívüli előszeretettel. Szenczi Molnár Albert munkásságával, a 150 zsoltár lefordításával a XVII. századra befejeződött egy nagy munka, mely megteremtette a nemzeti anyanyelvet. Anyanyelven dicsérni a hitet, gondolkodni a közösség felől, a hazáról- ez maga a nemzet.
Dinnyés József szerint ma is erre lenne szükség. Ezért vállal ilyen és ehhez hasonló előadásokat, ez a tárgya művészetének. Közben- természetesen példaként felmutatva- ezen az estén is elénekelt 8-10 zsoltárt, bizonyítandó, hogy a korabeli nyelv érthető, szerethető, tisztelhető, és szívünkhöz közel álló.

Rácz
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XVII. évfolyamának 22. számában, 2005. december 2-án

2005. október 7., péntek

BALCZÓ ANDRÁS ESTJE SPORTRÓL ÉS HITRŐL

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
BALCZÓ ANDRÁS ESTJE SPORTRÓL ÉS HITRŐL

"Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség" címmel tartott előadást szeptember 27-én Balczó András öttusa világbajnok a Nádasdy-vár dísztermében. A méltatlanul elfelejtett olimpikon estjét a sport, a politika és a hit fogalmak határozták meg.
Harmadik alkalommal jár városunkban a háromszoros olimpiai-, és tízszeres világbajnok öttusázó, akit nem megnyilvánulásai, hanem tettei alapján kell megítélnünk- mondta bevezetőjében Gróf István, a Millenniumi előadás- sorozat házigazdája. Balczó András 1973-ig versenyzett, addig azt hitte, neki a sport jelenti a jövőt, a munkát. Ezért mindent meg is tett, vívásban és öttusában szakedzői diplomát szerzett, az Öttusa Szövetség tagja is volt, de jött a kor egy államtitkára, akinek "nem tetszett", és véget ért sportpályafutása.
Az 1977-ben Kósa Ferenc által rendezett Küldetés című film politikailag robbanó ereje meghatározta életet további alakulását. Hat évig, 1983-ig belovagló volt az Országos Lótenyésztési Felügyelőségnél, azóta szellemi szabadfoglalkozású. Édesapja halálának napja, 1962. július 1.-e, ez az a nap, amióta a béke, a nyugalom és a biztos tudás lett úrrá rajta, hisz Istenben, aki meghatározza mindennapjait.
A tizenkét gyermekes családapának az est folyamán elmondott történetei bővelkedtek bibliai- és Mária- idézetekben, sőt humorral is fűszerezte azokat, de hogy egy tüske mélyen a szívében maradt, ahhoz nem fért kétség.

tsz
Fotók: Takács Szilvia
Megjelent a Sárvári Hírlap XVII. évfolyamának 18. számában, 2005. október 7-én

2005. szeptember 9., péntek

ILLÉS 2005.- SZIGET

A népmesei hetes szám jutott eszembe: hétszer varázsolt el zeneileg az Illés-együttes engem az elmúlt 40 évben. Először 1965 februárjában. Mint a budai Rákóczi fiúgimnázium II/C osztályos tanulója, a Móricz leánygimnázium „testvérosztály” vendége voltam szalagavató báljukon, melyen a „talpalávalót” az újjáalakult Illés húzta. Már akkor profi módon. Pedig oda nem csupán zene- élvezkedési célból mentem el.
”Gitárpárbaj”, 1966 nyara, Kisstadion. Nyomják a Beatlest, a Rollingot, az Animalst a bandák. Torzít a gitár, brummog a basszus, mellkas-szakító a nagydob, all right-okat, yeah-ket, oh,baby-ket nyögdécselnek az énekesek. Egyszercsak fülelünk és felülünk lepusztult deszkapadunkról: ”Légy jó kicsit, hozzám, engedd hogy menjek..” Egy percnyi sokk után tízezred-magammal tapsviharral üdvözöltük Szörényi Leventét, Bródy Jánost, a magyar beat megszületését.
Bő évre rá az Alfa-moziban nagyszerű hangulatú és zeneileg kiérlelt beat-hangversenyt (ritkaság volt ez akkor!) adott az Illés-együttes Szörényi Szabolcs nélkül is, aki katonai szolgálatát töltötte akkor.
Egyetemi Szinpad-Dunapart-1967 Karácsonya. A vállig érő hajú, színes hippy-ruhás zenészek a nagy példakép, a Beatles Bors őrmester LP- jének darabjaival kezdtek, majd jöttek a sajátok. Egyre jobbak és egyre több.
1983. augusztus 20. Királydomb. István, a király. Ott, 22 évvel ezelőtt éreztem először én is, sok tízezred-magammal azt, hogy magyar vagyok. Az első hallásra is könnyen befogadható rockopera megtekintése után egy emberként álltunk a padokra, hogy teli torokból, büszkén, csillogó szemmel énekeljük el a magyar himnuszt. A Kádár- Aczél György-i szellemi diktatúra szorításán az első nagy, kivédhetetlen lazítás azon az éjszakán történt.
1990 augusztusa. Népstadion. Eddig csak Puskás Öcsiék és Louis Armstrong telítette meg azt. I. félidő: István, a király. II. félidő: fergeteges Illés-buli. A kezdődő ideológiai ellentétek ellenére is egységes volt a csapat: kalotaszegi szőttes volt a viselet. Amikor hazafele a rendőr, miután leállította Trabantunkat, és 4 helyett 6 embert látott benne elhelyezkedni, legyintve továbbengedett, megtudván, hogy Illés-koncertről jövünk.
És jött a hetedik: 2005. augusztus 9.

