2002. november 8., péntek

MAGYARSÁGUNK ÉS HITÜNK NAPJAINKBAN

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK- MAGYARSÁGUNK ÉS HITÜNK NAPJAINKBAN

Kedves meglepetéssel kezdődött az október 28-ei Szokolay- est: Kóta Balázs, a zeneiskola II. osztályos növendéke a vendég egyik gyerekek számára írt darabjából adott elő részleteket Hirschberg Henrik zongoraművész kíséretében.
Ezt követően Gróf István alpolgármester, az előadássorozat házigazdája köszöntötte a Kossuth- díjas zeneszerzőt, aki a Magyarságunk és hitünk napjainkban című előadása bevezetőjében arról beszélt, hogy szívesen jött, haza jött, hisz Sárváron rendezték a közelmúltban egy Sylvester János szövegére írt darabjának ősbemutatóját. Majd azzal folytatta, hogy jobb magyarokhoz jött, mint ahol él, hisz "Sopron elesett, de Sárvár megmaradt"- célzott az egy hete zajlott önkormányzati választásokra. Ezután megemlítette, hogy büszkén viseli az Orbán Viktor miniszterelnöktől kapott Corvin- lánc kicsinyített változatát. Előadását azzal folytatta, hogy a "nemzettagadók közt szeretne igazat mondani, hisz ma Magyarországon következmények nélkül lehet hazudni." Témaválasztása kapcsán pedig megjegyezte, hogy nem ő talált témáira, hanem azok őreá, és a történelem hozta össze számára a hit, valamint a magyarság fogalmakat. Majd azt taglalta, hogy ő az október szerelmese, s itt néhány októberi dátumot, évfordulót is megemlített. Például az 1956-os forradalmat, szabadságharcot és reformációt. Közben egy statisztikai adatot is megosztott a hallgatósággal: szerinte zenéje 90 %-a hazáról szól. És ő örök pártonkívüliként soha nem a sikerért, hanem a küldetés miatt dolgozott, és mindig a tartalom, a lélek, a szellem egységére törekedett, mert csak ez boldogíthatja az embert. Előadása első felének zárása-képpen megismételte, ő nem politizál, csak saját életét igyekszik bemutatni, s így folytatta: októberben az elnyomás igájától szerettünk volna megszabadulni, áprilisban pedig megtisztulni.
A második rész kezdetén arról beszélt, hogy milyen jó belenézni a múltba, annak ellenére is, hogy többször is iszonyatos nehézségek közepette maradt életben, s az életet viszont sokszor csak humorral, "hülyéskedéssel" lehet elviselni. Volt olyan időszak az életében- mondta-, amikor csak Kodályt és Bartókot "szorította magához" és nagy költőinket. Majd a színes, személyes hangvételű előadását saját szerzemények bemutatásával folytatta.
Elöljáróban elmondta, hét operája van, a nyolcadikat most írja. Ismertebb, nagyobb darabjaiból mutatott be részleteket. Többek közt a Vérnászból, az Ecce Homóból, a Margit, a hazának szentelt áldozatból. És egymás után "jöttek" az oratórikus művek: a Tűz Márciusa, a Gályarab- kantáta, a Pünkösdi ének, az Ady- kantáta, a Magyar zsoltár, stb. Néhány kórusművébe, kamarazenei művébe is belehallgathattunk. És közben minden zenéhez megjegyzéseket fűzött, legtöbbször felvillantotta azt a történelmi hátteret is, amelyben azok megszülettek. Arról is szót ejtett, hogy nagyon sokszor csak a zene és az ima segítette át a nehézségeken, ezért utolsó évtizedeinek legjellemzőbb darabjai énekelt imádságként, zenei prédikációként is felfoghatók (például Fohász Erdély falvaiért). Ebbéli zenéjének talán csúcspontja a Mi Atyánk című. Ennek elhangzása után ismét megemlítette , hogy evangélikus vallású, de ökumenikus gondolkodású. Végül Orbán Viktortól való idézettel búcsúzott, és azzal az ígérettel, hogy 1956 ötvenedik évfordulójára "valami nagy" zenével készül.

-ár
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XIV. évfolyamának 22. számában, 2002. november 8-án