2003. december 11., csütörtök

EMLÉKEZŐ BESZÉD ANTALL JÓZSEF HALÁLÁNAK 10 ÉVES ÉVFORDULÓJÁN, JÁNOSHÁZÁN

Tisztelt emlékezők!
Hölgyeim és Uraim!
"Az egész világon, az Elyseé-palotától a Buckingham-palotáig, a Fehér Háztól a Kremlig sikerült feltárni sok fényes ajtót a magyar nemzet előtt. E fényes ajtók azonban sohasem feledtetik el a kicsi magyar parasztházak, egyszerű otthonok belső világát, s eltökéltségünket, hogy Tiborc panaszát, szóljon bármilyen halkan, meghalljuk"- mondta Antall József 1993-ban.
Az újkori magyar történelem legjelentősebb személyiségét veszítettük el 10 évvel ezelőtt. Hosszú évtizedek után az európai Magyarország képviselője volt Ő. Az integráció előhírnöke. Tudta, hogy a történelem fölemeli azokat, akik időben meghallják a hívó szót, és megbünteti azokat, akik késlekednek. Azért tett oly sokat a XXI. századi Magyarországért miniszterelnöksége 1315 napja alatt. Modern, bátor, tisztességes szándékú ember volt, aki széles látókörében el tudta helyezni a nemzetközi erőtérben hazánkat magunk túlértékelése nélkül, ugyanakkor a kisebbségi hajlamtól is megvédve őt. Helyén és értékén kért tiszteletet e nemzetnek.Utódai, - tudva- tapasztalva az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk tárgyalásain tanúsított túlzott megengedő magatartásukat-, tanulhattak volna tőle, a higgadtan mérlegelő, felismerő, alkalmazkodni tudó, de elveihez talán makacsul is ragaszkodó, távlatokban gondolkodó politikustól.
A piarista gimnáziumban tanult Budapesten, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen bölcsészetet, majd jogot tanult. Középiskolai magyar- történelemszakos tanári, levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi diplomával rendelkezett. Középiskolában tanított, majd '56-os aktív forradalmi szereplése miatt eltiltották a tanítástól. Ezután került a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba, ahol a ranglétrán lépkedve tudományos munkatársból főigazgató lett. 1988 szeptemberétől lett a párttá alakuló MDF tagja. 1989. október 21-től, a II országos Gyűlésen lett annak elnöke. Főtárgyalója volt az EKA tárgyalásokon pártjának, ahol annak sikerei révén 1990 tavaszára ki lehetett írni az első szabad, demokratikus választásokat, ahol már mint az MDF miniszterelnök-jelöltje szerepelt.
"Vannak emberek, akik egy életen keresztül készülnek a feladatra: nem számítanak évek és évtizedek, nem számít a pálya kilátástalansága, látszólag lehetetlensége. Antall József ilyen ember. 1990. április 8-án győzött az MDF, és kormányt alakíthatott"- idézem 1991-ből Lengyel Lászlót. Erről aznap így nyilatkozott: "Az igazi győzelem az, ha a kormány-koalíció és az ellenzék képes lesz olyan együttműködésre a parlamentben, amely a nemzet előtt álló feladatokat segíti." Erre a bölcsességre épülő győzelemre várunk 13 éve. Kormányzása idején vállalta azt, ami elkerülhetetlenül a nemzetet szolgálta. Nem törődött, nem is tudott törődni a népszerűséggel. Mércéje nem a tetszés volt, hanem az, hogy mit kíván a magyar haza és haladás. Felkészült kormányfő volt, jártas volt a világ dolgaiban, és vállalta a rendszerváltozás minden terhét. Történelmi, közgazdasági és jogi ismeretekkel volt felvértezve.
Erénye volt minden, a magyarság érdekeit elsődlegesnek tekintő és azt szolgáló intézkedés. Ez fontosabb volt számára, mint saját sorsa. Az egészségét érintő kezeléseket is alárendelte a vállalt kötelezettségeinek.
Hibája talán az volt, hogy nem tudott mímelni annyi demagógiát, populizmust, amennyi mégiscsak kellet volna ebben a felületes, politikai lefölözésre épülő világban.
