1998. december 18., péntek

"MAGÁNÜGYEITEKET FELEDVE, FOGLALKOZZATOK KÖZÜGYEITEKKEL"- BESZÉLGETÉS GRÓF ISTVÁN ALPOLGÁRMESTERREL

Sárvár Város Önkormányzatának képviselő- testülete Gróf Istvánt választotta alpolgármesterré, aki ezt a feladatot főállású munkakörben látja el 1999. január 1-től. Az alábbi beszélgetés ebből az alkalomból készült, s - szándékaink szerint- egy olyan portrét kívánunk felvázolni, amelyben az emberi arc, emberi érzések, attitűdök kerülnek előtérbe.

-Arra kérem, mutatkozzon be úgy a Sárvári Hírlap olvasóinak, hogy mindazt mondja el magáról, amit fontosnak tart.
-49 éves vagyok, nős, egy gyermek édesapja. Budapesten születtem, s iskolai éveimet is ott végeztem. Szüleim révén azonban a gyökereim Nagyszalontára, illetve Debrecenbe nyúlnak vissza. református családból származom. A budapesti évek személyiségem kialakításában döntőek, s pozitívak voltak. Az un. "nagy generáció" nyüzsgő, pezsgő világában egy újfajta életszemlélet, életérzés volt a domináns, amiben benne vannak a filmklubok, az alkuló beat-zene élményei, s mindazok a művészeti és társadalmi hatások, melyeknek kétségkívül politikai vetülete is volt. Én úgy érzem, ennyi idő eltelte után is, hogy ezáltal több lettem. Az egyetem elvégzése után feleségemmel együtt- aki tősgyökeres sárvári- előbb Szelestén, majd Sárváron dolgoztunk. Ennek 25 éve immár. Agráregyetemet végeztem, s agronómusként dolgoztam a Szelestei Tsz-ben és a Sárvári Állami Gazdaságban, majd egy a kaposvári egyetem által szponzorált szaktanácsadó cégnél. 1994. március 1-től lettem vezető falugazdász, azóta is ezt végzem.
- Hogyan került közel a politikához?
- Mindig is forradalmi hevületű ember voltam. mint már említettem, a '60-as, '70-es években a diáklázadások már Budapesten megérintettek. Ezt tekintem az első forradalmi befolyásnak, a második pedig a keszthelyi egyetemen ért, amikor is a néptánc és népi kultúrának köszönhetően magyarságtudatom került egy új, pozitív hatás alá. A harmadik "forradalmam" a szakmámban ért a '70-es évek végén, a '80-as évek elején, amikor a kolhoz típusú mezőgazdaság egy nyugati technológiájú és felszereltségű intenzív átalakuláson ment keresztül. Ezért a korszakért is szívvel- lélekkel lelkesedtem, s ez szinte törvényszerűen vezetett el a 10 évvel ezelőtti történésekhez, amikor az ellenzéki pártok megalakulhattak.
1988 októberétől az MDF tagja vagyok. Akkor még semmi sem volt egyértelmű, csak az a törekvés, hogy az egypárt-szerű diktatúrát le kell váltani. Amatőr politizálással indult, sokáig szürke eminenciás voltam, s 1994-re datálható az az elhatározásom, hogy aktív szerepet vállalok. Ekkor kerültem a Vas Megyei Közgyűlésbe. Itt megtanultam az aktív politizálást, s elsajátítottam azokat az ismereteket, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az ember közszereplést tudjon vállalni. Sárváron a harmadik jelölésemnél jutottam be a képviselő-testületbe. A '90-es és '94-es megmérettetésen még második, harmadik voltam, idén azonban lakókörzetemben kilenc jelölt közül, nehéz versenyben sikerült győznöm. Megdolgoztam érte, s szűkebb életteremen túl, a város érdekeit tartottam fontosnak.
Most is felidéződnek bennem olyan emlékek, mint például a taxisblokád idején: komoly atrocitás ért, hiszen autómon is ott volt a tulipános jelkép. Emlékszem arra, hogy Széll László erdőmérnök barátommal százszámra írtuk ingyen a kárpótlási igényeket, vagy arra, hogy Czupy György barátom az MDF piacokon estéken keresztül árulta az olcsó mézet, cukrot, almát, s ezek után a '94-es választások eredménye óriási pofon volt.
- Milyen elképzelésekkel lát majd munkához 1999. január 1-én, s konkrétan mi lesz a feladata?
- Egyetértek, és támogatom polgármester úr azon törekvését, hogy a gyógyturizmus szempontjait helyezi előtérbe. természetesen az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a szociális ellátás igényeit ki kell elégíteni a lehető legjobb színvonalon. örömmel tölt el, hogy az ERTI, melyet néhány éve szinte eltemettünk, az erdészeti tudomány fellegvára lehet, hiszen "fizikailag" és szellemileg is megerősödött. Bízom benne, hogy az ipar mennyiségi fejlesztése után a "tercier2 ágazatok megerősítése következik, azaz a bankszféra, üdültetés, kemping, lovagoltatás, csónakos turizmus, melyekkel a nyugati országok komoly GDP növekedést értek el. Azért fogok dolgozni,hogy olyan helyzetbe kerüljön a város, melyben minél több ember tud vállalkozni, saját kezébe venni a sorsát, azaz polgárosodni. Olyan képviselő- testületbe szeretnék tartozni, ahol a korrupció gyanúja sem vetődhet egyikünkre sem, s valóban a köz, a város érdekei legyenek a legfontosabbak. Az én tevékenységi területem az önkormányzati intézmények munkájának felügyelete, koordinálása lesz.
- Köszönöm a beszélgetést, munkájához jó egészséget kívánok!

Duszkó Pálné

megjelent a Sárvári Hírlap X. évfolyamának 24. számában, 1998. 12. 18-én

1998. szeptember 15., kedd

AZ ÉLELMISZERIPAR PRIVATIZÁCIÓJA VAS MEGYÉBEN

BEVEZETÉS

Vas megye élelmiszeripara a II. világháború előtt is fejlett volt. Kiemelkedő jelentősége volt a megye iparán belül a szocialista tervgazdálkodás évtizedeiben is. A cukorgyár, a baromfifeldolgozó,a sajtgyár, a vágóhíd a megye határain túl az észak- Dunántúlon is meghatározó termékfelvásárló, értékesítő gazdasági szerepkőrrel rendelkezett. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy az ágazat privatizációja különösképpen az érdeklődés középpontjába került.
A mezőgazdasági termelők azon természetes igénye, hogy a feldolgozó- iparban tulajdonosként jelenthessenek meg, csak kevés esetben valósult meg. A privatizációt levezető államdilemmája a következő volt: azokat a prosperáló, tőkeerős multinacionális cégeket részesítsék-e előnyben, amelyek tőkét hoznak ugyan, de gyakran csak piacot vásárolnak és monopolhelyzetben diktálnak, vagy- a hazai management, a munkavállalói résztulajdonosi program (MRP), az E-hitel stb. segítségével- azokat a tőkeszegény magyar befektetőket, akik fejleszteni csak nagyon nehezen, vagy sehogy sem tudnak.
A növényolajipar, a dohányipar, a cukoripar privatizációját - amelyet a közvélemény gyakran negatívan, mint ezen ágazatok „kiárusítását” értékelt- az akkori kormány sokszor a privatizációs árbevétel elérése érdekében erőltette. Később, 1993-94-ben már előtérbe került a belföldiek által magánosítható üzemek privatizációja.
Dolgozatomban 6 terület: a sajt-, a hús-, a baromfifeldolgozó-, a gabona-, a cukor-, valamint a sütőipar vasi privatizációjának történetét mutatom be.

TEJIPAR

Vas megyében az országos átlagnál mindig magasabb volt a szarvasmarha- létszám, így a tejtermelés is (1996-ban 335 liter/lakos). A megyében és környékén megtermelt nem kevés tej feldolgozása a Vas Megyei Tejipari Vállalat feladata volt 1993. június 30-ig, amikor az Állami Vagyonügynökség- a 100 %- s állami tulajdon birtokosa- magánosította a céget, Royal tejipari Rt. Néven. A decentralizált privatizáció keretében az évtizedekig „összedolgozó” három üzemet, a szombathelyi tejüzemet, a répcelaki Sajtgyárat és a sárvári tejüzemet az alapító két önálló társasággá alakította 1993. november 1-től: a Répcelaki Sajtgyár Rt.-re, valamint a Szombathelyi Tejipari Rt.-re, mely utóbbi részeként üzemelt a Sárvári tejüzem is 1995. augusztus 9-ig, amikor ez - magánbefektetők tulajdonába kerülve- kivált.
A szombathelyi társaság profilja a nagyváros és a megye folyadéktejjel való ellátása, valamint tejföl-, kefir-, vaj-, túró- és félkeménysajt-gyártás. Az első tulajdonváltás a cég életében 1995. február 9-én történt meg: az állam 24 % -1 részvénytulajdona mellett a termelők megszereztek- kárpótlási jegyeik felhasználásával- 25 %+1 részvénypakettet, míg 51 %- t a dolgozók MRP szervezete, valamint a management által alapított befektető Kft. vásárolta meg. Az újabb tulajdonosváltás 1997 szeptemberében következett: ez utóbbi 51 %-os részt a SZEGEDTEJ- et is birtokoló olasz GALA ITALIA- csoport vásárolta meg.
A Répcelaki Sajtgyár Rt. Fő profilja az ömlesztett és keménysajt gyártás. Az ország dobozolt ömlesztett sajttermelésének 54 %- át itt állítják elő. A társaság célja termékeinek megszilárdítása a magyar piacon (Pannónia- sajt, kockasajt-gyártás, ezen belül a „Medve”- család). A sajtgyártás melléktermékeként jelentkező tejsavó feldolgozása révén évi 1500 t. savóport - takarmányozási célra- is értékesítenek. Keménysajt-termelésük 6 %- a került exportra 1997-ben.
A privatizáció folyamán a az állami tulajdont 1995. május 12-én vásárolta meg 51 %- ban a francia BONGRAIN- cég. Ez az arány, tőkeemelés és az önkormányzat által birtokolt részvények megvásárlása után, 1997 októberére 60 %-ra nőtt, míg 40 % maradt az ÁPV Rt. tulajdonában.
1990-ben a Vas Megyei Tejipari Vállalat árbevétele 3. 2 milliárd Ft volt, a cég 1049 főt foglalkoztatott. 1997-ben a Szombathelyi Tejipari Rt. 2. 6 milliárd Ft-os árbevételt ért el 317 fő közreműködésével. A Répcelaki Sajtgyár Rt. árbevétele ugyanebben az évben 4,4 milliárd Ft. volt 430 fő foglalkoztatása mellett.
Az alábbi számottevő tejfeldolgozó üzemek működnek még megyénkben: S.VÁRI Tej Kft., Sárvár; Tejfeldolgozó és Kereskedelmi Kft. (TFK), Körmend; World Proteins Kft. Sajtfeldolgozó Üzeme, Körmend; Gólya Termelő Kft. Sajtüzeme, Rátót; „Kemenesaljai Úttörő” Mgtsz tejüzeme, Kemenesszentmárton; „Nagymező” Mgtsz tejfeldolgozó Üzeme, Répcelak.

