2000. október 27., péntek

AZ I. VILÁGHÁBORÚ ÉS A TRIANONI BÉKESZERZŐDÉS

AZ I. VILÁGHÁBORÚ ÉS A TRIANONI BÉKESZERZŐDÉS

A fenti címmel tartotta előadását az "Ezredvégi beszélgetések" keretében Raffay Ernő történész, volt honvédelmi államtitkár.
Mint mondta, a történelem nem évszázadok egymásutánja (amit be kell magolni), hanem folyamatok összessége, amiket ha alaposan szemügyre veszünk, rájövünk, hogy egyik a másikból következik.
Trianon okai tudományos módszerekkel feltárhatók, mindazok a tényezők, amik később az ország és a nemzet felbomlásához vezettek. Az osztrák- Magyar Monarchia soknemzetiségű ország volt, csupán 40 %-a a magyar. A magyarság nem tudta igazából "belakni", jószerivel csak a közepét. 1890-ben 50 % volt a magyarság részaránya, 1910-ben 54 %. Ez időtájban Nagy- Romániában ugyanez a szám 60 % volt. Tehát a szarajevói merénylet idején nem volt elég magyar, holott a háború magyar érdekekért is folyt. Kormányaink nem tudták megfelelően kezelni a nemzetiségi kérdést, magyarosítási törekvéseik a szerb, a román, stb. nemzetiségek ellenérzéseit váltották ki. (pl. Bánffy Dezső és Apponyi Albert miniszterelnökök). A nemzetiségek a határokon túl komoly anyaországgal rendelkeztek, és Románia már régóta kezdett Erdély felé "kacsingatni".
A háború folyamán az Antant hatalmak is mindent megtettek az ország lejáratásáért. A háború végén (Padovai fegyverszünet) idegen katona nem volt az ország területén, de a nemzetiségek el akartak szakadni. A románok 18 kelet- magyarországi vármegyét kértek. az 1918 okt. őszirózsás forradalom Károlyi-féle kormánya leszerelte a határokon hazatérő magyar katonákat a toborzás helyett, így készületlenül ért minket a szerb- román- cseh intervenció. A seregszervezéskor csak '19 januárban kezdtek Stromfeld Aurél vezérkari ezredes vezetésével, de a tervezett 16 hadosztály helyett csak a fele gyűlt össze. '19 márciusában aztán tárgyalások eredményeképp a Kun Béla vezette kommunisták vették át a hatalmat, és kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Ez újabb tápot adott az ország ellenacsarkodóknak, akik immár a bolsevizmus elleni harc ürügyén tovább támadtak. A Vörös Hadsereg ugyan harcolt Stromfeld vezetésével, de Kun Béla nem ragaszkodott kifejezetten az ország területi integritásához. A hadsereg hamar demoralizálódott és 133 nap után a Kommün elbukott.
A Kommün hozzájárult ugyan az ország felbomlásához, de szerepe nem volt döntő, csak egy tényező a sok közül. A döntő tényező a román a megszállás és a párizsi Békekonferencia engedékenysége volt. 1919 őszén Horthy Miklós admirálist hazahívták az Adriáról és Szegeden keresztül Siófokra vonulván megalakult a Nemzeti Hadsereg. Célja: az idegen katonák kiűzése és a politikai stabilitás helyreállítása. Egységkormány alakult Huszár Károly miniszterelnöksége alatt. A kétségbeejtő állapotokat még súlyosbította a "spanyol nátha" néven elhíresült influenza világjárvány. A vörös terrorra válaszul un. fehér terror következett, hátráltatva a nemzeti megbékélést.
A békekonferencia meghatározó alakja volt Georges Clemenceau (aki ifjúkorában maga is kommunárd volt). Célja: tartós béke megteremtése és a nemzetek önrendelkezésének biztosítása. Az igazságtalan béke természetesen nem lehetett eredményes, hamu alatt izzó parázsként bele volt kódolva a következő háború lehetősége.
Bethlen és Teleki tárgyalásainak eredményeként 93 ezer km2 7,6 millió lakossal, míg Románia 103.000 km2 2.9 mill-val - (melyet hazánk területéből és lakosaiból adtak át nekik, zárhatta le a békefolyamatokat- G.I.)A magyar haderő létszámát korlátozták 36 ezerre, fegyverzett légierő nélkül, dunai flotta nélkül. Ugyanakkor a "kisantant" 680 ezer jól fegyverzett katonával rendelkezett.
Trianon következményei: területi, gazdasági, közlekedési és közigazgatási vonatkozásban egyaránt sújtották az országot, míg az újonnan létesült utódállamokban nem alakult ki a politikai stabilitás és a parlamenti demokrácia. 1989 után a diktatórikus rendszerek bukása magával hozta a problémák feléledését, un. Trianon pszichózis kialakulását. A szomszédok félnek tőlünk, úgy érzik, nem is egészen jogtalanul, hogy a több millió határainkon kívül élő magyar sorsával kapcsolatosan jogos követeléseink vannak.
Jól felépített, tartalmas előadás volt egy, a téma iránt elkötelezett szakembertől.

dr. Desits Imre
Fotó: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XII. évfolyamának 21. számában, 2000. október 27-én