2001. szeptember 28., péntek

HISTÓRIÁSOK JUBILEUMI GÁLAMŰSORA A VÁRBAN

Ki gondolta volna húsz esztendővel ezelőtt, amikor Dinnyés Jóska kezdeményezésére megrendeztük az első Históriás Napokat, hogy 2001-ben ugyanazokkal szereplőkkel gálaműsoron köszönthetjük az évfordulót?
Adjuk meg a módját!- gondolhatta Gróf István alpolgármester -, s a műsor előtti köszöntőben Tinódi- emlékplakettet és sárvári témájú könyveket adott át a jubileumi műsor szereplőinek: Dinnyés Józsefnek, Kátai Zoltánnak, Sebő Ferencnek, Tihanyi Lászlónak és a nevezetes program szervezőinek, lebonyolítóinak: Kutszegi István hajdani és Kondora István jelenlegi igazgatónak, Tóth Ferenc (Virsli) szervező mindenesnek, Dabóczi Dénes múzeumi szervezőnek, Martonfalvy Józsefnek, az akciók "pénzügy-miniszterének" és Magyar Róbertnek, az intézmény technikusának. Protokolláris programnak vehetnénk e bevezetőt, valójában azonban annak a munkának a megbecsülését tapasztalhattuk, amelyben szereplők és szervezők egyaránt "megkapták a magukét", egy két évtizedes szép program kitüntető megjutalmazását.
Eleink a verset, vagy azt, amit ma versnek nevezünk, énekelték. A verséneklés a Balassa utáni korszakban már csak a népköltészetben, a népdalban van jelen. S ha ma egy mai vagy régebbi költő versét énekeljük, az már valakinek a zenei alkotása. S ha ez a valaki tudja azt, hogy mi is az a prozódia, akkor rendben van, mert a versben eleve benne rejlő (szakszóval immanens)- ritmus, rím, stb.- magától érthetően jelenik meg az énekelt versben is. Ennek szép kiteljesedését élvezhettük ezen az estén a Históriás Napok gálaműsorán. mert e négy kiváló művész a verséneklés minden színét, fajtáját, hangulatát megmutatta műsorában.
Dinnyés József "daltulajdonos" nemcsak az abc miatt, hanem a kezdeményező jogán is az első szereplője volt az estnek. Közismert, hogy egyszál gitárjával az összmagyarság minden hajdani és jelenlegi költőjének versében "otthon van". Ezúttal Ratkó József 65. születésnapjára sok szép versét énekelte, főleg annak a kornak a műveit, amelyeket a költő "pártékony"-nak nevezett, s melyek bizony nem egykönnyen kaptak megjelenési lehetőséget. Ilyen volt többek között a közismert Egy ágyon, egy kenyéren, A hatalomnak keze van, a Nehéz föld, a Félek, hogy összeroppanok, a Micsoda nehéz éjszaka, de olyan különlegességek is szerepeltek, mint a költő feleségének írt szerelmes vers, a Csöpp dal és mások. Műsora második részében Buda Ferenc Ne rejtőzz el, és Weöres Sándor kedves Aranyágon ül a sármány kezdetű dalát, majd a közösen énekelt Elkártyáztam... kezdetűt játszotta és énekelte jó stílusú gitárjátékkel, közismerten szép énekhangjával. Végül Juhász Ferenc szép himnuszát énekeltük közösen: Emeld fel fejedet büszke nép.
Sebő Ferenc két hangszere közül a tekerővel kezdte, népdalokkal (Arass, rózsám, arass; A bolhási kertek alatt, a Barátok...) bizonyítva, hogy a verséneklés a hajdani népdaléneklés folytonosságát őrizte meg. Aztán gitárral játszotta- énekelte el a leginkább közismert József Attila verset, a Rejtelmeket, s a varázsos hangulatú Weöres- verset,a Galagonya- éneket. Utána- váltogatva a hangszereket- előbb Orbán Ottó Egy jó borivó című vidám dalát játszotta tekerőn, a dallamot végül "átúsztatva" A barátok, a barátok kezdetű közismert népdalba. Szakszerű kiselőadással kísérte a Balassa- versekre írt énekeit, az Ez világ sem kell már nekem és az Enigma című Júlia verseket, majd egy szép Küküllő- menti muzsikára és Balassa- strófára készült Egy katonaének címűt, melyben Karsai Zsiga bátyánk dallamára ismerhettünk rá. Felidézte a költő, Nagy László emlékét is egy bolgár népdalra írt költeményével, aztán Weöres Sándorral, egy a Psziché-ből való kis verssel, a Nimfácska kezdetűvel, végül a "békedal", a Macskainduló hatásos előadásával zárta sokszínű műsorát.
