2000. december 22., péntek

A RENDSZERVÁLTOZÁS TÖRTÉNETE 1988-TÓL NAPJAINKIG

A RENDSZERVÁLTOZÁS TÖRTÉNETE 1988-TÓL NAPJAINKIG

Az "Ezredvégi beszélgetések" befejező előadását Kulin Ferenc tartotta. Nem a mindennapok történéseiről beszélt, hiszen azt mindenki átélte, inkább az elvi alapokat világította meg. Hogy mindezt jól megértsük, vissza kell menni az időben a II. világháborúig, sőt, Eötvös Józsefhez, aki a francia forradalom eszméiből (szabadság, egyenlőség, testvériség, ez utóbbit itt nemzetiség értelemben használjuk) alapos elemzés után mintegy előre meglátta a következő 100 év eseményeit. Lásd: Uralkodó eszmék c. könyvét (ami egy politikusunk szerint a magyar politikai filozófiai irodalom legjobb alkotása).
E három eszme egymás mellett nem tud maradéktalanul érvényesülni és állandó harcban állnak egymással. XX. századi nyelvre lefordítva a liberális Nyugat és a kommunista Kelet összefogtak a nemzeti eszme torzulása, a fasizmus ellen a II. világháborúban. 45 év után új helyzet alakult ki, a "hidegháború", amikor már a harcnak fegyverrel nem volt értelme, az kulturális, erkölcsi és műszaki- tudományos szinten folyt tovább. A közös nyelv, az értékek, eszmék hozták létre a globalizáló világot, ami, mondhatnánk, a keresztény "univerzalizmus" modern változata, tehát 2000 éves forrásokból táplálkozik.
Magyarország különös helyzetben volt a háború után, két nagy kultúra és hatalmi blokk ütközőpontján feküdt és a nagyhatalmak érdeklődésének tárgya volt. Már '56 előtt is különleges helyzetben voltunk, mint egy kísérletként, ui. Sztálin egy moszkvai felügyelettel, de piaci alapon működő gazdasági modellt akart itt kialakítani. Ez az un. piaci szocializmus dőlt össze 1956-ban , és a forradalom tovább erősítette különleges helyzetünket a világban. Az ötlet még egyszer előbukkant a '70-es évek közepén a Nyers Rezső-féle reformer irányzat formájában, amikor néhány nagy céget piaci formában működtetett az időközben kialakult technokrata réteg, amelyet nem jó szemmel nézett a régi, "moszkovita vonal". Mivel egy politikai rendszerben kétféle mechanizmus nem érvényesülhet, eleve bukásra volt ítélve.
Ilyen helyzetben érte az országot a kommunizmus bukása, ami a magyar fejlődést új, érdekes pályára állította. 1987-ben Lakitelken az volt a szándék, hogy a Pozsgay vezette szociáldemokrácia összefogva a nemzeti vonallal (Csoóri, Csurka, Lezsák stb.) egy harmadik utas, se szocialista, se kapitalista, semleges független irányú országot épít. Ez azonban két dolgon bukott meg. Egyik, hogy az utódpárt a régi szellemiséget viselte magán, másrészt a környező országokban is sorra politikai változás történt. Ekkor lépett színre Antall József, aki a nyugat- európai, keresztény- demokrata orientációt támogatta és egyúttal az MDF-et választási győzelemre vitte. E politikai erő bár győzött, de nem volt igazán ütőképes, támogatottsága kicsi volt, sok volt az ellendrukker és mint minden koalíció, az övüké is kényszereken alapult és előbb- utóbb felmorzsolódott. De így volt és van ez a többi koalícióval is.
Visszatekintve az elmúlt 10 évre, sok minden változott, de még a világunk nem stabil, ez csak 10-15 év EU-tagság után mondhatjuk el. Megvan a katonapolitikai biztonság, és egy hosszútávra kialakítható életmód és az ezzel járó életszínvonal perspektívája. Ugyanakkor a Nyugat sem az ígéret földje, az EU-ban kemény gazdasági szempontok érvényesülnek a tagok között. Fukuyama könyvére célozva az előadó megjegyezte, a Nyugat (Amerika) a csodálatos műszaki- tudományos fejlődés ellenére szintén válsággal küzd: energia, környezetszennyezés és főleg a társadalom erkölcsi és kulturális bomlása. Például sok gyerek születik családon kívül, vallástalanodás, szociális problémák. Kelet- Európában talán viszonylagos elmaradottságánál fogva jobban őrzi a régi erkölcsöket, hagyományokat, ami biztos alap lehet számunkra egy újonnan felépülő, globalizáló társadalomban.



dr. Desits Imre

Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XII. évfolymának 25.ik számában, 2000. december 22-én