HÚSIPAR

1987-ben a 19 megyei vállalatot irányító trösztöt felváltotta az önálló jogi személyiségű Vas megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, 1991-től Vasi Húsipar Állami Vállalat néven. 1992. szeptember 30-án a cég 92,5 %-os állami, valamint 7,5 %-os önkormányzati tulajdonrésszel részvénytársasággá alakult, Vasi Húsipar Rt. néven. A tulajdonosváltás 1993 áprilisában következett be: ekkor a Vasi Vagyonkezelő és Befektetési Kft. vásárolta meg a részvények 71 %-át, 21,5 % -át a dolgozók MRP csoportja, az önkormányzati arány pedig maradt az addigi. Három év múlva, 1996 májusában szintén belföldi, ezúttal pénzügyi befektető csoport vette meg a Kft. üzletrészét. Az új tulajdonos szerkezetileg átalakította a társaságot, és megfelelő pénzügyi változtatásokat végzett. 1997 októberében egy szakmai befektető csoport lett az új tulajdonos, mely a Gyöngyös- Környe- Szombathely tengelyre építi felvásárlási, feldolgozó és értékesítési üzletpolitikáját.
A szombathelyi vágóhídon évi 20- 22.000 db. szarvasmarhát, 65- 70.000 db. sertést vágtak- vágnak le, a késztermékgyártás mértéke 5- 6000 t/év. Ez a termelés évek óta hasonló, változás csak a piaci részesedés arányában van: a korábbi 20- 25 %- os export-értékesítés mostanra 5- 10 %- ra csökkent. Vas megye és a környező megyék ellátása mellett kiemelten szerepel Budapest ellátása is, valamint az a tény, hogy az újonnan szaporodó nagy áruház- láncok, így a BILLA, a METRO, az ALFA, a Csemege MEINL is tőlük vásárol.
1990-ben a vállalat 1014 fővel 3,1 milliárd Ft-os árbevételre tett szert, míg 1997-ben fele létszámmal, 529 fővel 4, 94 milliárd Ft volt a nettó árbevétel. A többségi tulajdonos szakmai befektető tervei szerint 1998-ra a szarvasmarha-vágásokat 50 %- kal, 30.000 db/évre, a sertésvágásokat 70 %-kal, 120.000 db/évre, míg a késztermékek előállítását7-8000 t/évmennyiségre szeretné növelni, és ebben az eddigieknél hangsúlyosabban számít a Vas megyei sertés-, és szarvasmarha-tenyésztőkre.
Húsfeldolgozó tevékenységet végeznek még az alábbi jelentősebb vállalkozások: Kámon- Hús Kft., Szombathely; Sárvári Vágóhíd Kft.; Rémus Bt. Vágóhídja, Kemenesmagasi; Babati és Társa Kft., Körmend; Pócza Imre hentesmester, Kőszeg; Balogh Jenő hentesmester, Bük;„Kemenesaljai Úttörő” Mgtsz Vágóhídja, Kemenesszentmárton; Répcehús Bt., Répcelak; Bolla Lajos húsüzeme, Jánosháza.

GABONAIPAR

A Vas Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat 4 malommal (Szombathely- Söptei út, Körmend, Celldömölk és Csepreg), két nagy keverőüzemmel (Körmend, Gérce) és 1 szárítóüzem- raktárkomplexummal (Szombathely- Csaba út) rendelkezett. 1993. június 30-án az ÁVÜ decentralizált privatizációja során a megszülető Vasi Gabona Rt. az üzemek többségét eladásra kínálta: a körmendi (Hengermalom Kft.), a celldömölki (POLINWEST Kft.) és a csepregi (ANIL Kft.) malmokat belföldi szakmai befektetők vásárolták meg; a vasvári raktártelepet is, de később ez osztrák tulajdonba került (KARINTHIA Kft.). A gércei keverőüzemet a sárvári SÁGA-FOODS Baromfiipari Rt. vásárolta meg és üzemelteti, míg a Hegyfalui Gabona Rt., amely a Vállalat eddigi raktártelepe volt, és profilbővítés során (felvásárlás, termeltetés, belkereskedelem, forgalmazás, külkereskedelem) a környék egyik legnagyobb felvásárlója lett, a budapesti Gabona Rt. tulajdona. A szombathelyi, Csaba- úti szárító-, és raktártelepet közraktározásra szánták, később a Gabonaszárító Kft. tulajdona lett. Ezen üzemek privatizációja 1994. III. negyedévére befejeződött. A cég tulajdonába „maradt” Szombathelyi Malomra és a Körmendi Keverő- üzemre a Vasi Gabona befektetési és Vagyonkezelő Kft., Szombathely pályázott sikeresen (51 % +1 részvény), 25 % az őriszentpéteri Mgtsz-é lett (kárpótlási jegyekkel), míg 24 % az ÁVÜ tulajdonába maradt. Ez a pályázat szintén 1994. III. negyedévére zárult le. A valódi tulajdonba-vétel 1994 decemberében történt meg. 1996. XI. 1-től a győri székhelyű PANNON-GABONA Rt. vette meg a Vasi Gabona Rt. által eladott üzemeket, melyek azóta külön egységként (Szombathelyi Malom, Körmendi Keverőüzem) működnek. A cég 25- 30.000 t/év búza-őrléshez szükséges étkezési búzát vásárolt fel a szombathelyi malom részére, részben Vas megyei gabonatermelőktől. A körmendi keverőüzem szükséglete évente 8000 t takarmánybúza, 1200 t takarmányárpa, 8000 t kukorica.
Míg 1990-ben 569 fővel 1, 89 milliárd Ft árbevételt ért el a vállalat, addig a pannon gabona Rt. vasi üzemei 1997-ben 114 dolgozóval 2,15 milliárd Ft árbevételt könyvelhettek el.
Az alábbi, jelentősebb gabona-, és malomipari üzemek, keverőüzemek találhatóak még Vas megyében: POLINWEST Kft., Celldömölk; Gabonaszárító Kft., Szombathely; AGRO- DOCKS Mezőgazdasági és Kereskedelmi Kft., Vép- Ferencmajor; Hengerszék Kft., Körmend; Karinthia Kft., Vasvár; Anil Kft. Malomüzeme, Csepreg; Gabona Részvénytársaság, Hegyfalu; SÁGA- FOODS Baromfiipari Rt. keverőüzemei, Szeleste, Gérce és Jánosháza; Sárvári Mező- Gazdasági Rt. Keverőüzeme, Káld- Szitamajor és Uraiújfalu.

BAROMFIIPAR

Országosan 50 kg baromfihús-termelés jut egy lakosra, míg Vas megyében ez ennek majdnem háromszorosa: 138 kg/lakos (1996-ban). Ez a Sárvári Baromfi- feldolgozó Vállalatnak tulajdonítható. Az ország egyik legrentábilisabban működő baromfifeldolgozójának magánosítása 1993. március 17-én következett be, mikor is Barnard Matthews angol szakmai befektető vásárolta meg a vállalat részvényeinek 98 %- át. A Sárvári Baromfifeldolgozó Rt. új tulajdonosa- az ÁVÜ-vel történő megállapodás alapján- nem bocsáthatott el dolgozókat, és fejlesztéseket kellett végrehajtania.
1990-ben a cég forgalma 2,2 milliárd Ft volt, 1400 dolgozó foglalkoztatása mellett, míg 1997-ben az árbevétel 19 milliárd Ft, 1930 dolgozóval, az négy év alatt 5 milliárd Ft-os befektetéssel párosulva. A társaság a baromfifeldolgozást kiegészítette az integráció egyéb láncszemeivel. A vertikum egyik alapja az a14 saját, nemrégiben épített farm, ahol a feldolgozandó pulykákat termeli meg a cég. Ehhez hozzájárul a 3 megvásárolt, korszerűsített és kapacitásában bővített takarmánykeverő üzem (Szeleste, Gérce, Jánosháza), ahonnan a cég által integrált termelőket- szigorú takarmányozási előírások mellett- ellátják táppal. Ehhez a lánchoz csatlakozik maga a vágóhíd, ahol jelenleg évi 3 millió pulykát és 10 millió brojlercsirkét vágnak le. Az integrációt legutóbb, 1966-ban a húsfeldolgozó üzemmel bővítették, mivel a korábbi SÁGA Kft. 100 %- os tulajdonosai lettek. A társaság neve 1996 augusztusától SÁGA-FOODS Baromfiipari Rt. lett. Kereskedelmi elosztó rendszerükön keresztül jut a piacra termékük, amelynek több, mint 50 %- a exportra kerül. Mind a hazai piac kiszolgálása, mind az exportpiac bővítése a társaság szerint magasabb fokon feldolgozott termékek útján lehetséges.
Baromfifeldolgozót üzemeltet ezenkívül: a Polgár Kft., Bük és a Baromfi- feldolgozó kiskereskedelmi Kft. vágóhídja, Kőszeg.

CUKORIPAR

Sárvár gazdasági életének egyik meghatározó üzeme, az 1995-ben 100 éves jubileumát ünneplő Sárvári Cukorgyár 1993. július 21-ig működött állami vállaltként. Ekkor egyszemélyes részvénytársasággá alakult, amelynek az állam volt a tulajdonosa. A cukorgyárak első lépcsőjében sikeresen privatizált gyárak után az öt „megmaradt” cukorgyár (Ács, Ercsi, Mezőhegyes, Sarkad, Sárvár) menedzsmentje az „Első hazai Cukortermelő és Forgalmazó Kft.” üzletrészével és a termelőkkel megvásárolta a részvények 50 %+1 részét. A konzorcium 1996 decemberében eladta a fent említett 5 gyárból álló Magyar Cukor Rt. tulajdonrészét az osztrák AGRANA cégnek. Az ausztriai cukorgyártás élvonalába tartozó vállalatcsoport fél évvel később megvásárolta az ÁPV Rt. – az állam tulajdonában levő részvényeket is, így 1997 őszén- a jelen dolgozat adatgyűjtésének idején- a gyár vagyonának 92 %- a fölött rendelkezett, 8 % pedig ekkor a dolgozók, illetve az önkormányzat tulajdonában volt.
A technológiáját tekintve a középmezőnyben helyet foglaló sárvári gyár mintegy 7000- 8000 ha cukorrépa föld termését dolgozza fel. Ennek nagy részét vas megyei cukorrépa- termelők termelik, nyereségesen. Az un. kampányidőszak alatt, azaz amikor a cukorrépát feldolgozzák (kb. 3 hónap időtartam) 3800 t gyökértermésből nyerik ki az édesítőszert. 1990-ben 608 dolgozóval 1,48 milliárd Ft nettó árbevételt ért el a társaság, míg 1996-ban 290 fővel (ez 1997-ben tovább csökkent 226 főre) 3,98 milliárd Ft volt a bevétel. A cukor világpiaci árának tartósan alacsony volta, a magyarországi, 1991 óta tartó többlettermelés, valamint a tulajdonos valószínűsíthető üzleti elképzelései következtében kétséges a Sárvári Cukorgyár jövője.

