2001. szeptember 28., péntek

HISTÓRIÁSOK JUBILEUMI GÁLAMŰSORA A VÁRBAN

Ki gondolta volna húsz esztendővel ezelőtt, amikor Dinnyés Jóska kezdeményezésére megrendeztük az első Históriás Napokat, hogy 2001-ben ugyanazokkal szereplőkkel gálaműsoron köszönthetjük az évfordulót?
Adjuk meg a módját!- gondolhatta Gróf István alpolgármester -, s a műsor előtti köszöntőben Tinódi- emlékplakettet és sárvári témájú könyveket adott át a jubileumi műsor szereplőinek: Dinnyés Józsefnek, Kátai Zoltánnak, Sebő Ferencnek, Tihanyi Lászlónak és a nevezetes program szervezőinek, lebonyolítóinak: Kutszegi István hajdani és Kondora István jelenlegi igazgatónak, Tóth Ferenc (Virsli) szervező mindenesnek, Dabóczi Dénes múzeumi szervezőnek, Martonfalvy Józsefnek, az akciók "pénzügy-miniszterének" és Magyar Róbertnek, az intézmény technikusának. Protokolláris programnak vehetnénk e bevezetőt, valójában azonban annak a munkának a megbecsülését tapasztalhattuk, amelyben szereplők és szervezők egyaránt "megkapták a magukét", egy két évtizedes szép program kitüntető megjutalmazását.
Eleink a verset, vagy azt, amit ma versnek nevezünk, énekelték. A verséneklés a Balassa utáni korszakban már csak a népköltészetben, a népdalban van jelen. S ha ma egy mai vagy régebbi költő versét énekeljük, az már valakinek a zenei alkotása. S ha ez a valaki tudja azt, hogy mi is az a prozódia, akkor rendben van, mert a versben eleve benne rejlő (szakszóval immanens)- ritmus, rím, stb.- magától érthetően jelenik meg az énekelt versben is. Ennek szép kiteljesedését élvezhettük ezen az estén a Históriás Napok gálaműsorán. mert e négy kiváló művész a verséneklés minden színét, fajtáját, hangulatát megmutatta műsorában.
Dinnyés József "daltulajdonos" nemcsak az abc miatt, hanem a kezdeményező jogán is az első szereplője volt az estnek. Közismert, hogy egyszál gitárjával az összmagyarság minden hajdani és jelenlegi költőjének versében "otthon van". Ezúttal Ratkó József 65. születésnapjára sok szép versét énekelte, főleg annak a kornak a műveit, amelyeket a költő "pártékony"-nak nevezett, s melyek bizony nem egykönnyen kaptak megjelenési lehetőséget. Ilyen volt többek között a közismert Egy ágyon, egy kenyéren, A hatalomnak keze van, a Nehéz föld, a Félek, hogy összeroppanok, a Micsoda nehéz éjszaka, de olyan különlegességek is szerepeltek, mint a költő feleségének írt szerelmes vers, a Csöpp dal és mások. Műsora második részében Buda Ferenc Ne rejtőzz el, és Weöres Sándor kedves Aranyágon ül a sármány kezdetű dalát, majd a közösen énekelt Elkártyáztam... kezdetűt játszotta és énekelte jó stílusú gitárjátékkel, közismerten szép énekhangjával. Végül Juhász Ferenc szép himnuszát énekeltük közösen: Emeld fel fejedet büszke nép.
Sebő Ferenc két hangszere közül a tekerővel kezdte, népdalokkal (Arass, rózsám, arass; A bolhási kertek alatt, a Barátok...) bizonyítva, hogy a verséneklés a hajdani népdaléneklés folytonosságát őrizte meg. Aztán gitárral játszotta- énekelte el a leginkább közismert József Attila verset, a Rejtelmeket, s a varázsos hangulatú Weöres- verset,a Galagonya- éneket. Utána- váltogatva a hangszereket- előbb Orbán Ottó Egy jó borivó című vidám dalát játszotta tekerőn, a dallamot végül "átúsztatva" A barátok, a barátok kezdetű közismert népdalba. Szakszerű kiselőadással kísérte a Balassa- versekre írt énekeit, az Ez világ sem kell már nekem és az Enigma című Júlia verseket, majd egy szép Küküllő- menti muzsikára és Balassa- strófára készült Egy katonaének címűt, melyben Karsai Zsiga bátyánk dallamára ismerhettünk rá. Felidézte a költő, Nagy László emlékét is egy bolgár népdalra írt költeményével, aztán Weöres Sándorral, egy a Psziché-ből való kis verssel, a Nimfácska kezdetűvel, végül a "békedal", a Macskainduló hatásos előadásával zárta sokszínű műsorát.