Szigetfesztivál,”0” nap. Szörnyű rossz szervezés, egyórás késés, balkáni állapotok, alig felszáradt iszapmező. Felnéztem az órára: 8. 55, a hőmérséklet 17 fok. Végre elkezdődött. Azt sohase hittem, hogy Szörényi Levente bármiben is engedne a minőség rovására. Tudtam, hogy sok-sok próba, gyakorlás előzi meg az előadást, ahol nem lehet hibázni. Ez nem improvizációkkal telitűzdelt jazz-buli. Itt 40 éves dalok vannak, ezeknek szépen kell szólniuk . A „Miért hagytuk, hogy így legyen” c. Illés Lajos dallal kezdték, Pásztori Zoli, a hirtelen elhunyt dobos emlékére- felvételről. Majd jöttek az élő dalok. Nem számok, nem nóták, nem track-ek, hanem dalok, félig népdalok. ”Légy jó kicsit hozzám” -Bródy gitár- riffjei nem Hendrixesek, de itt minek is. ”Oh, mondd” -a 60-as évek kedves tercelései. ”Eljöttél”- cembalo - trillák, lemez-hű előadás. ”Itt állok egymagam” -Beach Boys magyar módra. ”Különös lány” -akár McCartney is írhatta volna. ”Keresem a szót” -A Byrds tanult az Illéstől, vagy fordítva? A legszebb, legőszintébb, legeredetibb, koncerteken igen ritkán hallott dalok jöttek egymás után. Mintha a Beatles a „She loves you”-t, a”From me to you”-t, a „Twist and shout”-ot játszotta volna, ha megtehette volna. Nekünk, magyaroknak nagyobb szerencsénk volt. Körülnéztem: Előttem hozzám hasonló korú, őszes nő. Leánya legnagyobb meglepetésére teli torokból énekelte a dalokat, táncolva hozzá. Jobbra fiatal, hórihorgas srác szorongatja kedvese vállát, félhangosan dúdolva a számokat. Mellette bongyor- ősz –szakállas apja harsog: a tanítómester. Balra harsánynak nemigen mondható húgom hangos „mire vársz, oh, mondd, kisvirág” refrénnel jelezte összetartozásunkat. A mögöttem levő úriemberrel, kortársammal –láthatatlanul- együtt alkottuk a szektor dalárdáját: minden számot a zenekarral hangosan fújtuk.
A 60 esztendős Szörényi Levente vezette és uralta a koncertet. Ugyanúgy énekelt, ugyanúgy gitározott, mint 1965-ben, 40 évvel ezelőtt. Pörgette, konferálta a bulit, szellemi vezérfarkas volt. Egy csoda! Persze kaptak szerepet a többiek is. Bródy a „Ha én rózsa volnék”- ot énekelte el egyedül, nagy tetszésnyilvánítást aratva. Korszakos himnusz ez a dal. Lajos az „Oh, kisleányt” és a „környezetvédő” „Szemétdombot”, Szabolcs a „Kétszer voltam kopasz életemben” -t, a hirtelen beugró, és kitűnően felkészült és jól játszó Szörényi Örs pedig a „Legjobb dobos a világon” -t énekelte. Csak a „vájtfülüek” hallották a számban az elhunyt dobos-elődre való utalást: a „ha még egyszer megszületne, akkor is csak dobos lenne” korrekciót. És persze jöttek, -mert jönniük kellett- a nagy slágerek. A két táncdalfesztivál beat-áttörésének produkciói, a „Még fáj minden csók” és az „Amikor én még kissrác voltam”. És a többi: a „Ne gondold”, az „Utcán”, a „Sárika”, a „Kéglidal”, a „Kislány, add a kezed!” De elhangzott néhány ritkán játszott, nem együtt-énekelhető darab is, mint pl. az „Március 1848”.(Bródy itt falsot fújt furulyáján. Ismerem ezt az érzést . A furulya a „legnehezebb” hangszer!) El is repült a két óra. Gyors statisztikám szerint legalább 25 dalt adtak elő. Dicséretes megbecsülése ez a közönségnek. Az ősz fiúk nevében Bródy János köszönt el –ahogy szokta, -méltóságteljes hangon. Bejelentette: az Illés együttes először és utoljára lépett fel a Szigeten. Vastaps. I. ráadás: ”Bye-bye, London” és a „Little Richard” . II. ráadás :”Little Richard” még egyszer . III. ráadás: (ilyen azért nem szokott lenni sűrűn)”Történet M-ről”.
Meghajlás, búcsúzás. Sziasztok! Bízunk benne, hogy még találkozunk. Ha nem is hangszerekkel. Mint ahogy találkoztunk, veled, Levente, 1996-ban a Fórum, 2001-ben az „Évezrednyitó beszélgetések” vendégeként itt, Sárváron, prózában, és veled, Lajos, 2003-ban, ugyancsak a „Beszélgetések”-kor. Isten veletek!

