2000. szeptember 15., péntek

A KIEGYEZÉS ÉS A DUALIZMUS KORSZAKA

A KIEGYEZÉS ÉS A DUALIZMUS KORSZAKA

A nyári szünetet követően folytatódott az Ezredvégi beszélgetések címmel meghirdetett előadássorozat. Ezúttal Tőkéczky László történész volt a vendég, aki a kiegyezés és a dualizmus korszakát tekintette át friss szellemű, pergő ritmusú előadásában.
Vendégünk először visszatekintett az 1848-49-es szabadságharc végső időszakára, és két fontos momentumra hívta fel a figyelmet (melyek hozzájárultak aztán a kiegyezéshez is.) Az egyik: a későbbi Osztrák- Magyar Monarchiának nagyhatalmi összefüggésrendszerből kellett megszületni, (s ilyen erőviszonyok miatt kellett szétveretni is 1918-ban). A másik: átrendeződik Nyugat- Európában a politikai színtér, a Habsburgok onnan kiszorulnak, lehetőségeik a Duna mentére korlátozódnak, emiatt értékelődik fel Magyarország helyzete, szerepe. Ezt követően elmondta, történelemkönyveink a dualizmus időszakáról nagyon kevés információt adnak, legfeljebb két- három leckét tartalmaznak. Arról is beszélt, hogy a marxista történetírás sem tudta megoldani ennek a dinamikus kornak a problematikáját, melyről azt mindenképpen illik tudni, hogy ebben az időszakban lecsökkent Magyarország etnikai, civilizációs lemaradása, egyre közelebb kerültünk Ausztriához- a birodalom költségeihez való kiadásaink egyre nőttek-, és ezzel tulajdonképpen Európához is közel kerültünk. Az összefüggés-rendszerhez tartozóan Tökéczky professzor azt is elmondta még, hogy Európa egyik lényege- több évtizeden keresztül- az volt, hogy itt nem viselték el az egyetlen domináns nagyhatalom létét. Ha valamelyik felemelkedett, a többiek összefogtak ellene- a kisebbeket is bevonva- , és addig harcoltak ellene, míg legyűrték, és arra a szintre hozták, ahol maguk is voltak. Ezért is lehetett Európa a sokszínű nemzetek, kultúrák, nyelvek kontinense (ellentétben az ázsiai nagyhatalmakkal). Ebből következik az Osztrák- Magyar Monarchiának szánt szerepe is: Oroszország és a kialakuló egységes Németország közé integrációs alakulatot kellett állítani. Ennek egyébként akkor az angol politika volt a legfontosabb megtestesítője.
A Habsburgok magyar szempontból két, vagy akár több arcúnak tűntek, de európai szemmel mégis modernek voltak, miközben erőforrásaikat is korszerűsíteni tudták. Velünk szemben másként viselkedtek, mint például a csehekkel, mert mi megbízhatatlannak tűntünk a szemükben. Ezt is ellensúlyozandó, sok nehézségen segítette át a magyar nemzetet a Közép- Európában példátlan autonómiánk (vármegyék, szabad királyi városok, jászok, kunok, székelyek, szászok, protestáns egyházak, stb.) Környezetünkben viszont nem ment végbe az etnikai integráció a nyelv révén (mint például Franciaországban). A Habsburgok politikájára jellemző volt, hogy mindenkivel megalkudtak, aki elfogadta nézeteiket. A magyarság 1867-ben megszerezte az önrendelkezés jogát ( a sokak által hangoztatott, nem megvalósítható 48-as függetlenségi álmok ellenére is). Egyébként ez az érzelmekre hagyatkozó politizálás a nemességet jellemezte. Történelemkönyveink hibásan, megtévesztően mondanak ítéletet a nemesség felett- vélekedett az előadó. Majd arról beszélt, hogy szerinte nincsenek és nem is voltak osztályok. A nemesség pedig akár a mai politikusok előtt is példa lehetne, hisz ők nem a politikából éltek, hanem saját költségre, saját zsebükre politizáltak. Náluk nem érhető tetten a zsákmányelv. Sőt, egyenlővé tették magukat volt jobbágyaikkal, a polgárokkal és más társadalmi közegekkel. Vállalták, hogy nemcsak vérrel adóznak...
