2001. december 7., péntek

A "FEKETE PÁRDUC" SÁRVÁRON JÁRT

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
A "FEKETE PÁRDUC" SÁRVÁRON JÁRT

A Gróf István alpolgármester által szervezett "Évezrednyitó beszélgetések" című előadássorozat idei utolsó vendége Grosics Gyula volt. A házigazda köszöntő szavai után, a még ma is életerős, talpig úriemberként megjelenő és viselkedő hetvenöt esztendős labdarúgó- legenda csaknem két órán át beszélt a nagyszámú érdeklődőnek az elmúlt fél évszázad labdarúgásáról, személyes emlékeiről, élményeiről.
Grosics Gyula elmondta, hogy igazolt labdarúgóvá válása, karrierjének kezdete ma már amolyan hollywoodi sikertörténetnek tűnhet. A dorogi srácot ugyanis 1940 őszén- amikor már javában zajlott a II. Világháború- szinte az utcáról szedték fel.
"A Dorog akkor az NB II.-ben szerepelt, és a csapat éppen Komáromba indult bajnoki mérkőzésre. Én, mint kis-sréc, vasárnap délben kimentem a pálya elé, hogy figyeljem, hogy a "nagyok" teherautóra szállnak, és elindulnak az összecsapásra. Csakhogy beszállás közben kiderült, hogy a két kapus közül egyik sem tudott eljönni, lévén mindketten katonák voltak. Akkor az egyik játékos, aki látásból ismert engem, és tudta, hogy milyen szorgalmasan gyakoroltam a grundon, szólt a többieknek, hogy ha már más nincsen, engem vigyenek magukkal. Így lettem alig tizennégy évesen a Dorog kapusa. Képzelhetik, a magam 41-es lábméretével, az addigi kapus, Papp 45-ös cipőjében, a mez a térdemet verte, a nadrágot meg madzaggal kellett felkötnöm. Azt sem tudtam, hol vagyok! Ennek ellenére- a korabeli sporttudósítások szerint is- kellemes meglepetést okozva, jól védtem, előzetesen esélytelennek tartott csapatunk pedig 2:1-re győzött. A történet több, mint 50 év távlatából nézve szinte hihetetlen, pedig igaz!" Grosics Gyula ezután hét évig a Dorog labdarúgója volt, majd 1950-ben került a legendás Honvédhoz. Tagja volt a négy évig veretlen, 1952-ben Olimpiát nyert, az "Évszázad mérkőzésén" az angolokat 6:3-ra verő, ám az '54-es VB-n "csak" második helyen végzett "Aranycsapatnak".
Erről az időszakról a következőképpen szólt: " Az "Aranycsapatnál" tulajdonképpen minden összejött. A sok jó képességű játékoshoz néhány igazi klasszis, világnagyság társult, valamint az akkor újdonságnak számító 4-2-4-es felállás. A lelki pluszt pedig maga a kor adta! Mert igaz ugyan, hogy mi a XX. századi magyar történelem legsötétebb korszakában értül el világraszóló sikereinket, ám akkor mindezt itthon nem csupán sportteljesítményként értékelték. Az 1953. novemberi Wembley-beli győzelmünk után nem azt mondták, hogy a magyar csapat megverte az angolt, hanem azt, hogy "megvertük az angolokat!" Érti? Mi, magyarok! Mindannyian! A sikerek után ezért hatott elementáris erővel a VB- döntőbeli vereség, ezért kellett bennünket egyenként, személyautóval szinte hazacsempészni. A fővárosban pedig ezért vállhatott politikai jellegű, rendszer ellenes megmozdulássá az a spontán összejövetel, amit eredetileg a vereség miatti elkeseredés váltott ki az emberekből. Akkor ugyanis nem egy csapat, hanem egy ország maradt alul! Arra vereségre ezért nincs, nem is lehetett volna mentség! Az okokat persze lehet keresni, talán még magyarázatot is lehet találni- bonyolult, sok összetevős probléma mindez- ám felmentés az nincs!"
A korra jellemző módon Grosics Gyulát 1954 őszén kémkedés és hazaárulás gyanújára hivatkozva két évre eltiltották a sporttevékenységtől- érdekes módon semmiféle konkrét vád nem volt ellene, így természetesen bírósági tárgyalás sem volt ügyében-, majd 1956-ban a Tatabánya csapatához irányították. Aktív sporttevékenységét 1963-ban fejezte be- időközben részt vett még két világbajnokságon, Svédországban és Chilében-, majd egy ideig edzősködött, később pedig a Volán elnöke lett. Szeretett sportágával való kapcsolata mára szinte teljesen megszűnt.
"A televízióban, újságon keresztül még figyelemmel kísérem a hazai focit, ám meccsre nagyon ritkán járok. Tudja, nekünk, akik a magyar labdarúgás vitathatatlanul legnagyobb eredményeinek részesei lehettünk, még nagyobb szomorúság ezt a mai állapotot látni! Megvan a véleményem erről az egészről!"

-Jr.-
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 24. számában, 2001. december 7-én

SZÖRÉNYI LEVENTE HELYTÖRTÉNETI KUTATÁSAIT TÁRTA A KÖZÖNSÉG ELÉ

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
SZÖRÉNYI LEVENTE HELYTÖRTÉNETI KUTATÁSAIT TÁRTA A KÖZÖNSÉG ELÉ

Zeneszerzőként és előadóként mutatta be Gróf István alpolgármester Szörényi Leventét, az Évezrednyitó beszélgetések című előadássorozat újabb előadóját november 17-én a Nádasdy-vár zsúfolásig megtelt dísztermében, ám a vendég elsősorban amatőrnek aligha nevezhető honismereti- helytörténeti kutatásairól, s az ennek következtében született Az eltűnt Ősbuda nyomában című könyve előkészületeiről beszélt.
Szörényi Levente előadása elején- mintegy fél órára- "kinyitotta" élete könyvét is. Elmondta, Ausztriában született, ahonnan hazatértek Budapestre, s itthon feltette a kérdést anyjának: miért kellett nekünk hazajönni, kint talán jobban élhettünk volna? Téged, Szabolccsal együtt magyar földön, magyarként akarunk nevelni. - életének meghatározó elemévé vált. Majd arról beszélt, hogy Budapesten, a Visegrádi utcában próbálkozott először önálló dallamszerzéssel. Kezdeti sikereit szemérmesen elhallgatva, mindjárt az István, a király rockopera bemutatójáról, az ezt követő felemelő élményről beszélt.Elmondta, tulajdonképpen azóta foglalkoztatja, hogyan is zajlik az alkotás folyamata. Ő három rétegződést vélt felfedezni: 1. az alapos ismeret- elsajátítás után bárki írhat maradandó, de rossz darabokat is, 2. Ha az előbbiekhez hangulat is párosul, 3. Csak utólag lehet észrevenni, hogy jó darab született.
Miközben sikert sikerre halmoztak az Illés-, majd a Fonográf együttessel, már azon gondolkodott- folytatta-, hogy mi van a zenén kívül. Ismét szóba hozta az István, a király című rockoperát, s arról beszélt, hogy a bemutatót az un. reformkommunisták engedélyezték, mert Istvánban Kádárt, Koppányban pedig Nagy Imrét vélték felfedezni. Persze, a közönség mindent másképp gondolt, - tette hozzá. Alkotásai hézagos felsorolása közben az Atilla, Isten kardja (1993)című darabhoz érve arról beszélt, hogy egyre inkább kezdte foglalkoztatni, vajon hol állhatott Atilla városa. Az alapos utánjárásból könyv- Az eltűnt ősbuda nyomában (1996)- született. Megemlítette, majd metszetek, térképek és légi felvételek sokaságával bizonyította, hogy munkája nem teljesen egyezik a hivatalos állásponttal. Az egykori krónikákat is megvallatta, s most kifejtette ezekkel kapcsolatos észrevételeit is. Azt nyomatékkal hangsúlyozta, helyismereti kutatások nélkül csak elképzeléseinkre hagyatkozhatnánk.
Szörényi Levente arról is tájékoztatta népes hallgatóságát, hogy Árpád fejedelem temetkezési helyét is keresi. Ennek kapcsán szomorúan jegyezte meg, talán szellemi elitünk hiánya lehet az oka, hogy az ősmagyarság tekintetében a mindenkori hatalmak ellenségesen viselkednek. A magyarságra pedig ráférne már valami katartikus élmény, - tette hozzá- ,ami lehetne akár Petőfi a újratemetése is. Ezzel összefüggésben arra is kitért, hogy hiányolja a nemzeti gondolkodást az erkölcsileg és anyagilag is leszegényedett országban.
Az est folyamán a zenéről nagyon kevés szó esett. Ezt azonban csak azok tették szóvá, akik nem olvasták el alaposan- illetve nem értelmezték- az előadás címét.

-ár
Fotók Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 24. számában, 2001. december 7-én

2001. november 23., péntek

NYUGODJANAK BÉKÉBEN!

Sárvár Város Önkormányzata november 1-én, Mindenszentek napján 16 órakor tartotta kegyeleti megemlékezését a Soproni úti temetőben.