Behatóan foglakozott a külpolitikával. Fontosnak tartotta, hogy ebből a kelet- európai masszából kiemelje a magyarságot. a világ akkori vezető politikusai vagy hívták, vagy vendégei voltak. "Antall József történelemformáló egyéniség volt. a magyarok tartoznak neki annyival, hogy minden lehetségest megtegyenek azért, hogy az ország az általa kijelölt úton haladjon tovább a zsarnokságból a szabadságba"- mondta Margaret Thatcher brit miniszterelnök. "Magyarország Antall József halálával nagy formátumú személyiséget, európai kitekintésű politikust, harcos demokratát, nagy magyar hazafit és európai polgárt veszített el"- így Helmuth Kohl német kancellár.
Az európai felzárkózáson túl másik fő külpolitikai feladata volt a határainkon túli magyarok felkarolása, a nemzetben gondolkodás, a lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke ellenfelei által hírhedtté nyilvánított kijelentésével. legnagyobb kihívása a közjogi alapok és a demokratikus intézményrendszer megteremtése volt. Elvi alapokon nyugvó koalíciót és működésképes országot, kormányzati munkát akart. Ezért kötötte meg az ismert paktumot. megakadályozta, hogy a tudatlanság vagy a félismeretek ezt lehetetlenné tegyék. E lépést mára, közel másfél évtized igazolta.
Magabiztos volt, és joggal keltett olyan benyomást, hogy tudatában van véleménye helyességének. Talán ezért fonta a meg nem értés légköre, ezért is támadták személyéhez méltatlan dühükkel és gyalázatosnak is minősíthető eszközökkel. Ami nem sikerült 1945-ben, nem sikerült 1956-ban, az sikerült- vezetésével- 1991-ben. Kivonultak az oroszok, és ezt nem egy másik nagyhatalom segítségével tettük, és nem egy másik elnyomó foglalta el a helyüket. És- erről keveset beszélünk- túléltük az elszámoltatást is.
Hölgyeim és Uraim!
Megemlékezni jöttünk ide, Jánosházára. legfőbb közjogi méltóságaink 2000 január 1-vek nyitották meg a parlamentben a magyar Millennium ünnepség- sorozatát, mely 2001. augusztus 20-ig tartott. Az önkormányzatok zöme örömmel készülődött az évforduló méltó megünneplésére. Pénzt tartalékoltak, hogy pályázatokkal kiegészítve ezeket megsokszorozzák. Elégséges kormányzati segítség, és az önkormányzatok elhatározásától függő akarat és szervezés Jánosházán sem múlt el nyom nélkül. E hideg napon is a szemet melengető, Szily Adrienn munkáját dicsérő parkban állunk barátunk, szellemi harcostársunk, a zsennyei szobrászművész, Kiskovács Emőke Antall József emlékműve előtt, melyet a Magyar Millennium alkalmából avattak fel 2001. júliusában, Dr. Gömbös Ferenc polgármestersége alatt. Igen, Gömbös Ferenc alatt, aki miniszterelnökünk parlamenti hátországának, a nemzeti- konzervatív koalíciónak országgyűlési képviselője volt a legnehezebb években. Közszereplésem színhelyén, Sárváron és a "szomszédvár" Celldömölkön úgy határoztunk mi, demokrata fórumosok, hogy jánosházi képviselő-jelöltet indítunk a választókerületben. Feri elindult, és győzött. És mikor arra került a sor, hogy a nagyközség vezetésében munkálkodjon, 1998-tól megtette, hogy emléket állíttatott a nagy magyar államférfinak. De nagy kár, hogy a sors kegyetlensége folytán nem tudsz itt állni, Feri, mellettünk, alkotásod, emlékhelyed előtt.
Köszönjük meg a Teremtőnek, hogy szabad hazában élünk. de köszönjük meg Antall Józsefnek, amit ezért személyével hozzátett és adott. És jelenteni is jöttünk. Jelenteni, hogy történelmi vágya teljesült. Erre pecsétet az ez évi április 12-iki népszavazás tett. Egy történelmi folyamat történelmi állomásához értünk: a magyar nép mérlegére raktuk a történelmi kérdést. És a magyar nép történelmi választ adott: az európai felzárkózás útján haladásét! És ez az Antall-i végakarat végrehajtása is egyben!
Miniszterelnökünkről,- és ez napjainkban is látszik- elismeréssel szólnak azok is, akik bírálták, támadták és elmarasztalták egykor. Vigasztaló, hogy síron túli üzeneteivel azt szolgálja most is, amit egész életében szolgálni akart: a szabad, keresztényi, európai Magyarországot!
Köszönöm, hogy meghallgattak.