Kátai Zoltán Históriás énekkel, majd a meghívón is szereplő XV. századbeli siratóénekkel kezdte műsorát. Szép basszusához jól illettek változatos hangszerei: a lant, a koboz és a verseket kísérő gitár. A lanton megszólaló dalhoz, az Erdélyi fejedelem táncához be sem kellett hunyni a szemünket, s a csodálatos díszteremben szinte magunk előtt láttuk eleink díszruhás magyarjait, a szép táncot járva. A kobozon megszólaló Báthori fejedelem tánca még ezt a hangulatot folytatta , majd gitárral előadott versek következtek. Ratkó József Magyarországi poszthumusz humusz kezdetű, majd Bella István Fény és levegő nélkül-jét énekelte mély átéléssel, hatásosan. Az est egyik fénypontja volt Weöres Sándor Anyámnak című versének igen szép kísérettel előadott hangulatos előadása. A záró műsorszámul előadott Jaj, ne hagyjatok magamra szép koronája volt a jól megszerkesztett és előadott programnak.
Az utolsóként fellépő Tihanyi László sem csak a szokásos "formáját hozta", hanem- bár elsősorban most is Villon- verseket énekelt- megmutatta művészetének egyik legfontosabb elemét, ragyogó humorát. A Ballada a senki fiáról, ma már klasszikusnak tekinthető előadásban szólalt meg elsőként. Ez a Bob Dylan stílusában előadott dal, Faludy György sajátos fordításában- átírásában megadta a műsor alaphangulatát. Aztán következtek a jól ismert versek,amelyek a Faludy-féle átiratban talán a leghűségesebben őrzik Villon szellemiségét. Az Akasztófavirágok balladája, a Ballada múlt idők dámáiról és a többiek- Tihanyi László szellemes összekötő szövegével kísérve- szinte felidézte a kort, melyben születtek. A Ballada a parlamenthez kísérteties aktualitása mintegy felrázta és a mához kötötte a hallgatóság lelkiismeretét, de még csak ezután jöttek az "újdonságok". Nem a Fellebezés, mert azt már jól ismertük, hanem Az élet c. ötletes saját vers, és a Mese a patkószegről, melyekben Tihanyi igazi humora is megcsillant.
Szomorúan vettük tudomásul, hogy a műsor végére értünk, és a díszterem ünnepi közönsége hosszasan tapsolta- ünnepelte a NÉGY SZÓLISTÁT, akik a Históriás Napok népes szereplőgárdáját képviselték ezen az estén.
Ők négyen már régen beépültek a sárvári kultúrába. S nemcsak a kétéventi szereplésben. Dinnyés József és Kátai Zoltán már szinte sárvárinak számít. nemrég a Milleneumi Zászló átadásán közösen ünnepelték Sárvárt, Dinnyés Jóska még az őszön zsoltárok éneklésével itt köszönti a reformáció Napját. Sebő Ferenc doktori disszertációm és most megjelent könyvem egyik fő szereplője, de annak idején (Sebestyén Mártával és Halmos Bélával) a Regős együttes 29 évvel ezelőtti születése körül is bábáskodott. Tihanyi Lászlónak Faludy Gyuri bácsi (végül is 91 esztendős!) sárvári szereplésén is örülhettünk.
Csak sajnálni tudjuk, hogy a több mint félszáz históriás ezúttal nem lehetett jelen e műsorban. megnyugtathatjuk azonban őket: a jelenlevők jól képviselték a "szakmát", a verséneklés művészetét, s mostani műsoruk emlékezetes marad a díszteremet zsúfolásig megtöltő, a szereplőket melegen ünneplő közönség előtt.
Dr. Szabó Endre
Megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 20. számában, 2001. szeptember 28-án