A Városi Fesztivál és Koncert Fúvószenekar gyászdalainak kíséretével, lassú meneteléssel, először a II. világháborús emlékműnél állt meg a menet. De nemcsak a város vezetői, hanem a temetőlátogatók hosszú sora is. Az 1989. június 9-én avatott "lobogó- láng" elnevezésű, süttői mészkőoszlop előtt Orbán István esperes úr imádkozott a hősökért, az egyház elhunyt tagjaiért és minden halottért, akik az örök élet és a feltámadás reményében e sírkertben nyugosznak. Ezután dr. Dénes Tibor polgármester és Gróf István alpolgármester helyezték el a város koszorúját a vietnámi csiszolt gránit lépcsőkre, a II. világháború áldozatainak emlékére.
Gyászos dallamok kíséretében indult tovább a menetelők sora a dobrovoljácok (csetnikek) mellett felállított új szovjet síremlék elé. Itt Szabó Lajos képviselő mondta el avató beszédét: "Tisztelt emlékezők! Ma gyászoljuk elhunyt rokonainkat, ismerőseinket, és az ismeretlen elhunytakat. Ez az a nap, gyertyával, koszorúval emlékezünk halottainkra. Hozzátartozóink sírjainak megkoszorúzása mellett ma egy újonnan emelt sírbolt előtt állunk, a II. világháborúban elesett szovjet katonák sírjánál. Sárvár Város Önkormányzata úgy határozott, hogy az Ady utcában lévő szovjet emlékművet megszünteti és a városi temetőben helyezi végső nyughelyükre a Sárváron elesett szovjet katonák földi maradványait. Ehhez az elhatározáshoz megszerezte az Orosz Föderáció követségének beleegyezését is. Így ma az újra temetett szovjet katonákat is gyászoljuk." A továbbiakban a képviselő megemlékezett az embertelen háborúk áldozatairól, akik e temetőben nyugosznak, és azokról a magyar katonákról is, akiket idegen földön hantoltak el. Felemelt hangsúllyal fejezte ki beszédét: "Azt kívánom, hogy emléküket és földi maradványaikat a jövőben senki ne háborgassa! Nyugodjanak békében!"
Szabó Lajos szép beszéde után a történelmi egyházak képviselői következtek.....
Ezután a megemlékezés legünnepélyesebb pillanatai következtek, a koszorúzás és a főhajtás, a nemesen egyszerű emlékkőnél, melyre rövid feliratot vésetett az önkormányzat: "A Sárváron elesett szovjet katonák emlékére 1945-2001" Először dr. Dénes Tibor és Szabó Lajos helyezték el vörös szegfűs koszorújukat, melynek szalagjára a következő szöveget nyomtatták:"Kegyelettel Sárvár Város Önkormányzata 2001". Utánuk feltűnően elegáns orosz tisztek hozták vörös szegfűs, krizantémos koszorújukat, melynek szalagjára- Az Orosz Föderáció nagykövetsége- szöveget írták, végül az Ukrán Nagykövetség tisztje tette a talpazatra sárga krizantémos, kék szegfűs gyönyörű koszorúját.
A szépen megrendezett ünnepség a gyászzene dallamaival árt véget.

* * *

Az avatás után Gróf István alpolgármester urat faggattam:
- Ki készítette az emlékművet, milyen anyagokból, s mennyibe került?
- Egy büki vállalkozó munkája, aki műköves, kavics-díszítéses alapra helyezte a fekete gránitból készült feliratos emlékművet. 500 000 forintot fizettünk a síremlékért.
- Az exhumálás és az újratemetés költsége is érdekelné a polgárokat, valamint, hogy hány tetemet ástak ki az "orosz temetőből"?
- Három tisztet találtak a három, névvel ellátott kisebb kőoszlop alatt. A nagyobb, vörös-csillagos emlékoszlop alatti tömegsírból pedig 50 katona csontjait ásták ki. Ahány koponya volt, annyi ember teteme lehetett ott. Az exhumálás és az újratemetés költsége pedig 800 000 forintjába került az önkormányzatnak.

Szibler Imréné

megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 23. számában, 2001. 11.23-án

2001. november 9., péntek

RÁBA- HÍDEXPO- HETEDSZER

Immár hetedik alkalommal rendezték meg a Rába- Hídexpo elnevezésű kiállítást és vásárt Sárvárott a Simon Júdás -vásárhoz kapcsolódva.
A 350 éves kulturális hagyatékra hivatkozott vásárnyitó beszéde bevezető részében Gróf István alpolgármester, majd azt taglalta, hogy a város, az önkormányzat több lábon áll. Ennek egyik eleme épp kulturális örökségünk, a másik az önkormányzatiság éveiben átalakult gazdaság ( a maga 4000 munkahelyével). A harmadik pedig kicsit a jövőt is előrevetíti: Sárvár turisztikai központtá szeretne válni, ami erősítené is a fürdővárosi terveket. Az idegenforgalmi fejlesztések további vonzerejét jelenthetik az ilyen vásárok, kiállítások, mint a Rábahíd- Expo- tette hozzá Gróf István. Majd örömének adott hangot, hogy az idén minden eddiginél nagyobb alapterületen, minden eddiginél több kiállítóval találkozhat a vásárt látogató közönség. A kialakult szokásoknak megfelelően ezúttal is a vásárnyitón osztották ki a díjakat.....
Szokás szerint konferencia is kapcsolódott a vásárhoz. Az idén Régióturizmus 2001 címmel rendeztek konferenciát a kastélyokról, várakról, kúriákról, a "turizmus végvárairól" a Nádasdy- várban. A tanácskozást levélben köszöntötte dr. Rockenbauer Zoltán miniszter is a Nemzeti Kulturális Örökség minisztériuma nevében.
-ár

megjelent a Sárvári Hírlap XIII. számának 23. számában, 2001. 11.09-én

2001. október 22., hétfő

1956-RA EMLÉKEZŐ ÜNNEPI BESZÉD VÁMOSCSALÁDON

Tisztelt Ünneplő, Emlékező Közönség!
Ahogy telnek az évek, azt hiszem, az 1956-os forradalom kezdi elfoglalni méltó helyét a magyar közgondolkodásban.
Néhány szót az előzményekről: 1945-ben felszabadultunk? felszabadították, avagy elfoglalták országunkat a szovjet csapatok? A magyar "felszabadítani" szó oroszul így hangzik: "oszvobozsgyit". Ezzel a formulával egyetlen szovjet hadijelentésben sem találkoztunk. A Vörös Hadsereg katonái akkor még nem tudták, hogy ök fognak felszabadítani bennünket. Magyarországot ellenséges államnak tekintették, és elfoglalták. Ez tehát az alaphelyzet.
1956 október 23-a eseményei közismertek. "Ne csináljunk mindent késve, Nagy Imrét a vezetésbe!" skandálta a tömeg Budapesten, este 9-kor. Október 24-én, hajnali 2-kor Nagy Imrét kinevezték miniszterelnöknek. Ugyanakkor a Gerő által behívott szovjet csapatok már akkor beavatkozásra készen álltak. Ettől a ponttól kezdve a fegyvertelen felkelés a fővárosban szabadságharccá változott, hihetetlen gyorsasággal.
A forradalomnak még ma sem teljesen elfogadottak a nemzeti célkitűzései, amelynek legalább olyan hangsúlyosak voltak, mint a népellenes diktatúra megszüntetésének követelése. A megszálló csapatok páncélosainak megjelenésekor a napnál világosabban látszott, hogy nem elégséges a belpolitikai változások követelése, mert a nemzeti függetlenséggel is baj van. Mi több, a két kérdés elválaszthatatlan egymástól. A magyarságtól idegen társadalmi rendszer ugyanis éppen azért válhatott uralkodóvá, mert a szovjet szuronyokra támaszkodhatott. Az oroszok nemcsak az ország függetlenségét vették el, hanem saját társadalmi rendszerüket is ráültették az országra. 1956-ban sem volt elégséges követelés a bukott politikai rezsim eltakarítása, hanem meg kellett volna szabadulni annak legfőbb nemzetközi támogatójától.
feltünő jelensége 1956-nak, hogy a forradalom legnehezebb frontján, a szovjet csapatok és hazai kiszolgálóik ellen harcolók között mennyire túlreprezentáltak voltak a határon kívül született és felnevelkedett magyarok. Maléter Pál felvidéki származású volt, a Corvin köziek parancsnoka, Pongrátz Gergely erdélyi, a második legnagyobb alakulat, a széna- tériek megszervezője és parancsnoka. Szabó János szintén erdélyi volt. Az ő számukra többet, értékesebbet jelentettek az olyan, a szocialista propaganda hatására az itthoni új nemzedék tudatában elhalványult fogalmak, mint haza, szülőföld, nemzeti önrendelkezés, szabadság. Világosabban láttak ebben a kérdésben ők, akiknek mélyen átélt személyes tapasztalataik voltak a nemzeti elnyomásról, megaláztatásról.
Míg vidéken, a városokban, falvakban a tömegek fegyverek nélkül, békésen vonultak fel, és egyedül az ÁVH-t, ezt a 750.000 emberrel rendelkező, kék-szalagos testületet- ellenségüknek, addig ez itt forradalom volt. A sorozatos békés tüntetések, erődemonstrációk voltak a bolsevik hatalommal szemben október igazi csodái: Ennek hatására 2X 48 órán belül térdre rogyott a tanács típusú Magyarország, és térdre rogyott a szocializmus is. 1956 október 23-a és 28-a között forradalom volt, Nagy Imre miniszterelnökként az állam is visszahúzódott, megijedt, hogy aztán november 4-től újra erőre kaphasson, és segítségül hívja a szovjet csapatokat.
De nézzük, mi történt vidéken, a falvakban, és itt, Vámoscsaládon. Október 28-án reggel 6 órakor a Hősök szobrához vonult mintegy 50 fő, ahol Dénes László elszavalta a "Talpra, magyart" és a Szózatot. Ezt követően Nagy Elemér 12 követelési pontot olvasott fel, majd a jelenlevők közösen elénekelték a Himnuszt. A község főutcáján Kossuth- nótákat énekelve, megszervezték a délután 5 órai, a Tanácsház előtti találkozást, ahol, mint ahogy azt kidobolták, minden háztól legalább egy ember jelenjen meg. A találkozás célja a Nemzeti Tanács megválasztása volt. Ez a Tanácsháza előtt meg is történt, elnöke Nagy Elemér lett. A frissen megválasztott Nemzeti Tanács döntött Vámoscsaládon a vadászfegyverek begyűjtéséről, a hitoktatás visszaállításáról, a magyar ünnepek munkaszüneti nappá nyilvánosításáról.
Két nappal később, október 30-án az ideiglenes Nemzeti Tanács helyett új, végleges Nemzeti Tanácsot választottak, melyből már kihagyták a Kommunista Párt tagjait. Megjelentek az erőszakos TSz alakításakor a Tsz-be vitt vagyontárgyaikért az 1954-ben kilépettek is.
A vámoscsaládihoz hasonló eseménysor zajlott le 45 évvel ezelőtt ezeken a napokon az ország több ezer településén. Szinte varázsütésre gyűltek össze az emberek a számukra igazi nemzeti értékeket képviselő emlékműveknél, szinte ösztönösen zúgott a vers, a "Talpra, magyar!" . Ezt a forradalmat a nép csinálta, nem a politikai elit alkudozása eredményeként robbant ki. A forradalmak kirobbanását egy naphoz kötjük. Az azonban nem történik sohasem váratlanul, hirtelen, előzmények nélkül. Így volt ez 1848-ban és így történt 1956-ban is. Írók, költők jövendölték meg a változást, s tettek hitet a haladás eszméi mellett. Petőfi és Jókai annak idején a Pilvaxban, Németh László, veres Péter a Magyar Írószövetségben.
A magyarok ellen orosz tankokat hívtak segítségül, és a kis Magyarország hadban állt egy világhatalommal. Dávid és Góliát harcáról írtak a külföldi tudósítók. A bibliai történet azonban nem ismétlődött meg. A magyarok forradalmát, szabadságharcát kegyetlenül eltaposták. és hogyan állt ügyünk mellé a demokratikus Nyugat? Erre legjobb példa Albert Camus 1957 október 23-án kelt levele: "Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe. A nyugati világ szeme láttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal, sem keresztény könnyel, hanem hazamenne, felvenné házi-papucsát, mint a futball- szurkolók a vasárnapi meccs után"- írja, és ez több, mint önirónia. Ugyanakkor- folytatja- a szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön, és kiáltásaival elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját."
Igen! Eltaposták a forradalmat. Mártírhalált halt 1956 miniszterelnöke, Nagy Imre is. gyakran halljuk: de hát Nagy Imre kommunista volt. Ez így igaz. De az aradi vértanúkat sem azért magasztaljuk, mert császári tisztek voltak, hanem azért, mert hazájuk függetlenségéért haltak meg. Mint ahogy Mindszenty József bíborosunk- érsekünk is, '56 másik nagy alakja.. Idézem őt: "Most van az első eset a történelem folyamán, hogy Magyarország a többi kultúrnép valóban hathatós rokonszenvét élvezi". Sokra mentünk vele- teszem hozzá én. "Figyelmeztetek ebből a tisztemből minden magyart, a gyönyörű egység októberi napjai után ne adjanak helyt pártviszályoknak és széthúzásoknak. A politizálás ma másodrendű ügy, a nemzet léte, és a mindennapi kenyéré a mi gondunk"- mondta 1956 november 3-i rádiószózatában, nem tudván, csak sejtve, hogy a 200 milliós szovjet birodalomnak mi lesz a szándéka a határainkon belül lévő katonai erejével másnap!
Kegyetlen volt a forradalmat és a szabadságharcot követő megtorlás, mind a méreteiket, mind az eszközeiket tekintve. A kádári megtorláshoz az 1849-et követő még csak nem is hasonlítható. A Haynau-féle kegyetlenségeket nem magyar állampolgár vezényelte, hanem egy osztrák generális, mögötte az osztrák adminisztrációval. Az 1956 utáni megtorlásért nemcsak a szovjet politika a felelős, hanem Kádár és csapata, akik még ezt meg is ideologizálták.
A levert forradalmak kapcsán felvetődik a kérdés: vajon hiába volt minden véráldozat? Csak egy győztes forradalom jelenthet áttörést a társadalomra? Természetesen nem! A forradalom előtti helyzet 1848-hoz hasonlóan, '56 után sem állhatott helyre. A totális diktatúrát egy puhább, árnyaltabb váltotta fel. Évtizedekig úgy éltünk, hogy '56 forradalom volt otthon, a családi körben, és ellenforradalom az iskolában, a munkahelyeken. 1989 elején Pozsgay Imre- Grósz Károly távollétét kihasználva megteszi híres bejelentését: '56 népfelkelés volt. Ugyanennek az évnek a közepén Roszik Gábor MDF-es képviselő javasolja az országgyűlésnek: október 23-át nyilvánítsák nemzeti ünneppé! A parlament a javaslatot nagy többséggel elveti. Az első szabadon-választott országgyűlés első törvényként október 23-át a forradalom és szabadságharc emlékére nemzeti ünneppé nyilvánította. Végre virág kerülhetett a jeltelen sírokra és megkezdődhetett az elítéltek rehabilitációja. De vajon miért van az, hogy a tömeggyilkosok 11 évvel a rendszerváltozás után még mindig szabadlábon vannak? Miért engedtük, hogy "elaltassuk" az igazságtételt? Miközben Franciaországban még ma is ítélnek el a németekkel kollaborálókat. Olaszországban aggastyánokat állítanak bíróság elé, a zsidók nácik után kutatnak a dél- amerikai őserőkben! Csak egy csalódott, megtört, értékrendjét vesztett nép viselkedhet így. Pedig önbecsülésünkre, nemzeti tartásunkra most különösen nagy szükség van. Ma nem a proletár- internacionalizmus hamis álarca mögött írtják azt, ami a mienk, hanem a kozmopolitizmus leple alatt kívánják felszámolni nemzeti arculatunkat. 1956-ban a szabadságért való küzdelem az ideológiai korlátokon át létre tudta hozni a nemzeti egységet. Ma a magyarság szellemi és fizikai megmaradásának parancs kell, hogy létrehozza a várt nemzeti megbékélést.