SÜTŐIPAR

Az 1977-ben megalakult vas megyei Sütő-, és Édesipari Vállalat 13 üzemében termelt Vas megye területén 1992 teléig, amikor az Állami Vagyonügynökség öt vidéki üzemét értékesítette. 1993. március 3-án, immár nyolc üzemmel, Szombathelyen megalakult a FERROSÜT Sütő-, és Édesipari Kft. A társaság sütödéi a következőek: a kőszegi, a vasvári, a celldömölki, a sárvári, a szentgotthárdi, a körmendi és a két szombathelyi.
A Kft. tulajdonosi köre az alábbiak szerint alakul: többségi tulajdonos (51 %) a kilenc Vas megyei ÁFÉSZ, jelentős hányaddal bír az MRP csoport és a 300 dolgozót tömörítő „dolgozói tulajdonközösség”, ezenkívül tulajdonos még a körmendi önkormányzat.
A társaság feladata Szombathely és Vas megye ellátása kenyérrel, péksüteménnyel, napi áruval. Három, sütőipari céggel közösen alapított kereskedelmi társaságon keresztül a megyén átnyúló körzetekbe, valamint a Balaton- felvidékre is szállít, de ide természetesen inkább tartós sütőipari és édesipari termékeket. A cég termelésének 92 %- ában 120 féle napi árut (10.000 t kenyér, 50-55 millió db péksütemény), valamint 30 féle tartós-, és édesipari terméket (termelésének 8 %-át) gyárt. Kereskedelmét négy, saját, üzemre telepített szakbolttal könnyíti. (2 db. bolt Szombathelyen, 1 Körmenden, 1 Kőszegen) A megye sütőipari termékekkel való ellátásának kétharmadát biztosítja.
1990-ben 800 fő mintegy 600 millió Ft-os árbevételt ért el, míg 1997-ben ezek a számok: 500 fő és 1.6 milliárd Ft.
A sütőiparban- a többi élelmiszeripari ágazatnál jóval nagyobb vállalkozói kedvvel- több üzem, sütöde dolgozik még a megyénkben. Ezek a következőek: Kertes Sütőipari Kft., Hegyfalu; Őrségi Sütőipari Kft., Őriszentpéter; Jánosházai Sütőipari Kft., Jánosháza; Soproni Zoltán és Társai Ipari- és Kereskedelmi Kft., Kőszeg; Toronyi Sütőipari Kft., Torony; PÁNEX Sütőipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Bük; Katona Kenyér Sütőipari és Kereskedelmi Kft., Szombathely; Ikervári Vekni Sütőipari Kft., Ikervár; Ostffyasszonyfai Sütőipari Kft., Ostffyasszonyfa; Udvardi Sütőipari Kft., Szombathely; Savaria Baguette Sütőipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Szombathely; Teke Jenő Sütödéje, Bögöte.

Gróf István agrármérnök
Megjelent a Vasi Szemle 1998. LII. évfolyam 5. számában p. 564-569, valamint a VAS MEGYE KÉZIKÖNYVE kötetében 1999-ben, p. 232-233

1998. július 17., péntek

VAS MEGYE MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁGA A RENDSZERVÁLTÁST KÖVETŐEN

Az 1988. évben született társasági törvény meghatározó indíttatást adott a gazdasági rendszerváltásnak. megyénkben is elkezdődött az állami tulajdonban lévő gazdaságok, valamint a szocialista termelőszövetkezetek átalakulása. A paternalista állam központi irányító szerepe napról napra csökkent. 1989-90-től sorra születtek a kft.-k, bt.-k, a vállalatok részvénytársasággá alakultak, az egyéni vállalkozások száma is egyre nagyobb mértékben emelkedett. A tulajdonviszonyok gyors megváltozása, a dereguláció, a kockázatviselés felértékelődése, valamint a piaci viszonyok szerepének hangsúlyosabb volta jellemezte ezt a korszakot.

Az alábbiakban külön fejezetben elemzem a tulajdonváltást- a statisztika segítségével. A földtulajdonváltás eseményei közül a kárpótlás kivételével (v.ö. NÉMETH EMMA: Kárpótlás Vas megyében. In: Vasi Szemle, 1994. 3. szám) a részarány- fóldtulajdon-szerzés és földkiadás folyamatát mutatom be. Önálló fejezetben ismertetem a a mező- és erdőgazdaságot segítő intézményrendszert, a mező- és erdőgazdaság kutatóintézményeit, végül az ágazat érdek-képviseleti rendszerét.

A MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁGI TULAJDONVÁLTÁS- SZÁMOKBAN

A regisztrált vállalkozások száma gazdasági forma szerint (Vas megye)



A gazdasági rendszerváltás során az állami gazdaságok, az állami erdőgazdaságok részvénytársasággá, a 64 szocialista termelő- és 3 szakszövetkezet, néhányuk szétválásával- formailag- 75 "új típusú" szövetkezetté vált. A betéti társaságok száma több, mint két és félszeresére nőtt ezen idő alatt, míg a kft-k száma az 1990-es évhez képest megtízszereződött. Az egyéni vállalkozók számáról nincs adat 1990-ből, de számuk elenyésző lehetett a mezőgazdasági ágazatot tekintve. 1996-ban másfél-ezren dolgoztak bejegyezve. 1997-ben azok száma, akik tevékenységük több, mint 50 %-át végzik a mezőgazdasági alaptevékenységben, kiegészült az őstermelői tevékenység fogalmának bevezetése révén. A mezőgazdasági vállalkozók száma 1997. december 31-én kamarai tagnyilvántartás szerint 440 fő, az őstermelők száma pedig 1998.03.31-én 18 117 fő, és 14 266 a kiadott igazolványoké.

A földterület gazdasági szektor és művelési ágak szerint (Vas megye)



 Három évet, a kiindulási helyzetet bemutató 1990-es évet, a változások közepének évét, 1993-at, és a már "letisztult" földtulajdonokat mutató 1997-es esztendőt hasonlítjuk össze. A megyében hozzávetőlegesen az összes földterület 58 %-a mezőgazdaságilag hasznosítható. Enyhe emelkedést látunk az erdőterület változásaiban (1990: 30.3%, 1993: 31.7 %,1997: 32,0%) a termőterülethez arányítva. Nincs számottevő változás a kert, a gyümölcsös, és a szőlő vonatkozásában. Némileg csökkent a gyep (1990: 26 285 ha, 1997: 24 549 ha), illetve nőtt a szántó aránya (1990: 78.0 %, 1993: 84,2 %, 1997:84,6 %) a mezőgazdasági területhez viszonyítva, amely mutathatja a tulajdonváltással összefüggően a gazdálkodási kedv (kényszer) növekedését. 1990-ben még, és 1997-től már ismét a magán- és kisegítő gazdaságok által művelt kiskerteket (burgonya, zöldségek, stb.)a KSH a kertművelési ágban tartotta nyilván, míg 1992-96 között nem: ezért ez a számottevő "ugrálás" a kertterületek vonatkozásában.
Minta táblázatból látszik, a magántermelők által művelt szántó Vas megyében 1997-re az 1990-es év majdnem ötszörösére, 1993-hoz képest másfélszeresére nőtt. A legjelentősebb művelési ág mellett a gyümölcsös aránya is majdnem kétszeresére emelkedett a 7 év alatt, a mezőgazdasági területeken belül másodrangúként kezelt és a megyénkben sem értékelt gyep aránya pedig szintén majdnem megötszöröződött. Ez persze nem jelenti azt, hogy használják is az egyéni gazdák napjainkban a főként kárpótláson kapott legelőterületeket. Az emelkedés oka az egyéni termelők részéről a jó termőterületű térségekben (Rába völgye, Répce völgye, Szombathelyi medence) a versenyképesség esélye a nagyüzemekkel szemben, a jövedelemszerzés lehetősége, míg a megye nagyobb részét kitevő gyenge termőségű területeken (Őrség, Hegyhát, Cser, Vendvidék) a kényszervállalkozás, a munkanélküliséget enyhítő, saját szükségletre történő termelés. A gazdálkodó szervezetek által használt mezőgazdasági terület az 1990. és 1993. évi 95, illetve 94 %-ról 1997-re 61 %-ra csökkent. Az erdő magántulajdonban való használata, ill. birtoklása szintén megugrott, 5, ill. 6 %-ról 44 %-ra. Az erdőgazdálkodás szervezett kiterjesztése a magántermelőknél napjainkban folyik.
Főleg a szövetkezeti szektor csökkenésével- a gazdasági társaságok által művelt földterület szinten maradása mellett- évi kb. 2%-os egyéni gazdálkodói aránynövekedés figyelhető meg megyénkben. Ugyanezt mutatják az országos felmérések is.

A használatban levő termőföldterület (országos adat)



Vas megyében mintegy 7%-kal (38,1%) kevesebb a magántermelők által művelt termőterület az országoshoz viszonyítva (45,0%) 1996-os adatok alapján. Ez korábban, 1993-ban, még kifejezettebb volt.

Az egyéni gazdálkodók által művelt terület művelési ágak szerint (1993)



A magángazdaságok a termőterületnek megyénkben az országos átlagnak mindössze felét, a szántóterületnek is hasonló arányát művelték. Ennek oka részint az volt, hogy a termelőszövetkezetek felbomlása, szétesése nem úgy történt meg (mindössze két szövetkezet működése szűnt meg a 60-ból), mint más megyékben. A szövetkezetek érdekvédelme erősen segítette a nagyüzemek működését. Másrészt a vállalkozói kedv, a kockázatvállalás lassabban hódított teret megyénkben. A főállás, még ha kevesebbet hozott is, biztosabbnak tűnt. Harmadrészt, főként az alföldi viszonyokhoz képest, a munkanélküliség relatíve alacsonyabb szintje sem hajtotta be a falun élőket tömegesen a kényszervállalkozásokba, a mindenáron való gazdálkodásba addig, amíg volt más pénzkereseti forrás is.