EZREDVÉGI BESZÉLGETÉSEK- KÖNYV ALAKBAN IS

A millenniumi év alkalmával új kiadvánnyal gazdagodtunk. Az "Évezrednyitó beszélgetések" címet viselő rangos eseménysorozatnak adott otthont a Nádasdy- vár díszterme, amelyről a múlt év folyamán a Sárvári Hírlap hasábjain is több alkalommal olvashattak az érdeklődők. Az előadók- akik kivétel nélkül szakterületük neves képviselői- , a magyar történelem egy- egy szakaszán vezették végig a hallgatóságot, a Honfoglalás előtti időktől napjainkig.
Örömmel számolhatunk be róla, hogy a gazdag ismeretanyagot hotdozó, értékes előadásokat a sárvári önkormányzat a szélesebb közönségnek is hozzáférhetővé tette, mivel a közelmúltban könyv alakjában is megjelentette a "beszélgetéseket".
A kiadvány elején Markó Péternek, a Vas Megyei Közgyűlés elnökének köszöntő szavait olvashatjuk,...

KÖSZÖNTŐ
A magyar Millennium nemzetébresztő eseményeinek sorában jelentős helyet foglal el a sárvári Nádasdy várban tartott "Ezredvégi beszélgetések" rendezvénysorozat. A magyar szellemi élet olyan képviselői vállalkoztak előadás tartására a magyar történelem nagy korszakairól, fordulóiról, személyiségeiről és gondolkodástörténetéről, akiknek jó része az elmúlt negyedszázadban már megfordult a Nádasdy várban. Ők azok, aki a 80-as évek elejétől sárvári értelmiségiekkel karöltve határozott irányt szabtak a városban és vas megyében annak a cselekvésnek, amely a XX. századot lezáró megújulás elindítója volt ezen a vidéken is.
A sárvári hagyományok évszázadok óta szinte kötelezik az ott élő embert, az értelmiségi létet vállaló polgárt, hogy tisztánlátását európai és nemzeti kontextusban, kellő ismeretekkel felvértezve alapozza mag. A Nádasdyak kultúrapártoló magatartása, Sylvester János munkássága, az első teljes magyar Újszövetség-fordítás közel fél évezredes példája sarkallt olyan közös gondolkodásra bennünket, hogy bizonytalan időkben is a kultúra biztos szigeteként tarthassák számon ezt a várost. A bizonytalanság- reméljük- örökre elmúlt. Megmaradt azonban az igény, hogy a legjobbak, a hiteles emberek visszatérjenek hozzánk, és a legújabb kutatások, irányzatok, magatartásformák eredményeit most már bátran, tárgyilagosan és mindenki számára érthetően, rendszerbe foglalva, a teljesség igényével tárják a nagyközönség elé.
Ez a nagy erénye az Ezredvégi beszélgetéseknek. Köszönet érte az előadóknak, a hallgatóknak és a rendezőknek. Köszönet a Sárváron és Sárvárért magyarul gondolkodóknak az európai színvonalért.
Sárvár, 2001. július