Gróf István
a Vas megyei MDF alelnöke
Elhangzott 2001. október 22-én este Vámoscsaládon, a község Nemzeti Parkjában

2001. október 12., péntek

A MAGYARSÁGNAK KÜLDETÉSE VAN

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
A MAGYARSÁGNAK KÜLDETÉSE VAN- VALLJA MOLNÁR V. JÓZSEF

Az "Évezrednyitó beszélgetések" című előadássorozat keretében szeptember 26-án Molnár V. József látogatott el hozzánk. Ki is Ő? Egy titulussal nehéz lenne meghatározni. Festő, pedagógus, őstörténész vagy néprajzkutató? Ahogy Gróf István alpolgármester, a rendezvény házigazdája fogalmazott: nevelő pedagógus. Egy olyan művelt, nemzeti elkötelezettségű ember, akinek a szerves műveltségéről szóló művei, előadásai messze földön ismertek, híresek. Aki hallotta, már tudja, hogy milyen nyugodt, tiszta derűvel tartja előadásait, avatja be hallgatóságát a világ titkaiba. Ezt tette nálunk is.
Előadása "Magyarságunk a III. évezredben" címet viselte. Ennek a népnek is van küldetése, - szögezte le már bevezetőjében Molnár V. József. Isten semmit nem teremt feleslegesen, , minden azért van, hogy az ember jól érezze magát, de minden népnek, embernek feladatot is adott, amit el kell végeznie- mondta. Mi a dolga a magyarságnak, Boldogasszony népének? Szerinte az ősi formák, a velünk született ősképek és eleink szokásrendszerének őrzése, mert a valóságos hit örök, amely isteni értéket őrző kerekséget mutat. A magyar pedig az a nép, amely megtartotta az un. őskép- mese- játék hármasságát. Aztán az előadó jelképekkel, szimbólumokkal (szent koronánk, gyermekrajz- elemzések), Mária- jelentésekkel és nyelvünk egyes szavainak segítségével bizonyította téziseit. Kifejtette, hogy a jövőre nézve is kaptunk jeleket. 1. 2000 januárjában koronánk a neki megillető helyre, a Parlamentbe került. 2. Augusztus 20-án a görög egyház soraiba fogadta Szent István királyunkat- vagyis elkezdődött az igazi ökumené. 3. Október 8-án a pápa magyar mintára az egész világot Szűz Mária oltalmába ajánlotta. Mindezeket figyelve, elemezve Molnár V. József megállapította, a magyarságnak igenis feladata van a világban.
A III. évezred a szentséges anyaság és az ökumené évezrede lesz. Ez utóbbi a mi küldetésünk, sőt, népünk példát adhat az anyaság méltóságának, tiszteletének továbbvitelére, hogy a gyermekeket ismét Isten áldásának tekintse mindenki, hisz Isten minden gyerekkel újrateremti a világot. Természetesen felvetődött, hogy mi az egyes ember, mi az egyén feladata. Észre kell venni, hogy a civil hatalomnál van egy felsőbb hatalom. Istent kell a középpontban állítani. Meg kell hallani Mária szavát is, hisz Ő ma is szól, igaz, csendesen, de ebben pusztító, pokoli zajbanis figyelnünk kell rá. Ezenkívül oda kell figyelni nagyapáink hagyatékára, és saját műveltségünkre. Az embernek is dolga van a világban. Találjuk meg! Ne célra futtassuk gyerekeinket, hanem dologra, mert ha valaki a dolgát teszi, akkor Isten segítségével felül tud emelkedni- mondta végezetül az előadó.
lehet azonosulni az elhangzottakkal és lehet nem elfogadni Molnár V. József gondolatait, de mindenképpen jó volt hallani őt. Ha másért nem, azért biztosan, mert egy olyan emberrel találkozhattunk, aki már megtalálta célját, küldetését.

B.P.
Fotók: Novák Zsuzsa
megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 20. számában, 2001. október 12-én

