2002. október 11., péntek

ISMERJÜK FEL AZ ÚJAT A RÉGIBEN

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
ISMERJÜK FEL AZ ÚJAT A RÉGIBEN- tanácsolta Molnár Tamás filozófus

Az Évezrednyitó beszélgetések keretében Molnár Tamás filozófus volt Gróf István alpolgármester vendége. A 81 éves professzor korát meghazudtolva, fiatalosan, mindenki figyelmét ébren tartva osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel nemzetről, régióról, globalizációról.
A kortárs mindig a legkevesebbet tudja, a jelen pillanatok megméretése mégis fontos mindenki számára- mondta. Aztán így folytatta:sokáig nemzetállamokban éltünk, amelyek most kezdenek eltünedezni. Mi követi majd ezt a formát? Csak spekulálhatunk róla. Lehetséges, hogy a régió? Lassacskán felbomlik pl. Spanyolország, Franciaországról Korzika, Angliától Írország el akar szakadni. Tehát egész Európában jelentkezik a régió, mintegy lehetséges változat a nemzetállamok helyett. De itt van pl. Erdély kérdése is: van-e esélye, hogy félig autonóm régióvá váljon? Nem tudni még.
De mit takar a globalizáció, ami ma talán a legnépszerűbb szavak egyike. Ez csak egy új elnevezés arra, amit ma annak idején imperializmusnak hívtunk. Történelmi példával megvilágítva: az ókori Róma a globalizáció mesterfoka, hiszen ez a kis itáliai falu addig terjeszkedett, amíg globálissá vált az akkori viszonyok között. A globalizáció csak egy XXI. századi név, amelyet eddig is ismertünk: a hódítás neve. Ismerjük fel az újat a régiben, hiszen mindig ugyanaz, csak kicsit másképp az! Ez a fogalom sem új és úgy érzem, nem fogja megváltani a világot. Ez a modell, ami előttünk áll, már kopogtat az ajtón, ezért meg kell vizsgálni történelmi alapját, , fejlődését, struktúráját, stb., hiszen a mi felelősségünk, amikor átlépünk egyik formából a másikba. Sok- sok kérdés fogalmazódik meg bennem: fel lehet-e áldozni a nemzetállamot, mint formát, mikor pl. olyan személyek voltak alapítói, mint Garibaldi vagy Bismarck? Aztán ha az állam, mint olyan megszűnik, akkor békésen élünk majd együtt, akkor minden megoldódik? Ha minden meg van oldva, akkor a történelem a végéhez ért, a világnak vége van? Elég őrült kijelentés, pedig a globalizáció hívei ezt képletesen kimondják. Akkor sajnos nincs kiút, nincs pl. olyan ország, amelyből átmehetek a másikba. Úgy gondolom, a globalizáció nem egy kellemes megoldás, sőt lehet, hogy nem is megoldás.
Vigyázzunk, mert közelítünk az egyformaság felé! Minél jobban hasonlítok a szomszédra, annál jobban gyűlölöm, mert nem akarom önmagamat, a tükörképemet látni. Elvehetik tőlünk a lelket, a szabad gondolkodás lehetőségét. Úgy érzem, a globalizáció negatívumai túlszárnyalják pozitívumait. A nagy veszély az, hogy az emberiség egyöntetűvé válik, mert fél attól, hogy más legyen. Fél a "nagy testvértől", aki megbüntet, és ezért inkább aláveti magát az ideológiának. A globalizáció mögött óriási hatalmak vannak. Mi a megoldás? A nagy szervezetekbe, mint pl. az Unió, be kell lépni, mert nincs kiút, nincs más alternatíva, de nem kell annyira örülni ennek, mint elvárják, és építeni kell a kis ellenállási pontokat. Európában sok csoport van, amely ellene van a globalizációnak, ezeket kellene szervezni, tovább fejleszteni. A legfontosabb mégis az, hogy kérdéseket tegyünk fel, mert ha ezt tesszük, akkor máris egy lépéssel közelítünk afelé, hogy emberi lények maradjunk- fejezte be gondolatait az előadó.
Molnár Tamás professzor úr azt est végén válaszolt a feltett kérdésekre ls dedikálta könyveit.

B.P.
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XIV. évfolyamának 20. számában, 2002. október 11-én

A FONTOS DOLGOK HELYBEN DŐLNEK EL!- DÁVID IBOLYA SÁRVÁRRA ÉRKEZETT

Dávid Ibolya, az MDF elnöke kampánynyitó nagygyűlésre érkezett Sárvárra.

A program első felében Gróf István alpolgármester, az MDF helyi szervezetének elnöke osztotta meg gondolatait a jelenlevőkkel. Sárvárnak eddig három aranykora volt- mondta-: az első a XVI. század második felében, a Nádasdyak ideje alatt, a második a XIX. század első felétől zajló polgáriasodás, a harmadikat pedig jelenleg éli, hiszen fejlődésében kiemelkedett a régió kisvárosai közül. Ezért a megkezdett utat folytatni kell.
Ezt a gondolatot szőtte tovább dr. Dénes Tibor polgármester, mikor dr. Dávid Ibolya egy korábbi nyilatkozatára hivatkozva kifejtette: mi, a polgári összefogás erői is egy széles úton haladunk már jó pár éve a város szolgálatának érdekében. Úgy gondolom, ez az út folytatható lesz, hiszen a cél egyszerű: meg kell őrizni azt, amit elértünk, és tovább kell építeni. Ha ezen a megkezdett úton sokan együtt haladunk, csendesen, szolidan dolgozva, hittel és a város iránti szeretettel, akkor az elkezdődött dinamikus fejlődés nem áll meg.
Ezután dr. Dávid Ibolya osztotta meg tapasztalatait a hallgatósággal. Vigyázni kell, hogy a politika el ne rontson itt valamit Sárváron- mondta. Úgy gondolom, hogy amit mi megálmodtunk a rendszerváltáskor és az elmúlt években, a kormány központi eleme volt, hogy a jövőért tenni akaró emberek kapjanak lehetőséget, támogatást, az ebben a városban megvalósult. Örülök, hogy önök tudtak élni ezzel a lehetőséggel. Csak gratulálni tudok mindazoknak, akik megteremtették Sárvár két lábon állását. Az adatokat, az elért eredményeket hallgatva ott bizonyítva érzem a régi mondást: segíts magadon, az Isten is megsegít! Kevés ilyen település van az országban , ahol ilyen dinamikus volt a fejlődés az utóbbi években. Ezért is nagyon fontos a polgári összefogás, a valódi közmegegyezés, , ahol figyelnek a vélemények, a feladatok integrálására. Rendkívül fontosak az önkormányzati választások, hiszen helyi életünkön keresztül tudjuk megvalósítani helyi igényeinket, amiket sehol máshol nem ismernek úgy, olyan jól, mint mi magunk. Tehát helyileg kell megkötni a megállapodásokat. Az igazi lokálpatriotizmushoz pedig két fél kell: a város és az önkormányzat. Mert akkor érezzük igazán jól magunkat, ha tartozunk, kötődünk valahová. Ez egész emberi létünk eleme, hiszen minden kis sejtnek- család, kisközösségek, város- üzenete, feladata van a nemzetté válás útján- fejezte be gyönyörű gondolatait az elnök-asszony.
A program a polgári összefogás képviselőjelöltjeinek bemutatásával zárult.

B.P.

megjelent a Sárvári Hírlap XIV. évfolyamának 20. számában, 2002.10.11-én