Sárvár, 2005. 08.
Gróf István
(a cikk kétharmada, a „2005. augusztus 9…”től megjelent a Sárvári Hírlapban 2005. szeptember 9-i számában)

2005. augusztus 26., péntek

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-2004

KÖNYVBEMUTATÓ A NÁDASDY-VÁR DÍSZTERMÉBEN

A folklórnapok rendezvényeit megelőzően tartották a Gróf István által szerkesztett Évezrednyitó beszélgetések-2004 című kötet bemutatóját. A könyvben a múlt évi rendezvénysorozat hét előadójáról olvashatunk.

Az érdeklődőket elsőként Nagy Miklós vezető- tanácsos köszöntötte, aki örvendetesnek nevezte, hogy második alkalommal jelenhet meg könyv alakban a beszélgetéssorozat egy évfolyama. majd a rendezvénysorozat szervezőjével, a kötet szerkesztőjével, Gróf Istvánnal Ambrus Lajos író beszélgetett,
aki mindenkinek szóló, értékes reprezentatív könyvnek nevezte az Évezrednyitó beszélgetések-2004 című kiadványt.
A könyvben megtalálható- többek között- a Somogyi Győzővel, Andrásfalvy Bertalannal, Für Lajossal, Papp lajossal és Egerszegi Krisztinával rögzített beszélgetés is. De technikai okok miatt, mivel nem sikerült a felvétel, kimaradt a kötetből Sebestyén Márta. Ügyesen megkomponált, változatos, színes előadásoknak lehetett részese a sárvári közönség, akiket, mint azt Ambrus Lajos elmondta, a magyarság színe- java méltónak tartott arra, hogy megtisztelje jelenlétével. Míg a hatodik éve futó beszélgetéssorozat első évének résztvevői még a magyarság kétezer évének történetén tekintettek végig, addig 2001-től művészek, tudósok, sportolók, közéleti személyiségek fejtik ki a véleményüket a legkülönbözőbb témákban.
Gróf Istvánt sokan bíztatták a kötet kiadására, és miután sikerült az ehhez szükséges pénzügyi forrást előteremteni, jelenhetett meg ez a könyv, melynek egyik érdekessége, hogy az előző évfolyamok plakátjait és fotókat is tartalmaz. Az Évezrednyitó beszélgetések pedig ősszel folytatódik, Balczó András, Dörner György és gróf Nádasdy Ferenc lesz a vendég.
-Rob-

Megjelent a Sárvári Hírlap XVII. évfolyamának 15. számában, 2005 augusztus 26-án

Az előadás-sorozatot szervezte és a kötetet szerkesztette: GRÓF ISTVÁN
Hangszalagra rögzítette, legépelte és korrektúrázta: ULREICH ZSUZSA
Lektorálta: GRÓFNÉ DR. KEREKES ENIKŐ
Tipográfia és szövegszerkesztés: BERKES KÁLMÁN
Fotók: NOVÁK ZSUZSA
Kiadja: SÁRVÁR VÁROS ÖNKORMÁNYZATA
Felelős kiadó: GRÓF ISTVÁN

2005. július 1., péntek

CHRUDINÁK ALAJOS A MÉDIAEGYENSÚLY HIÁNYÁT BÍRÁLTA

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
CHRUDINÁK ALAJOS A MÉDIAEGYENSÚLY HIÁNYÁT BÍRÁLTA

Az "Évezrednyitó beszélgetések" idei ötödik vendége Chrudinák Alajos újságíró volt, aki "A Nemzeti újságírók küzdelme a magyarellenes uralom ellen" címmel tartott előadást a Nádasdy- vár dísztermében.
A nemzet lelki- erkölcsi állapotát vette először górcső alá, s ennek kapcsán a hazai médiahelyzet torzulásairól, "betegségeiről" és az un. "médiaklikk" túlsúlyáról ejtett szót a Bocskai- díjas újságíró. A mai állapot rákfenéjének nevezte, hogy a rendszerváltozást követően sem Antall Józsefnek, sem Orbán Viktornak nem sikerült megteremteni a médiaegyensúlyt. Napjainkban pedig a magyar sajtó zöme magyarellenes, kisajátította egy politikai csoport, az SZDSZ. A szóban fogó párt képviselői és Soros György annak idején azon munkálkodtak, hogy "odalökjék az országot a nemzeti pénztőkének". A mai erkölcsi válságban, politikai zűrzavarban az MSZP prominens személyiségei mellett ismét az "SZDSZ élcsapata irányít, akik Magyarországot kompországgá akarják tenni". - zárta gondolatait Chrudinák Alajos.
Ezt követően a trianoni békediktátummal foglalkozott röviden. Elsősorban a győztes hatalmakat bírálta, " a gyarmatosító franciákat és angolokat", akiket szerinte zavarta az Osztrák- Magyar Monarchia jelenléte Európában. Majd visszatérve a hazai médiahelyzetre, kijelentette, hogy a magyar médiák egyoldalúsága addig nem szűnhet meg, amíg a nemzeti oldalon nem jön létre a szellemi- erkölcsi egység. Ugyanakkor- folytatta- a "neoliberális médiaklikknek az a célja, hogy a hatalmat megszerezze, nem pedig az, hogy tájékoztasson". Persze van már olyan sajtótermékünk is, ami megfelel a nemzeti elvárásoknak - tette hozzá. Példaként a Magyar Nemzetet, a Magyar Demokratát és a Heti Választ említette.
Saját életének néhány momentumát is felelevenítette, szólt- többek közt- az 1956-os eseményeket követő bebörtönzéséről és arról, hogy az 1960-as évek elején- közepén ismét egyetemista lehetett. Arról is szót ejtett, hogy nem tartozik a "hadhoz", nem akar pártfegyelmet, nem szereti, ha megmondják neki, hogy kire szavazzon.
Gróf István kérdése kapcsán közel- keleti útjairól, ekkor készített filmjeiről, riportjairól is beszélt, s azt is megemlítette, hogy az újabb iraki háború kitörésekor ő is szeretett volna menni, de "nem engedték be". Riporteri munkáját érintve azt is szóba hozta, hogy a Panoráma című műsorban annak idején nem foglalkozhatott kedvére a határon túli magyarság helyzetével.
A kissé hosszúra nyúlt est befejező részében reményének adott hangot, hogy "a magyarság talpra áll, lesz nemzeti stratégiánk, s a magyart nem fogják megalázni", s nem szedik rá a tőle idegen nézetekre.