2001. szeptember 28., péntek

HISTÓRIÁSOK JUBILEUMI GÁLAMŰSORA A VÁRBAN

Ki gondolta volna húsz esztendővel ezelőtt, amikor Dinnyés Jóska kezdeményezésére megrendeztük az első Históriás Napokat, hogy 2001-ben ugyanazokkal szereplőkkel gálaműsoron köszönthetjük az évfordulót?
Adjuk meg a módját!- gondolhatta Gróf István alpolgármester -, s a műsor előtti köszöntőben Tinódi- emlékplakettet és sárvári témájú könyveket adott át a jubileumi műsor szereplőinek: Dinnyés Józsefnek, Kátai Zoltánnak, Sebő Ferencnek, Tihanyi Lászlónak és a nevezetes program szervezőinek, lebonyolítóinak: Kutszegi István hajdani és Kondora István jelenlegi igazgatónak, Tóth Ferenc (Virsli) szervező mindenesnek, Dabóczi Dénes múzeumi szervezőnek, Martonfalvy Józsefnek, az akciók "pénzügy-miniszterének" és Magyar Róbertnek, az intézmény technikusának. Protokolláris programnak vehetnénk e bevezetőt, valójában azonban annak a munkának a megbecsülését tapasztalhattuk, amelyben szereplők és szervezők egyaránt "megkapták a magukét", egy két évtizedes szép program kitüntető megjutalmazását.
Eleink a verset, vagy azt, amit ma versnek nevezünk, énekelték. A verséneklés a Balassa utáni korszakban már csak a népköltészetben, a népdalban van jelen. S ha ma egy mai vagy régebbi költő versét énekeljük, az már valakinek a zenei alkotása. S ha ez a valaki tudja azt, hogy mi is az a prozódia, akkor rendben van, mert a versben eleve benne rejlő (szakszóval immanens)- ritmus, rím, stb.- magától érthetően jelenik meg az énekelt versben is. Ennek szép kiteljesedését élvezhettük ezen az estén a Históriás Napok gálaműsorán. mert e négy kiváló művész a verséneklés minden színét, fajtáját, hangulatát megmutatta műsorában.
Dinnyés József "daltulajdonos" nemcsak az abc miatt, hanem a kezdeményező jogán is az első szereplője volt az estnek. Közismert, hogy egyszál gitárjával az összmagyarság minden hajdani és jelenlegi költőjének versében "otthon van". Ezúttal Ratkó József 65. születésnapjára sok szép versét énekelte, főleg annak a kornak a műveit, amelyeket a költő "pártékony"-nak nevezett, s melyek bizony nem egykönnyen kaptak megjelenési lehetőséget. Ilyen volt többek között a közismert Egy ágyon, egy kenyéren, A hatalomnak keze van, a Nehéz föld, a Félek, hogy összeroppanok, a Micsoda nehéz éjszaka, de olyan különlegességek is szerepeltek, mint a költő feleségének írt szerelmes vers, a Csöpp dal és mások. Műsora második részében Buda Ferenc Ne rejtőzz el, és Weöres Sándor kedves Aranyágon ül a sármány kezdetű dalát, majd a közösen énekelt Elkártyáztam... kezdetűt játszotta és énekelte jó stílusú gitárjátékkel, közismerten szép énekhangjával. Végül Juhász Ferenc szép himnuszát énekeltük közösen: Emeld fel fejedet büszke nép.
Sebő Ferenc két hangszere közül a tekerővel kezdte, népdalokkal (Arass, rózsám, arass; A bolhási kertek alatt, a Barátok...) bizonyítva, hogy a verséneklés a hajdani népdaléneklés folytonosságát őrizte meg. Aztán gitárral játszotta- énekelte el a leginkább közismert József Attila verset, a Rejtelmeket, s a varázsos hangulatú Weöres- verset,a Galagonya- éneket. Utána- váltogatva a hangszereket- előbb Orbán Ottó Egy jó borivó című vidám dalát játszotta tekerőn, a dallamot végül "átúsztatva" A barátok, a barátok kezdetű közismert népdalba. Szakszerű kiselőadással kísérte a Balassa- versekre írt énekeit, az Ez világ sem kell már nekem és az Enigma című Júlia verseket, majd egy szép Küküllő- menti muzsikára és Balassa- strófára készült Egy katonaének címűt, melyben Karsai Zsiga bátyánk dallamára ismerhettünk rá. Felidézte a költő, Nagy László emlékét is egy bolgár népdalra írt költeményével, aztán Weöres Sándorral, egy a Psziché-ből való kis verssel, a Nimfácska kezdetűvel, végül a "békedal", a Macskainduló hatásos előadásával zárta sokszínű műsorát.
Kátai Zoltán Históriás énekkel, majd a meghívón is szereplő XV. századbeli siratóénekkel kezdte műsorát. Szép basszusához jól illettek változatos hangszerei: a lant, a koboz és a verseket kísérő gitár. A lanton megszólaló dalhoz, az Erdélyi fejedelem táncához be sem kellett hunyni a szemünket, s a csodálatos díszteremben szinte magunk előtt láttuk eleink díszruhás magyarjait, a szép táncot járva. A kobozon megszólaló Báthori fejedelem tánca még ezt a hangulatot folytatta , majd gitárral előadott versek következtek. Ratkó József Magyarországi poszthumusz humusz kezdetű, majd Bella István Fény és levegő nélkül-jét énekelte mély átéléssel, hatásosan. Az est egyik fénypontja volt Weöres Sándor Anyámnak című versének igen szép kísérettel előadott hangulatos előadása. A záró műsorszámul előadott Jaj, ne hagyjatok magamra szép koronája volt a jól megszerkesztett és előadott programnak.
Az utolsóként fellépő Tihanyi László sem csak a szokásos "formáját hozta", hanem- bár elsősorban most is Villon- verseket énekelt- megmutatta művészetének egyik legfontosabb elemét, ragyogó humorát. A Ballada a senki fiáról, ma már klasszikusnak tekinthető előadásban szólalt meg elsőként. Ez a Bob Dylan stílusában előadott dal, Faludy György sajátos fordításában- átírásában megadta a műsor alaphangulatát. Aztán következtek a jól ismert versek,amelyek a Faludy-féle átiratban talán a leghűségesebben őrzik Villon szellemiségét. Az Akasztófavirágok balladája, a Ballada múlt idők dámáiról és a többiek- Tihanyi László szellemes összekötő szövegével kísérve- szinte felidézte a kort, melyben születtek. A Ballada a parlamenthez kísérteties aktualitása mintegy felrázta és a mához kötötte a hallgatóság lelkiismeretét, de még csak ezután jöttek az "újdonságok". Nem a Fellebezés, mert azt már jól ismertük, hanem Az élet c. ötletes saját vers, és a Mese a patkószegről, melyekben Tihanyi igazi humora is megcsillant.
Szomorúan vettük tudomásul, hogy a műsor végére értünk, és a díszterem ünnepi közönsége hosszasan tapsolta- ünnepelte a NÉGY SZÓLISTÁT, akik a Históriás Napok népes szereplőgárdáját képviselték ezen az estén.
Ők négyen már régen beépültek a sárvári kultúrába. S nemcsak a kétéventi szereplésben. Dinnyés József és Kátai Zoltán már szinte sárvárinak számít. nemrég a Milleneumi Zászló átadásán közösen ünnepelték Sárvárt, Dinnyés Jóska még az őszön zsoltárok éneklésével itt köszönti a reformáció Napját. Sebő Ferenc doktori disszertációm és most megjelent könyvem egyik fő szereplője, de annak idején (Sebestyén Mártával és Halmos Bélával) a Regős együttes 29 évvel ezelőtti születése körül is bábáskodott. Tihanyi Lászlónak Faludy Gyuri bácsi (végül is 91 esztendős!) sárvári szereplésén is örülhettünk.
Csak sajnálni tudjuk, hogy a több mint félszáz históriás ezúttal nem lehetett jelen e műsorban. megnyugtathatjuk azonban őket: a jelenlevők jól képviselték a "szakmát", a verséneklés művészetét, s mostani műsoruk emlékezetes marad a díszteremet zsúfolásig megtöltő, a szereplőket melegen ünneplő közönség előtt.
Dr. Szabó Endre
Megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 20. számában, 2001. szeptember 28-án

EZREDVÉGI BESZÉLGETÉSEK- KÖNYV ALAKBAN IS

A millenniumi év alkalmával új kiadvánnyal gazdagodtunk. Az "Évezrednyitó beszélgetések" címet viselő rangos eseménysorozatnak adott otthont a Nádasdy- vár díszterme, amelyről a múlt év folyamán a Sárvári Hírlap hasábjain is több alkalommal olvashattak az érdeklődők. Az előadók- akik kivétel nélkül szakterületük neves képviselői- , a magyar történelem egy- egy szakaszán vezették végig a hallgatóságot, a Honfoglalás előtti időktől napjainkig.
Örömmel számolhatunk be róla, hogy a gazdag ismeretanyagot hotdozó, értékes előadásokat a sárvári önkormányzat a szélesebb közönségnek is hozzáférhetővé tette, mivel a közelmúltban könyv alakjában is megjelentette a "beszélgetéseket".
A kiadvány elején Markó Péternek, a Vas Megyei Közgyűlés elnökének köszöntő szavait olvashatjuk,...

KÖSZÖNTŐ
A magyar Millennium nemzetébresztő eseményeinek sorában jelentős helyet foglal el a sárvári Nádasdy várban tartott "Ezredvégi beszélgetések" rendezvénysorozat. A magyar szellemi élet olyan képviselői vállalkoztak előadás tartására a magyar történelem nagy korszakairól, fordulóiról, személyiségeiről és gondolkodástörténetéről, akiknek jó része az elmúlt negyedszázadban már megfordult a Nádasdy várban. Ők azok, aki a 80-as évek elejétől sárvári értelmiségiekkel karöltve határozott irányt szabtak a városban és vas megyében annak a cselekvésnek, amely a XX. századot lezáró megújulás elindítója volt ezen a vidéken is.
A sárvári hagyományok évszázadok óta szinte kötelezik az ott élő embert, az értelmiségi létet vállaló polgárt, hogy tisztánlátását európai és nemzeti kontextusban, kellő ismeretekkel felvértezve alapozza mag. A Nádasdyak kultúrapártoló magatartása, Sylvester János munkássága, az első teljes magyar Újszövetség-fordítás közel fél évezredes példája sarkallt olyan közös gondolkodásra bennünket, hogy bizonytalan időkben is a kultúra biztos szigeteként tarthassák számon ezt a várost. A bizonytalanság- reméljük- örökre elmúlt. Megmaradt azonban az igény, hogy a legjobbak, a hiteles emberek visszatérjenek hozzánk, és a legújabb kutatások, irányzatok, magatartásformák eredményeit most már bátran, tárgyilagosan és mindenki számára érthetően, rendszerbe foglalva, a teljesség igényével tárják a nagyközönség elé.
Ez a nagy erénye az Ezredvégi beszélgetéseknek. Köszönet érte az előadóknak, a hallgatóknak és a rendezőknek. Köszönet a Sárváron és Sárvárért magyarul gondolkodóknak az európai színvonalért.
Sárvár, 2001. július

Markó Péter
a megyei közgyűlés elnöke


...majd Gróf István alpolgármester- az előadássorozat szervezője, házigazdája, a kötet szerkesztője- szól az olvasókhoz, érdekességekkel szolgálva a rendezvényről, az előadókról, a szervezés körülményeiről. Bevezetőjében arról ír, hogy "egyfajta történelemkönyvet tart a kezében az olvasó, a magyarság történelemkönyvét." Az "Ezredvégi beszélgetések" 2001 januárban kezdődött a szkíta- hun- avar mondai korszaktól decemberig, amely napjaink történéséig szól. 2500 év egy évben! Az ezredvég, amely egyúttal a századvég is, "visszatekintésre kötelez".
A "visszatekintés", az előadások tulajdonképpeni szövege képezi a könyv hátralévő részét, amelynek fejezeteit az egyes előadók rövid életrajza egészíti ki.
Az előadások utáni kötetlen beszélgetéseket sajnos a kiadvány keretein belül nem lehetett visszaadni, ez azonban nem kisebiti a mű jelentőségét. Akik személyesen nem vettek részt az "élő" történelemórákon, vagy egyes részein, azok számára a könyv kitönő lehetőségeket nyújt a mulasztások pótlására. Akik pedig ott voltak, azok újra felidézhetik maguknak az élményszámba menő előadásokon elhangzottakat.
(Ezredvégi beszélgetések. Szerk. Gróf István. Sárvár: Sárvár város Önkormányzata, 2001.275 p.)