Gróf István, a Vas megyei MDF elnökségi tagja

Elhangzott 2003. december 11-én, Jánosházán, a nagyközség Önkormányzatának szervezésében történő megemlékezésen.
A moderátor és az esemény szervezője Aradi Bea, a Polgármesteri Hivatal osztályvezetője volt.

2003. december 5., péntek

ILLÉS LAJOS ELŐADÓMŰVÉSZ AZ ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEKBEN

ILLÉS LAJOS ELŐADÓMŰVÉSZ AZ ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEKEN
"Miért hagytuk, hogy így legyen?" Illés- Bródy

Már régen kiderült, hogy miért érdemes meghallgatni a házigazda, Gróf István érdekes beszélgetéseinek bevezető mondatait.Gróf mindig tud valami személyeset, figyelemkeltőt mondani, amely felkelti érdeklődésünket. Ez még egy ilyen esetben is igaz, amikor a beszélgetőtárs Kossuth- díjas zeneszerző- előadóművész. Mert mindjárt más, hogyha már az első percekben kiderül, hogy 1965-ben- tehát valamikor a régmúlt ifjúságunkban- jelen volt egy leánygimnázium szalagavatóján, ahol az akkori Illés együttes muzsikált.
"Ez egy megvalósult álom"- kezdte beszélgetését Illés Lajos, akit az első pillanattól kezdve rendkívül rokonszenvesnek, barátságosnak, őszintének, szerénynek ismerhetett meg a vár dísztermének nagyszámú közönsége. A telt ház nem volt indokolatlan, ezt a későbbiek igazolták. Mert Illés Lajos, aki egyébként ritkán, és csak különleges alkalmakkor szokott ilyen szerepléseken részt venni, választékos stílusban, ugyanakkor barátságosan, érdekesen kezdett el "mesélni"mindnyájunk Illés- együtteséről, ifjúságunk (és napjaink) rockzenei Együtteséről, amelyet lehet szeretni, vagy nem szeretni, de hatását tagadni senki sem merészelheti.
Évek óta ez az első hely, ahova eljöttem- mondja Illés Lajos-, és és mi figyelmesen hallgatjuk történetét, az együttes történetét és egy egyszerű, mégis különleges művész nem mindennapi történetét. Ha a jelenből megyünk visszafelé, akkor azt tudhatjuk meg, hogy református lelkész felesége mellett ma Kisorosziban, ebben a kis helyi faluban él és orgonál a vasárnapi istentiszteleteken békességben és nyugalomban. De voltak számára nehezebb és gyötrelmesebb évek is. Egy időben, például mezőkövesdi "korszakában" 100 birkáról kellett gondoskodnia, miközben az Illés együttes "megújulási koncertjei" zajlottak más a rendszerváltás utáni években. Közben felidézi (számunkra is) küzdelmes és mégis gyönyörűséges élet-. és együttestörténetét. Talán, hogy mindnyájunkban világos legyen a felelet a kérdésre: "Miért hagytuk, hogy így legyen"?
A szegény sorsú pesti gyereknek már 7 éves korától zongoraleckét vesz a Ganz Mávagban dolgozó szigorú apa ellenőrzése alatt. Zenetanárja ugyan nem nézi jó szemmel, hogy a fiú a klasszikus zenei gyakorlatok alatt is üti a lábával a ritmust. Az apa azonban örömmel látja, hogy a napi félórás gyakorlást is túlteljesítő fia él, hal a zenéért. És akkor jön az un. popzenei világ mindent elsöprő hatalma. Testvérével és barátaival zenekart alapítanak. Gimnáziumi bálokon, szalagavatókon szerepelnek. Az Eötvös Gimnáziumban érettségizik, majd a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karára jár, de nem végez, mert a zene mindent elsöpör. Belépnek a "rendszerbosszantó zenekarok" táborába.
A rendőrség igazoltatja őket, mert hosszú a hajuk, aztán a "Sportcsarnok- botrány", betiltás, rendőri felügyelet, de azért Jogászbál, Orvosbál. Majd a gimnáziumokban érettségiznek és belépnek a zenekarba: Bródy János-'64, a két Szörényi-'65, később Pásztori Zoltán- '65 és már készen is áll a NAGY ILLÉS ZENEKAR!
"Mi akkor rendkívül tehetségesnek éreztük magunkat, és senkitől sem féltünk" - mondja. Sorsszerűnek,küldetésnek tartják találkozásukat, talán csak tudat alatt, de úgy érzik, ők azok, akiknek szerepük van a magyar beat-zene megteremtésében, mert ezután már nem angolul, hanem az 1965-ös nógrádverőcei Express- táborban először szóltak ezek az új dalok magyar nyelven. És amikor Koncz Zsuzsa megszólaltathatta a Rohan az időt magyarul, már világos volt: itt a magyar popzene új csillagai jelentkeznek. Illés Lajos őszintén bevallja, hogy a zenekarban öt teljesen különböző zenész van jelen: mindnek más az ízlésvilága, különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, mindenkinek más az érdeklődése, az együttes zenélés mégis nagyon fontos a számukra, és egyre- másra érik el a sikereket, írnak új rendszerbosszantó számokat (magyar nyelven, magyar zenei motívumokat is felhasználva), készítenek új lemezeket. Mégis, a legnagyobb sikereket ekkor érik el. 1970 februárjában és márciusában 10 napot Londonban, majd más nagyvárosokban- a beat-zene hazájában- muzsikálnak- sikerrel.