Néhány jellemző szántóföldi kultúra termőterülete szektoronként (Vas megye)



Általánosságban megállapítható, hogy a gabonafélék termesztése magas arányban, 59-61%-os nagyságrendben részesül a szántóföldi növénytermesztésből. Évenként különböző piaci hatásoknak vannak kitéve a termékek, így előfordul, hogy pl. a sörárpának termesztett tavaszi árpa "divatba jön." (Az 1986-90 közötti 5 éves időszakban nem érte el átlagosan a 6000 ha-t, a következő 5 éves megfigyelési időszakban 13 000 ha volt). 10 éves tendencia alapján megállapítható, hogy a búza vetésterülete kb. 15%-kal csökkent az esetleg jobban jövedelmező, jobban felhasználható kukorica mérsékeltebb emelkedése mellett. (1986-90. évek átlaga:46 000 ha> 1991-96. évek átlaga: 38 700 ha a búzánál, 27 000 ha, ill. 30 000 ha a kukoricánál.) A nagy mezőgazdasági " technológiai forradalom" éveiben elterjedt, szigorú előírásokat követelő ipari növények aránya egyértelmű csökkenést mutat napjainkban. A napraforgó az 1986-90-es évek átlagával, 13 000 ha körüli területével szemben ez idő tájt 5500 ha vetett területre apadt. Ugyanez tapasztalható a borsónál (3900 ha>1500 ha az utóbbi 4 évben), a repcénél (3700 ha>1400 ha);a szójánál (760 ha>250 ha) Egyedül a cukorrépa területe nőtt ezen időszakban (5200 ha>6800 ha) a sárvári cukorgyár közelsége miatt. Az állatállomány csökkenésével arányban fogyott a lucerna termőterülete (-30% a 7 év alatt), de ugyanez vonatkozik a silókukoricára is.
A szektoronkénti mozgás a gabonaféléknél a legszembetűnőbb: az 1990-es évek búzatermésének 7, kukoricatermésének 12%-át adó magángazdaságok 1996-ra majd minden gabona vonatkozásában 30-40%-ra emelkednek. A cukorrépa kivételével (ahol a kézi kapálás családban érvényesíthető előnye dominál: 40%-os magántermelői részesedés!) az ipari növények (napraforgó, repce, borsó, szója) kistermelők által vetett részének aránya a szántó művelésének arányához viszonyítva elenyésző: 2-7% közötti. Ez egyrészt abból fakad, hogy a takarmánygabonát fel tudja etetni állataival a termelő, másrészt a komoly technológiai felkészülést igénylő ipari növények termelése költségesebb, termékük átvételével az élelmiszer-ipari cégek kis tételekben nem foglalkoznak. A burgonya, mint országosan, Vas megyében is tipikusan háztáji növény (95-98%-os részesedés).

A szerves és műtrágyázás a gazdálkodó szervezetekben (Vas megye)



Egyrészt a forgótőke hiánya, másrészt az ágazat jövedelemtermelő képességének csökkenése az oka annak,ami az 1990 és 1997 közötti óriási különbségeket jelzi- a tápanyag- utánpótlás nagyságrendjére utaló kimutatások alapján. A szerves-trágyázott terület és a felhasznált szerves-trágya mennyisége egyaránt 35%-a 1997-ben az 1990. évinek. Ennek nemcsak a számosállat- létszám az oka. A műtrágyázott terület ugyanebben az időszakban 57%, illetve, a kiszórt hatóanyag vonatkozásában 33 %. Ez azt mutatja, hogy a növények "éheztetés" folyik, az optimális tápanyag töredékét, az 1990. évinek harmadát kapják meg a szántóföldi növények. Az egyéni gazdálkodók zömének sem futja műtrágyára ugyanúgy, mint a cégeknek. A műtrágyaféleségek megoszlása azt mutatja, hogy a "látványosabb eredményeket" hozó nitrogén kiszórását a tápanyag- utánpótlást végző gazdálkodók inkább nem takarítják meg, a foszfort és a káliumot ellenben igen.

Az állatállomány (Vas megye)



Az 1980-90 között lassú csökkenésnek indult szarvasmarha- létszám utóbb zuhanásszerűen csökkent megyénkben. A vizsgált 7 évben a szarvasmarha- állomány 47%-kal, a tehénlétszám 40%-kal apadt a közös gazdaságokban. Ugyanezek a számok a "háztájira" vonatkoztatva 19, és 32%. A trend nem lassult 1998-ban sem, sőt, felgyorsult. A sertésállomány szintén csökkent, de itt a fő motiváció nem a termelők elöregedése, a tejcsarnokok bezárása, a minőségi tejtermelésnek való egyre nehezebb megfelelés, mint a tehenészetek esetében, hanem a félévente vadul változó felvásárlási árak hullámzása, a piac kiszámíthatatlansága, a jövedelem biztonságának hiánya. A sertéslétszám 43%-kal, a kocalétszám 49%-kal, a hízóállomány 45%-kal csökkent a nagyüzemekben, a kisgazdaságokban 40% az összes, 60% a kocalétszám csökkenés!
A juhtartás nem jellemző megyénkre, a lovak létszáma szintén nem sok. Baromfitenyésztésben ellenben előkelő helyen van Vas megye az országos átlaghoz viszonyítva. Itt a legkisebb az állományvesztés (8%), a tojóállomány még nőtt is. A baromfitartáson belül a brojlercsirke- hizlalás csökkenése mellett a pulykahizlalás volumene növekedett.

A mezőgazdaságban, vadgazdaságban és erdőgazdaságban alkalmazottak száma



A szövetkezeti, valamint az "átmeneti"törvény életbelépése előtti utolsó évben, 1992-ben és rá öt évre, 1997-ben az összehasonlítás markáns különbségeket mutat: a fizikaiak mindössze 51%-a, a szellemi foglalkozásúak 59%-a, összesen 53%-a dolgozott ebben az ágazatban 1997-ben.
Némi termelékenységjavulás a korszerű üzemekben, a termelés volumenének visszaesése, valamint a mezőgazdasági üzemek nagy számának eredménytelen gazdálkodása miatti kényszerű létszámcsökkentés, a főállás mellett mezőgazdasági tevékenységet folytató kiegészítő tevékenységűek növekedése okozta a drasztikus létszámcsökkentést, és főleg az elmaradott térségekben a munkanélküliség növekedését.

Gróf István, agrármérnök
megjelent a Vasi Szemle LII. évfolyamának 4. számában,(p.395-401) 1998.06.14-én, és a VAS MEGYE KÉZIKÖNYVÉBEN, 1999-ben (p. 225-227)

