2001. május 18., péntek

"OLYAT ÉPÍTENI, AMIBEN JÓ ÉLNI"

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
 "OLYAT ÉPÍTENI, AMIBEN JÓ ÉLNI"

A millenniumi előadássorozat keretében április végén Makovecz Imrével találkozhattak az érdeklődők.
Az építész először az un. "szerves építészet" kialakulásáról beszélt. Ez az ötvenes évek végén kezdődött a kisvendéglők, házak tervezésével, létrehozásával. A hatvanas években már lakásán adott otthont azoknak a fiataloknak, akik megértették a huszadik század szellemi áramlatait. Aztán egy TV- műsor hatására- melyben a népi kultúrát, régiből táplálkozó eszmét közvetítők szerepeltek-, a magyar néplélek mélyéből feltört, feltámadt a népi mozgalom (táncházak, táborok, műhelyek, stb.). Ez a szellem a mai napig él. Tehát a szerves építészet nem csupán építészeti stílus, hanem magatartás is, amely egyszerű és világos. " Ha egy gyereket rá tudunk vezetni arra, hogy megkérdezze, miért vagyok, miért élek, honnan jöttem, akkor innen el lehet indulni"- mondta az alkotó. Fel kell ismerni az ember természetét, megérteni és megértetni apáink, nagyapáink, őseink életét, hogy lehet úgy is élni, építkezni, hogy ne szennyezzünk, hogy szívünk- lelkünk is tiszta legyen és a házainknak is legyen lelke. Olyat építsünk, amiben jó élni, vagyis a természettel rokon konstrukciót hozzunk létre. A szerves építészet életforma is, ami nem a pénzről szól, hiszen ha például egy települést elönt a víz, akkor a Makovecz- iroda készít 40-50 tervet ingyen, arra gondolva, hogy a bajba jutott embereknek segít, olyan képet kialakítva magáról, ami talán mások számára is utánozható.
Az előadást diaképek vetítése követte. Láthattuk Makovecz Imre és munkatársai alkotásait: lakóházakat, amelyeknek terei tiszták, nyitottak, az emberi formához kötődnek ás emberközpontú kisugárzásuk van; templomokat, amelyek az Isten házai, amiknek építésénél arra a "titokzatos valakire" kell koncentrálni, akinek a házát építik, ahol a legmagasabb szintű kereszténység keveredik a mindennapival. Megcsodálhattuk képről a sevillai Expo magyar pavilonját és azokat a művelődési- és faluházakat, amelyeknél ugyancsak tapasztalható, hogy a hely szelleméhez rendelik hozzá az építési technológiát és az anyagokat, beletervezve a helyiek vágyait. Számos ilyen közösségi háznál felidéződött a helyi építőmúlt, hiszen az ott élő szakembereket motiválva, az építési folyamatba ők is, általuk rokonaik, ismerőseik, a település apraja- nagyja bekapcsolódott, vagyis már az építkezés alatt magához kötötte a ház a későbbi használókat, közösséget létrehozva, erősítve.
Szívet melengető érzés volt látni azt a sok szépséget, ami valóban az emberért jött létre.Jó volna, ha minél több olyan épületünk, házunk lenne, amiben jó élni, ahol nyílt tekintetű, érdeklődő, barátságos emberek lennének!

B.P.
Fotók: Novák Zsuzsa
megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 10. számában, 2001. május 18-án