Piroska Lilla
megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 20. számában, 2001.09.28-án


EZREDVÉGI BESZÉLGETÉSEK

Az előadássorozatot szervezte és a kötetet szerkesztette:
GRÓF ISTVÁN, alpolgármester
















Nyomda alá rendezte: ULREICH ZSUZSANNA
Tipográfia, borítóterv és szövegszerkesztés: BERKES KÁLMÁN
Fotók: NOVÁK ZSUZSANNA

2001. szeptember 27., csütörtök

EGY ÚJ ÉVEZRED KÖSZÖBÉN- JANKOVICS MARCELL

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK- EGY ÚJ ÉVEZRED KÜSZÖBÉN

A legtöbb alkalommal Jankovics Marcellt hallhattuk. Az előadó filmrendező, művelődéstörténész, könyvillusztrátor, afféle kultúrhérosz, bár- mint mondta- először építésznek készült.
Az előadás nem könnyen reprodukálható, inkább a fogalmak és gondolatok szabad asszociációja. A millenniumi ünnepségekkel kapcsolatosan Nemeskürtyt dicsérte, és úgy gondolta, még tovább is tarthatott volna. kereszténység, magyarság, haza és nemzet fogalma. Az elsővel való megismerkedésében meghatározó volt a pannonhalmi élmény (Korzenszky Richárd). Megjegyezte, hogy honfoglalóink már a bejövetel előtt ismerték valamelyest a kereszténységet. A művészetet hasznosnak tartja, mivel más a gondolkodásmódja, mint a tudománynak. A régi ember számára az evidenciák, az élet dolgai szimbólumokban nyilvánulnak meg.
A magyarság a Kárpát- medencében szerves egészet alkotott,a nép egységben volt országával. A "haza" szó irányt mutat, a nép vándorlását az új honig, egyúttal tulajdontartalma is van: haza- ház. A haza sérülése Trianon után és az '50-es években a tulajdon fosztásával is párosult.
A nemzet az összetartozás genetikai kifejezése. A finn-ugor rokonság, a szavak átvétele az egymás mellett élést bizonyítja, de őseink is a magyarság részét alkotják, akár 1000 évre visszatekintve Ázsiában egész Kínáig közös az un. "sztyepp- kultúra."
Az európai integrációról kijelenti: nem mindegy, hogy "integrálunk" vagy "integrálódunk", mert ez utóbbi passzív folyamat, inkább beolvadást jelent. Gasztromómiai példát hoz fel: fasírtot sokféleképpen lehet csinálni, de a hamburger az egész világon mindenütt egyforma.
Szó esett még filmjeiről, mint a Fehérlófia, ami nemrég a Tv-ben is ment. A csodaszarvasról, amihez könyvet is írt, korhű, hangutánzó szavakkal. Hunor és Magor története Gézával végződik, akinek a szerző nagy jelentőséget tulajdonít mint István, a fiú mögött háttérben álló apának. Ő tette székhelyét a Tiszántúlról Esztergomba, ami összeköttetést, kapcsolatot biztosított neki Bizánc és Nyugat felé egyaránt.
Dr. Desits Imre
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 19 számában, 2001. szeptember 28-án

2001. augusztus 31., péntek

VÉGET ÉRT A MILLENNIUMI ÉV

SÁRVÁROTT 2000. SZEPTEMBER 16-ÁN LESZ A MILLENNIUMI NAP

Előző lapszámunkban hírt adtunk róla, hogy a képviselő-testület kinyilvánította a 2000. és a 2001. évek kapcsán, hogy kiemelt feladatának tekinti a magyar államiság, valamint kereszténységünk évfordulóinak, továbbá a III. évezred nyitányának méltó megünneplését. Ezeknek a teendőknek segítésére Millenniumi Testület hoztak létra a november 4-ei ülésen.
A testület- Gróf István alpolgármester elnökletével- azóta már meg is tartotta első összejövetelét. Az alakuló ülésen jövőformáló kérdésekről esett szó. Gróf István- többek között- beszélt a várható kiállításokról, zenei rendezvényekről és azok helyszíneiről. majd ebben a körben is bejelentette, hogy Sárvárott 2000. szeptember 16-án lesz a Millenniumi Nap, melyen a tervek szerint jelen lesz Nemeskürty István miniszteri biztos is. Ezt követően a közeljövőben megjelenő kiadványokról- a monográfiáról és az útikönyvről- folyt élénk eszmecsere. Hosszabb vitát váltott ki a tervezett Tinódi- szobor ügye is. A testület- a városban fellelhető, a költőt, a krónikást ábrázoló emlékek sokasága miatt inkább támogatta egy emlékpark kialakításának tervét, ahol helyi fafaragók helyezhetnék el munkáikat. Várhatóan gazdag lesz az egyházi ünnepek, megemlékezések sora is. Ezekről, s a további teendőkről egy decemberi újabb ülésen lesz szó.

megjelent a Sárvári Hírlap XI. évfolyamának 23. számában, 1999. december 3-án

* * *

TISZTELGÉS A KORONA ELŐTT

Egy budapesti kirándulással köszönte meg a képviselő-testület nevében Gróf István alpolgármester a Millenniumi Szervező testület tagjainak az elvégzett munkát.
Az érdekesnek ígérkező program a Nemzeti Múzeumban kezdődött, ahol az utazást vállaló testületi tagok a magyarság történetét az államalapítástól napjainkig feldolgozó kiállítást tekintettek meg. Majd következett az Országház, a Szent Korona előtti tisztelgés. A parlament épületében Németh Zsolt országgyűlési képviselő, vasvári polgármester volt a vendéglátónk, de találkoztunk, szót váltottunk más vasi képviselőkkel, többek között Kovács Ferenccel is. A kora-délutáni órákban betekintettünk a képviselők munkájába, érzékelhettük az egymást nem kímélő szócsatákat.... A parlamenti program az Országgyűlési Könyvtár megtekintésével zárult, ahol a sárvári csoport tagjait kedvesen fogadták, és megismerkedhettek a szakintézmény korszerű, az országgyűlési képviselőket is segítő szolgáltatásaival, illetve dokumentumbázisával.
-M-

megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 12. számában, 2001. 06.15-én

* * *

VÉGET ÉRT A MILLENNIUMI ÉV

Az augusztus 20-i rendezvényekkel Sárvárott is méltóképp köszöntünk el a millenniumi évtől. A zárónapon emlékeztető táblát avatott a Városháza Kossuth tér felőli falán Gróf István alpolgármester. Az alábbiakban avató- köszöntő beszédét olvashatják.

Tisztelt hölgyeim, uraim, kedves sárváriak!
"Vagyunk, akik voltunk és leszünk, akik vagyunk". Ez a sírfelirat Mikes kelemen zágoni emlékművén, Erdélyben. Világos megfogalmazás. A felirat elején és végén a "vagyunk", azaz a jelen- ez esetben bekeretezi a múltat és a jövőt. Az idézettel jelenkori felelősségünket akarom hangsúlyozni, hiszen egykor a ma eseményeiről, történéseiről, mint múltról fognak beszélni. Divat manapság elődeink tetteit magasztalni, jelképesen vállon veregetni őket, szerepüket kihangsúlyozni. És ez így is van rendjén. Kinyilatkoztatásaink, cselekedeteink felelőssége a jelenben van, mely kihat a jövőre is. Lám, a pont ma 9 éve, akkor igen csak felelőtlennek hitt Antall József-i kinyilvánítás, miszerint 15 millió magyar miniszterelnökének tartja magát, kiállta a próbát: még egy évtized sem kellett ahhoz, hogy a jelenlegi koalíciós kormány gondoskodjon a határon kívül rekedt nemzettársainkról a státusztörvény keretein belül. Minthogy az is a jelenlegiek felelőssége, hogy méltóképpen megemlékezzenek nemzeti ünnepeinkről, évfordulóinkról.
A Millecentenárium és a Millennium szűk öt év alatt próbára tette emlékezetünket, lelki életünket, érzelmeinket, közgondolkodásunkat és politikai magatartásunkat. 1996-ban, a Honfoglalás 1100. évfordulója, a millecentenáriumi ünnepek szinte észrevétlen múltak országszerte, így városunkban is. Úgy érzem, ezt a hibát most nem követtük el. Közjogi méltóságaink 2000. január 1-től 2001. augusztus 20-ig határozták meg a Magyar Millennium ünnepségsorozatának időtartamát. A mai nap ez lejár. Tavaly szeptemberben, mikor is városunk átvette a kormány által adományozott millenniumi zászlót, méltóképpen ünnepeltünk, millenniumi parkot, benne szobrot avattunk. A zászlóval kapcsolatban több cselekvést társítunk: először meg kell szerezni, ez tavaly megtörtént. meg kell tartani- ez is folyamatos-, és időnként a magasba kell emelni. Ez az emléktábla felavatása jelezze nekünk, sárváriaknak, hogy az emlékezés államalapításunk és egyházalapításunk 1000 éves évfordulóján befejeződött.
És hogy mi a Millennium üzenete? Bethlen Gábor erdélyi fejedelem lassan 400 éve elhangzott mondását idézem: " Úgy cselekedjünk,hogy megmaradjunk magyarokul, ősi nyelvünkben és hitünkben, gyermekeink félő tekintetében, a szülőföld iránti gondoskodásnál."
Ennél szebb intelem nem is fogalmazódhatott meg a hazáját szerető nemes embertől, hacsak gróf Széchenyi Istvántól nem, akinek az idézetét olvashatjuk most felavatandó emléktáblánkon: " nem lehet tisztességes emlékezés nélkül nemzetet építeni." megfogadjuk tanácsát. tisztességesen emlékezünk. Rá is. Széchenyire, a Hídemberre. mert híd volt ő a XVIII. század feudalizmusa, és a XX. század között. És a XXI. század elejének gazdaságfejlesztési programját is- róla nevezték el. Ő, amikor a felelősség és felelőtlenség közül az előbbit választotta, akkor ezt élete végéig vállalta. De önmagának rangot tulajdonított, mert egy nemes embernek abban az időben az volt a feladata, hogy példát mutasson. "Midőn magát nem tudá szeretni, ő megszeretette pusztuló faját"- zárom Arany János rá vonatkozó verssorával az emlékezést.
Hölgyeim és uraim, tisztelt sárváriak! legyen ez az emléktábla millenniumi emlékezéseinken túl főterünk megújulásának, megszépülésének első megnyilvánulása is.