-ár
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XVII. évfolyamának 13. számában, 2005. július 1-én

2005. június 3., péntek

HADAK ÚTJÁN...

A közelmúltban az MDF helyi szervezetének tagjai és a hozzájuk csatlakozott érdeklődők első világháborús csatamezőket, emlékhelyeket, katonai temetőket kerestek fel. Úti céljuk Olaszország és Szlovénia volt.

A turisták szokásos útvonalán jutottunk a kiválasztott helyszínekre. Már osztrák területen idilli a kép: előttünk az Alpok hófödte csúcsai, mellettünk- mögöttünk az erdők és a mezők zöldje-kékje. A hegyekben, a magasabb régiókban most kezdenek virágozni a fehér színfoltokat alkotó vadcseresznyék. Mivel első helyszínként az egykori kis olasz várost, a ma a Szlovéniához tartozó Caporettot (Kobaritot) választottuk, 1600-1700 méteres magasságban, szállingózó hóesésben, a hóhatárhoz közeli magasságban értük el a település hadtörténeti múzeumát és fegyvergyűjteményét. A magunk mögött hagyott környezet mindenütt megejtően gyönyörű.Ám dr. Patakfalvy Péter és Martos Gábor útitársak szavai arra emlékeztettek, hogy a békés patakok vizét egykor vér színezte, a megcsodált természeti jelenségek mögött kilenc évtizeddel ezelőtt a halál leselkedett, s a vidék százezrek temetője volt.
A caporettoi múzeum emeleti bejáratánál Hamingway fényképe tekintett ránk. az író a Búcsú a fegyverektől című regényében remekül írta meg a háború szívszorító történéseit, s érzékeltette a sebesült ember magára-maradását, szerelmi veszteségét. Itt előbb egy kb. 20 perces összefoglaló filmet tekintettünk meg az első világégésről, majd a háború dokumentummásolatai, relikviái, fegyverei közt néztünk szét.
Doberdo, Isonzó, Piave, Goricia...közismert földrajzi nevek, háborús színterek. Sokszor hallottunk róluk nagyapáinktól kortársaiktól. A doberdói fennsíkot visszahódította a természet: ligetes, bokros, fás gyalogösvény vezet fel a magyar honvédemlékműhöz. 1915. július 18-ától elkeseredett harc folyt a fennsík birtoklásáért az osztrák- magyar csapatok és az olaszok között. Az egykori géppuskafészkek és futóárkok között néhány még ma is a fegyverropogás időszakát idézi...
Méltóképpen emlékezünk. Koszorúzunk, s a doberdói karszt véráztatta sekély talajából serkent élővilág magyar katonanótát és a Himnusz hangjait hallgathatta.
A szemközti hegygerincen Monte St. Michele zárt múzeummal, emlékművek sorával- köztük egy szerény magyarral, melyet Jeszenszky Géza külügyminiszter avatott 1992-ben- "fogadott" bennünk. Itt ismét méltó főhajtás a háború résztvevői, hősei előtt, majd koszorúzás és a székely Himnusz eléneklése következett. Nem várt ráadásban részesültünk, "felfedeztük" ugyanis, hogy egykor it székelt az olasz főparancsnokság. A korábban látogatható barlang- labirintus balesetveszély miatt most zárva volt ugyan, de mennyivel többet kockáztattak háborús elődeink.
Egy osztrák- magyar katonai temetőt is felkerestünk. A Fogliano Redipuglia-i nyugvóhelyen egy kisvárosnyi, 14550 katona alussza örök álmát. Ezen a fájdalmasan szomorú helyszínen helyeztük el a Szózat hangjai kíséretében harmadik koszorúnkat.
Kilencven év távlatából egyre inkább emlékezéssé szelídülnek a múlt képei, a harci események, a győztesek és vesztesek csatái. Az említett helyszíneken (  és azokon túl is) megemlékeztünk a hadbavonult 3 381 785 magyar katonáról, különösen arról a 530 965 honvédról, akik már nem térhettek haza élve az első világégésből.
                                                          *  *  *  *   *
A négynapos út egyéb helyszínei további élményekkel gazdagították a résztvevőket. Például Bibione, a tengerparti szálláshely a nyár örömeit idézte meg. Velence "vízen úszó" műemlékeivel, Aquileia ókeresztény mozaikjaival, építészeti emlékeivel nyűgözött le mindenkit. Trieszt nyüzsgésével, nagyságával, tengeri kikötőjével, a Miramare- kastéllyal érdemelt kiemelt figyelmet, melyből jutott még- többek közt- Ljubjanának is.
Molnár Zoltán
megjelent a Sárvári Hírlap XVII. évfolyam 11. számában, 2005. június 3-án      

