2000. augusztus 19., szombat

MOLNÁR IBI KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓJA

Hölgyeim, Uraim, nagyra-becsült Vendégek!

Számomra többszörösen emlékezetes kiállítást nyithatok meg, MA, ITT! Először is, a kiállító művészhez szomszédsággal kezdődő , barátságba torkolló kapcsolat fűz- évek óta. Másodszor: ritkán adatik meg egy kiállítást ajánló számára, hogy beszédét követően nem sokkal később énekkel is köszöntse a közönséget. Harmadszor: a város, melyet szolgálok ezekben az években, azaz Sárvár falain kívül, ebben a kedves hegyháti faluban kapok közszerepet ezen kiállítás megnyitása alkalmából.
A képzőművészet nem a kenyerem, de mint ennek a műfajnak évtizedek óta lelkes rajongója, Molnár Ibi kiállítása elé kívánkozik néhány gondolat, amelyek a közérthetőség köré csoportosíthatók. A Tre-, a Quatro-, a Cinquecento, majd a németalföldiek, a barokk, majd egészen a XIX. szd. első feléig nincsen "gond" a közérthetőséggel, még ha Hyeronimus Bosch, Francisco Goya képei néha próbára tesznek. Aztán jött Párizs, az impresszionizmus, mely inkább kibővítette, kiszélesítette a láttatás kereteit. majd bekönyökölt a XX. század. Hová lett az esztétika, hol van a lélek megnyugtatásának célja, hol van a "szép" interpretálása?
Molnár Ibi képeit szemlélve, hál'Istennek nem kell keresnünk a kompozíció témáját. A kiállított képek zömében akvarell képek, mely a lágy, harmonikus pasztellszínek birodalma. De olajképein sem harsog a színorgia. Úgy vélem, a hétköznapi ember reakciója képeit látván ez lehet: szívesen akasztanám szobám falára őket.
Molnár Ibi kiegyensúlyozott és boldog művész. És ez meglátszik művein. Ha nem az lenne, az tükröződne rajtuk. Meglett asszonykorában cserélt országot- nem hazát!- hogy biztos egzisztenciáját otthagyva, férjével, gyerekeivel esélyt kaphasson, hogy kiegyensúlyozott és boldog lehessen. Meglett asszonykorában valósíthatta meg fiatalkori álmát, hogy festhessen. Kivárt, megérlelve magában a gondolatot, majd az adott pillanatban- Bottyán Marianna művésznő segítségével- megindult és megteremtette stílusát.
Molnár Ibi boldog, mert festhet.
Molnár Ibi fest, mert boldog.
Éppen ezért kívánjuk neki, hogy mindenképpen fessen sokat. A nagyérdemű közönségnek pedig azt, hogy tekintse meg a kiállítást. Súgok: a képek érthetőek lesznek.

Gróf István, Sárvár város alpolgármestere

elhangzott 2000. augusztus 19-én a nyőgéri Kultúrközpontban, a Sárvári Református Dalárda közreműködésével követően.