2000. június 30., péntek

A REFORMKOR, AZ 1848-49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC

A REFORMKOR, AZ 1848-49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC

Az "Ezredvégi beszélgetések" nyári szünet előtti utolsó előadását tartotta dr. Katona Tamás történész a fenti címmel.
Az előadó először Gróf István alpolgármester köszöntőjére "válaszolt". Leendő varsói nagykövetünk családja egyik vasi ága kapcsán szerencsés vidéknek nevezte szűkebb- tágabb környezetünket, mely kimaradt a nagyobb háborúkból, összecsapásokból, majd családja további ágait felemlegetve, az ökumenizmus mellett tört lándzsát. Ezt követően a hely szelleme ihlette gondolatait osztotta meg a jelenvevőkkel. Beszélt- többek közt- Magyari István evangélikus lelkészről, aki ki merte prédikálni Báthory Erzsébet viselt dolgait, s aztán Sárvár szerepét taglalta röviden a reformáció hajnalán.
Szűkebben vett előadása témája bevezetését a reformkor kezdeti éveinek tisztázásával, bemutatásával kezdte. Előbb- Horváth Jánosra hivatkozva- az 1823-as évet említette, majd Széchenyi 1825-ös Magyar Tudós Társaság alapítását nevezte fontos mérföldkőnek. Ezután az 1830-as évek Európájának történelmi viszonyait vette górcső alá. Kijelentette, mi, magyarok, a Habsburg birodalom alkotmányos feléhez tartoztunk (Erdéllyel és Horvátországgal együtt). Tulajdonképpen a birodalom nyugati felének lett volna szüksége az alkotmányos működésre- mondotta, s jelezte, ezt szerették volna később elérni a forradalmi ifjak is. Ezután az első reformországgyűlés, majd az akkori civilszervezetek és Széchenyi munkái (különösen a Hitel és a Stádium) "kerültek terítékre". A Stádium kapcsán megjegyzi, lapjain már ott lappang a tizenkét megoldandó feladat. Majd az ország diplomásairól ejtett szót, s beszélt a továbbiakban- a gazdaság fejlődése kapcsán- Széchenyi és Batthyány eperfáiról, a selyemhernyó-tenyésztésről is és a szabadság fogalmát is igyekezett "körbejárni".
A közvetlen forradalmi események előkészítése sorában Kossuth és az Országgyűlési Napló szerepét méltatta. Szólt a közlekedés fejlődéséről, az országgyűlési ifjak peréről és a Pesti Hírlapról is. Az 1843-44-es , továbbá az 1847-48-as országgyűlések rövid ismertetése után ismét Európára tekintett, különös figyelmet szentelve a palermói eseményeknek. Olyan magyar ifjakat említ (például Fehér Pált, aki azonos Vasvári Pállal), akik nagyon jól látják- érzékelik az európai forradalmak láncolatát. Közben Bécsben is kitör a forradalom. Kossuth pedig Ausztriának is alkotmányt követel. Az előadó a pesti események kapcsán megkülönböztetett figyelemmel beszélt az un. 12 pontról és a Nemzeti Dalról. A pesti forradalom kitörését egy eredeti pletykafüzérrel "késleltette" (Jókai Móricz és Szendrei Júlia "esetét" osztotta meg a jelenlévőkkel). Közben az ifjak felmérik saját erejüket, Jókai a 12. pontot, Petőfi a Nemzeti Dalt szavalja el, majd szóba kerül a sajtófoglalás is. Néhány egészen új ismeretanyagra is szert tehettünk. Megtudhattuk, hogy a délelőtti, mintegy 5 ezres tömeg már 10 ezerre "dagad", mire délután a Múzeumkerthez ér. Köztük sok a diák, az egyetemista, de szép számmal akadnak munkások és vásározó parasztok is. Az előadó azt is egyértelműsíti, hogy a Nemzeti Múzeum emléktáblája ellenére Petőfi itt nem szavalta el a Nemzeti Dalt. A város is "odaáll" a fiatalok mellé. A Polgárőrség pedig átalakul Nemzetőrséggé. Már vagy 20 ezren vannak , amikor megkísérlik Táncsics kiszabadítását. Nemcsak Pesten, Pozsonyban is meghatározó ez a nap. Bécsben is forradalmárok fogadják a magyar küldöttséget.
A továbbiakban szó esett a forradalom harceseményeiről, szóba került, hogy kilenc helyszínen támadtak az osztrákok. Szerencsére Kossuth, a politikai vezető és Görgey, a katonai vezető megértik egymást. Egyre egyértelműbbé válik, hogy az ország a honvédseregtől függ. Közben Debrecen lesz a szabadságharc fővárosa. Leváltják a fővezér Dembinszkyt és a tehetséges Görgeyt nevezik ki helyette. Sajnos, az is nyilvánvaló, hogy nincs annyi erőnk, hogy eljussunk Bécsig, de Görgey beveszi Buda várát. Ez akkor európai ügy volt, de nem tudott győzni a nép, mert a gonoszok összefogtak ellene- jelentette ki Katona Tamás. A túlerővel szemben mit sem ért a vitézség, ha nem akadt szövetségesünk.
1867-ben az uralkodó kénytelen belátni kudarcát, s az ország a kiegyezés után ott folytathatja, ahol 1849-ben abbahagyatták vele. 50 békés év következett, ez alatt egy erős gazdaságú Magyarország épült fel (ma sem lehet más feladtunk- jegyezte meg az előadó). Majd észérvek sokaságát felvonultatva védi meg a korábban csak a forradalom árulójának kikiáltott Görgey Artúrt. A bukás lényege Katona szerint abban van, hogy míg ellenfelünk tudott szövetségest találni, mi nem. Befejezésül pedig arról beszélt, hogy a történelem, a szabadságharc egészében a miénk, nem lehet belőle csak "mazsolázgatni", következésképp a forradalom szereplőit is csak együtt lehet tisztelni és szeretni.
Remek, többségében ismeretlen anekdotákból ás történelmi tényekből "összegyúrt" előadást hallhattunk június 8-án dr. Katona Tamás történésztől.




