A MEGZAVART ARADI ÜNNEP-1999. OKTÓBER 6

A MEGZAVART ARADI ÜNNEP- ARAD, 1999. OKTÓBER 6

A magyar és a román kormányfő szándéka szerint a két nép számára a megbékélés napját jelenthette volna az idei október 6-a. A megállapodás szerint ugyanis ekkor tette volna le a két miniszterelnök a Megbékélés parkjának alapkövét. Ez azonban elmaradt, sőt, egy maroknyi nacionalista csapat a vértanúkra emlékező ünnepet igyekezett megzavarni. Már a délelőtti ökumenikus istentisztelet után is provokálták a résztvevőket, majd ezt tették a délutáni ünnepségen is. A Vas megyei MDF-es delegáció tagjaként jelen volt az eseményen Gróf István, a sárvári szervezet elnöke is, aki tájékoztatta lapunkat a történtekről:....
PROVOKÁCIÓ AZ ARADI MEGEMLÉKEZÉSEN
Az idei október 6-ai aradi megemlékezésen képviseltették magukat a Vas megyei MDF-es szervezetek is. A küldöttség tagja volt Gróf István, a sárvári MDF szervezet elnöke, Sárvár alpolgármestere, aki nem tagadja, hogy a felemásra sikerült ünnepen voltak időszakok, amikor nagyon feszült volt a hangulat.
Szabadság- emlékmű
Az ünnepséget megelőző nap még úgy indultak útnak, hogy részt vesznek a Megbékélés parkja alapkőletételén is, ám a rádió délutáni híradásaiból már arról értesültek, hogy ez elmarad, s a román miniszterelnök nem utazik Aradra, tudtuk meg Gróf Istvántól. A magyar- román határon minden nehézség nélkül átjutottak. A határőrök, illetve a vámosok nem kötöttek bele a koszorúkba sem. Igaz, a nemzeti színű szalagot a zsebükben vitték át, nehogy ez szemet szúrjon valakinek.
A vasiak október 6-án délelőtt részt vettek az Arad központjában lévő minorita templomban rendezett ökumenikus istentiszteleten, ahol nyolc felekezet képviselői emlékeztek a vértanúkra. Erre az eseményre erdélyi és anyaországi magyarokkal zsúfolásig megtelt a templom. A szertartást követően a résztvevők megtekintették az aradi várból a templom udvarára szállított Szabadság- emlékművet.Egyelőre csak a főalakot állították fel, ám már ez érzékelteti a szobor monumentalitását.
Provokáció az utcán
A templomból kiérve az utca másik oldalán egy nyolcvan- száz emberből álló tüntető csoport fogadta az ünneplőket. Román zászlókat lengettek, magyarellenes jelszavakat kiabáltak. Mindez a rendőrök jelenlétében történt, akik az utcán ugyan felsorakoztak, de nem tettek semmit. Hagyták például, hogy a tüntetők ököllel verjék a magyar busz oldalát, s akadályozzák a közlekedést. A hírek szerint a provokátorokat a szolgálataikért kapott pálinka, s a százötvenezer lei fizetség tüzelte.
Az erdélyi magyarok számára ez nem ismeretlen jelenség, ezért felhívták az anyaországból érkezettek figyelmét arra, hogy ne dőljenek be a provokációnak, hiszen a pattanásig feszült helyzetben akár egy ökölrázás tömegverekedést robbanthatott volna ki.
A délelőtti történések után már számítani lehetett arra, hogy a délutáni megemlékezést is megzavarhatják a szélsőséges elemek. A rendőrség azonban, úgy tűnik, erre készült is, meg nem is. Egy ideig ugyanis nem engedték a tüntetőket a kordonon belül, ám egyszer csak ott voltak az ünneplő közönség középpontjában, mintegy húsz méterre a szónoki emelvénytől. A csoport ott folytatta, ahol délelőtt abbahagyta. Román zászlókat lengettek, nacionalista verseket skandáltak, magyarellenes jelszavakat hangoztattak. Az ünnepi beszédeknek pedig minden fontos mondatára füttyel, fújolással reagáltak.
A szűráztató eső
A hangulat félelmetes volt, emlékezik vissza a történésekre Gróf István. Közben a rendőrök mellett feltűntek a rohamcsapatok is, akik körülvették mind az ünneplőket, mind pedig a tüntetőket, így választva szét a két csoportot, ám meg sem kísérelték a rendzavarók eltávolítását. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter, az ünnepség egyik szónoka külön is üdvözölte a román zászlókat lengetőket, de szemmel láthatóan nem értette, mi is történik itt. A legkeményebben Tokaji György szenátor fogalmazott, aki rámutatott arra, hogy a szabadság- egyenlőség- testvériség jelszavából itt pont ez utóbbi hiányzott. A magyarok megtapsolták, ám a tüntetők árulónak minősítették, s majdnem belefojtották a szót a megye (román) prefektusába, amikor a román kormány megbízásából a megbékélésről beszélt, s rámutatott arra, hogy a nemzeti ünnepek megünnepléséhez mindenkinek joga van.
Az ünnepség végére azonban a nacionalisták lelkesedése is alábbhagyott. Alighanem megszűnt az elfogyasztott pálinka hatása, s a rendőrség helyett végül a "szűráztató" eső verte szét a csoportot. A felemásra sikeredett megemlékezés felemelő pillanata volt, amikor befejezésül egy aradi színművész előadásában felhangzott a Szózat. Bár a Megbékélés parkjának alapkőletétele elmaradt, Zala György szobrászművész vértanúkra emlékező alkotása kiszabadulhatott csaknem háromnegyed évszázados rabságából. Gróf István reményei szerint ez mindenképpen pozitív jel, s része annak a folyamatnak, ami, ha nem is kecsegtet gyors sikerrel, de végül elvezethet a két nemzet valódi megbékéléséhez.

Erős D. Zoltán
Megjelent a Vas népe 44. évfolyamának 236. számában, 1999. október 9-én