1998. július 16., csütörtök

A FÖLDTULAJDONLÁS ÉS A FÖLDKIADÁS TÖRTÉNETE VAS MEGYÉBEN

Az egyes átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (átmeneti törvény) szerint nevesíteni kell a termelőszövetkezetek vagyonát, ezen belül a földtulajdont. A termelőszövetkezetek használatában lévő föld egyrészt a részaránytulajdonosok, másrészt a Magyar Állam, harmadrészt a termelőszövetkezetek tulajdonában volt. A törvényben rögzített vagyonfelosztási és kárpótlási eljárás előfeltételeként mindenekelőtt a termelőszövetkezeteknek a közös használatban álló, továbbá a bármilyen címen tulajdonukba került földekből adminisztratív úton el kellett különíteniük egyrészt a tagok, a velük azonos jogállású személyek és a kívülállók (azaz a "részaránytulajdonos" magánszemélyek) földalapját, másrészt a kárpótlási földalapot, harmadszor a Magyar Állam tulajdonában levő földeket, valamint a tagi földeket.
A földalapok elkülönítése során nem volt szabad bevinni azt a földet, melyre a haszonbérlőt vagy a volt szövetkezeti tagot vételi jog illette; ezenkívül a tartós földhasználatban lévő földeket (szintén a vételi jog miatt), illetve a nemzeti parkok, természetvédelmi területek földterületeit. A haszonbérlőknek, illetve a "megváltott" földet használó tagoknak 1992. március 16-ig, az elkülönítés határidejéig kellett vásárlási igényeiket jelezni a nagyüzemnek. Ez esetben a vételár- a helyileg kialkudott forgalmi érték- szövetkezetnek való megfizetése ellenében jutottak a vevők földtulajdonhoz.
Az ezután "letisztult" földalapoknál a tsz-ek elkülönítették a nem számottevő mértékű magyar állami tulajdont- ahol volt ilyen-, a kárpótlási földalapot a megyei Kárrendezési Hivatal által összegyűjtött igények alapján, valamint a un. "tagi földalapot". Ez utóbbi a kárpótlási törvény alapján a szövetkezeti tagok és alkalmazottak, illetve az állami gazdasági alkalmazottak földhöz juttatásának biztosítása érdekében meghatározott értékű föld: tagok esetében 30 AK, alkalmazottaknak pedig 20 AK, amennyiben azok nem rendelkeztek földtulajdonnal. Ha ennél kevesebb földjük volt, akkor ki kellett egészíteni területüket ezekre az értékekre.
A legbonyolultabban a gyakorlatban a legnehezebben kivitelezhető, és mint látható, időben leghosszabban elhúzódó alaprész a részarány-tulajdonosi földek elkülönítése. Ez Magyarországon hozzávetőlegesen 2 millió ha területet jelentett 36 millió AK értékben és 7-800.000 részarányföld- tulajdonost érintett Vas megyében. A szövetkezeti földalapok 63 szövetkezet adatai alapján az alábbiak szerint lettek elkülönítve:
1 224 938 AK, melyből tagi és alkalmazotti (20-30 AK-s) földalap 401 923 AK, állami földtulajdon
60 476 AK, vételi joggal érintett terület 5483 AK, kárpótlási földalap 1 437 644 AK.
A szövetkezetek feladata volt a különböző alapok elkülönítése. A részaránytulajdonos magánszemélyek (tagok, tagokkal azonos jogállású magánszemélyek) által a szövetkezet közös használatába adott föld AK értéke az ingatlan- nyilvántartásból- akár tulajdonosként, akár összesített értékben- megállapítható volt. Ezen földalapokra olyan AK- értékben kellett konkrét helyrajzi szám szerint meghatározott területeket elkülöníteni, amennyi a magánszemélyeket megillette. Fontos volt egyrészt, hogy olyan földeknek kellett képezniük ezt a földalapot, amelyek AK- értékben is reprezentálják a közös használatban levő földek ellenértékét. Másrészt előírás volt, hogy amennyiben egy tsz több község határában is gazdálkodott, mindegyik településen kellett ezen földalapból elkülöníteni. harmadrészt prioritása is volt ezen földalapoknak, hiszen a kárpótlási és tagi földalapok nem haladhatták meg a "megváltott földnek" minősülő területek összes AK- értékének felét, azaz azokból kellett "lecsípni", mint ahogy ez Vas megyében is előfordult. Ezért is "fogytak el" túl korán a kárpótlásra kijelölt földterületek.
Az a kárpótlási jegycsomag, mely a termelőszövetkezeteknél a saját tulajdonú földjeik elárverezése révén felhalmozódott, szolgált Vas megyében is elterjedten arra, hogy az élelmiszeripar privatizációjába ls egyéb magánosítási folyamatokba a nagyüzemek tulajdonosként beszállhassanak.
Meg kell említenünk az állami gazdaságok által elkülönített földalapokat is. Itt mindössze kétféle földalap létezett: az alkalmazotti földalap, azaz az 1991. január 1-én dolgozott alkalmazotti létszáminként 20 AK.
Ezenkívül a kárpótlási földalapot is el kellett különíteniük az állami vállalatoknak.
A részarány- földtulajdonok kiadásával kapcsolatos rendezések meggyorsítására született meg az 1993. január 23--án hatályba lépett törvény a Földrendező és Földkiadó Bizottságokról. A törvény célja az volt, hogy a részarány- földtulajdonosok természetben is megkaphassák az őket megillető földterületeket. A
/részarány) földtulajdonos, ha akarja, és megállapodnak, bérbe adhatja a szövetkezetnek a földjét. Az eddigi földjáradékot tehát fölváltotta a haszonbérleti díj, melyet szerződés szerint kap a bérbeadó. A részarány- tulajdonos és a termelőszövetkezet egyenrangú félként köthetett haszonbérleti szerződést.
A földkiadó bizottságok azon joghézagok kitöltése végett jöttek létre, ami miatt a szövetkezeteknek megszűnt a rendelkezési joga  a részarány- tulajdonosi földek kijelölését, meghatározását illetően. Ezt kellett elvégeznie a legalább szövetkezetenként megalakult bizottságoknak, Vas megyében szám szerint 67-nek. A megyében is több községet felölelő testületekbe minden településről kellett legalább egy- egy tagot delegálni.
Egy- egy bizottság így 17 tagot számlált. A földkiadási kérelmet- amelyhez csatolni kellett a tsz igazolását az igényelt föld értékéről és jogcíméről, vagy a Földhivatal igazolását a földbeviteli kötelezettség elismeréséről-,
a földkiadó bizottsághoz adták be.A döntéshozó szerv a törvényben meghatározott jogosultság alapján határozta meg a teljesítés sorrendjét. ha kevesebb lett "elméletileg" a kiosztandó terület, akkor egyezséget ajánlottak az igénylőknek. Ha ez nem jött létre, nyilvános sorsoláson dőlt el egy- egy "jobb" vagy "rosszabb" táblába kerülés, faluhoz közel vagy távol eső terület tulajdonlása. Amennyiben a tulajdonos a részére kiadásra kerülő föld önálló ingatlanná alakítását is kívánta- kívánja, akkor az ezzel járó földkimérési költségeket meg kell(ett) fizetnie. természetesen az "elméleti" földterület- sorsolással megegyezően ezek, a táblát "szétmérető" tulajdonosok szintén megegyeznek, hogy kinek hol lesz a tulajdonrésze. ha ezt az egyezséget a földkiadó bizottság nem tudja "tető alá hozni", itt is sorsolás dönt.
A bizottságok működési költségeit a jogszabály szerint a helyi önkormányzatok megelőlegezték, majd meghatározott összeghatárig visszaigényelhették a Kárpótlási Hivataltól. Általánosságban elmondható, hogy Vas megyében az irodai helység, a telekommunikációs lehetőségek úgy- ahogy biztosítva voltak, ellentétben a finanszírozással. A bizottságok zöménél a a határozatok kipostázási költségét is saját zsebből, ill. önkormányzati pénzből fedezték. a bizottságok és vezetőik "társadalmi munkában" dolgoztak- ellentétben a jól szervezett és finanszírozott kárpótlások lebonyolítóival.
A megyénkben is gyakran tapasztalható nézeteltérések forrása az a rendelkezés volt, miszerint az új tulajdonos térítse meg az előző tulajdonos (használó) által elvégzett, több évre elhúzódó beruházások (melioráció, szervestrágyázás, művelési-ág- változás, ültetvény- telepítés) arányos részét. A szövetkezetek és az új magántulajdonosok közti- sokszor érzelmileg is motivált- érdekellentétek a vélt vagy jogos túlszámlázások, fiktív számlakiadások során csúcsosodtak ki 1993-ban.
A földkiadó bizottságok által hozott határozatok ellen fellebbezni lehetett, mint ezt sokan meg is tették megyénkben. A fellebbezési ügyekben I. fokon a megyei FM Hivatal döntött.
A részarány- földtulajdonosok határozatai 1997 végén sem voltak minden esetben megnyugtatóan végrehajtva. a pénzügyi problémák, a szakértelem hiánya, a néhány helyen korrupció- gyanús, saját érdekeket előtérbe helyező vezetés, a fellebbezések sokasága, a tulajdonviszonyok áttekinthetetlensége stb. miatt csak néhány földkiadó bizottság végzett érdemben munkájával. 1997. január 1-től FM rendelet szerint a megyei FM hivatalok hatáskörébe rendelte a hatóság a földkiadó bizottságok munkájának befejezését, azok munkájának ellenőrzését. A határozat- kiadások felgyorsultak, a finanszírozás is (állami pénzekből) javult, a szakértők bevonása is segített, így várhatóan 1998. I félévében be lehet fejezni ezt a valóban "rendszerváltó" folyamatot.

Minden földdel kapcsolatos tulajdonbejegyzés a VAS MEGYEI FÖLDHIVATALON keresztül zajlott le, és zajlik le ma is. a rendszerváltozás alapjaiban megforgatta a Hivatal munkáját. az eredetileg három földhivatali csoport 1992 óta redukálódott: a földvédelmi és földértékelési csoport munkatársai az ingatlan-nyilvántartók munkáját segítik. harmadikként végzi feladatát továbbra is a földmérési csoport. a rendszerváltozás előtti időben, mikor állami, szövetkezeti és személyi tulajdon létezett, a földhivatalok munkája főként az amúgy sem nagyszámú ingatlanváltozások bejegyzésére korlátozódott. Ugyanezzel a létszámmal, megfelelő gépesítés nélkül "szakadt" a hivatal nyakába a tulajdonváltozási bejegyzések tömege, amit a vagyoni kárpótlás föld-, és ingatlanügyekben, az önkormányzati lakások privatizációjában, valamint a részarány- földtulajdonosok vonatkozásában okozott. nyilvánvalóan nem tudtak és nem is tudnak megfelelni a 30 napon belüli ingatlan- bejegyzési kötelezettségnek, azóta sem. jelenleg a Vas megyei Földhivatalban a bejegyzési várakozási idő 6-8 hónap.
A kárpótlással kapcsolatos ügyintézések során két hét állt a földhivatal rendelkezésére, hogy a megyei Kárrendezési Hivatalnak igazolja a tulajdonjogot. A társintézmény megszervezte, lebonyolította a liciteket, a jegyzőkönyvek alapján pedig a földhivatal egyrészt számítógépen "kiosztotta" a földterületeket a tulajdonosok között, majd a változási vázrajz alapján ki is mérte- mérette valóságban is azokat. Vas megyében 70 000 db körüli új földrészlet keletkezett a Földhivatal nyilvántartása alapján, ebből 101 200 ha terület, 1 711 000 AK értékben, 32 000 földrészlet vonatkozásában kárpótlási ügyben. Az ingatlan- nyilvántartásban 75 % körül áll 1997 novemberében a kárpótlási tulajdon bejegyzése.
Itt is a részarány- tulajdonnal kapcsolatos feladatok torlódnak, ugyanúgy, mint a tulajdonba adással. A 67 földkiadó bizottság anyagából 47 esetében átadásra került a részaránykorona- mérleg. 1997 novemberében 20 bizottság mérlege maradt meg. Az ingatlanbejegyzés mértéke ezen földalap tekintetében 60 %-os. A hátralevő 40 %-ot 1998.július 30-ig kell a hivatalnak befejeznie. Ezen földtulajdonokat, ha akarják, a tulajdonosoknak már saját költségükre kell kiméretniük. ez mintegy 30 000 részarány- földrészletre vonatkozik.
A Vas Megyei Földhivatal a központon kívül (28 fő) négy területi körzettel rendelkezik: a Celldömölki Földhivatal 29 települést lát el 16 dolgozójával, a sárvári 43-at 24 fővel, a körmendi 63-at 29 fővel, míg a szombathelyi 83 községet és várost 60 fővel.A 157 munkatárs közül 63-an dolgoznak az ingatlan- nyilvántartásban, naponta átlagosan 6,5 ügyet rendeznek el dolgozónként.
A Vas Megyei Földhivatal munkája során az I. fokú hatóságok, a körzeti földhivatalok határozatait megfellebbezve II. fokon a megyei földhivatalhoz kerülnek az ügyek és csak III. fokon a bíróságra. megyénkben az I. és II. fokú határozatokat az ügyfelek 99 %-ban elfogadták.