NEM A BALSORS OKOZTA TRAGÉDIÁINKAT- JESZENSZKY GÉZA

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
 NEM A BALSORS OKOZTA TRAGÉDIÁINKAT

Május 20-án- tizenegy év után-, ismét városunk vendége volt dr. Jeszenszky Géza, aki az Évezrednyitó beszélgetések sorozat keretében "A Magyar nemzet jövője" címmel tartott előadást.
Az egykori külügyminiszter bevezetőjében leszögezte, hogy a történész sem látnok, ezért nem láthatja jobban a jövőt, csupán fénycsóvát vetítve tudja felvázolni a múlta és a jelenre építve.
Aztán Jeszenszky Géza három nagy téma köré csoportosítva ismertette a magyarság jövőjét meghatározó tényezőket. Elsőként a demográfiai helyzettel kapcsolatosan aggályainak adott hangot. Elszomorítónak tartja, hogy a magyarság fogy, ezért egyre kevesebb embernek kell eltartania egyre többet, így ez is hozzájárul az életszínvonal csökkenéséhez. Szerinte nem a betelepítés és a bevándorlás a megoldás, hanem különböző intézkedésekkel még jobban elő kellene segíteni, támogatni kellene a gyermekvállalást.
Ezt követően a gazdasági helyzetet elemezte és elmondta: nem igaz, hogy az EU halálra ítélte mezőgazdaságunkat, bőven van lehetőség, viszont ennek előfeltétele, hogy jó agrárpolitikát alakítsunk ki. Az sem biztos, hogy az olcsóbb külföldi árut kell megvásárolnunk a magyarral szemben. a másik kulcs pedig a munkára ösztönző, igazságosabb adórendszer lenne. harmadik fontos problémaként a határon túli magyarság sorsára hívta fel a figyelmet. nem feledhetjük a Trianon előtti helyeinket, múltunk nagy és szép színtereit és az elcsatolt területeken élő magyarságot. Nekünk is érdekünk, hogy támogassuk őket, hogy ne éljenek rosszabbul, mint mi, hogy őseink földjén otthon érezzék magukat- mondta, majd hozzátette: én bízom benne, hogy az EU a nemzetek Európája marad és határmódosítása nélkül, az újraegyesült magyarság közösen egy jobb és szebb Európát tud építeni.
Végezetül dr. Jeszenszky Géza hangsúlyozta: nemcsak a balsors okozta tragédiáinkat, hanem ballépéseink is. Ezért önvizsgálatot kell tartanunk és meg kell értenünk, hogy nem kell és nem lehet most mást hibáztatni, a sorsunk a saját kezünkben van.

B.P.
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XVII. évfolyamának11. számában, 2005. június 3-án

2005. május 6., péntek

DR. KUTRUCZ KATALIN NEM TARTJA TISZTESSÉGESNEK A KÖZELMÚLT ÜGYNÖKLISTÁIT

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
DR. KUTRUCZ KATALIN NEM TARTJA TISZTESSÉGESNEK A KÖZELMÚLT ÜGYNÖKLISTÁIT

Az Évezrednyitó beszélgetések című előadás- sorozat április 20-i vendége dr. Kutrucz Katalin, az Állambiztonsági szolgálatok Történeti levéltárának főigazgató- helyettese volt. Gróf István önkormányzati képviselő immár negyvennegyedszer köszönthetett előadót rendezvénysorozatának keretében a Nádasdy- várban.
A Történeti levéltárban mintegy négyezer folyóméternyi, 40-60 millió oldal iratot őriznek, az Állambiztonsági Szervek 1944 decembere és 1990 februárja közötti működésének dokumentumait, bár 1989-ben sok ügynökdossziét megsemmisítettek- mondta el előadásában dr. Kutrucz Katalin, aki a hírszerzéssel és az elhárítással kapcsolatos számos alapfogalmat is megismertetett hallgatóságával. A rendszerváltáskor 164 ezer névből álló megfigyelti listát kapott a levéltár, ma már- a folyamatos munkának köszönhetően- 700 ezer emberről tudják, hogy megfigyelték.
Az elmúlt hónapokban megjelent ügynöklisták miatt óriási az érdeklődés a Történeti levéltárban őozta, hogy őrzött dokumentumok iránt, jelenleg mintegy négyezren várnak betekintésre. A főigazgató- helyettes hangsúlymindenkinek joga van ahhoz, hogy megtudja jelentettek-e róla és megismerheti az őz megfigyelő ügynök nevét is. Dr. Kutrucz Katalin azonban nem tartja tisztességesnek az ügynöklistákat, hisz sok közismert személyt kevernek bele olyan dologba a névazonosság miatt, amihez egyébként semmi köze nincs. Szerinte az a legfontosabb, hogy az áldozatok végre elégtételt kapjanak. az iratokat a személyesen érintetteknek kell odaadni, majd ők eldöntik, hogy mit tesznek vele.
Dr. Kutrucz Katalin nagyon fontosnak tartja a tudományos kutatást is, hisz a dokumentumaikból kideríthető a kommunista rendszer működése. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a levéltár iratait nagyon óvatosan kell tanulmányozni, hisz sokszor még az ellenkezője sem igaz annak, amivel esetleg egy. egy személyt megvádoltak.
Mindig el kell olvasni a pártiratokat is, mert látni kell azt az összefüggést, hogy ezeket a hírszerző szolgálatokat a "párt" működtette. Az elmúlt időszakban készült sok publikációnak a sajtónban is meg kellene jelennie, hisz a közelmúlt történelmének megismerése nagyon fontos mindenki számára- mondta befejezésól a főigazgató-helyettes.