A közönséget azonban mindig is manipulálták, és hiába volt mindenkiben benne az igény, hogy tovább csinálják, amit eddig, 1973-ra elfogyott a zenei ötlet, az invenció, nem akadt új, tartalmas szöveg, az együttes művészi válságba került. Ekkor jelentette be egy újságban, hogy "útjaink elválnak...tudomásul kell vennem, hogy az együttes munkában elfáradtunk". Múltamat vállalom- mondja Illés Lajos, de most befejezzük, átadjuk a terepet másoknak, ami volt, nagyon szép volt, de viszlát, vége a szép éveknek. (Ezt a gesztust sajnos mások nem tudták- tudják megtenni, ezért van ma olyan helyzet, hogy az "utódok" egymást múlják alul, és ezért van ott a magyar popzene, ahol van.)
1973-ban Sárváron is jártak, sőt itt még Rockenbauer Pál országjáró műsorába is bekerültek.
"Ha az eddigi korszakokat nézzük, volt ugyan nagy siker, elsősorban a "Miért hagytuk, hogy így legyen?" és az "Élünk és maghalunk" (1990- Népstadion, 1990- Az Illés összes kislemeze, 1996- Best of Illés, 1996- Illés '96), mégis az azóta eltelt időben többszörösét alkottam, mint zeneszerző. Eddig is gyökereimben volt a magyar népzene, de 1990-től minden alkotások egyik meghatározója lett."
Közben 1973-tól kezdődik Illés Lajos harmadik zenekarának története. Ezzel az együttessel még az akkori Szovjetunióban is jártak. Bizonyos értelemben szomorúan tapasztalták, hogy az a jövő, amelyet a Nagy Testvér országában láttak, inkább elriasztó, mint példaadó. De csodálatos tájakon jártak (néhol lefüggönyözött buszban ülve), s csak ritkán adódott alkalom a közönséggel való kapcsolat megteremtésére, egyáltalában inkább a lovasrendőrökkel berekesztett koncert emléke maradt meg bennük. Ez a zenekar aztán pénzügyi problémák miatt megszűnt.
"Persze voltak még "felmelegített Illés koncertek": '81-ben, '91-ben, '96-ban, 2001-ben, de remélem több bőrt már nem akarnak lehúzni erről az együttesről, s nem lesz újabb koncert, mert nem akarok már tolószékben a zongorához ülni". '1973 óta tehát új élet kezdődött számomra. feleségem elvégezte a református teológiát, Mezőkövesd környékére költöztünk, három község kántora lettem. Igaz, a fizetés kevés volt, az is inkább csak természetben, de '88-'92 között 100 birkáról gondoskodtam, és ez volt számomra a teljes HARMÓNIA megteremtésének korszaka. Ehhez kellett a HIT, ezt azonban állandóan erősíteni kell magamban.
Először 1990-ben a "Magyar ének", melyet szinte önkívületben,a saját magam gyönyörűségére írtam. Óriási halom könyvet összehordtam hozzá, magam választottam a szövegnek való verseket. Ettől az isteni sugallattól aztán kezdtem egyre jobban érezni magamat. éreztem, hogy bár hazánkat rendkívüli sok megpróbáltatás érte, azért kell egy kis biztatás, mert tudnunk kell, hogy van jövőnk. Érdekes a Szózat- változat története is: ez szinte összekötő kapocs a "Magyar ének" részei között.
Munkám egyik tetőpontja a TE DEUM (2003), amely három pilléren nyugszik, ezek a TEMPLOM ( a református énekeskönyvből), az ÜNNEP és a TE DEUM (Isten dicsérete). Előadója nem valami profi együttes, hanem a kisoroszi református gyülekezet. Így közvetlenül ők vesznek részt ebben a misztériumban, akik a mindennapokban is képviselik a keresztény hitet és a magyarság jövőben való bizodalmat.
Az Illés Lajossal való közvetlen találkozás bennünket is megerősített abban a hitünkben, hogy egy tehetséges, szerény, őszinte embert közelebbről is megismerve, továbbra is bízhatunk a magyar tehetségben, az Európában mindig is jelen lévő magyarság jövőjében.

Dr. Szabó Endre
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XV. évfolyamának 22. és 23. számában, 2003. november 21-én és december 5-én