ILLÉS LAJOS ELŐADÓMŰVÉSZ AZ ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEKBEN

ILLÉS LAJOS ELŐADÓMŰVÉSZ AZ ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEKEN
"Miért hagytuk, hogy így legyen?" Illés- Bródy

Már régen kiderült, hogy miért érdemes meghallgatni a házigazda, Gróf István érdekes beszélgetéseinek bevezető mondatait.Gróf mindig tud valami személyeset, figyelemkeltőt mondani, amely felkelti érdeklődésünket. Ez még egy ilyen esetben is igaz, amikor a beszélgetőtárs Kossuth- díjas zeneszerző- előadóművész. Mert mindjárt más, hogyha már az első percekben kiderül, hogy 1965-ben- tehát valamikor a régmúlt ifjúságunkban- jelen volt egy leánygimnázium szalagavatóján, ahol az akkori Illés együttes muzsikált.

"Ez egy megvalósult álom"- kezdte beszélgetését Illés Lajos, akit az első pillanattól kezdve rendkívül rokonszenvesnek, barátságosnak, őszintének, szerénynek ismerhetett meg a vár dísztermének nagyszámú közönsége. A telt ház nem volt indokolatlan, ezt a későbbiek igazolták. Mert Illés Lajos, aki egyébként ritkán, és csak különleges alkalmakkor szokott ilyen szerepléseken részt venni, választékos stílusban, ugyanakkor barátságosan, érdekesen kezdett el "mesélni"mindnyájunk Illés- együtteséről, ifjúságunk (és napjaink) rockzenei Együtteséről, amelyet lehet szeretni, vagy nem szeretni, de hatását tagadni senki sem merészelheti.
Évek óta ez az első hely, ahova eljöttem- mondja Illés Lajos-, és mi figyelmesen hallgatjuk történetét, az együttes történetét és egy egyszerű, mégis különleges művész nem mindennapi történetét. Ha a jelenből megyünk visszafelé, akkor azt tudhatjuk meg, hogy református lelkész felesége mellett ma Kisorosziban, ebben a kis helyi faluban él és orgonál a vasárnapi istentiszteleteken békességben és nyugalomban. De voltak számára nehezebb és gyötrelmesebb évek is. Egy időben, például mezőkövesdi "korszakában" 100 birkáról kellett gondoskodnia, miközben az Illés együttes "megújulási koncertjei" zajlottak már a rendszerváltás utáni években. Közben felidézi (számunkra is) küzdelmes és mégis gyönyörűséges élet-. és együttestörténetét. Talán, hogy mindnyájunkban világos legyen a felelet a kérdésre: "Miért hagytuk, hogy így legyen"?
A szegény sorsú pesti gyerek már 7 éves korától zongoraleckét vesz a Ganz Mávagban dolgozó szigorú apa ellenőrzése alatt. Zenetanárja ugyan nem nézi jó szemmel, hogy a fiú a klasszikus zenei gyakorlatok alatt is üti a lábával a ritmust. Az apa azonban örömmel látja, hogy a napi félórás gyakorlást is túlteljesítő fia él, hal a zenéért. És akkor jön az un. popzenei világ mindent elsöprő hatalma. Testvérével és barátaival zenekart alapítanak. Gimnáziumi bálokon, szalagavatókon szerepelnek. Az Eötvös Gimnáziumban érettségizik, majd a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karára jár, de nem végez, mert a zene mindent elsöpör. Belépnek a "rendszerbosszantó zenekarok" táborába.
A rendőrség igazoltatja őket, mert hosszú a hajuk, aztán a "Sportcsarnok- botrány", betiltás, rendőri felügyelet, de azért Jogászbál, Orvosbál. Majd a gimnáziumokban érettségiznek és belépnek a zenekarba: Bródy János-'64, a két Szörényi-'65, később Pásztori Zoltán- '65 és már készen is áll a NAGY ILLÉS ZENEKAR!
"Mi akkor rendkívül tehetségesnek éreztük magunkat, és senkitől sem féltünk" - mondja. Sorsszerűnek,küldetésnek tartják találkozásukat, talán csak tudat alatt, de úgy érzik, ők azok, akiknek szerepük van a magyar beat-zene megteremtésében, mert ezután már nem angolul, hanem az 1965-ös nógrádverőcei Express- táborban először szóltak ezek az új dalok magyar nyelven. És amikor Koncz Zsuzsa megszólaltathatta a Rohan az időt magyarul, már világos volt: itt a magyar popzene új csillagai jelentkeznek. Illés Lajos őszintén bevallja, hogy a zenekarban öt teljesen különböző zenész van jelen: mindnek más az ízlésvilága, különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, mindenkinek más az érdeklődése, az együttes zenélés mégis nagyon fontos a számukra, és egyre- másra érik el a sikereket, írnak új rendszerbosszantó számokat (magyar nyelven, magyar zenei motívumokat is felhasználva), készítenek új lemezeket. Mégis, a legnagyobb sikereket ekkor érik el. 1970 februárjában és márciusában 10 napot Londonban, majd más nagyvárosokban- a beat-zene hazájában- muzsikálnak- sikerrel.