Fonyó Roberta
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XVII. évfolyamának 9. számában, 2005. május 6-án

2005. április 8., péntek

EGY ZENÉSZ "PRÓZÁBAN" - NAGY FERÓ

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
EGY ZENÉSZ "PRÓZÁBAN"
Az Évezrednyitó beszélgetések című előadás- sorozat legutóbbi vendégeként Nagy Ferót köszönthette a közönség. A zsúfolásig megtelt díszteremben minden korosztály képviseltette magát: kit a régi koncertek emléke, kit a legenda, kit a kíváncsiság csalogatott oda.
A szókimondásáról ismert előadó először önmagáról beszélt. többek között elmondta, hogy erdélyi menekült családból származik, így ízig- vérig székelynek és reformátusnak tartja magát. Elektroműszerésznek tanult, majd okleveles mérnök lett, de közbeszólt a zene. Hogyan? Saját bevallása szerint, egy gimis bálon egy kissé spiccesen felment a színpadra és elkezdte üvölteni a "Speedy Gonzalest". Ekkor csúnyácska kamaszként is felfigyeltek rá a lányok. Gondoltam, ha ez az út a csajozáshoz, akkor énekes leszek- mondta. A fura indíttatás ellenére azóta is szövetségben él a zenével.
Aztán a "Nemzet csótánya" (ha már csalogánya nem lehetett) annyiszor vitatott és megkérdőjelezett Beatricéről mesélt. Amikor azt írták rólunk, hogy punk zenekar vagyunk, szinte fogalmam sem volt, hogy igazán mi is az- mondta, majd így folytatta: ránk aggattak olyan jelzőket, amilyenek soha nem voltunk és ránk fogtak olyan dolgokat, amiket soha nem tettünk. Ilyen például a csirkedarálás is. A rendszer és a társadalom elé tartott tükör miatt sokan provokációként értelmezték az együttest, benne pedig provokátornak engem. Pedig én csak zenét írtam, és nem voltam forradalmár. Sajnos, a világ nem sokat változott, mert ezeknek a szerzeményeknek a többsége ma is igaz és helytálló.
Az est második felében Feró rátért rádiós múltjára is. Elmesélte, hogyan került be a Petőfi adó stábjába, majd hogyan került ki onnan, annak ellenére, hogy Garázs című műsora egyre népszerűbb lett. Aztán azt is megosztotta a közönséggel, hogy az un. Pannon Rádiót kitörési lehetőségnek tekintette, de egy idő múltán már nem értett egyet az ottani útmutatással, irányvonallal.
Természetesen szóba került Erdős Péter , az ős- Bikini és az István, a király című nagyszabású produkció is. Feró mondanivalójába kikerülhetetlenül bele- belekeveredett a politika, de a régmúlt kirekesztettségére már csak finom gúnnyal emlékezett.
Végezetül Nagy Feró beavatta a jelenlévőket az un. nejlonparaszt-lét rejtelmeibe, majd büszkélkedett, hogy újra rádiózik, reggel hattól tízig műsort vezet a gödöllői rádiónál. A zene meg? az benne él a zsigereiben, hiszen "ha van véleményem a világról, azt igazán a rock zene által tudom kifejezni"- mondta.

B.P.
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XVII. évfolyamának7. számában, 2005. április 8-án

2005. március 11., péntek

WASS ALBERT, A HŰSÉG EMBERE

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
WASS ALBERT, A HŰSÉG EMBERE

"Maradnak az igazak" címmel Wass Albert erdélyi magyar író, költő, szerkesztő életéről, életművéről tartott- sok- sok lírai és prózai részlettel színesített- előadást Simó József előadóművész, a Czegei Wass alapítvány elnöke február 23-án a Nádasdy- várban.
Az Évezrednyitó beszélgetések című előadás- sorozat idei első vendége elöljáróban örömének adott hangot a közönség létszáma láttán, hogy Wass Albert neve ma már hívó szó, majd arról beszélt, hogy Magyarországon ő volt az első, aki előadóesteken mutatta be az író életművét. Azt is elmondta, már túl van a kétszázötvenedik előadáson. Ezt követően arról beszélt, hogy a ma oly népszerű író munkásságát az elmúlt 50 esztendőben a kultúrpolitika tudatosan elrejtette. Tették ezt az azért, mert a szellem embere volt, féltek tőle, hogy népe élére áll, s nem utolsó sorban azért, nehogy arra számítson, hogy visszakaphatja birtokait. Hogy mindezeket jobban megértsük, álljon itt néhány adat az emigrációban kényszerült Wass Albert életéről. (az előadó remek párhuzamot állított Wass és Mikes Kelemen között).
A grófi címmel rendelkező író 1908-ban született Válaszúton, Erdélyben. Debrecenben gazdasági akadémiát végzett, majd Németországban folytatott hasonló tanulmányokat. Hazatérve a kolozsvári ellenzék munkatársa lesz, és felveszi tagjai sorába az Erdélyi Szépmíves Céh. 1934-ben Farkasverem regényéért Babits Mihálytól személyesen veszi át a Baumgarten- díjat. 1945 és 1952 között Németországban, majd ezt követően élete végéig az Amerikai Egyesült Államokban élt. 1956-tól a University of Florida tanára. Nagyon sok munkája jelenik meg itt is, később megalapítja az Amerikai magyar Szépmíves Céhet.
Fiatalon, 16-17 évesen maradandó alkotásokat hozott létre. Például a kolozsvári Farkas Utcai református Kollégiumban írja meg az Én és az Isten című, hihetetlenül érett gondolatokat tartalmazó versét. Művei ezt követően szinte "számolatlanul" jelennek meg először idehaza, majd külföldön. (A 90-es évek elejéig alig- alig lehetett egy-egy munkájához hozzájutni).
Az est folyamán Simó József előadóművész "végigvezetett" bennünk Wass Albert életútján, miközben jó-néhány darabját, vagy azok részletét is meghallgathattuk. Művei által egy olyan emberhez kerülhettünk közelebb, akinek szent volt szülőföldje, családja, nemzete, s akit a tisztesség és a jóság jellemzett. 2003-ban alternatív Kossuth- díjat kapott.
Az est házigazdája, Gróf István- akit a helyi televízió tavalyi Év Embere szavazásán a sorozattal elért első helye kapcsán köszöntött dr. Fonyó Roberta, a Sárvári Média Kht. ügyvezető igazgatója- elmondta, hogy a Czegei Wass Alapítvány, illetve az író fiai elkötelezettek az életmű további megismerésében, s ezért szívesen fogadnak adományokat is.

