2003. augusztus 15., péntek

DR: GÖMBÖS FERENC 1944-2003

Mindig az elsők, az úttörők, a hagyományteremtők nevei maradnak meg legjobban bennünk. Így van ez a politikában is: nekem is Gömbös Feri Sárvár első szabadon-választott országgyűlési képviselője.

A szocializmus építésének évtizedeiben, a politikai diktatúrában kialakított "választási" rendszerben csak az állampárt egyetlen, vagy később- álságos és megtévesztő módon- két, a pártbizottságokon előzőleg tesztelt, majd javasolt jelölt közül kellett "választani". A rendszerváltoztatás folyamatában, az ellenzéki pártok megalakulása és megerősödése nyomán. Főként az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásai révén- 1990 tavaszára kiírták a demokratikus választásokat. Ekkor jelentek meg a színen azok a potenciális politikusok, közszereplők, akik a diktatúra idején nem vállaltak, nem vállalhattak szerepet, és azonnal, ahogy eljött a társadalmi változások lehetőségének reális esélye, ringben szálltak. Egy részük- halványodó elkötelezettségük, gyenge kvalitásaik miatt- eltűnt a süllyesztőben, más részük- megijedve a szerepvállalás adta cselekvési, döntési lehetőségektől, amolyan örökös kritizáló ellenzékiként- visszafordult, egy részük pedig bátran belevágott. Ez utóbbiak közé tartozott dr. Gömbös Ferenc is.
1944-ben született Celldömölkön, vasutas családban. Tanulmányait szülővárosában folytatta, majd Budapesten fogorvosi diplomát szerzett. 1971-ben került Jánosházára, ahol haláláig élt. 1989 januárjában tagja lett a Magyar Demokrata Fórumnak, majd megalakította a jánosházi szervezetet. 1990-ben Vas megye IV. számú választókerületének két "szomszédvára", Sárvár és Celldömölk MDF-es szervezetei- közös kompromisszummal- őt indították országgyűlési képviselő jelöltként a reális győzelemmel kecsegtető versengésben. Győzött is, az Antall- kormány mögé felálló képviselőcsoport megingathatatlan támasza volt. Nem sodorta magát sem a nép- nemzeti vonulathoz, sem a nemzeti liberálisokhoz, sem a kereszténydemokrata csoportosuláshoz; igazi konzervatív, szélsőségektől mentes, de kemény jobboldali politikus volt.
Hat éven keresztül, az 1996-os néppárti kiválásokig az MDF Vas megyei elnöke is volt. 2002-ig a Vasi MDNP megyei elnöki tisztségét töltötte be. 1990 és 1994 között képviselőként sokat dolgozott a térségért, Sárvárért. Neki is köszönhet iSárvár kosárlabdasportunk fellegvárát, a gimnáziumi sportcsarnokot, az ő közbenjárására nyert pályázatot a város korszerű szennyvíztisztító telepe, ő indította a régen várt telefóniát. Igazi "kijáró" képviselő volt: lelkiismeretesen, heti- kétheti gyakorisággal megjelent a polgármesteri hivatalban, és tájékoztatta a város vezetőit az ország ügyeiről, a törvényhozás várost érintő folyamatairól. 1994-ben szintén ő indult az MDF színeiben, de a rendszerváltó és "kamikázé"-kormányt ért kritikák és sajtóháború következményeképpen a baloldalra átcsapó inga őt sem kímélte. Az 1994-1998 közötti ciklusban a megyei közgyűlésben politizált: az Egészségügyi Bizottság alelnökeként dolgozott.
1998 tavaszán az MDNP képviselő-jelöltjeként ugyan próbálkozott a nagypolitikával, de valódi célja a helyi politikai szerepvállalás volt. Ez év őszén sikerült a városi rangra áhítozó Jánosháza nagyközség polgármesterévé választatnia magát, melyet megismételt 2002-ben. A nagyközség sokat fejlődött ebben az öt esztendőben: a szennyvízhálózat kiépült, a járdák, az utak megszépültek, a közétkeztetés és a falu szociális hálója kiépült, és Antall József- emlékpark épült a Magyar Millennium tiszteletére. Gyorsan őszölő szakállát ellensúlyozta kölykös hangja, kisfiús mosolya. Fiatalos vitatkozó kedve és hevülete örökifjúvá tette. nem kiabált, nem gesztikulált, nem pózolt: szégyenlős mosolya, aránylag könnyen zavarba hozhatósága ellenére kőkeményen kiállt elvei, elgondolásai mellé. Soha nem alkudott, nem ismert elvtelen kompromisszumokat. Munkájában lelkiismeretes és alapos volt. Ezért szerették azok, akik megismerték. Magánéletében is a boldogulás helyett inkább a boldogságot kereste. Halála értelmetlen volt. De érthetetlen is. Tragikus halála utolsó órái sorsának irányítói tették sokunk számára érthetetlenné. Gömbös Feri! Nyugodj immár békében!
Gróf István
az MDF sárvári elnöke
 megjelent a Sárvári Hírlap XV. évfolyamának 15. számában, 2003.08.15-én