2004. április 23., péntek

A VARSÓI SZERZŐDÉS UTOLSÓ HADÜGYMINISZTERE- FÜR LAJOS

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
A VARSÓI SZERZŐDÉS UTOLSÓ HADÜGYMINISZTERE- VENDÉGÜNK VOLT FÜR LAJOS

Április 8-án este 6 órái kezdettel zajlott az Évezrednyitó beszélgetések soron következő előadása. Az eseménysorozat ötödik évfolyamának 37. előadásán a meghívott vendég Für Lajos történész, politikus, az Antall- kormány egykori hadügyminisztere volt.
Az est házigazdájaként Gróf István tette fel először kérdéseit a Magyar Demokrata Fórum (MDF) megalakításának problémáiról, a rendszerváltás nehézségeiről és napjaink magyarságának népességi gondjairól.
Für Lajos az MDF gyökereit visszavezette a szocializmus és a két világháború között tevékenykedő népi írók (Illyés Gyula, Veres Péter, Németh László) mozgalmára. A 60-as években ezek a nagy nevek sorra eltűntek, a helyettük felnövő új generáció már egy fojtott légkörben tudott munkálkodni. A népi írók eszméi így csak kis baráti csoportokban tudtak tovább élni, de a 80-as évektől újra felszínre kerültek. Ez az erőteljesen nemzeti töltetű eszmeiség Mohács tragédiájában gyökerezik. A Kádár- korszak utolsó évtizedében megjelent mozgalom már felvetette a magyarság sorskérdéseit is.
Az új mozgalom kezdetben népies jellegű volt, de 1989-től megtöltődött nemzeti liberális és konzervatív- keresztény szellemiséggel is. Mindhárom értékrend létezett már a két háború között is, a népi írók ekkori célja a szegény magyarok felemelése, hogy ezzel is feltöltse a már elveszni látszó nemzeti közösséget.
a konzervatív- keresztény irányvonal a 30-as évek Európájában már megjelent, de amíg ezt itthon a szocialista diktatúra a második világháború után elfojtotta, addig ez Nyugat- Európa számos országában kiteljesedett. A szellemiség erőteljes szociális érzékenységgel rendelkezett, és erőteljes morális értéket képviselt.
Für Lajos volt az egyetlen tagja az MDF alapító körének, aki később részt kapott az Antall- kormányban is. Hadügyminiszterként tevékeny részese volt hazánk kivezetésének a Varsói Szerződésből. Az MDF tagjai között rengetegen voltak, akik 1956-ot átélték és részt vettek a mozgalomban. Saját szemükkel látták, mire képes egy megszálló szovjet hadsereg, amelynek itteni állomásoztatását egy szerződés, a Varsói Szerződés is alátámasztotta. Az Antall- kormánynak létkérdése volt e két szorításból kibújni, de az '56-os események megismétlődése nélkül.
Erre 1990 júniusában- a kormány megalakulását követően néhány héttel- már sor is kerülhetett. Minden, akkor már "volt szocialista" tagállam miniszterelnöki küldöttségét Moszkvába rendelték, hogy tárgyaljanak a szovjet csapatok kivonásáról. A magyar kormányküldöttségben (Antall József, Göncz Árpád és Für Lajos) nagy volt a félelem, mert a szituáció nagyban emlékeztetett Maléter Pál és társai 56-os lépre-csalására.
A Varsói Szerződés felülvizsgálatát Antall József vetette fel először és egyedül Gorbacsov (!) támogatta az ötletet. Ennek eredménye lett, hogy 1991. június 16-án az utolsó orosz katona is elhagyta az országot, július 1-én pedig Prágában a közép- kelet- európai országok miniszerelnökei aláírták a Varsói Szerződés és a KGST feloszlatását.
A múltbeli kitekintést követően sor került a jelenkor problémáinak tárgyalására is. A XX. század folyamán Magyarország összesen 3,0 millió embert vesztett el háborúkkal, kivándorlással, deportálással, kivégzésekkel. De nem sz a súlyos probléma, hanem az, hogy a jelenkorunk békés esztendeiben fogy rohamos mértékben nemzetünk. Fel is kell tenni a kérdést: "megmaradunk-e?". 1981 óta regisztrálnak fogyást mind a belföldi, mind a határon túl élő magyarság létszámában. Míg 1910-ben a Kárpát- medencében 10 millió magyar élt, ma összesen 11,5 millióan vagyunk. Az elmúlt 90 év során az összes körülöttünk élő nemzetiség létszáma kétszeresére, háromszorosára ugrott, népünk eközben alig növekedett. 1910-ben a Kárpát- medence 54 %-a volt magyar, ma csak 33 %-a.
Hazánkban évente 136.000 ember hal meg, számuk növekszik. A születések száma 90.000, csökkenő trendű. Ez azt jelenti, hogy évente 40-50 ezerrel vagyunk kevesebben.
Mi lehet ennek az oka? Egyrészt a házasságok alacsony aránya és a válások magas száma. Magas a magányosan élők és az egyszülős családok száma is. 1 millió házaspárnak (2 millió ember) nincs gyermeke. Ezek a csonka családok rendkívül sérülékenyek, ráadásul Magyarország összes lakosságának közel felét alkotják.
Ez rendkívül nyomasztó adat, a népesség fogyásában nagy a felelőssége a politikának, a médiának és a jövendő nemzedéknek. nagy szemléletváltásra van szükség, hogy ez a folyamat megforduljon- fejezte be előadását Für Lajos.

szig
Fotók: Novák Zsuzsa
megjelent a Sárvári Hírlap XVI. évfolyamának 8. számában, 2004. április 23-án.