molnár
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XII. évfolyamának 13. számában, 2000. június 30-án

2000. június 16., péntek

BAROKK ÉS FELVILÁGOSODÁS KÖZÖTT

EZREDVÉGI BESZÉLGETÉSEK- BAROKK ÉS FELVILÁGOSODÁS KÖZÖTTT

Ezzel a címmel tartotta előadását a XVIII. század művelődésterületéről Szörényi László irodalomtörténész.
Sajnos, a program több, mint fél órás késéssel kezdődött. Pár mondat után kiderült, hogy az a bizonyos XVIII. század művelődéstörténeti szempontból visszanyúlik az előzőbe és áttér a következő évszázadba is. Főbb mérföldkövek: a török kiűzése, Rákóczi szabadságharc, Szatmári béke, francia forradalom, II. József és Mária Terézia kora.
A magyar művelődésre nagy-nagy fokban hatott a latin, német és a francia irodalom. Eszterházától Nagyváradig művelődési centrumok alakultak. Néhány példa: a sümegi templom Maulbertsch freskói, Sárospatak könyvtára. Ezek nagy része (tárgyi és írott emlékek) elpusztult a hadak járása miatt. A török idők, a kuruc harcok és aközben fellépő pestisjárványok alaposan megritkították a népet, de a század végére az ország újra erőre kapott, és a népesség megháromszorozódott. Ez volt az alapja a szellemi újjászületésnek. Az első jelenség Bessenyei György, a testőr. 1772-ben már több műve megjelent Bécsben. A protestáns felső- tiszavidéki Bessenyei mellett a másik nagy név Faludi Ferenc, a nyugat- dunántúli katolikus értelmiségi, aki egyébként jezsuita volt. Bár saját korában nem eléggé ismert, jó költő és a szellemi ébredés megindítója. Néhány további név: a protestáns Lázár János és a katolikus Teleki József (ő Voltaire-nél is megfordult).
Nagy áttörést jelentett a modern próza felé Mikes Kelemen a Törökországi levelekkel. Mikes erdélyi, kis ember Rákóczi udvarában, elkíséri fejedelmét a száműzetésbe. A franciaországi tartózkodás idején nagymértékben hatott rá a francia kultúra, és ez a leveleken is érződik. Róla elmondható, hogy "abszolut író", magyarul írt. Időben kiadták, 1792-ben, Szombathelyen. A kézirat egy boszniai török basa jóvoltából jutott el Magyarországra.
II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, főúr és szabadsághős. A száműzetésben franciául írt Confessió-ja Szent Ágostoni magasságokba ível.Nem annyira a kort reprezentálja, mint Mikes, inkább belső vívódásai, vallásossága és az életével való számvetés a témája. Elég későn, 1862-ben talált rá egy emigráns Párizsban, franciából latinra fordítva került Magyarországra. Még vannak ismeretlen, kiadatlan művei is. Rákóczi, mint író a XX. század felfedezettje.
Apor Péter műve, a Metamorposis Transylvanae, amiben a régi erdélyi élet eltűnésén sajnálkozik.Addig a törökkel jól meglévén, az erdélyiek bajaiért a magyarországiakat okolták.
Az irodalom nyelve tehát a latin volt, a latinság volt a közélet és az egyház nyelve. Divatba jött ismét a latin verselés. Volt ebben a korszakban még sok más is, ami természetszerűleg nem fér bele egy másfél órás előadás kereteibe, pláne egy arról készült még rövidebb ismertetőbe. Csokonai, Kazinczy, Batsányi épp, csak meg voltak említve. A végkövetkeztetés talán az volt, hogy kiváló íróink nagy részét és műveiket a kortársak nem ismerték eléggé. Ennek oka lehetett a nyelvi korlátok és a nemzeti függetlenség hiánya. Csak a későbbi nemzedék fedezte fel őket és még manapság is vannak kiadatlan művek ebből a korból.
Az előadás dinamikusabb is lehetett volna, hiszen nem szakembereknek szólt, és amikor az előadó jobban belemerült egy témába, beszéde felgyorsult, ami néhol az érthetőség rovására ment.




dr. Desits Imre
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XII. évfolyamának 12. számában, 2000. június 16-án