2000. november 10., péntek

A II. VILÁGHÁBORÚ, A KOMMUNISTA DIKTATÚRA, 1956 ESEMÉNYEI

EZREDVÉGI BESZÉLGETÉSEK
A II. VILÁGHÁBORÚ, A KOMMUNISTA DIKTATÚRA, 1956 ESEMÉNYEI

A nem is olyan távoli múlt eseményeiről M. Kiss Sándor történész professzort hallhattuk október 20-án. Eldöntendő kérdéssel kezdte: 1945-ben felszabadítottak vagy elfoglaltak bennünket? Természetesen az utóbbi az igaz, mert a szovjet számára ellenséges ország voltunk. Pl. Budapestet 41 napig ostromolták, e hosszú időt Malinovszkij marsall hamis jelentésekkel indokolta, ezért kellett aztán civileket is összefogdosni, hogy meglegyen a hadifogolylétszám. A mérleg: az épületek 75 %-a sérült, 30 ezer lakás vált lakhatatlanná. Amit a budapestiek éreztek, inkább a felszabadultság érzése volt: vége a lövöldözésnek és a pincebeli életnek.
A viszonyok korántsem voltak idilliek a hódítók erőszakos magatartása miatt. A Budapesti Nemzeti Bizottság akkor hozta "abortuszrendeletét" és Apor püspök históriája is e témakörhöz kapcsolódik. 1945 januárban az akkori BRFK Politikai Rendészeti Osztályt hozott létre Péter Gábor vezetésével, ami '46-ban BM ÁVÓ, '48-ban BM ÁVH, '49-ben független ÁVH lett Rákosi irányításával. Csak 1953-ban Nagy Imre próbálta a hatalmát megnyirbálni. 1956 októberében Münnich Ferenc belügyminiszter látszólag feloszlatta és a tiszteket "illegalitásba" küldte, mintegy kivárni, mi lesz? 1956 novemberétől is tovább működött más néven és csak 1989-ben szűnt meg végleg.
Az ÁVO kulcsszerepet játszott a politikában, a "trojka": Rákosi, Gerő, Révai fasisztának és reakciósnak tartottak mindenkit, aki nem volt kommunista szimpatizáns, és azokra lesújtott a "nép ökle". Kb. 45-53 ezer internálás volt, minden harmadik magyar embert érintett valamilyen formában a terror.
1945 novemberében a Kisgazdapárt 54 %-kal megnyerte a választásokat, míg a kommunisták csak 17 %-ot értek el. Bár a miniszterelnök és a köztársaság elnöke kisgazda volt, a tényleges hatalmat a BM, a kommunisták birtokolták. Meg is kezdődött a támadás először a demokratikus ellenzék ellen '46 decemberben a "Magyar Közösség" perben, a 46/7, a "köztársaság védelméről" szóló törvény alapján, és ez a kormánypozícióban levő kisgazdák ellen irányult. Kovács Bélát lecsukták, Nagy Ferenc emigrált, a jobb oldali szoc. dem. Kéthly Anna is börtönbe került, majd '56-ban emigrált. A baloldali szoc. dem. vonal (Marosán, Szakasits) pedig behódolt. Így 1949-re a polgári ellenzék megsemmisült.
Következett az egyház. Mindszenty bíboros, Ordass és Ravasz püspökök letartóztatása, támadás a szerzetesrendek ellen, kiszorítva őket az oktatásból és a karitatív munkából. A parasztságot a beszolgáltatás és az erőszakos tsz- szervezés tette tönkre.
A rezsim '45-'53 között kb. 800 kivégzést hajtott végre, saját elvtársait, a legjobbakat sem kímélve. Őket aztán 1953-ban , Sztálin halála után Nagy Imre miniszterelnöksége idején rehabilitálták, de csak a kommunistákat. Sztálin halála, a "jugoszláv válság" alapjaiban gyengítette a kommunizmust. A megoldás a személycsere volt, a trojka menjen, Nagy Imre jöjjön. De '56-ban Rákosi visszakerült a csúcsra és ez volt az egyik előidézője a robbanásnak. A szellemi előkészítést a Petőfi- körben tömörült értelmiség végezte. Nagy Imre először reformokat akart, de a nép forradalmat, a szovjetek kivonulását. Ezt október 28-án el is érték. Pesten nagy harcok folytak, vidéken inkább békés tüntetések, amik sajnos, több ízben sortüzekkel végződtek. A kivonulás feletti öröm nem soká tartott. Kádár és Münnich eltűntek, később kiderült, Moszkvában tárgyaltak és november 4-én visszahozták a szovjeteket. Ez újabb harcokat jelentett és veszteséget épületben , emberben egyaránt. A megtorlás 32 ezer letartóztatás és több-száz kivégzés volt. Ezután következett a "kádári aranykor", és a legvidámabb barakk országává lettünk.
Összegezve: Nagy Imréék kezdetben reformokat akartak, de a feszült helyzetben az ÁVH és a tömeg szembenállása már forradalom volt, a felkelőknek a szovjetek elleni harca pedig szabadságharc. 1956 példaértékű esemény volt a világ számára, súlyos sebet ejtett a kommunizmus épületén, ami végül is 1989-ben Közép- Kelet- Európában összeomlott.

dr. Desits Imre
Fotók: Novák Zsuzsa
megjelent a Sárvári Hírlap XII. évfolyamának 22. számában, 2000. november 10-én