2004. február 26., csütörtök

A MAGYAR NEMZET HIVATÁSA- SOMOGYI GYŐZŐ

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
 A MAGYAR NEMZET HIVATÁSA- SOMOGYI GYŐZŐ ELŐADÁSA

Az "Évezrednyitó beszélgetések" című millenniumi sorozat ötödik évfolyamáénak 35. előadását hallgathatta a közönség február 11-én a Nádasdy-vár dísztermében. A város és Gróf István vendége ezúttal Somogyi Győző képzőművész volt
.
A program a megszokottól eltérő módon zajlott: az alkotó az est kétharmad részében a házigazda kérdéseire válaszolt, majd csak ezután tartotta meg rövid előadását. A kötetlen beszélgetésből a jelenlévők egy elhivatott, őszinte embert ismerhettek meg. Somogyi Győző többek között elmondta, hogy ő nem modern művész, mert elsősorban nem önmagát akarja kifejezni; a műalkotást, a művészetet eszköznek tekinti, amelynek az a célja, hogy Isten világát ábrázolja és Istent dicsőítse. Ez a feladat pedig egy alázatos szolgálat kell, hogy legyen.
Az autodidakta képzőművész grafikusként kezdte pályáját- mint bevallotta- a technika olcsósága miatt. Aztán kollégáitól elleste a festészet fortélyait is. Életének egyik meghatározó élményének tekinti a Görögországban tett látogatását, ahol olyan élményeket kapott, hogy azóta tudja igazán, valóban látni a színeket.
Természetesen a művész- aki hét évig felszentelt papként működött-, nem nem térhetett ki- nem is akart- a vallásra vonatkozó kérdés elől sem. "A hit Isten ajándéka, az egyetlen, élő kapocs, amely eleven módon van jelen- mondta-, majd így folytatta: Én visszataláltam a művészethez, mert inkább legyek jó művész, mint közepes pap. Úgy érzem, Isten irányította így az életemet, hogy ecsettel tegyem a dolgom, hiszen nem az eszköz a fontos, hanem a szolgálat." Ezt követően Somogyi Győző történelmi témájú alkotásainak keletkezéséről és szokatlan ábrázolásmódjáról beszélt. Köztük talán a legismertebb a száz darabból álló Magyar Hősök arcképcsarnoka című. ( a szuggesztív portrék Kőszegen láthatók.)
A bevezető beszélgetés után az alkotó a magyar nemzet hivatásáról ismertette nézetét. Elmondta, hogy a magyar ugyanolyan választott nép, mint a többi, Isten pedig feladatot adott neki éppúgy, mint a többinek. Kifejtett, hogy népünknek hármas hivatása van: égi, földi és történelmi. Mint Isten választott népének összességében a legfőbb feladatunk: az ősi tradíció továbbadása Európa közepén, a magyarság Isten által kijelölt földjén- az un. szakrális sávban- a béke és az egyensúly elősegítése, vagyis egy békítő, összekötő, szeretet- hivatás.
Az est a művész könyveinek dedikálásával zárult.

B.P.
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XVI. évfolyamának 4. számában, 2004. február 24-én