2000. március 10., péntek

KERESZTÉNY KIRÁLYSÁG- AZ ÁRPÁDOK ORSZÁGA

KERESZTÉNY KIRÁLYSÁG- AZ ÁRPÁDOK ORSZÁGA

Változatlan érdeklődés mellett zajlott az Ezredvégi beszélgetések programja Bakay Kornél professzor előadásával.
Bevezetésként néhány műhelytitok, a magyar történetírás két irányzata: az évtizedek óta uralkodó liberális és a kisszámú. de feljövőben lévő nemzeti, konzervatív. Idézetek hangzottak el Engel Pál akadémikusról és az újonnan megjelent Magyar Kódexből. Ezek lényege röviden: eleink a barbár népek csoportjába tartoztak, a szkítákkal, avarokkal, hunokkal, besenyőkkel egyetemben és a "sztyeppe mozgástörvényei" szerint egymás elől menekülve fosztogatták, kirabolták az európai kultúrnépeket. Mintegy csordaként, rablóbandaként törtek be Európába. Csak azért maradtak a Kárpát- medencében, mert Észak- Itáliában már nem volt hely számukra.
E felfogás torzít, nemzeti érzéseket sért, és azonkívül tudományos érvekkel is cáfolható. A nemzeti irányzat szerint Szent István nem államot, hanem magyar keresztény királyságot alapított. A liberálisok által "elvadult nomád csordának" nevezett nép elég erős volt ahhoz, hogy továbbmenjen, hiszen adatok vannak arra vonatkozóan, hogy Bulcsú vezér megismételte a karthágói Hannibál haditettét és az iu. 924-942 közötti időszakban 25 ezer fővel és 120 ezer lóval átkelt a Szent- Bernát- hágón, öt nagy folyón, miközben 17 csatát nyert. A Kárpát- medence a bécsi- medencével együtt a magyarok fennhatósága alatt állott. Géza fejedelemnek Tihany mellett a jelenlegi Melk-i bencés apátság helyén levő dombon is erőssége volt. A magyarok erejét bizonyítja, hogy a bizánci világbirodalommal viszonylag kevés összetűzésünk volt. Míg a környező országok, népek behódoltak, pl. a bolgár- törökök beolvadtak a szlávságba, és felvették a keleti keresztény hitet a IX. szd.-ban, mások, mint a horvát Tomisláv, a cseh Przemysl dinasztia és a lengyel Vitéz Bolesláv koronájukat a pápától, illetve a német- római császártól kapták, de ennek ára a vazallusi, hűbéri státusz volt. A kijevi fejedelemség sem volt önálló. Európa kis népei között egyedül a dánok voltak e szempontból kivételek. Közép- Kelet- Európában egyedül a magyar keresztény királyság őrizte meg szuverenitását 400 éven át az Árpád- ház idején, Szent László pedig valóságos birodalmat alapított, amely Dalmáciáig terjedt, és nagyságát jószerivel Trianonig megőrizte.
A Szent Koronával kapcsolatosan: állítólag III. Ottó német- római császár kegyéből II. Szilveszter pápa adta volna Istvánnak. Ez így nem igaz, mert ez vazallusi állapotot jelentene. Az említett személyek ezt nem tehették, mert iu. 1001 táján mindkettőnek elég rosszul állt a szénája, elüldözték őket Rómából és Ottó a következő évben meghalt. Különben is a pápaság intézménye már a magyar királyság létrejöttét megelőző két évszázadban legsötétebb, legzavarosabb korszakát élte, sem kellő erkölcsi, sem kellő politikai hatalommal nem rendelkezett.
Eredeti-e, lehetett-e István király fején a Szent Korona (Corona Sacra)? A korona Amerikából hazatérése után tudományos kutatás tárgya lett. Jelenleg az a nézet, hogy a felső, ún. latin része igenis lehetett, a "görög" résszel csak később egyesítették. Koronánk különlegessége, hogy ún. beavató korona volt, csak az lehetett király, aki viselte. Hiába koronáztak, választottak királyt, mint Anjou Róbert, vagy Hunyadi Mátyás, amíg az elrejtett, elrabolt, mások által birtokolt korona nem került a fejére, minden rendelkezése, intézkedése érvénytelen volt. A magyarság tehát saját erejének köszönhette, hogy új hazájában letelepedve egyúttal Európába is beilleszkedett. Ugyan Európa a sorsdöntő pillanatokban cserbenhagyta, mint a mongol (tatár)járás idején, amikor a pápa és IX. (Szent) Lajos francia király titkos szövetséget kötött a mongol nagy-kánnal a Szentföld és bizonyos kereskedelmi utak ügyében.
Mint látjuk, a régi idők kutatása egyúttal tudománypolitikai irányzatok harca is. Az igazi történetírás feladata: megismertetni a nemzettel igaz valóságában a múltját, ereklyéit, mindazt, amire büszke lehet,- mert a történelem nem mögöttünk van, hanem alattunk, azon állunk- visszaadni a nemzetnek a hitét a jövőjében.

dr. Desits Imre
Fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XII. évfolyamának 5. számában, 2000. március 10-én