Kátai Zoltán Históriás énekkel, majd a meghívón is szereplő XV. századbeli siratóénekkel kezdte műsorát. Szép basszusához jól illettek változatos hangszerei: a lant, a koboz és a verseket kísérő gitár. A lanton megszólaló dalhoz, az Erdélyi fejedelem táncához be sem kellett hunyni a szemünket, s a csodálatos díszteremben szinte magunk előtt láttuk eleink díszruhás magyarjait, a szép táncot járva. A kobozon megszólaló Báthori fejedelem tánca még ezt a hangulatot folytatta , majd gitárral előadott versek következtek. Ratkó József Magyarországi poszthumusz humusz kezdetű, majd Bella István Fény és levegő nélkül-jét énekelte mély átéléssel, hatásosan. Az est egyik fénypontja volt Weöres Sándor Anyámnak című versének igen szép kísérettel előadott hangulatos előadása. A záró műsorszámul előadott Jaj, ne hagyjatok magamra szép koronája volt a jól megszerkesztett és előadott programnak.
Az utolsóként fellépő Tihanyi László sem csak a szokásos "formáját hozta", hanem- bár elsősorban most is Villon- verseket énekelt- megmutatta művészetének egyik legfontosabb elemét, ragyogó humorát. A Ballada a senki fiáról, ma már klasszikusnak tekinthető előadásban szólalt meg elsőként. Ez a Bob Dylan stílusában előadott dal, Faludy György sajátos fordításában- átírásában megadta a műsor alaphangulatát. Aztán következtek a jól ismert versek,amelyek a Faludy-féle átiratban talán a leghűségesebben őrzik Villon szellemiségét. Az Akasztófavirágok balladája, a Ballada múlt idők dámáiról és a többiek- Tihanyi László szellemes összekötő szövegével kísérve- szinte felidézte a kort, melyben születtek. A Ballada a parlamenthez kísérteties aktualitása mintegy felrázta és a mához kötötte a hallgatóság lelkiismeretét, de még csak ezután jöttek az "újdonságok". Nem a Fellebezés, mert azt már jól ismertük, hanem Az élet c. ötletes saját vers, és a Mese a patkószegről, melyekben Tihanyi igazi humora is megcsillant.
Szomorúan vettük tudomásul, hogy a műsor végére értünk, és a díszterem ünnepi közönsége hosszasan tapsolta- ünnepelte a NÉGY SZÓLISTÁT, akik a Históriás Napok népes szereplőgárdáját képviselték ezen az estén.
Ők négyen már régen beépültek a sárvári kultúrába. S nemcsak a kétéventi szereplésben. Dinnyés József és Kátai Zoltán már szinte sárvárinak számít. nemrég a Milleneumi Zászló átadásán közösen ünnepelték Sárvárt, Dinnyés Jóska még az őszön zsoltárok éneklésével itt köszönti a reformáció Napját. Sebő Ferenc doktori disszertációm és most megjelent könyvem egyik fő szereplője, de annak idején (Sebestyén Mártával és Halmos Bélával) a Regős együttes 29 évvel ezelőtti születése körül is bábáskodott. Tihanyi Lászlónak Faludy Gyuri bácsi (végül is 91 esztendős!) sárvári szereplésén is örülhettünk.
Csak sajnálni tudjuk, hogy a több mint félszáz históriás ezúttal nem lehetett jelen e műsorban. megnyugtathatjuk azonban őket: a jelenlevők jól képviselték a "szakmát", a verséneklés művészetét, s mostani műsoruk emlékezetes marad a díszteremet zsúfolásig megtöltő, a szereplőket melegen ünneplő közönség előtt.
Dr. Szabó Endre
Megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 20. számában, 2001. szeptember 28-án

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése