2000. január 28., péntek

NIMRÓDTÓL ÁRPÁDIG

NIMRÓDTÓL ÁRPÁDIG

A fenti címmel hangzott el az "Ezredvégi beszélgetések" sorozat nyitóelőadása. Az előadó, dr. Pap Gábor professzor ugyancsak feladta a leckét a nagyszámú érdeklődőből álló hallgatóságnak, amennyiben az általunk ismert, vagy eddig ismertnek hitt dolgokat újszerű- legalább is nekünk, laikusoknak az- nézőpontból ismertette.
Az oknyomozó és a mondai történelmet összehasonlítva az utóbbi mellett tett hitet. Szerinte a monda, a mítosz nemzedékeken át továbbadódva, csiszolódva többet őriz meg az igazság lényegéből, mint a hiányos dokumentumokkal dolgozó tudomány. Ez utóbbi szűkebb kör számára készül, míg a mondai hagyományszéles néprétegekhez eljutva befolyásolja a nép megélt történelmét. A Nimródtól Attilán át Árpádig terjedő 800 évet kontinuitásként fogja fel, tehát történelmünk nem a honfoglalással kezdődik, mivel e három személy egymáshoz kapcsolódását, egymás nyomdokába lépését a mondai hagyomány is igazolni látszik.
A mítoszi történelem mindig csillagmítosz (asztrálmitológia). A csillagok állása, a csillagképek (állatövek), a hiedelem szerint nemcsak az egyén, hanem a népek sorsát is befolyásolták. Itt kezdett nehezebben követhetővé válni a dolog- legalábbis számomra. A régi korok nomád pásztorainak vagy a tudós káldeus mágusoknak könnyű dolga volt, egész éjjel az égboltot kémlelték, idejük is volt rá, hogy a Tejút milliárd csillagának valamilyen képzelt alakzatot tulajdonítsanak. Materialista eszméken pácolt agyunk nehezebben veszi be az ilyesmit, különben is a városi embernek nincs horizontja, legfeljebb a szomszéd tűzfalát látja vagy a szemközti bérház világító ablakait. Mindenesetre nagyon érdekes volt, de nehezen reprodukálható. Érdekes párhuzamot von a más mítoszokból (héber, római) ismert testvérpárok és a magyar mondai hősök (Hunor- Magyar, Buda és Attila, illetve Álmos és fia, Árpád) között. Kain és Ábel, Romulus és Remus esetében az egyik megöli a másikat, ez jellegzetes indoeurópai megoldás. A mi mondakörünkben az aktív fél uralkodik, a másik visszavonul a háttérbe, feladata a szemlélődés, contemplatio, aminek bizonyos sorsfordulók alakalmával van fontossága. Az új hazába érve új vezér kellett, mert a népnek egy más, minőségileg magasabb szintre kellett jutnia. (Ez egyébként tényleg így lehet és ma is élő gyakorlat: kormányváltások alkalmával bizonyos vezető pozíciók cseréjét azzal indokolják, hogy most más jellegű feladat következik).
A legérdekesebb az előadás második, vetített-képes része volt, amikor is megtapasztalhattuk, hogy egy "nyavalyás" övcsatról- ami mellett a múzeumban esetleg egy pillantást vetve rá, elrohanunk- lehet másfél órát vagy még annál is többet beszélni, és lassan élni kezd a kép, megelevenednek a figurák, kiteljesedik előttünk őseink világfelfogása, kozmogóniája, a férfi és a nő szerepe, és mindenekelőtt és mindenhol ott a ló, bizonyságául annak, hogy lovasnemzet vagyunk még akkor is, ha legtöbbünk már nem tud lovagolni. A ló, a csodaállat- mítosz mind ázsiai eredetünket bizonyítják. A velünk rokon népek nagy része (hun, avar, besenyő, kun, stb.) eltűnt, megsemmisült vagy beolvadt más népekbe, némelyek, például a hantik és manysik a szovjet birodalomban tengődnek egyre inkább elvesztvén kultúrájukat, míg mi, magyarok túléltük mindezt, és az államalapítás ezredik évfordulóján is itt vagyunk, azok vagyunk, akik voltunk, megőriztük nemzeti nyelvünket és identitásunkat.
Azt hiszem, ennek az előadásnak ez lenne a legfőbb tanulsága és ez adjon erőt nekünk az új évezred küszöbén a továbbiakhoz.