Ebben az időszakban Magyarország lakosságának kb.a fele nem magyar nemzetiségű. Ők többségükben- leszámítva a németeket és a horvátokat- nem öntudatosak. A magyarság ennek ellenére azért lehetett vezető szerepben, mert teljes struktúrájú társadalomban élt, ( az arisztokráciától kezdve a legszegényebb rétegekig megtalálható volt). Saját intézményrendszert működtettek, s ennek következtében olyan műveltségrendszer alakult ki, melyre a feltörekvő nem magyarok feltekinthettek. Például a pesti németek teljesen elmagyarosodtak, mert a magyar kultúrában értéket, nyitottságot láttak, s ez vezetett el oda, hogy 1948-ban saját népükkel szemben a magyarság mellé álltak. Ugyanez történt kisebb mértékben a többi nemzetiségnél- leszámítva a szerbeket és a románokat.
Az 1867-es kiegyezés a magyar nemesség és a Habsburgok között történt meg. Ez a kiegyezés hozta aztán meg az alkotmányosságot az osztrákok számára is. Az előadó azt is hangsúlyozta, hogy a jogegyenlőséget teremtő kiegyezés szabadpiaci gazdálkodáshoz vezetett, s ebbe a magyarság nagy része is csak hosszú idő után tudott igazán belenőni, mivel nem volt nálunk korábban piaci társadalom, a kézművesek és a kereskedők között alig akadt magyar. Városstruktúránk is kialakulatlan volt. A nemesség megpróbálta ugyan a kapitalista gondolkodást, de ebbe sokan bele is buktak. ( Kísértetiesen hasonló volt a helyzet a maihoz, a rendszerváltás utánihoz). A tőkeszegénység érintése után az előadó előbb a nagybirtokrendszerrel, majd utána az un. zsidókérdéssel foglalkozott. Ez utóbbi kapcsán azt is megjegyezte, hogy a magyarság a zsidóságot befogadta, kiegyezett vele- szemben más nemzetekkel. A zsidók többsége is lojális volt a századfordulón a magyarokkal, s mintegy 80 %-uk használta is nyelvünket. (A zsidó történetírás- ellentétben néhány mai szerzővel- a dualizmus korszakát aranykornak írja le).
Az 1867 utáni struktúra óriási lehetőségeket adott a felemelkedésre (de a bukásra is). Átrendeződött regionálisan is az ország. Vasutak épülnek, Budapest centralizálásával leértékelődik a peremvidék, mely a tőkeszegénység miatt nem fejlődhetett.


A századfordulóra megrendül a dualizmus. Ennek több oka is van. Megjelennek a nyugat- európai ideológiák. A nyugaton végzett fiatalok mechanikusan akarják alkalmazni az ott tanultakat, tapasztaltakat, például a szocialista eszmerendszert. Létrejön a polgári, radikális mozgalom Magyarországon, akik a vagyonosok kezében szeretnék adni a politikai hatalmat. (Az előadó a mai SZDSZ elődjének nevezte őket). Megjelenik a tömegtársadalom, a tömegdemokrácia. A magyar politikai életben van egy csoport, akik a sikertől megrészegednek, miközben nevetségessé válnak, s lejáratják a magyar parlamentet. Közben Európában nagy szövetségi rendszerek, katonai tömbök alakulnak ki, s az Osztrák- Magyar Monarchia ellenséggé válik.
Az előadó zárásképp az eszmerendszerekről beszélt, majd a résztvevők kérdéseire válaszolt.

-ár
Fotó: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XII. évfolyamának 18. számában, 2000. szeptember 15-én

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése