2004. november 19., péntek

BESZÉLGETÉS EGERSZEGI KRISZTINÁVAL

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK- EGERSZEGI KRISZTINÁVAL

Az Évezrednyitó beszélgetések idei utolsó, nyolcadik alkalmával egy elbűvölő sportoló hölgyet köszönthettünk városunkban. Egerszegi Krisztina, mint sportoló, mint nő és családanya minden nő példaképe lehetne, és talán az is. Az úszónő érkezésekor nagy érdeklődéssel vártuk nyilatkozatát, hogy jobban megismerjük azt az embert aki már tizenévesen kis országunknak nagy dicsőséget szerzett aranyérmeivel.
Egerszegi Krisztina már háromévesen ismerkedett a vízzel, 1981-ben a Budapesti Spartacusban kezdett el úszni. Nővére bizonyult jobbnak úszás terén, de maradt ő is az úszás mellett, hogy tovább foghassa az uszoda felé édesanyja kezét. Korán kiderült azonban, hogy "Egér" nagyon jól veszi az akadályokat a vízben. Tizennégy évesen megszerezte első aranyérmét a szöuli olimpián 200 m-es hátúszásban. Ettől a pillanattól kezdve mindenütt elvárták tőle, hogy nyerjen. Így is lett, szinte kihagyások nélkül aranyérmet szerzett mindenhol. Sok helyre eljutott a sportnak köszönhetően és nem utolsó sorban a sport önállóságra és kitartásra nevelte. Egerszegi a sok győzelme ellenére szelíd és csendes maradt. Istenhívő ember lévén minden rajt előtt mondott egy fohászt, versenyek után edzőjével, Kiss Lászlóval templomba ment köszönetet mondani. Az 1994-es római Világbajnokságon a kínai lányok vitték el az aranyérmet, ezért- korábbi elhatározásával ellentétben- folytatta az úszást, mert vereséggel nem akart távozni. Magának akarta bebizonyítani, hogy képes felállni a kudarcból, így 1996-ban Atlantában győzött, és 22 évesen fejezte be a versenyzést.
Ezek után "bele kellett szoknia" egy teljesen már életbe, az átlagember életébe. Az úszónő a magánéletében ugyanolyan sikereket mondhat magáénak, mint a sportban, hisz három gyermek édesanyja, sikeres üzletasszony, a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjének tulajdonosa, az évszázad legjobb sportolónője.
Egerszegi Krisztina nem a szavak embere. Szelíd, zárkózott és nyugodt. Ő az úszásban fejezte ki magár tökéletesen. A beszélgetést egy hallgató zárta le találóan: "Ilyen rokonszenves sportnyilatkozatot életemben nem hallottam". Nekem is nagyon tetszett.

Falman Erika
Fotók: Novák Zsuzsa
megjelent a Sárvári Hírlap XVI. évfolyamának 22. számában, 2004. november 19-én

2004. november 5., péntek

OKTÓBERI LEVÉLHULLÁS- LÁSZÓFFY ALADÁR

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
OKTÓBERI LEVÉLHULLÁS

Október 14-én ismét folytatódott az Évezrednyitó beszélgetések című előadás- sorozat a Nádasdy- vár dísztermében. Ezúttal Lászlóffy Aladár erdélyi író volt Gróf István önkormányzati képviselő vendége.
Az előadó- mint mondta-, szívesen jött Sárvárra és megilletődve lépett az évszázados falak közé, hisz a magyarság kultúrájában, történelmében mindig jelentős szerepet töltött be városunk.
a bevezető gondolatok után a sok- sok kötettel és több rangos elismeréssel, díjjal is büszkélkedő irodalmár az előadás címét világította meg a közönségnek. Az ősz óhatatlanul mindenkiben felidézi az elmúlást- mondta-, majd így folytatta: én, koromnál fogva (1937-ben született- a szerk.) ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik más "hulló levél" hangulatban szemléli a létet. De általában is van egy hullás mindenki életében, és sajnos a világ is a leépülés fázisába került. Gond, probléma, széthúzás mindenütt. Mit tehetünk ellene? Igazán nem sokat. De minden országban, minden nép sorsában volt baj mindig, ezért ne tekintsük magunkat nagyobb áldozatnak, mint bárki mást.
A történelmi eseményekkel kapcsolatban viszont a rálátás volna a fontos, és megérteni, érzékelni bennük azt, amit hasznosítani tudunk belőlük. Ne felejtsük el, ha több nem is, de két csodálatos pont volt, amire építkezhetünk: 1848-49 és 1956. Az író feladata meg, hogy írjon, ameddig bírja. Bár mostanában az emberek leszoktak az olvasásról, ezért beszélgetni kell, mint ahogy most mi is tesszük- mondta.
Az est második felében Lászlóffy Aladár ízelítőt adott írásaiból, és megcsillogtatta humorát is a jelenlévőknek, hogy, rácáfolva a mélabús címre, visszaidézze azoknak a régi, beszélgetős, téli estéknek a hangulatát.

B.P.
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XVI évfolyamának21. számában, 2004. november 5-én.