dr. Desits Imre
fotók: Novák Zsuzsa
Megjelent a Sárvári Hírlap XII. évfolyamának 2. számában, 2000. január 28-án

2000. január 3., hétfő

EZREDVÉGI BESZÉLGETÉSEK 2000. SÁRVÁR

A MAGYAR MILLENNIUM ÜNNEPSÉGÉNEK SÁRVÁRI RENDEZVÉNY- SOROZATA- 2000

Az előadássorozat 2000 évben került megrendezésre, mikor is a Magyar Millennium országos rendezvényei körében Sárváron, a Millenniumi zászlóátadási ünnepség és a Boldogasszony- szobor felavatása mellett megszerveztük ezt a Nádasdy- vár dísztermében.
Havonta, azaz 12 alkalommal jöttek el hozzánk történészek, művészet-, irodalom.- hely-, és vallástörténészek, hogy a kétezer éves kereszténység, és az ezer éves magyarság történelmét felelevenítsék előadásaikban. A sorozat sikeres lett, "telt házak" előtt beszéltek vendégeink az érdeklődő sárváriak előtt, és ez inspirált arra később, hogy azok számára, akik nem hallhatták őket, könyv alakban elolvashassák.




Gróf István, akkori alpolgármester, a sorozat szervezője
Sótony, 2015. október 7-én

AZ OTT ELHANGZOTT ELŐADÁSOK, BESZÉLGETÉSEK

1. PAP GÁBOR: NIMRÓD- ATILLA- ÁRPÁD
Mondai történelmünk pillérei
2000. január 14-én















2.VÉKONY GÁBOR. A MAGYAR HONFOGLALÁS- A MAGYAR HONFOGLALÁSOK
A honfoglaló magyarokról...
2000. január 28-án















3. BAKAY KORNÉL: KERESZTÉNY KIRÁLYSÁG- AZ ÁRPÁDOK ORSZÁGA
2000. február 25-én















4. ZÁGORHIDI CZIGÁNY BALÁZS: LILIOM ÉS HOLLÓ
Magyarország a XIV-XV. században
2000. március 17-én
















5. BESSENYEI JÓZSEF: NÉMET MASZLAG, TÖRÖK ÁFIUM
Magyarország a XVI-XVII. században
2000. március 29-én















6. KÁLMÁN ATTILA: A REFORMÁCIÓ, AZ ELLENREFORMÁCIÓ IDŐSZAKA
2000. április 14-én






















7. SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: BAROKK ÉS FELVILÁGOSODÁS KÖZÖTT
A XVIII. század magyar művelődéstörténete
2000. május 23-án
















8. KATONA TAMÁS: A REFORMKOR, AZ 1948-49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC
2000. június 9-én






















9. TŐKÉCZKY LÁSZLÓ: A KIEGYEZÉS ÉS A DUALIZMUS KORSZAKA
2000. szeptember 8-án






















10. RAFFAY ERNŐ: AZ I. VILÁGHÁBORÚ ÉS A TRIANONI BÉKESZERZŐDÉS
2000. október 5-én
















11. M. KISS SÁNDOR: A II. VILÁGHÁBURÚ, A KOMMUNISTA DIKTATÚRA,
1956 ESEMÉNYEI
2000. október 20-án





















12. KULIN FERENC: A RENDSZERVÁLTOZÁS TÖRTÉNETE 1988-TÓL NAPJAINKIG
2000. december 8-án