M-
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XVII. évfolyamának 5. számában, 2006. március 11-én

2005. január 28., péntek

AZ ÉV KULTURÁLIS ESEMÉNYE: AZ ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK

A "kultúra, tudomány, művészet és rendezvény" kategóriában a harmadik helyen 15%-os eredménnyel Polgár Zsolt helytörténeti kutató végzett. Második lett a "Valahol Európában" produkció 26 %-kal, míg a legtöbb szavazat- 34%- az "Évezrednyitó beszélgetések" című sorozatra érkezett.

A Gróf István nevével fémjelzett rendezvények még 2000 januárjában indultak Ezredvégi beszélgetések címmel. A helyi millenniumi ünnepségek részét képező sorozat a magyar történelem viharos évszázadain nyargalt végig, jó 15 évszázadot foglalva magába. A rendhagyó történelemórákat neves előadók tartották havi rendszerességgel a vár dísztermében.A zajos siker folytatás után kiáltott: az "Ezredvégi" 2001-ben "Évezrednyitóvá" változott. A széria máig sem szakadt meg. Az 1+4 évfolyam során olyan egyéniségeket látott vendégül a házigazda, akik befolyással bírnak a hazai szellemi életre, ráadásul élményszámba megy a velük folytatott nyílt-színi eszmecsere.
Az "Évezrednyitó" 2001-ben Eperjes Károllyal nyitott. Az emlékezetes előadás annyi embert vonzott, hogy kis túlzással a csillárokon is lógtak. Ha csak az utóbbi négy évfolyamot nézzük, a számok magukért beszélnek: 48 hónap, közel félszáz előadás, ugyanennyi előadó, több ezer néző. Ha azonban az előadások tartalmi értékelésére tennénk tétova kísérletet, már keményebb fába vágnánk a fejszénket. Mindenesetre voltak felejthetetlen esték és személyiségek: Makovecz Imre emlékezetes "2 doboz kossuthos", valamint Papp Lajos szívsebész "kérésre taps nélküli, csendes kivonulásos" előadása örök emlékként vésődött a jelenlévők agytekervényeibe.
A shownak folytatódnia kell. A sorozat kedvelői 2005-ben sem maradnak beszélgetések nélkül. A házigazda filozófiájának megfelelően idén is lesz például egy zenész (Nagy Feró), egy politikus (Jeszenszky Géza), egy sportoló (Balczó András) és még sok más ismert személyiség, akik várhatóan nézők százainak érdeklődésére tartanak számot.
Az 5. évfolyam februárban indul.
Retép Czár
megjelent a Sárvári Hírlap XVII. évfolyam 2. számában, 2005. január 28-án
A díjátadón a fotót Novák Zsuzsa készítette