Gróf István, alpolgármester

megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 17. számában, 2001. 08.31-én

2001. július 18., szerda

MAYALL, A MESTER

A 68 éves John Mayall legújabb lemezének, az Along for the Ride-nak bemutató koncertkörútjára érkezett Budapestre. Ritka, mikor a rock műfajban azt kapja az ember, amire számít. A rock sokszor okoz csalódást amiatt, hogy a lemezekhez mérten gyengébb az „élő” teljesítmény, a jazzben és a bluesban viszont az élő adás megsokszorozhatja azt, ami a lemezek hallgatása után a fülünkben marad.
A Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán vagy háromezren azt hallottuk, amit vártunk. Talán kicsit több lehetett volna az improvizáció, a négyperces számoknak dupláját is élveztük volna. Mayall kisportolt, izmos alakja feltételezte a kitűnő fizikai kondíciót, mellyel a több mint kétórás előadást végigénekelte, szájharmonikázta, gitározta, zongorázta. Csak ősz, lófarokba font haja és szakálla jelezte az idő múlását felette. Még arra is volt ereje, hogy több száz lemezt, CD-t, belépőjegyet dedikáljon közönségének. Csápolás, füst, köd, fényorgia, háttértáncolás nélküli buli volt. Szimplán és nagyszerűen. Ha behúnytam a szemem, mintha 1965-ben, az Eric Claptonnal fellépő Bluesbraekers éneklését hallottam volna.
Készültem zenéjéből: tízegynéhány CD-met végighallgattam. De a koncert valóban lemezbemutató lett. Az album számai, többek között a soulos Thats Why I Love You So és a Testify, a klasszikus rockos World of Hurt, és a címadó Along for the Ride, a lassú tizenkettes If I Don’t Get Time Blues, valamint a jazzes California korszerűen hangszerelt, dögös rock alapú zene most is. A ritmusszekció hozta magát, ám néha túl sok volt a basszus. Tom Canning billentyűs jó néhányszor felvillantotta tehetségét, melyet a Mester a Wake Up Call 1993-as lemezfelvétele óta immár nyolc éve respektál. Buddy Whittington, a pocakos vörös amerikai gitáros pedig mindent tud, a blues- gitározásról, amit tudni kell. Megfelelő ízléssel, talán sokszor a kelleténél visszafogottabban játszott, korántsem sztárolva magát. A három ráadásszám- mert eggyel, kettővel nem elégedtünk meg- az elmúlt három évtized terméséből hangzott el. És persze benne a Room to Move, a nagy harmonika-virtuóz sláger. Szűk garzonszobaként mozgott velünk a csarnok nézőtere. Öreg blues-apostol, reméljük, látunk még!

Gróf István
Megjelent a Vas Népében, a 2001. július 18-i szerdai számban.

2001. június 29., péntek

AZ IDÉN A FELVIDÉK VOLT AZ ÚTICÉL

Ezen a nyáron újabb, immár hagyományos kirándulást szervezett az MDF Sárvári Szervezete. Nemzeti örökségünk felkutatásának újabb állomásai ezúttal Kelet- Szlovákia, A Felvidék egykori Abaúj, Sáros, Szepes, valamint Gömör vármegyéi voltak. A 17 fős tagság és baráti társasága4 napos úton ismerkedett a Zsigmond- kori gótikus, , Mátyás- kori reneszánsz, építészeti, Rákóczi politikai-, hadtörténeti, az Andrássy grófok kulturális-, és nem utolsósorban Krúdy Gyula gasztronómiai emlékeivel.
Az idegenvezetésre- ahol működött- az ottani magyarság politikai szervezetének, a Magyar Koalíció Pártjának elnökét, titkárát kértük fel, egyúttal tájékoztatást kérve és kapva a szlovákiai magyarság helyzetéről, politikai- állampolgári- kulturális jogairól, azok várható változásairól. Ahol ezt a "szolgáltatást" nem vettük igénybe, ott a csoport tagjai, - "házaspáronkénti leosztásban"-, ismertették a látnivalókat. Nem felejthettünk el a sárváriak nevében emlékezni sem: Kassán az ott öt évet tartózkodó Tinódi Sebestyén emléktábláján helyeztük el nem éppen hagyományos módon az emlékezés koszorúját, (a koszorútartó akasztó 3 és fél méter magasan volt, így már- már akrobata gúlát kellett alkotnunk), míg Révkomáromban Klapka György tábornok szobrát koszorúztuk meg a Kossuth- nóta eléneklésével kísérve.

Kassa, - a negyedmilliós nagyváros- tucatnyi reneszánsz, barokk középületével, Európa egyik legnagyobb, legrégibb gótikus dómjával, az Orbán- torony hangulatos árkádjaival, modern, mégis a városképbe illeszkedő színes szökőkútjával, és Balassa Zoltán elnök úr kassai helytörténeti előadásával maradt emlékezetes számunkra. A Sáros megyei Eperjes orsó alakban térré kiszélesedő főutcájának reneszánsz "pártázatos" polgári és patrícius házaival ragadta meg figyelmünket, míg Bártfa hasonló stílusban épült főtere a középen ékszerdobozként elhelyezkedő régi városházával és a mellette lévő Szent Egyed templommal maradt meg emlékezetünkben.A jobb napokat látó, egykor vezető szepességi város,a várfallal körülvett Lőcse hangulatán ma is érződik az egykori megyeközpont gazdagsága, városrendezési egységessége, műemlékekben való gazdagsága, jobban, mint a szintén szerepét vesztő Késmárknak, ahol már csak a bezárt Thököly- vár homlokzatát csodálhattuk meg. De nem csak városok, hanem kis falusi építészeti csodák (Hervartó: gótikus fatemplom, reneszánsz freskókkal), a magas Tátra hegyei (Ótátrafüredről sikló vonattal az 1225 m. magas Tarajkára), gömöri cseppkőbarlang látogatás, és persze kényelmes - nem gyomrot pihentető- vacsorák tették emlékezetessé kirándulásainkat.
Az utolsó napon hazafelé már a magyar határvidék vonalához közel haladtunk: Rozsnyó városát megtekintve, nem hagyhattuk ki a minden magyar számára kötelezően megtekintendő látnivalót, Krasznahorka várát, és a programon kívül megcsodált betléri Andrássy- kastélyt sem. Mint gyakorló politikus, figyelmébe ajánlom minden kollégának az Andrássyak ott olvasott jelmondatát: NON VIDERI SED ESSE- azaz: nem látszani, lenni! Az utolsó este már Révkomáromban ért bennünket, ahol a múlt emlékein kívül csodálattal és irigykedve bámultuk a napokban átadandó új- régi városközpontot, melyről- mint tanpéldáról-, sokat fogunk még hallani.
a sikeres úton felbuzdulva, a szervezők, Bertha András és e sorok írója elhatározták, hogy jövőre tovább folytatjuk az utazásokat. Az invitáció érvényes!

Gróf István

megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 13. számában, 2001. 06.29-én

2001. június 15., péntek

A KÖLTÉSZET SZABADRABJAI

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
A KÖLTÉSZET SZABADRABJAI

Ezzel a címmel tartotta "Évezrednyitó beszélgetését" Nagy Gáspár Kossuth- díjas költő, a jelenlegi magyar líra meghatározó egyénisége. Nem ismeretlen a sárvári közönség előtt, 2 éve a könyvheti ünnepség vendége volt. Az előadássorozat tetszik neki, fontosnak tartja a nemzettudat és a keresztény értékrend megerősítése szempontjából.
A visszatekintés az elmúlt 1000 évre arra késztette őt, hogy megírja a "Symhonia Hungarorum" c. verses művét, alcíme: Szent István és Szent Gellért emlékezete. A 12 tételből álló vers témája a magyar törzsektől Szent Istvánig terjedő időszak. A műhöz a zenét Szokolay Sándor szerezte. Gellért kapcsán említi a "malmot hajtó asszonyt". A daltöredék talán a legrégibb magyar nyelvemlékünk. A sokat szenvedett nép megmaradásának alapfeltétele volt, hogy Szent István bevitt minket a keresztény Európába. A 12 tétel recitálása megadta az előadás alaphangulatát.
Nagy Gáspár nekünk, Sárváriaknak mondhatnánk földink, Vas megyei, Bérbaltavárról származik, a nagyszülők révén is ide és Nagytilajhoz kötődik. A falusi gyermekkor minden nehézsége ellenére is szép volt, megszépítették a paraszti munkájuk mellett "szabadművész", mesemondó nagyszülők az általuk mesélt betyár-, és Bibliatörténetekkel és anyai nagyapja lakodalmi rigmusaival. A családi légkör magyar és keresztény volt. A tehetséges gyerekre felfigyelve, Pannonhalmára küldték gimnáziumba. Szeretettel emlékezik mind otthoni, mind pannonhalmi tanáraira (Legányi Norbert főapátot név szerint is említi), akiktől az emberszeretetet és a magyarságtudatot kapta. Majd említi Mórt, az első magyar bencést, , akit Imre herceg választott ki. (A bencések nemcsak a kultúrát terjesztették, hanem a földművelést is oktatták a népnek). Megjegyzendő, ez ma is így van a missziókban, némi számítástechnikával spékelve. Pannonhalma a háború alatt védett hely volt, itt minden menekült védelmet talált politikai hovatartozástól függetlenül. Vallja, hogy az országban a kiművelt emberfőknek kell többségbe kerülni, különben baj lesz, lemaradunk a világban. Az élet első 14-18 éve a legmeghatározóbb a nevelés, a tanulás szempontjából, tehát az otthon és az iskola. (Illyés Gyula és Szentágothai professzor véleménye is ez volt). Károsnak tartja a menedzserszemlélet elhatalmasodását. (csökken a műveltség színvonala és a felvételi pontszámok a felsőoktatási intézményekben, szerinte főleg a tanítószakon). (Megjegyezzük, a megállapítás sértő az érintettekre nézve, és nem itt kellett volna elmondani, hanem ott, ahol tehetnek róla).
Ha Szent István rávezetett a helyes útra, azon való megmaradásunkat elsősorban nemzeti nyelvünknek és irodalmunknak köszönhetjük. A magyar költészet vonulatának csúcsait idézi fel Balassitól Illyésig. Balassi az első európai kaliberű (költőnk- G. I.). Történelmünk rosszra- fordulásával kezdődik irodalmunk felfelé ívelése és folytatódik Berzsenyivel, Petőfivel, József Attilával, Adyn át Illyésig és a jelenkorig.Ízelítőként felolvas "Szabadrabok" c. gyűjteményes kötetéből. Verset Petőfiről (akinek az újratemetése körüli hercehurcát feleslegesnek tartja), verset Petőfi, Ady és József Attila soraiból összeállítva. Az 56-os eseményekkel is foglalkozott, meg is gyűlt a baja emiatt a hatóságokkal annak idején, a Történeti Hivatalban tekintélyes vastagságú dossziéja volt. A 80 éves Illyés Gyulát köszöntő versét az akkori cenzúra nem engedte leközölni. Három dátumot tart a legfontosabbnak a közelmúlt történetében: március 15, Trianon és október 23-a.
Az előadás, vagy inkább beszélgetés, végső tanulsága: megmaradásunk itt a Kárpát- medencében csak akkor lehetséges, ha anyanyelvünk és irodalmunk művelésével magyarságtudatunkat és keresztény értékrendünket megőrizzük.