Gróf István, agrármérnök

megjelent a Vasi Szemle 1998. LII. évfolyamának 4. számában( p. 401-404)
        


1998. július 15., szerda

A MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁG INTÉZMÉNYRENDSZERE


                    FM VAS MEGYEI FÖLDMŰVELÉSÜGYI HIVATALA

A hivatal a Földművelésügyi Minisztérium dekoncentrált szerve. Korábban hasonló feladatkőrt látott el a Megyei Tanács Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztálya. Az 1991. június 30-án megalakult új hivatal tehát nem jogutódja a megyei irányítás alatt álló előd- intézménynek.
A létrehozott új hivatal feladatköréhez tartozik a kormány és a minisztérium mező-, és erdőgazdasággal kapcsolatos törvényeinek, rendeleteinek végrehajtása, végrehajtatása, ellenőrzése, a támogatási rendszerek közzététele, azok folyósításának igazolása, felhasználásainak ellenőrzése. feladatai közül a legfontosabbak:
     -az állami halász-, és vadászjegyek kiadása
     -a földkimérések költségtérítéseinek igazolása
     -a termésbecslések összesítése és továbbküldése a minisztériumnak
     -elemi csapások esetén a hozamkiesések igazolása
     -vetési támogatás igazolása
     -tenyészállat-támogatás engedélyezése és ellenőrzése
     -a szaktanácsadási pályázatok véleményezése
     -gázolaj-fogyasztási adó- visszatérítés igazolása
     -új és felújított építési beruházások, ültetvénytelepítések pályázatainak befogadása, véleményezése,                    továbbítása
     -földhasznosítási kérelmek elbírálása
megállapítható, hogy minden vas megyei állampolgár és cég, aki mezőgazdasági tevékenységet folytat, kapcsolatba kerül az FM Hivatallal , melynek jelenleg 11 munkatársa áll az ügyfelek rendelkezésére.
Néhány fontos esemény a hivatal működése során:
     -1994: az 500 000 Ft-os, vissza nem térítendő géptámogatások, MFA pályázatok bírálata,
      a támogatások odaítélése
     -1994. 03. 01- 1995. 06. 30: a falugazdász- rendszer létrehozása, működtetése. a 29 főnyi
       szakembergárda területi rendszerben működött. feladata volt az új, tulajdonhoz jutott gazdálkodók
       segítése adminisztratív és szakmai téren. (A hálózat egy részét később FM- rendelettel a Vas megyei
       Agrárkamarához rendelték)
     -1995 ősze: vadászterületek kialakítása az új vadászati törvény alapján.
     -1997. 01. 01: a földkiadó bizottságok feladatkörének átvétele, munkájuk befejezése.
Az 1997. évben Vas megyében építési és ültetvényberuházási célokra 246,0 millió Ft-ot, mezőgazdasági gépvásárlásra 244,0 millió Ft-ot (1994-ben 150,0 millió Ft-ot), gázolaj-fogyasztási adó- visszatérítésre
410,0 millió Ft-ot, földhasznosítási támogatásra 160,0 millió Ft-ot, élelmiszer-exportra 876 millió Ft-ot (1996-os adat), tenyészállat- támogatásra 0,7 millió Ft-ot (1996-os adat, de 1994-ben 28, 2 millió Ft-ot),
mindösszesen 1829 millió Ft-ot fizettek ki az FM Hivatal igazolásai alapján. megjegyezendő, hogy az FM-MAK megállapodás alapján bizonyos feladatokat megosztva végez a hivatal a megyei Agrárkamara szakembereivel, gazdajegyzői segítséggel.

                                             NÖVÉNYEGÉSZSÉGÜGYI ÁLLOMÁS

A Vas Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás Tanakajdon, Szombathelyen működik. Az 1989. 01.01-től Növényegészségügyi és Agrokémiai Állomásra, valamint a Növény- és Talajvédelmi Szolgálatra kettévált szakállomást- létszámcsökkentéssel párosulva- 1992. 01.01-től ismét egyesítették e fenti néven. A hatósági és szolgáltatási feladatkőrt így most 50 fővel látják el.
Az állomás feladatköre minden növényvédelemmel, növényegészségüggyel és talajvédelemmel kapcsolatos- a jogszabályokban meghatározott- hatósági feladat elvégzése. Az intézmény foglalkozik még
     -a forgalomba hozott növényvédő szerek engedélyezéséhez szükséges szántóföldi, üvegházi, erdészeti
      kísérletek végrehajtásával
     -a növények, növényi termékek növényvédőszer- maradványának ellenőrzésével
     -a talajok tápanyag-, és egyéb elemtartalmának vizsgálatával, talajtani szakvélemények készítésével.
A tanakajdi Állomáson Talajvizsgálati Laboratórium, Biológiai Laboratórium  valamint Analitikai
Laboratórium működik.
A szakigazgatási szerv működteti továbbá Szentgotthárdon és Rábafüzesen két növényegészségügyi
határkirendeltségét, mely a vasúti illetve közúti szállítmányok hatósági ellenőrzését hivatott elvégezni. A Szlovéniával összekötő új vasútvonal határállomása mellé is tervezik határkirendeltség telepítését (Bajánsenye).
1998-ban új egységgel, a Kőszegen települendő Parazitológiai Speciális Laboratóriummal bővül a negyei szervezet. Ez, a Szombathelyi Múzeum kutatóiból alakult team kinőve annak keretét, főként ökológiai hasznú kutatásai révén- nemzetközi elismertséggel- az EU- országoktól származó megbízásokra számít.

                                    AZ ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNYRENDSZER

1990-ig a megyei állatorvosok vagy az állam alkalmazottai (hatósági körzeti állatorvosok) vagy üzemiek (termelőszövetkezeti, állami gazdasági) voltak. A hatósági tevékenységek végzése (húsvizsgálat, export szállítás) természetesen az előbbiek feladata volt. 1990-ben a Vas Megyei Állategészségügyi Állomás 30 körzeti állatorvost alkalmazott.A rendszerváltozás éveiben ez megváltozott. 1990-ben "de facto" megalakult a Vas Megyei Állatorvosi Kamara, mint egyesület, 1995-ben "de jure" is, az állatorvosi kamarai törvény rendelkezéseinek értelmében. Ez- az országos tendenciákkal összhangban- főleg a magán-állatorvosi státuszban levők érdekében tevékenykedik.
1997-re, alkalmazásukat tekintve, az állatorvosok három csoportra oszlanak. megmaradtak az állam által foglalkoztatott állatorvosok: megyei szakállatorvosok, húsvizsgáló állatorvosok, az Állategészségügyi Állomás laboratóriumának állatorvosai, valamint a körzrti állatorvosok. Az utóbbiak létszáma a 7 évvel ezelőttinek felére, 16 főre csökkent. Ezen állami állatorvosok létszáma megyénkben 36 fő. a második csoportba azok az állatorvosok tartoznak, akik magánállatorvosok, , de részfoglalkozásban államiak. Ők 32-en vannak, és havi 10 óra munkaidejüket fordítják állami feladatként a belföldi szállítások vizsgálatára, igazolására. A harmadik csoport a magánállatorvosoké, akik zöme vállalkozó is egyúttal. Létszámuk 15 fő.
A megye állategészségügyének koordinálását az FM- irányítású és finanszírozású Vas megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás végzi. Részben önálló költségvetési szerv, saját árbevételei is vannak, pl. hatósági húsvizsgálatokból. 
     Feladata:
     -az állatjárványok megelőzése, a fertőző állatbetegségek megelőzése, felszámolása, a mentesítési
      programok véghezvitele,
     -az élelmiszeralapanyag- termelés, az élelmiszeriparban, valamint az élelmiszer- kereskedelemben
           szükséges húsvizsgálatok, higiéniai ellenőrzések elvégzése,
     -állati és növényi eredetű élelmiszerek ellenőrzése (pálinkafőzők, sütödék stb.), mint minőségellenörző
      feladat.
Az Állomás felépítése:
     a/ Járványügyi Osztály. Állományába tartoznak a megyei járványügyi szakállatorvosok, a kerületi
           főállatorvosok (Szombathely, Sárvár, Celldömölk, Körmend), valamint a körzeti és a hatósági
          jogkörrel megbízott állatorvosok. A Járványügyi Osztály irányítja a rábafüzesi Állategészségügyi
         Határállomás Kirendeltségét is. Szorosan kapcsolódnak és támaszkodnak a Szombathelyi
         Állategészségügyi Intézet munkájára. Az Intézet három megye területén (Győr-Moson-Sopron,
        Vas-, és Zala) végez járványügyi szolgáltatást, diagnosztikai vizsgálatokat és a mentesítést szolgáló
        laboratóriumot működtet.
    b/ Élelmiszerellenőrzési Osztály. Két  Élelmiszer- Higiéniai kirendeltsége van: a szombathelyi, amely
       három állatorvossal és hét szaksegéddel, valamint a sárvári, amely három állatorvossal és nyolc
      szaksegéddel végzi a két nagy export vágóhíd (Vasi Húsipar Rt., Szombathely, SáGa- FOODS Rt.,
     Sárvár) hatósági húsvizsgálatát. Munkájukat az Állomáson belül telepített központi laboratórium munkája
     segíti, amely elvégzi az élelmiszer- mikrobiológiai, valamint az élelmiszer-analitikai vizsgálatokat.
A Vas Megyei Állategészségügyi ás Élelmiszerellenőrző állomás feladata továbbá a megyében működő
takarmánykeverő üzemek hatósági ellenőrzése; az állatgyógyszer- forgalmazás ellenőrzése, valamint 1997. szeptember 1-től az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézettel (OMMI)  közösen az Egyedi Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer (ENAR) üzemeltetése, mely rendszer EU- konformitása révén megelőzi a szomszédok- sőt, néhány nyugat- európai ország- állatjelölési, nyilvántartási rendszerét.

                                                   ERDŐFELÜGYELŐSÉG

A majdnem két évtizede, 1979 óta országosan működő 10 Erdőfelügyelőség és 11 MÉM, később FM Erdőrendezési Szolgálat egyike volt a Szombathelyi Központtal működő területi Felügyelőség, illetve Szolgálat. Az előbbi feladata az erdészeti igazgatás, az utóbbié az erdészeti tervezés, az erdőrendezési feladatok voltak. 1997. 01.01-től FM miniszteri rendelet alapján létrehozták a két szervezet összevonásával az Állami Erdészeti Szolgálatot, mely a földművelésügyi miniszter szakmai irányítása és felügyelete alatt önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv.
A 10 igazgatóság (Budapest, Debrecen, Eger, Kaposvár, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Szombathely, Veszprém és Zalaegerszeg) útján ellátott területi feladatok a következőek:
     -az Erdőtörvény és egyéb jogszabályokban meghatározott, az erdészeti igazgatással összefüggő
      irányítási, szervezési és hatósági feladatok, az erdészet és az elsődleges fafaldolgozás ágazati
      statisztikai feladatai,
     -a minisztérium által meghatározott elemzési és döntés-előkészítési feladatok,
     -az állami tulajdonú és az állam használatába adott ingatlan és ingó vagyon fenntartása,
     - az erdőgazdálkodás égazati irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok,
     -az alaptevékenységgel kapcsolatos szolgáltató tevékenységek.
A rendelet alapján a szolgálatok, így a szombathelyi is, meghatározott mértékig végezhet vállalkozói tevékenységet is (erdőtelepítési, kivitelezési tervek elkészítése, erdőterületek földkimérési munkái,
erdőkárbecslések, térképészeti szolgáltatások).
A Szombathelyi Igazgatóság Vas és Győr- Moson- Sopron megye közigazgatási területén működik 22 fő felügyeleti és 18 fő tervezési, összesen 40 fő munkatárs közreműködésével. Gond számukra, hogy feladataik a tulajdonváltással összhangban progresszív nőttek, a létszámot pedig csökkenteni kellett. A kárpótlási erdőrészletek már ki lettek adva, ellenben a részarány- tulajdoni és tagi földterületek kimérése még napjainkban is tart. Az erdőről és az erdő védelméről szóló új, 1996. évi LIV. számú törvény rendelkezik az új erdőtulajdonosok erdőgazdálkodási lehetőségeiről, mely tevékenység eddig, úgy tűnik, eléggé nehezen indul be. Várhatóan az erdőt birtokló magántulajdonosok gazdálkodási tevékenysége nőni fog, melyet a táblázaton is bemutatunk:
Az Országos Erdészeti Szolgálat Szombathelyi Igazgatóság területi adatai, 1997. november 
     összes erdőterület                                                                                            170 317 ha

     ebből állami erdőterület (Szombathelyi Erdőgazdaság Rt.,
     Kisalföld Erdőgazdaság Rt., Győr, Tanulmányi Erdőgazdaság Rt., Sopron)       106 419 ha
     közösségi tulajdoni erdőterület (önkormányzati, alapítványi, egyesületi erdők)          865 ha
     magántulajdonban lévő erdők                                                                             63 030 ha

Ennek kb. a felén kezdték meg a gazdálkodást a magántermelők. Jelenleg a tulajdonba-adás folyik.