2005. január 14., péntek

NEMZETSIRATÓ

2004. december 5-én délután, -a népszavazáson megjelentek arányát hallgatva-feszült voltam. Este már értetlenül hallgattam a beérkező részeredményeket. 10 óra után mérhetetlenül szomorú lettem. Másnap egész nap tehetetlen düh kerített hatalmába. Megértettem, hogy a kettős magyar állampolgárság megalkotására vonatkozó törvényalkotási kötelezettsége immár nincs a magyar Parlamentnek. Az a tény, hogy Sárváron, ebben a keresztény-polgári városban- egyedül a megyében!- kevesebb lett az igen szavazatok aránya az elutasítást kérőknél, megkérdőjelezte eddigi munkánkat.
Két nappal a népszavazás után, amikor a parlamenti pártok nyilatkozatait, majd megyénk pártvezetőinek véleménynyilvánításait olvastam, megrettentem. A liberális baloldal elégedetten dőlt hátra karosszékében, jelezvén, hogy győzött, hiszen érvénytelen lett a nép kezdeményezése. A jobboldal vezetői mosolyogva konstatálták az eredményeket: több volt az igen, mint a nem, tehát győztünk. Ezenkívül van másfél millió szavazatunk. Lehet, hogy őszinteségem politikailag megbocsáthatatlan, de én kimondom: mérhetetlenül el vagyok keseredve.
El tudja-e képzelni bárki, hogyha netán a XIX. század közepén született kelet- közép európai államokban, pl. a románoknak vagy a szlovákoknak hasonló kérdést tesznek fel, azok nem 90% feletti igennel válaszolnának? Nem beszélve az albánokról, vagy az írekről, akiknél a nemzethatár és az államhatár szintén nem esik egybe. Tény, hogy évente kb. 40. 000 fővel fogyatkozik Magyarország népessége. Oly nehéz belátni azt a nyereséget, hogy évi 8-10. 000 határon-túli, szakképzett, sőt diplomás magyar áttelepülő némiképp ellensúlyozza népességcsökkenésünket. A franciákat elözönlötte az arab. Már-már konfliktushelyzet alakult ki nemzetiségi-vallási alapon. A 3 millió németországi törökről-muzulmánról nem is beszélve. Éppen mi ne tegyük össze a kezünket a lakosságfogyás negyedét kitevő nemzettársi letelepedés miatt? Őseik ugyanúgy csatáztak Muhinál a tatár ellen, mint később másfél évszázadon keresztül a török ellen. Az Ő dédapáik hajdúk voltak a Tiszántúlon, és kurucok Zemplénben. Erdélyben, Felvidéken csatáztak az osztrák ellen a 48-49-es szabadságharc alatt és ontották vérüket az Isonzó partján a magyar hazáért. ”Csak” 84 évvel ezelőtt, a trianoni békediktátum óta hagyta el Őket a határ! Nem Ők hagyták el hazájukat!
Többségi igen szavazatunkkal enyhítettünk volna fájdalmaikon, -melyet elnyomott, asszimilálandó kisebbségként- nap, mint nap megélnek. Most bebizonyítottuk, hogy nem anyaország vagyunk.
Mostohaország lettünk!
Számlálgattatják velünk az összekuporgatott forintjainkat, és bemagyarázgatják nekünk, hogy néhány százezer igénylő számára készíttetett világútlevél megadása tönkretenné országunkat, és elszegényítené polgárait.
2004. december 5 óta a magyarnak nincs hazája. Otthona, az van, de hazája, az nincs! Nekünk, Csonka-Magyarországiaknak sem. Azóta szégyellem magam. Még azok nevében is, akik nemmel szavaztak. Erre ugyan nem kértek meg, sőt ki is kérték-kérik néhányan maguknak, de szívemre hallgatva, nem tehetek mást.

Gróf István
a sárvári MDF elnöke
önkormányzati képviselő
 megjelent a Sárvári Hírlap XVII. évfolyam 1. számában, 2005. január 14-én

2005. január 3., hétfő

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK 2005

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK 2005

A hatodik évfolyamába lépő Évezrednyitó beszélgetések nem vesztette el az előadások vonatkozásában többnyire érdeklődésre számító vonzerejét, és néhány aktuális témával megfűszerezve (III/III dossziék, Wass Albert előtérbe kerülése)általában megtelítette hallgatókkal a Múzeum dísztermének padsorait.
A 2005-ben Sárváron előadást tartó 7 neves személyiséggel történő beszélgetések rögzítésre kerültek, és a 2006-os év anyagával együtt adtuk ki a rá következő évben a "sárga" kötetünkben.
Fontos mozzanat történt 2004 őszén: az egyre bizonytalanabb finanszírozási feltételek, a kisvárosi hatalmi harcok felerősödése, no meg hát az errefelé jól ismert, de ártani is képes sárga irigység arra késztetett, hogy a beszélgető- sorozat biztosabb "egzisztenciája" miatt egy alapítványt szervezzünk mögé. Ez lett a Sárvári Milleneum Alapítvány, melyet Szentgyörgyi László református lelkész alapított, a háromtagú kuratóriumába pedig Martos Gáborné,a Magyar Millennium egykori sárvári zászlóanya- képviselője, valamint a titkári tisztséget felvállaló Czupy György került jómagamon kívül, aki az elnöki teendőket is ellátom.
Gróf István, volt önkormányzati képviselő, az előadás- sorozat szervezője, a kötet szerkesztője
Sótony, 2015 október 25

1. SIMÓ JÓZSEF, ELŐADÓMŰVÉSZ
"Maradnak az igazak"-Wass Albert- est
2005. február 23-án
















2. NAGY FERÓ, ELŐADÓMŰVÉSZ
"Provokáció az egész életem"
2005. március 23-án

















3. KUTRUCZ KATALIN, LEVÉLTÁR-IGAZGATÓ
"Ügynökök és akták"
2005. április 20-án






















4. JESZENSZKY GÉZA, TÖRTÉNÉSZ

"A magyar nép jövője, hogyan küzdhetjük le a balsorsot"
2005. május 20-

















5. CHRUDINÁK ALAJOS, ÚJSÁGÍRÓ
"A nemzeti újságírók küzdelme a magyarellenes uralom ellen"
2005. június9-én
















6. BALCZÓ ANDRÁS, ÖTTUSA VILÁGBAJNOK
"Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség"
2005. szeptember 21-én


















7. DINNYÉS JÓZSEF, ELŐADÓMŰVÉSZ
"Zsoltáros anyanyelv"
2005. november 23-án