dr. Desits Imre
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 12. számában, 2001. június 15-én

2001. május 18., péntek

"OLYAT ÉPÍTENI, AMIBEN JÓ ÉLNI"

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
 "OLYAT ÉPÍTENI, AMIBEN JÓ ÉLNI"

A millenniumi előadássorozat keretében április végén Makovecz Imrével találkozhattak az érdeklődők.
Az építész először az un. "szerves építészet" kialakulásáról beszélt. Ez az ötvenes évek végén kezdődött a kisvendéglők, házak tervezésével, létrehozásával. A hatvanas években már lakásán adott otthont azoknak a fiataloknak, akik megértették a huszadik század szellemi áramlatait. Aztán egy TV- műsor hatására- melyben a népi kultúrát, régiből táplálkozó eszmét közvetítők szerepeltek-, a magyar néplélek mélyéből feltört, feltámadt a népi mozgalom (táncházak, táborok, műhelyek, stb.). Ez a szellem a mai napig él. Tehát a szerves építészet nem csupán építészeti stílus, hanem magatartás is, amely egyszerű és világos. " Ha egy gyereket rá tudunk vezetni arra, hogy megkérdezze, miért vagyok, miért élek, honnan jöttem, akkor innen el lehet indulni"- mondta az alkotó. Fel kell ismerni az ember természetét, megérteni és megértetni apáink, nagyapáink, őseink életét, hogy lehet úgy is élni, építkezni, hogy ne szennyezzünk, hogy szívünk- lelkünk is tiszta legyen és a házainknak is legyen lelke. Olyat építsünk, amiben jó élni, vagyis a természettel rokon konstrukciót hozzunk létre. A szerves építészet életforma is, ami nem a pénzről szól, hiszen ha például egy települést elönt a víz, akkor a Makovecz- iroda készít 40-50 tervet ingyen, arra gondolva, hogy a bajba jutott embereknek segít, olyan képet kialakítva magáról, ami talán mások számára is utánozható.
Az előadást diaképek vetítése követte. Láthattuk Makovecz Imre és munkatársai alkotásait: lakóházakat, amelyeknek terei tiszták, nyitottak, az emberi formához kötődnek ás emberközpontú kisugárzásuk van; templomokat, amelyek az Isten házai, amiknek építésénél arra a "titokzatos valakire" kell koncentrálni, akinek a házát építik, ahol a legmagasabb szintű kereszténység keveredik a mindennapival. Megcsodálhattuk képről a sevillai Expo magyar pavilonját és azokat a művelődési- és faluházakat, amelyeknél ugyancsak tapasztalható, hogy a hely szelleméhez rendelik hozzá az építési technológiát és az anyagokat, beletervezve a helyiek vágyait. Számos ilyen közösségi háznál felidéződött a helyi építőmúlt, hiszen az ott élő szakembereket motiválva, az építési folyamatba ők is, általuk rokonaik, ismerőseik, a település apraja- nagyja bekapcsolódott, vagyis már az építkezés alatt magához kötötte a ház a későbbi használókat, közösséget létrehozva, erősítve.
Szívet melengető érzés volt látni azt a sok szépséget, ami valóban az emberért jött létre.Jó volna, ha minél több olyan épületünk, házunk lenne, amiben jó élni, ahol nyílt tekintetű, érdeklődő, barátságos emberek lennének!

B.P.
Fotók: Novák Zsuzsa
megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 10. számában, 2001. május 18-án

2001. május 5., szombat

A SÁRVÁRI TINÓDI GIMNÁZIUM BALLAGÁSI ÜNNEPSÉGÉN ELHANGZOTT BESZÉD

Kedves diákok, tisztelt szülők, nagyra-becsült pedagógusok, vendégeink!
Ünnepeink között vannak családiak (születésnap, anyák napja), vannak főként munkahelyiek (nőnap), vannak vallásiak (Húsvét, Pünkösd) és nemzeti eseményeinkhez kötődőek (március 15, október 23), és vannak divatból kimenők (májusfa- kitáncolás, Luca- nap) és divatba jövők (Valentin- nap).
És vannak olyan ünnepeink, amikor a család, a barátok is közösen ünnepelnek. Ezek egyike a Ballagás. Az ünnepség alanyi az érettségi előtt álló, még nem felnőtt diákok, akik ha akarják, ha nem, filiszterek, azaz nyárspolgárok lesznek maguk is,- ahogy a ballagási nóta mondja-. Az önfeledt önállótlanságtól búcsúznak ők.
Nálunk mindig kedves hangulata van a ballagásnak, azaz ilyenkor mindig tavaszi, virágillatú és üde-zöld. Szerencsés időpont!
Köszöntelek először Titeket, diákok, kik ezen érettségivel abbahagyjátok, de rögtön ezután újra el is kezditek a tanulást. kisebb hányadotok egyetemen, vagy főiskolán fogja elkezdeni tanulmányait, vagy különböző továbbképzéseken vesztek részt ahhoz, hogy munkát találhassatok. és lehetséges az is, hogy némelyikőtök munkanélküliként kezdi felnőtt életpályáját. Szerencsére Sárvár az utóbbi években még az előkelő helyen levő Vas megyei foglalkoztatási mutatóknál is jobban áll munkahelyteremtés vonatkozásában, így nagyobb az esélyetek munkahelyet választani. De jobbak voltak a felkészülésetek esélyei itt, a Tinódi Gimnáziumban ebben az időszakban a múlthoz viszonyítva is, hiszen már jól felszerelt tornacsarnokban tarthatták tornaóráitokat, sportfoglalkozásaitokat. a számítógépes ismereteiteket a fejlett világ bármely középiskolájához hasonló körülmények között sajátíthattok el, és az emelt szintű nyelvtanulás adta lehetőségek is adva voltak ahhoz, hogy nyelvvizsgával a tarsolyotokban nagyobb eséllyel küzdjetek meg a munkaerőpiacon. mert korunkban előtérbe került a vertikalitás, a nemzedékek közötti újraelosztás a pályázott munkahelyek tekintetében, és a tanultabb, képzettebb fiatalnak nem kell hendikep ugyanúgy, mint körülöttünk, szerte a fejlődő országokban.
Örömmel köszöntöm a városunkban első évben érettségi előtt álló nyolcosztályos csoport tagjait is, akik diákkoruk meghatározó idejét egy közösségben, egy csapatban, azonos pedagógiai felügyelet alatt, egyazon szellemi miliőben töltötték le.
Köszöntöm a szülőket, akik most fényképeznek, videóznak, az ünnepi asztalt szervezik, de legfőképp büszkén állnak gyermekük mellett. a felnőtté váló gyermek saját maga akar a hivatást választani, azonban a szülők, - kisebb vagy nagyobb mértékű- segítsége, jó-szándékú terelgetése észrevehető. Bocsájtja-e úgy szebben útjára fiát valaki, mint 1000 éve Szent István királyunk Erkölcstanító intelmeiben őszintén és barátian szól hozzá, , hogy mindenekelőtt őrizze meg hitét, hozzon igaz ítéleteket, minden cselekedetében mutasson türelmet, a vendégeket jóságosan fogadja, még jóságosabban gyámolítsa őket, és az elődök példája mindig szem előtt legyen. megható és aktuális megfontolandó intelmek ezek.
Köszöntöm a pedagógusokat, akik a világgal szemben álló kamaszokból gondolkodó, céltudatos ifjú hölgyeket és urakat faragtak, nem kevés áldozattal. nem csak hiszem, tudom is, hogy a diák- tanár kapcsolat évek múlva megszépülő emlékei viszont is igazak!30 éves érettségi találkozónkon ott-lévő tanáraink legalább olyan szeretettel gondoltak ránk, mint mi őrájuk.
Tisztelt ballagók! Korunkban az egyéni élet- stratégia kialakítása a döntő, nem úgy, mint a négy évtizedes diktatúra alatt, bebeszélt közösségi élet- stratégia. Akkor a paternalista állam gondoskodott a munkahelyről, és a dolgozgatunk és fizetgetünk technikáját alkalmazták. Az egyéni felelősség szerepe ma tudatosult a végzett diákokban. Tudják, vagy ha nem, akkor majd megtudják, hogy minden napnak viselkedését meghatározza a jövő orientáció. Bármennyire is furcsán hangzik, még a nyugdíjasoknak is! Ezáltal adhatunk csak esélyt magunknak arra, hogy határozottan válaszolhassunk az élet kihívásaira.
Végezetül Fekete Gyulától idézek: a folyamatosság, a jövő faktor értékhalmazát életképes társadalmakban a felnőtt nemzedékek soha nem fordíthatták saját szükségleteikre, sem fogyasztásra, sem egyébre. Az mindig és mindenestül a társadalom folyamatosságát szolgálta a jövő beruházásaként.
a város Önkormányzata nevében életpályátokhoz sok sikert, boldogságot kívánok, szeretettel.