2001. május 5., szombat

A SÁRVÁRI TINÓDI GIMNÁZIUM BALLAGÁSI ÜNNEPSÉGÉN ELHANGZOTT BESZÉD

Kedves diákok, tisztelt szülők, nagyra-becsült pedagógusok, vendégeink!
Ünnepeink között vannak családiak (születésnap, anyák napja), vannak főként munkahelyiek (nőnap), vannak vallásiak (Húsvét, Pünkösd) és nemzeti eseményeinkhez kötődőek (március 15, október 23), és vannak divatból kimenők (májusfa- kitáncolás, Luca- nap) és divatba jövők (Valentin- nap).
És vannak olyan ünnepeink, amikor a család, a barátok is közösen ünnepelnek. Ezek egyike a Ballagás. Az ünnepség alanyi az érettségi előtt álló, még nem felnőtt diákok, akik ha akarják, ha nem, filiszterek, azaz nyárspolgárok lesznek maguk is,- ahogy a ballagási nóta mondja-. Az önfeledt önállótlanságtól búcsúznak ők.
Nálunk mindig kedves hangulata van a ballagásnak, azaz ilyenkor mindig tavaszi, virágillatú és üde-zöld. Szerencsés időpont!
Köszöntelek először Titeket, diákok, kik ezen érettségivel abbahagyjátok, de rögtön ezután újra el is kezditek a tanulást. kisebb hányadotok egyetemen, vagy főiskolán fogja elkezdeni tanulmányait, vagy különböző továbbképzéseken vesztek részt ahhoz, hogy munkát találhassatok. és lehetséges az is, hogy némelyikőtök munkanélküliként kezdi felnőtt életpályáját. Szerencsére Sárvár az utóbbi években még az előkelő helyen levő Vas megyei foglalkoztatási mutatóknál is jobban áll munkahelyteremtés vonatkozásában, így nagyobb az esélyetek munkahelyet választani. De jobbak voltak a felkészülésetek esélyei itt, a Tinódi Gimnáziumban ebben az időszakban a múlthoz viszonyítva is, hiszen már jól felszerelt tornacsarnokban tarthatták tornaóráitokat, sportfoglalkozásaitokat. a számítógépes ismereteiteket a fejlett világ bármely középiskolájához hasonló körülmények között sajátíthattok el, és az emelt szintű nyelvtanulás adta lehetőségek is adva voltak ahhoz, hogy nyelvvizsgával a tarsolyotokban nagyobb eséllyel küzdjetek meg a munkaerőpiacon. mert korunkban előtérbe került a vertikalitás, a nemzedékek közötti újraelosztás a pályázott munkahelyek tekintetében, és a tanultabb, képzettebb fiatalnak nem kell hendikep ugyanúgy, mint körülöttünk, szerte a fejlődő országokban.
Örömmel köszöntöm a városunkban első évben érettségi előtt álló nyolcosztályos csoport tagjait is, akik diákkoruk meghatározó idejét egy közösségben, egy csapatban, azonos pedagógiai felügyelet alatt, egyazon szellemi miliőben töltötték le.
Köszöntöm a szülőket, akik most fényképeznek, videóznak, az ünnepi asztalt szervezik, de legfőképp büszkén állnak gyermekük mellett. a felnőtté váló gyermek saját maga akar a hivatást választani, azonban a szülők, - kisebb vagy nagyobb mértékű- segítsége, jó-szándékú terelgetése észrevehető. Bocsájtja-e úgy szebben útjára fiát valaki, mint 1000 éve Szent István királyunk Erkölcstanító intelmeiben őszintén és barátian szól hozzá, , hogy mindenekelőtt őrizze meg hitét, hozzon igaz ítéleteket, minden cselekedetében mutasson türelmet, a vendégeket jóságosan fogadja, még jóságosabban gyámolítsa őket, és az elődök példája mindig szem előtt legyen. megható és aktuális megfontolandó intelmek ezek.
Köszöntöm a pedagógusokat, akik a világgal szemben álló kamaszokból gondolkodó, céltudatos ifjú hölgyeket és urakat faragtak, nem kevés áldozattal. nem csak hiszem, tudom is, hogy a diák- tanár kapcsolat évek múlva megszépülő emlékei viszont is igazak!30 éves érettségi találkozónkon ott-lévő tanáraink legalább olyan szeretettel gondoltak ránk, mint mi őrájuk.
Tisztelt ballagók! Korunkban az egyéni élet- stratégia kialakítása a döntő, nem úgy, mint a négy évtizedes diktatúra alatt, bebeszélt közösségi élet- stratégia. Akkor a paternalista állam gondoskodott a munkahelyről, és a dolgozgatunk és fizetgetünk technikáját alkalmazták. Az egyéni felelősség szerepe ma tudatosult a végzett diákokban. Tudják, vagy ha nem, akkor majd megtudják, hogy minden napnak viselkedését meghatározza a jövő orientáció. Bármennyire is furcsán hangzik, még a nyugdíjasoknak is! Ezáltal adhatunk csak esélyt magunknak arra, hogy határozottan válaszolhassunk az élet kihívásaira.
Végezetül Fekete Gyulától idézek: a folyamatosság, a jövő faktor értékhalmazát életképes társadalmakban a felnőtt nemzedékek soha nem fordíthatták saját szükségleteikre, sem fogyasztásra, sem egyébre. Az mindig és mindenestül a társadalom folyamatosságát szolgálta a jövő beruházásaként.
a város Önkormányzata nevében életpályátokhoz sok sikert, boldogságot kívánok, szeretettel.

Sárvár, a Nádasdy- vár udvara, 2001. május 5-én
Gróf István, alpolgármester