2001. február 23., péntek

MIÉRT NE LEGYEK TISZTESSÉGES?

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
 MIÉRT NE LEGYEK TISZTESSÉGES?

A tavalyi előadássorozat folytatódik, mint Évezrednyitó beszélgetések. A meghívott Eperjes Károly színművész, hitszónok, hordószónok, show-man és próféta. Az elhangzottakat nem könnyű írásba foglalni, inkább egy laza szerkezetű monológot hallottunk. A téma: Millennium, hit, vallás, Isten.
Millenniumunkat illő megünnepelni becsülettel, ezeréves mivoltunk összeforrt a kétezer-éves kereszténységgel. Szent Istvánnal indít, akit a családját ért csapások (gyermekei halála) még inkább közelebb viszi Teremtőjéhez és országát Máriának ajánlja. Mária országa vagyunk, ez egyedülálló Európában. A déli harangszó Európa-szerte a kereszténység győzelmét hirdeti, azt, amit Kapisztrán és Hunyadi rózsafüzérrel a kardjukon vívtak ki. Kritizál némely modern teológia oktatókat, akik szerint a "rózsafüzér nem fontos és angyalok sincsenek". Óv a rasszizmustól, hisz Szent István mindünket felajánlott, az egész országot svábostul, lombardostul, zsidóstul, mindenestül. A kereszténységet a pogánysággal állítja párhuzamba István és Koppány példáján. Ma minálunk sokan vannak az "új Koppányok", bár a nép 80-%a keresztény, 65 %-a katolikus. Hol voltak ők a legutóbbi népszámláláskor és a '94-es szavazáskor? Amikor a nép a gyomrára szavazott? Vagy legutóbb Fehérváron és Siófokon? Itt 74 % nem járult az urnákhoz. Szerinte nem szavazni bűn. A keresztény ember istentörvényű, míg az egoisták, materialisták, bolsevisták és liberálisok öntörvényűek. Az embernek szabad akarata van, csak jó irányban kell használni, jó szándékkal, a szándékot viszont mindig megelőzi a kegyelem, csak igent kell rá mondani. 7 órakor az estharangszóra az előadó imádságra szólít és maga is imába mélyed egy percre. Utána dicséri a közönséget, hogy ennyire kíváncsiak egy magyar színészre, ahelyett, hogy a dél- amerikai sorozatot néznék. Ha tudta volna, hogy a hivatalból jelenlevő tollforgató kellően megtöltekezvén dörgedelmekkel, bár kérdései lettek volna, 9 órakor kereket old és hazamegy, mert nem akarja a cseh filmművészet remekét, a Svejket elmulasztani...
Kissé félresikerült az egyházak összehasonlítása: a katolikusoknak hét szentsége van, a reformátusnak kettő, a zsidóknak csak egy. Emez hét ütemű motorral száguld az üdvösség felé, amaz kettővel, (netán Trabanttal?). A gyakorlat mást mutat. Némely protestáns közösségek ugyancsak összetartók és bensőséges hitéletet élnek, világviszonylatban pedig a protestáns többségű országok, Anglia, Skandinávia társadalmi-gazdasági viszonyait szívesen elfogadnánk. (szó volt a háború óta 6 millió abortuszról és hogy az utóbbi 5 hónappal 3 ezerrel több születés és 3 ezerrel kevesebb halálozás volt. Lásd: Balczó) Viszont kevés a pap. Szlovákia, Lengyelország és Románia több pappal rendelkezik, mint mi. Nyelvészkedésben is volt részünk, a "terhesgondozó" kifejezés szerinte nem helyes. (elég fura volna az ajánlott magzatgordozó, vagy pl. áldott állapot megszakítás, vagy méhen-kívüli áldott állapot).
Ismert közmondásokat fordít meg és értelmez. Ortodox, sőt fundamentalista nézeteket vall, tagadja az evolúciót, a főemlősökkel való rokonságot. Kritizálta az Európai Uniót, főleg a hollandokat az eutanáziáért és az azonos neműek házasságáért, valamint a német püspöki kart is.Egészen fura nézetei vannak az orvosi hálapénzről: aki akar, adjon annak, aki megérdemli. (Ez nem egyezik a minisztérium elképzeléseivel, de az eü. dolgozókéval sem. Ők inkább a szakszervezeti bérharcot, tüntetéseket preferálják.
Szó esett még a Nemzeti Színház körüli cirkuszról, a készülőfélben levő Széchenyi- filmről, amiben főszerepet vállal, ha elképzeléseit megvalósíthatja. Ezzel kapcsolatban vannak nehézségek, mivel a művészvilág 90 %-a balliberális. Az újabb kutatások fényében Széchenyi gyilkosság áldozata lett. Pedig vele jobban járt volna a nemzet, mint Kossuthtal. Az ő forradalma indított el bennünket a Trianon felé vezető úton. Végezetül néhány megszívlelendő intelem: Istent imádni és egymást szeretni csak együtt kell! Mindent lehet, de csak a jót szabad! A keresztény értékek sorrendje: Isten, család, haza.
***
A díszterem tele volt, talán csak Habsburg Ottóra voltak ennyien kíváncsiak. Utólag kiderült, hogy sokan inkább Eperjes Károly, a színművész érdekelt volna, nem pedig a próféta.

dr. Desits Imre
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 4. számában, 2001. február 23-án