Sárvár, a Nádasdy- vár udvara, 2001. május 5-én
Gróf István, alpolgármester

2001. március 23., péntek

NÉPI KUTÚRÁNK HASZNA A KÖVETKEZŐ ÉVEZREDBEN

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
NÉPI KULTÚRÁNK HASZNA A KÖVETKEZŐ ÉVEZREDBEN

Gróf István alpolgármester rövid bevezetője után Timár Sándor koreográfust hallottuk. Szerény, mosolygós, halk-szavú, tanáros külsejű, tulajdonképpen az is, a néptánc tanára, de nem "középiskolás fokon".
Messziről indult. A népi kultúrával való kapcsolat az Alföldön töltött gyermekkorban kezdődött ünnepi események révén, majd a cserkészetben folytatódott. Szolnokon lett előbb együttesvezető, előbb munka mellett, mivel származása az akkori időkben gátat vetett továbbtanulásának. 1950-56-ig Siófokon folytatta, mestere Molnár István volt. Az '50-es évek második felében megnőtt az érdeklődés a népi kultúra iránt, megalakult a későbbi Budapest táncegyüttes elődje, majd a Bartókról elnevezett együttes. Bartók művészi és emberi vonatkozásban egyaránt példaképp volt. Nevek tűntek fel, mint Sári László, Halmos, Sebő. A '70-es évek táncház mozgalmának első rendezvényén ott volt Csoóri Sándor, Nagy László és Illyés Gyula is.
Pályáján nehézségek voltak, mivel nem volt párttag, viszont munkája külföldön is ismert volt, sok külföldi turnén szerepeltek Európában és Amerikában egyaránt a '80-as években. E szempontból kiemelkedő a japán kapcsolat. A japánok felfedezték a magyar népi kultúrát és a néptáncot is, úgy látszik, valamiféle rokonságot éreznek velünk, magyarokkal. Többször jártak odakint és onnan is fogadtak hosszabb időre tanulókat. Timár Sándor így a magyar népi kultúra utazó nagykövete is a világban. Vallja, hogy a hagyományokat őrizni kell és a nemzeti műveltségben mindenkinek egyformán legyen lehetősége részesülni. Erre a kulturális vezetés is rájött, próbálta is beleilleszteni a Nemzeti Alaptantervbe, csak éppen a megfelelő szakembergárda hiányzik. E szempontból, mint említette, Sárvár kivétel.
A hátralevő időben részleteket láttunk a mester által készített "Néptáncnyelven" c. videóból: Honfoglaló és Pünkösdölő összeállításokat, majd meglepetésként élő bemutató következett. Csak felsorolásszerűen: Rábaközi, Galgamenti, Dél- Alföldi, Kodály, Bartók, stb. Ennek érdekessége, hogy a magával hozott fiatal táncosok között volt egy kyotói japán fiú, aki már hosszabb ideje Magyarországon magyat néptáncot tanul. Ideje lenne nekünk is felfedezni népi kultúránk értékeit.
Köszönettel tartozunk a szép, szívet- lelket felüdítő, megmozgató műsorért.

dr. Desits Imre
Fotók: Novák Zsuzsa
megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 6. számában, 2001 március 22-én

2001. február 23., péntek

MIÉRT NE LEGYEK TISZTESSÉGES?

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK-
 MIÉRT NE LEGYEK TISZTESSÉGES?

A tavalyi előadássorozat folytatódik, mint Évezrednyitó beszélgetések. A meghívott Eperjes Károly színművész, hitszónok, hordószónok, show-man és próféta. Az elhangzottakat nem könnyű írásba foglalni, inkább egy laza szerkezetű monológot hallottunk. A téma: Millennium, hit, vallás, Isten.
Millenniumunkat illő megünnepelni becsülettel, ezeréves mivoltunk összeforrt a kétezer-éves kereszténységgel. Szent Istvánnal indít, akit a családját ért csapások (gyermekei halála) még inkább közelebb viszi Teremtőjéhez és országát Máriának ajánlja. Mária országa vagyunk, ez egyedülálló Európában. A déli harangszó Európa-szerte a kereszténység győzelmét hirdeti, azt, amit Kapisztrán és Hunyadi rózsafüzérrel a kardjukon vívtak ki. Kritizál némely modern teológia oktatókat, akik szerint a "rózsafüzér nem fontos és angyalok sincsenek". Óv a rasszizmustól, hisz Szent István mindünket felajánlott, az egész országot svábostul, lombardostul, zsidóstul, mindenestül. A kereszténységet a pogánysággal állítja párhuzamba István és Koppány példáján. Ma minálunk sokan vannak az "új Koppányok", bár a nép 80-%a keresztény, 65 %-a katolikus. Hol voltak ők a legutóbbi népszámláláskor és a '94-es szavazáskor? Amikor a nép a gyomrára szavazott? Vagy legutóbb Fehérváron és Siófokon? Itt 74 % nem járult az urnákhoz. Szerinte nem szavazni bűn. A keresztény ember istentörvényű, míg az egoisták, materialisták, bolsevisták és liberálisok öntörvényűek. Az embernek szabad akarata van, csak jó irányban kell használni, jó szándékkal, a szándékot viszont mindig megelőzi a kegyelem, csak igent kell rá mondani. 7 órakor az estharangszóra az előadó imádságra szólít és maga is imába mélyed egy percre. Utána dicséri a közönséget, hogy ennyire kíváncsiak egy magyar színészre, ahelyett, hogy a dél- amerikai sorozatot néznék. Ha tudta volna, hogy a hivatalból jelenlevő tollforgató kellően megtöltekezvén dörgedelmekkel, bár kérdései lettek volna, 9 órakor kereket old és hazamegy, mert nem akarja a cseh filmművészet remekét, a Svejket elmulasztani...
Kissé félresikerült az egyházak összehasonlítása: a katolikusoknak hét szentsége van, a reformátusnak kettő, a zsidóknak csak egy. Emez hét ütemű motorral száguld az üdvösség felé, amaz kettővel, (netán Trabanttal?). A gyakorlat mást mutat. Némely protestáns közösségek ugyancsak összetartók és bensőséges hitéletet élnek, világviszonylatban pedig a protestáns többségű országok, Anglia, Skandinávia társadalmi-gazdasági viszonyait szívesen elfogadnánk. (szó volt a háború óta 6 millió abortuszról és hogy az utóbbi 5 hónappal 3 ezerrel több születés és 3 ezerrel kevesebb halálozás volt. Lásd: Balczó) Viszont kevés a pap. Szlovákia, Lengyelország és Románia több pappal rendelkezik, mint mi. Nyelvészkedésben is volt részünk, a "terhesgondozó" kifejezés szerinte nem helyes. (elég fura volna az ajánlott magzatgordozó, vagy pl. áldott állapot megszakítás, vagy méhen-kívüli áldott állapot).
Ismert közmondásokat fordít meg és értelmez. Ortodox, sőt fundamentalista nézeteket vall, tagadja az evolúciót, a főemlősökkel való rokonságot. Kritizálta az Európai Uniót, főleg a hollandokat az eutanáziáért és az azonos neműek házasságáért, valamint a német püspöki kart is.Egészen fura nézetei vannak az orvosi hálapénzről: aki akar, adjon annak, aki megérdemli. (Ez nem egyezik a minisztérium elképzeléseivel, de az eü. dolgozókéval sem. Ők inkább a szakszervezeti bérharcot, tüntetéseket preferálják.
Szó esett még a Nemzeti Színház körüli cirkuszról, a készülőfélben levő Széchenyi- filmről, amiben főszerepet vállal, ha elképzeléseit megvalósíthatja. Ezzel kapcsolatban vannak nehézségek, mivel a művészvilág 90 %-a balliberális. Az újabb kutatások fényében Széchenyi gyilkosság áldozata lett. Pedig vele jobban járt volna a nemzet, mint Kossuthtal. Az ő forradalma indított el bennünket a Trianon felé vezető úton. Végezetül néhány megszívlelendő intelem: Istent imádni és egymást szeretni csak együtt kell! Mindent lehet, de csak a jót szabad! A keresztény értékek sorrendje: Isten, család, haza.
***
A díszterem tele volt, talán csak Habsburg Ottóra voltak ennyien kíváncsiak. Utólag kiderült, hogy sokan inkább Eperjes Károly, a színművész érdekelt volna, nem pedig a próféta.

dr. Desits Imre
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 4. számában, 2001. február 23-án

2001. január 2., kedd

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK 2001

ÉVEZREDNYITÓ BESZÉLGETÉSEK- 2001

A sikeres Ezredvégi beszélgetések folytatásaként 2001-től más néven, Évezrednyitó beszélgetések címmel folytatódott a sorozat. Három dologban eltért azonban a Millenniumi ünnepséghez köthető rendezvényektől: egyrészt azok nem köthetőek a magyar történelmi eseményekhez, és nem történészek, művelődés-, vallás-, és művészettörténészek számoltak be 2000 éves történelmünk eseményeiről, hanem ezúttal művészek, tudósok, sportolók, közéleti személyiségek beszéltek nemzeti kérdésekről, a múltról, a jelenről,és jövőbeli elképzeléseikről a hallgatóságnak. Harmadrészt nem "steril előadások" hangzottak el, hanem a rendezvény harmadában, negyedében kérdésekre is válaszolhattak a meghívott vendégek.
A 2001 évi rendezvények anyagai nem lettek rögzítve, így nem is jelenhettek meg könyv alakban, mint az előző éviek, majd a 2004 utáni években kiadottak. Utólag nagy kár értük. Ez talán kellő harcosságom hiányának is köszönhető.
Gróf István, akkori alpolgármester, a beszélgetéssorozat szervezője és moderátora
Sótony, 2015. október 6-án
















AZ ELHANGZOTT ELŐADÁSOK

Fotók: Novák Zsuzsa

1. EPERJES KÁROLY, színművész
"Miért ne kegyek tisztességes?"
2001. február 2-án















2. TIMÁR SÁNDOR, koreográfus
"Népi műveltségünk haszna a jövő évezredben"
2000. február 28-án
















3. MAKOVECZ IMRE, építész
" A szerves gondolkodás a szívet is használja"
2000. április 25
















4. NAGY GÁSPÁR, költő
" A költészet szabadrabjai"
2001. május 25-én















5. JANKOVICS MARCELL, filmrendező
" Egy új évezred küszöbén"
2001. szeptember 6-án
















6. MOLNÁR V. JÓZSEF, néprajzkutató
"Magyarságunk a III. évezredben"
2001. szeptember 27-én




















7. SZÖRÉNYI LEVENTE, zeneszerző
"Az utcántól az Ősbudáig"
2001. október 25-én















8. GROSICS GYULA, labdarúgó
" A XX. század magyar labdarúgása"
2001. november 22-én