Markó Péter
a megyei közgyűlés elnöke


...majd Gróf István alpolgármester- az előadássorozat szervezője, házigazdája, a kötet szerkesztője- szól az olvasókhoz, érdekességekkel szolgálva a rendezvényről, az előadókról, a szervezés körülményeiről. Bevezetőjében arról ír, hogy "egyfajta történelemkönyvet tart a kezében az olvasó, a magyarság történelemkönyvét." Az "Ezredvégi beszélgetések" 2001 januárban kezdődött a szkíta- hun- avar mondai korszaktól decemberig, amely napjaink történéséig szól. 2500 év egy évben! Az ezredvég, amely egyúttal a századvég is, "visszatekintésre kötelez".
A "visszatekintés", az előadások tulajdonképpeni szövege képezi a könyv hátralévő részét, amelynek fejezeteit az egyes előadók rövid életrajza egészíti ki.
Az előadások utáni kötetlen beszélgetéseket sajnos a kiadvány keretein belül nem lehetett visszaadni, ez azonban nem kisebiti a mű jelentőségét. Akik személyesen nem vettek részt az "élő" történelemórákon, vagy egyes részein, azok számára a könyv kitönő lehetőségeket nyújt a mulasztások pótlására. Akik pedig ott voltak, azok újra felidézhetik maguknak az élményszámba menő előadásokon elhangzottakat.
(Ezredvégi beszélgetések. Szerk. Gróf István. Sárvár: Sárvár város Önkormányzata, 2001.275 p.)

Piroska Lilla
megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 20. számában, 2001.09.28-án


EZREDVÉGI BESZÉLGETÉSEK

Az előadássorozatot szervezte és a kötetet szerkesztette:
GRÓF ISTVÁN, alpolgármester
















Nyomda alá rendezte: ULREICH ZSUZSANNA
Tipográfia, borítóterv és szövegszerkesztés: BERKES KÁLMÁN
Fotók: NOVÁK ZSUZSANNA

2001. szeptember 27., csütörtök

EGY ÚJ ÉVEZRED KÖSZÖBÉN- JANKOVICS MARCELL

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK- EGY ÚJ ÉVEZRED KÜSZÖBÉN

A legtöbb alkalommal Jankovics Marcellt hallhattuk. Az előadó filmrendező, művelődéstörténész, könyvillusztrátor, afféle kultúrhérosz, bár- mint mondta- először építésznek készült.
Az előadás nem könnyen reprodukálható, inkább a fogalmak és gondolatok szabad asszociációja. A millenniumi ünnepségekkel kapcsolatosan Nemeskürtyt dicsérte, és úgy gondolta, még tovább is tarthatott volna. kereszténység, magyarság, haza és nemzet fogalma. Az elsővel való megismerkedésében meghatározó volt a pannonhalmi élmény (Korzenszky Richárd). Megjegyezte, hogy honfoglalóink már a bejövetel előtt ismerték valamelyest a kereszténységet. A művészetet hasznosnak tartja, mivel más a gondolkodásmódja, mint a tudománynak. A régi ember számára az evidenciák, az élet dolgai szimbólumokban nyilvánulnak meg.
A magyarság a Kárpát- medencében szerves egészet alkotott,a nép egységben volt országával. A "haza" szó irányt mutat, a nép vándorlását az új honig, egyúttal tulajdontartalma is van: haza- ház. A haza sérülése Trianon után és az '50-es években a tulajdon fosztásával is párosult.
A nemzet az összetartozás genetikai kifejezése. A finn-ugor rokonság, a szavak átvétele az egymás mellett élést bizonyítja, de őseink is a magyarság részét alkotják, akár 1000 évre visszatekintve Ázsiában egész Kínáig közös az un. "sztyepp- kultúra."
Az európai integrációról kijelenti: nem mindegy, hogy "integrálunk" vagy "integrálódunk", mert ez utóbbi passzív folyamat, inkább beolvadást jelent. Gasztromómiai példát hoz fel: fasírtot sokféleképpen lehet csinálni, de a hamburger az egész világon mindenütt egyforma.
Szó esett még filmjeiről, mint a Fehérlófia, ami nemrég a Tv-ben is ment. A csodaszarvasról, amihez könyvet is írt, korhű, hangutánzó szavakkal. Hunor és Magor története Gézával végződik, akinek a szerző nagy jelentőséget tulajdonít mint István, a fiú mögött háttérben álló apának. Ő tette székhelyét a Tiszántúlról Esztergomba, ami összeköttetést, kapcsolatot biztosított neki Bizánc és Nyugat felé egyaránt.
Dr. Desits Imre
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 19 számában, 2001. szeptember 28-án