                                                         FÖLDHIVATALOK  

               (Lásd "A földtulajdonszerzés és Földkiadás Vas megyében" c. fejezet)

                                                         HEGYKÖZSÉGEK

 Az 1994. évi CII. törvény rendelkezett a hegyközségekről. 1995. év utolsó negyedében, hosszas előkészítő munka végén 3 hegyközség alakult meg vas megyében. Borvidéki település a besorolás szerint nincs*, ellenben "jó bortermő hely" 9 van: Bérbaltavár, Borgáta, Celldömölk- Sághegy, Kemeneskápolna, Kissomlyó, Kőszeg, Mesteri, Sitke és Vadkeresztes. A három, 1996 január 1-ével megalakult hegyközség némelyike- mivel eleget tettek a törvény előírásai szerinti kritériumoknak, amelyek szerint tagjaiknak minimum 1500 m2 feletti árútermelésre szánt szőlővel kell rendelkezniük, és legkevesebb 10 termelő tulajdonát képezik- több községet is egybefog. A bérbaltavári hegyközség 59 fővel 136 ha szőlőterületen gazdálkodik. A Vashegy hegyközséghez 2 település, Kőszeg és Vaskeresztes tartozik. Itt 298 fő alkotja a köztestületet, akikhez 178 ha terület tartozik. A Sághegy- Kissomlyó hegyközséghez a többi 6 település szőlőtermelői csatlakoztak, szám szerint 804-en, 135 ha szőlőt művelve.
A törvény szerint a hegyközség "az azonos település termelői és felvásárlói által e tevékenységükhöz fűződő közös érdekeik előmozdítására, valamint az általuk előállított termékek származási és minőségvédelmére létrehozott köztestület." A hegyközségek átvették a helyi önkormányzatok jegyzőitől a hatósági feladatokat, így a törvény hatálya alá tartozó településeken szőéászeti és borászati árútermelő tevékenység csak a hegyközség tagjaként végezhető.
1997-ben megyénkben a hegyközségek elvégezték a területek felmérését: elkezdték a származási bizonyítványok kiadását. A bortermeléssel kapcsolatos bizonylatokat már ők adják ki, betartatják tagjaikkal a szőlőtermeléssel kapcsolatos művelési szabályokat, a telepítési engedélyeket ellenjegyzik.
a szőlőtermelők szélesebb körű bevonása várható a minimális terület 1500 m2-ről 500 m2-re történő leszállításával.
A hegyközségek borvidékenként hegyközségi tanácsot, ezek pedig országosan a hegyközségek nemzeti tanácsát alkotják.
* e sorok írása óta- tudomásunk szerint- már van. (A szerk.)

Gróf István, agrármérnök

megjelent a Vasi Szemle LII. évfolyamának 4. számában, 1998. július 15-én (p. 404-409)
és a VAS MEGYE KÉZIKÖNYVÉBEN, 199-ben (p. 227-229)
   

1998. július 14., kedd

A MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁG KUTATÓINTÉZMÉNYEI

GABONATERMESZTÉSI KUTATÓINTÉZET, TÁPLÁNSZENTKERESZT

A Gabonatermesztési Kutatóintézet (GKI), mint az FM hatáskörébe tartozó központi költségvetési szerv, a szegedi Kutatóközponton kívül több kísérleti teleppel, telephellyel (Kiszombor, Szeged- Öthalom, Szeged- Kiskundorozsma, Fülöpszállás) és egy kutatóállomással, a táplánszentkeresztivel rendelkezett. 1997. augusztus 31-ével a GKI mint intézet megszűnt, és Gabonatermesztési Kutató Közhasznú Társaság néven gazdasági társasággá alakult, továbbra is 100 %-os állami tulajdonban.
A társaság mezőgazdasági kutatás és kísérleti fejlesztés körébe tartozó tevékenysége:
-alapkutatások: a nemesítést szolgáló alkalmazott genetikai, növényélettani és biotechnikai kutatások,
-vizsgálatok elvégzése: a nemesítés megalapozására növénykórtani, beltartalmi, minőségi és tápanyag-hasznosítási biotechnológiai vonatkozásban,
-a génalapok bővítése,
-búza, árpa, repce, vöröshere, kukorica nemesítése, , honosítása, fajtafenntartása, szabadföldi, üvegházi, laboratóriumi kísérletekkel, vizsgálatokkal, értékelésekkel együtt,
-hibridek esetében beltenyésztett vonalak előállítása, a hibridek minősítését követően vetőmag előállítása, a fajtatulajdonosi szolgáltatásokhoz kapcsolódó térítések, liszenszdíjak megalapozása,
-növényfajták esetében elit szaporulati fok előállítása, a fajta minősítését követően vetőmag előállítása, megismertetésük, a köztermesztésben való hasznosítás előkészítése, fajta-összehasonlító kísérletek elvégzése, kezeléshatásfok mérése.
Üzletszerű gazdasági tevékenysége körében az állomás a hibridek F1 vetőmagjának, valamint a fajták I. és II. szaporulati fokú magjának előállítását, termeltetését, feldolgozását, forgalmazását végzi.
A táplánszentkereszti kutatóintézet kettős szerepet tölt be: egyrészt az országos kutatási programokba kapcsolódik be, ezekben részfeladatokat végez, ugyanakkor a Nyugat- Dunántúl természeti adottságainak megfelelő jobb, "tesreszabott2 fajtákat kínál a növénytermesztőknek. Ezt a feladatkőrt jelenleg az állomás 40 fős dolgozói létszámmal látja el.
Búzából, amelynek a vasi állomáson külön osztály működik, 5 minősített fajtát adtak a köztermesztésnek. Ez a GKI 42 %-os országos búzavetési lefedettségéből 8 %-kal részesedett. A kukoricanemesítésben is részt vesz a kutatócsoport, a szegediekkel összhangban. Itt 16, az utóbbi években minősített hibridjük vetekszik az ezen kultúrnövény esetében legagresszívebb külföldi import- kínálattal. Ukrajnában és Szlovákiában már minősítettek itt nemesített kukoricafajtákat. Az árpanemesítésnek szintén külön osztálya működik Táplánszentkereszten. Három ősziárpa és egy tavasziárpa fajta minősítése jelzi a kutatás eredményességét. a repce nemesítése csak itt, a vasi kutatóban folyik az országban. Két minősített fajta, az országos vetésterület 25 %-án dicséri munkájukat. A vöröshere esetében ugyanez a helyzet. Az itt minősített fajtát pl. Ausztriában minősítették.
Az utóbbi évek hazai eszközhiánya, azaz pénzhiánya okozza azt a rossz gyakorlatot, miszerint sok kistermelő, de a nagyüzemek egy része is leromlott genetikai állapotú, nem minősített vetőmagot használ fel árútermeléséből a következő évi vetésre. A sors iróniája, hogy a közeli Szlovéniában magasabb a GKI által nemesített búzafajták országos elterjedésének aránya, mint itthon, Magyarországon.

MESTERSÉGES TERMÉKENYÍTŐ ÁLLOMÁS, SZOMBATHELY

Az országban működő 6 regionális Állattenyésztő Vállalat (Debrecen, Székesfehérvár, Kecskemét, Szekszárd, Gödöllő és Szombathely)közül az első három felszámolódott, Szekszárd és Gödöllő csődöt jelentett, csak a Szombathelyi Állattenyésztő Vállalat működött rentábilisan. Az időben az elsődleges feladaton, a szarvasmarha-, és sertés-szaporítóanyag- előállításon, valamint a termelés-, és tenyésztés-ellenőrzésen kívül a Vállalat foglalkozott táp-, és tápkiegészítő- forgalmazással, fejőgép szervizzel, és azok alkatrészellátásával, valamint gyógyszerforgalmazással.
1992. VIII. 19-én FM miniszteri rendelettel a Szekszárdi, a Gödöllői és a Szombathelyi Állattenyésztő Vállalat vagyonából- kettéválasztva feladatukat- létrehozták az Országos Mesterséges termékenyítő Vállalatot, amely elsődlegesen a tenyészbikák, tenyészkanok tartásával, termeltetésével és spermaforgalmazással, valamint az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Vállalatot, amely a termelés és a tenyésztés ellenőrzésével foglalkozott. 1993. VII. 1-től a vállalatok közül az előbbi állami részvénytársasággá, az utóbbi cég korlátolt felelősségű társasággá alakult.
Az Országos Mesterséges Termékenyítő Rt. (Gödöllő) Szombathelyi Állomásának feladata a szarvasmarha mesterséges termékenyítőanyagának előállítása, forgalmazása és az ezzel kapcsolatos szaktanácsadás. A közelmúltban is a kiváló minőségű tenyészbikáitól termékenyítőanyagot forgalmazó állomás a mindig aktuális tenyésztéspolitikai célkitűzéseknek megfelelően hol hegyitarka, hol húshasznú, hol tejelő (Holstein- fríz)tenyészállatokat termeltetett telepén. Így 1992-től az ország három bikatartó állomása közül (Gödöllő, Debrecen, Szombathely) ez utóbbi lett a magyartarka- tenyésztés bázisa, és itt került sor a tenyészbika- jelöltek saját teljesítményének vizsgálatára (STV). Újabb, minőségi fordulat következett be a Szombathelyi Állomás történetében 1996 márciusában, mikor is IBR és VD- mentes, un. negatív tenyészállatok tartásával az Állomás megkapta az EU minősítést, annak szigorú állategészségügyi követelményeit teljesítve. Így forgalmazhat spermát az EU országaiba is. Ezt a státuszt kihasználva a szomszédos Ausztriából kaptak 30 db. osztráktarka bikát bértartásra, aminek az az előnye, hogy a hazai piacon, mely egyre inkább igényli a kettős hasznú hegyitarka fajták szaporítóanyagát, lehetőséget ad a választék bővítésére. Az Állomáson jelenleg 18 db. Holstein- fríz, valamint 26 db. magyartarka bikát tartanak.
A Szombathelyi Állomás négy megyében (Győr- Moson- Sopron, Vas és Zala)évente 125-130 000 db spermát ad el, az egyre csökkenő szarvasmarha- létszám, és az egyre agresszívebben terjesztő import cégek kínálata ellenére.
Az Állomás Magyarkeresztúron települt sertésapaállat-tartó telepéről évente 70 000 adag kanspermát forgalmaz.