A közönséget azonban mindig is manipulálták, és hiába volt mindenkiben benne az igény, hogy tovább csinálják, amit eddig, 1973-ra elfogyott a zenei ötlet, az invenció, nem akadt új, tartalmas szöveg, az együttes művészi válságba került. Ekkor jelentette be egy újságban, hogy "útjaink elválnak...tudomásul kell vennem, hogy az együttes munkában elfáradtunk". Múltamat vállalom- mondja Illés Lajos, de most befejezzük, átadjuk a terepet másoknak, ami volt, nagyon szép volt, de viszlát, vége a szép éveknek. (Ezt a gesztust sajnos mások nem tudták- tudják megtenni, ezért van ma olyan helyzet, hogy az "utódok" egymást múlják alul, és ezért van ott a magyar popzene, ahol van.)
1973-ban Sárváron is jártak, sőt itt még Rockenbauer Pál országjáró műsorába is bekerültek.
"Ha az eddigi korszakokat nézzük, volt ugyan nagy siker, elsősorban a "Miért hagytuk, hogy így legyen?" és az "Élünk és maghalunk" (1990- Népstadion, 1990- Az Illés összes kislemeze, 1996- Best of Illés, 1996- Illés '96), mégis az azóta eltelt időben többszörösét alkottam, mint zeneszerző. Eddig is gyökereimben volt a magyar népzene, de 1990-től minden alkotások egyik meghatározója lett."
Közben 1973-tól kezdődik Illés Lajos harmadik zenekarának története. Ezzel az együttessel még az akkori Szovjetunióban is jártak. Bizonyos értelemben szomorúan tapasztalták, hogy az a jövő, amelyet a Nagy Testvér országában láttak, inkább elriasztó, mint példaadó. De csodálatos tájakon jártak (néhol lefüggönyözött buszban ülve), s csak ritkán adódott alkalom a közönséggel való kapcsolat megteremtésére, egyáltalában inkább a lovasrendőrökkel berekesztett koncert emléke maradt meg bennük. Ez a zenekar aztán pénzügyi problémák miatt megszűnt.
"Persze voltak még "felmelegített Illés koncertek": '81-ben, '91-ben, '96-ban, 2001-ben, de remélem több bőrt már nem akarnak lehúzni erről az együttesről, s nem lesz újabb koncert, mert nem akarok már tolószékben a zongorához ülni". '1973 óta tehát új élet kezdődött számomra. Feleségem elvégezte a református teológiát, Mezőkövesd környékére költöztünk,ahol három község kántora lettem. Igaz, a fizetés kevés volt, az is inkább csak természetben, de '88-'92 között 100 birkáról gondoskodtam, és ez volt számomra a teljes HARMÓNIA megteremtésének korszaka. Ehhez kellett a HIT, ezt azonban állandóan erősíteni kell magamban.
Először 1990-ben a "Magyar ének", melyet szinte önkívületben,a saját magam gyönyörűségére írtam. Óriási halom könyvet összehordtam hozzá, magam választottam a szövegnek való verseket. Ettől az isteni sugallattól aztán kezdtem egyre jobban érezni magamat. éreztem, hogy bár hazánkat rendkívüli sok megpróbáltatás érte, azért kell egy kis biztatás, mert tudnunk kell, hogy van jövőnk. Érdekes a Szózat- változat története is: ez szinte összekötő kapocs a "Magyar ének" részei között.

Munkám egyik tetőpontja a TE DEUM (2003), amely három pilléren nyugszik, ezek a TEMPLOM ( a református énekeskönyvből), az ÜNNEP és a TE DEUM (Isten dicsérete). Előadója nem valami profi együttes, hanem a kisoroszi református gyülekezet. Így közvetlenül ők vesznek részt ebben a misztériumban, akik a mindennapokban is képviselik a keresztény hitet és a magyarság jövőben való bizodalmat.
Az Illés Lajossal való közvetlen találkozás bennünket is megerősített abban a hitünkben, hogy egy tehetséges, szerény, őszinte embert közelebbről is megismerve, továbbra is bízhatunk a magyar tehetségben, az Európában mindig is jelen lévő magyarság jövőjében.

Dr. Szabó Endre
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XV. évfolyamának 22. és 23. számában, 2003. november 21-én és december 5-én