2000. február 11., péntek

HONFOGLALÓ MAGYAROK- HONFOGLALÁSOK

EZREDVÉGI BESZÉLGETÉSEK- HONFOGLALÓ MAGYAROK- MAGYAR HONFOGLALÁSOK

Január 28-án Vékony Gábort, az ELTE régészprofesszorát hallhattuk, aki ugyancsak feladta a leckét, hasonlóan elődjéhez. Eddig nagyjából úgy tudtuk, Árpád apánk 896-ban bejött Vereckénél, jó földet, füvet, vizet talált, fehér lovat ajándékozott Szvapotluknak és máris kész volt az új haza.Történelmünk lényeges mozzanatait megörökítő képes kiadványokban is így van ez, ami nem baj, mert bizonyos tények így könnyebben rögzülnek. A valóság ennél bonyolultabb. Természetesen nem kell elfelejtenünk, amit az iskolában tanultunk, csak éppen egy kicsit átfésülni, átértékelni ismereteinket.
A "honfoglalás" szó idegen, északi közvetítéssel került nyelvünkben (Izland). Mi nem üres helyre, hanem lakott területre jöttünk. A letelepülés valószínű, több hullámban történt. 896 a második lépés lehetett, de ezt is megelőzhették őseink kalandozásai Nyugat- Európa tájaira (Brentai csata, Sankt-galleni kaland, Aubsburg- merseburgi gyászos vég). A két bejövetel szerepel a középkori köztudatban, Kézai krónikájában, Werbőczy jogkönyvében. Emlegetik Attila hunjait, a hun- magyar rokonságot a Mátyás idejében közzétett humanista munkák is. A XIX. század közepéig így élt ez a magyar nemesi köztudatban, de a XVIII. században német közvetítéssel terjedt el a finn- magyar szavak hasonlóságára alapozva, tehát nyelvészeti módszerrel a finnugor tézis. Ez kétségbe vonni látszott a szkíta, hun származást, rokonságot és az őshazát Észak- Európa irányában feltételezte. Innentől aztán a érvek és ellenérvek záporoztak a szegény hallgatóságra. Bár a finnugor nyelvrokonság létezik, a tudósok többsége az ázsiai, török (türk) népekkel hoz kapcsolatba bennünket. Vámbéry Ármin, Hunfalvy Pál szerint a Volga- Káma mentén a hunok között finnugorok is voltak, és az V. században már kerülhettek a magyarral rokon nyelvű népek a Kárpát- medencébe. Tamás Lajos ugyancsak ezt vallja, Hóman Bálint szerint pedig a székelység az avar korban (580- 803 között)letelepedett magyar csoport lehetett. A kettős honfoglalás elméletének legpregnánsabb mai képviselője a nemrég elhunyt László Gyula professzor, akit a sárvári közönség is jól ismert. Szerinte 670 körül az első és a 890-es években volt a második bevándorlási hullám.
A magyar nemesi nemzet, a nemesei köztudat mindig megkülönböztette a székelyt és a magyart, ennek oka a "kettős genezis" lehetett. A székely előbb, a 800-as évek előtt jöhetett, erre utalnak a nyelvi bizonyítékok, a délszláv nyelvbe beépült "Sakul" szó is. A szlávból magyarba került helynevek is arról tanúskodnak, hogy ezeknek még az "igazi honfoglalás" előtt kellett bekerülniük a nyelvbe. A IX. század végén a Kárpát- medencének kb. 1- 1,5 millió lakosa lehetett és ennek legalább a fele magyar volt a feltételezés szerint. ez is megerősíti egy korábbi magyar beköltözés elméletét.
Láthattunk még vetített képeket a somogyi lelet és a székely rovásírás azonosságáról, és egy kérdésre válaszolva érdekes magyarázatát hallhattuk Julianus barát őshazát kereső útjáról. Az előadó szerint Julianus csak abban az esetben érthette a megtalált magyarok nyelvét, ha azok a Kárpát- medencéből visszaszármazott, visszavándorolt népcsoport voltak. Egy illúzióval kevesebb, de ettől még a Kodolányi regény és a nyomán készült film szép marad. Az előadó bölcs önmérsékletről tett tanúbizonyságot, amennyiben a hallgatóság teherbírására tekintettel az előadást időben befejezte.

dr. Desits Imre
fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XII. évfolyamának 3. számában, 2000. február 11-én.