ERDÉSZETI TUDOMÁNYOS INTÉZET, SÁRVÁR

Az Erdészeti Tudományos Intézet budapesti központtal és öt vidéki (Püspökladány, sárvár, Sopron, Kaposvár, Gödöllő) állomással működött a rendszerválásig. Ekkor a két utóbbit bezárták, és évekig a többi állomás is csak vegetált. A sárvári ERTI a 70-es, 80-as években a mai, 30 fős létszámának négyszeresével dolgozott. Az 1990-es nagy leépítés később a vasi állomás vonatkozásában szerencsére nem folytatódott. 1992-ben egy flamand- magyar együttműködés kutatási témát (nyárfa betegségek kutatása) és egyúttal pénzt is hozott a társulatnak. A nagy fejlődést a német- osztrák megrendelésre, főleg ökológiai jellegű kutatási munkák elvégzésére létrehozott Nemzetközi Akkreditációs Laboratórium felépítése fogja hozni az állomásnak 1998-tól.
A Földművelésügyi Minisztérium hatáskörében és üzemeltetésében dolgozó állomás több munkát végez a társminisztérium (KTM) megbízásából is: így a környezetvédelmi hatáskörben végzett génmegőrzési, vagy az őshonos fafajok megőrzésére vonatkozó pályázatokkal.
az alapításkor csupán a fenyő-, és nyárfa- nemesítéssel foglalkozó kutatóbázis mai alaptevékenysége megnőtt. Egyrészt az állományalkotó fafajok nemesítése, így
-génmegőrzés, őshonos fafajok vizsgálata,
-magtermő ültetvények létesítése,
-gyorsan növő fafajok nemesítése és ezek termesztési technológiájának fejlesztése,
-fajtafenntartás a feladatuk,
másrészt az erdőnevelési és fatermelési vizsgálatok, így a
-nevelővágások termésalakító vizsgálatai,
-tölgyesek, gyertyánosok faállomány-szerkezeti vizsgálatai
. tevékenységi körükbe tartozik még a magyarországi erdőterület 40 %-át borító tölgyesek pusztulását előidéző és a terméskárosításban szerepet játszó tényezők felderítése, a védekezési lehetőségek vizsgálata.
Az ERTI Sárvári Kísérleti Állomása ezeken kívül regionális feladatokat is ellát: így az erdőgazdálkodók területén erdőművelési és nemesítési kísérleteket végez, szaktanácsadást ad, valamint nemesített nyár-, és fűzfajták szaporítóanyagainak ellátását biztosítja.
Az állomás kutatóbázisai: a Bajti Kísérleti telep, valamint a tudományon kívül a pihenést, felüdülést is szolgáló Sárvári és Kámoni Arborétum.

Gróf István, agrármérnök
Megjelent a Vasi Szemle 1998. LII. évfolyam 4. számában, Július 15-én (p. 409-411),
és a VAS MEGYE KÉZIKÖNYVE kötetében, 1999. (p 229-230)

1998. július 13., hétfő

A MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁG ÉRDEKKÉPVISELETI RENDSZERE

MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZŐK ÉS TERMELŐK SZÖVETSÉGE

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdek-képviseleti szövetségét a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa (TOT) irányította országosan, míg a megyei érdekképviseletet a TOT Területi Szövetsége (TESZÖV) látta el évtizedekig. 1990-től "átkeresztelkedtek", új nevük országosan: Mezőgazdasági Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) lett, melynek megyénkben ezek Vas megyei Szövetsége a képviselője. Magyarországi viszonylatban Vas megye ezen érdekvédelmi szövetsége igen erős. Részint azért, mert a megyére jellemző rendkívül alacsony kiválások miatt (a tagok 2. 8 %-a vált ki az 1992-es törvény adta lehetőségek hatására, míg országosan ennek többszöröse!) a szövetkezetek megmaradtak, elenyésző részük alakult át más gazdasági társasággá (Rt., Kft.,Bt.), másrészt pedig azért, mert mindegyik a szövetség tagdíjfizető tagja is maradt.
Jelenleg 77 tagszövetkezettel rendelkezik, melyből 72 termelőszövetkezet, 2 Rt. Ezenkívül 3 más gazdasági szervezet is tagjuk. Megjegyzendő, hogy a holding- típusú szövetkezeti központból és az alá tartozó betéti társaságokból álló szervezeti felépítés- modellel négy szövetkezet is próbálkozott, de zöme, 1997 végére- e modell sikertelensége miatt- "visszaalakult".
Az érdekképviseleteknek változott a feladatuk az utóbbi években: eddig inkább a termelés szervezését, a mennyiségi és minőségi paraméterek javítását, új technológiák bevezetésének elterjesztését, elemzéseket, ellenőrzéseket végeztek, most a tagszövetkezetek szoros értelembe vett érdekképviselete- a jogszabály szerinti kapcsolat révén- a fő munkaterületük.
A rendszerváltás során, a földtulajdonszerzés folyamataiban, valamint ezektől függetlenül is pénzügyi, jogi, gazdasági tanácsadással szolgáltak- szolgálnak. Döntéshozó szerve a küldöttgyűlés, operatív irányítását az elnökség végzi 11 fős szakapparátus segítségével. 6 szakmai választmány- mintegy 240 agrárszakember szellemi bázisán- segíti a termelést gyakorlati és elméleti munkájával. A MOSZ-nak szoros kapcsolata van a szakmai kamarákkal, az élelmiszer-feldolgozó üzemekkel, a forgalmazókkal, valamint a terméktanácsokkal.
Működésük közvetlen úton a MOSZ tagszervezeteivel kapcsolatos, közvetett módon fejtik ki érdek-képviseleti munkájukat a MOSZ országos szervezetében, a megyei egészségügyi, valamint nyugdíj-biztosítási önkormányzatokban, a Magyar Munkaügyi Tanácsban, valamint a támogatási pályázatokat elbíráló Megyei Agrárfejlesztési Bizottságban.

GAZDAKÖRÖK

Az eredetileg gróf Károlyi Sándor által a XIX. század végén alapított gazdakörök országos szervezete Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetsége néven 1990-ben újraalakult. A múlt századbeli hagyományokra, valamint a 30-as, 40-es évek gyakorlatára támaszkodva hozta létre megyei szervezeteit. Vas megyében elég későn, 1994. július 22-én alakult meg a megyei Szövetség, miután a néhány, korábban már létrejött gazdakör és 1994-ben, a falugazdász hálózattal párhuzamosan és annak segítő közreműködésével megszaporodott szövetség 10 tagszervezet fölé emelkedhetett.
1997 novemberében az alábbi gazdakörök voltak bejegyezve megyénkben: a Répcelaki, a Vasszécsényi, a Csepregi, a Nárai, a Kalász Gazdakör ((Szombathely- Újperint), a Kenyeri, az Alpok Gazdakör (Szombathely), a Kemenessömjéni, a Körmendi, a Meggyeskovácsi,a Magyarszombatfai és az 1997 tavaszán megalakult Gencsapáti- Perenyei. Taglétszámuk 10 és 50 között van szervezetenként.
A gazdakörök célja a tagok érdekeinek képviselete, az önálló gazdálkodáshoz szükséges szakmai ismeretek fejlesztése, piacképes termékek előállításának segítése, a termeltetés és termékértékesítés elősegítése, a gép-, és eszközellátás, valamint a közös géphasználat előmozdítása.
A megyei gazdakör részt vesz az érdek-képviseleti oldalról a Megyei Agrárfejlesztési Bizottság támogatásokat elbíráló munkájában. 1997 márciusában megszervezték és irányították a mezőgazdasági termelők tüntetéssorozatát, jelentős eredményeket érve el ezzel az agrárium jövedelemtermelő képességének növelésében és a terhek csökkentésében. Fő feladatuk most a szervezetek számának növelésén és taglétszámuk bővítésén kívül a gazdasági integrációk kialakítása, szervezése (a támogatásokhoz való hozzájárulás lehetőségeinek növelése érdekében), valamint a téli időszakban a szakmai, a közgazdasági továbbképzések megszervezése. Ezekben számítanak a Vas Megyei FM Hivatal és a Vas Megyei Agrárkamara együttműködésére.

A Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szervezete (METÉSZ) 1997 tavaszán jött létre Kiskőrösön. Vas megyében önálló szervezete nem alakult, szórványtagsággal azonban rendelkezik Jánosházán és környékén. meghatározó szerepük volt az 1997 tavaszán, a 8-as főúton tartott agrárdemonstráció megszervezésében.

A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének (MEDOSZ) 1990-ben 58 alapszervezetében 12 969 tagja volt. Ebből
az állami gazdaságok 6 alapszervezetében 3037 taglétszámmal,
az erdőgazdaságok 4 alapszervezetében 4395 taglétszámmal,
a vízügyi szektor 4 alapszervezetében 1490 taglétszámmal,
az egyéb szektor, iskolák 19 alapszervezetében 2321 taglétszámmal
és a 25 Mgtsz alapszervezeteiben 1726 taglétszámmal részesedett.
A munkavállalói érdekképviselet a gazdasági rendszerváltást követően meggyengült. A mező- és erdőgazdasági vállalatok átalakultak, egy részük megszűnt, egy részük belföldi, más külföldi tulajdonba került. Ez utóbbiak esetében még nehezebb helyzetbe kerültek a szakszervezetek az új tulajdonosok által diktált- eddig nálunk ismeretlen- működési feltételrendszerek által. Az 1993-96 közötti mélypont után a Vas megyei MEDOSZ-nak 1997-ben ismét 31 alapszervezete és 9175 tagja volt. Köztük 5 termelőszövetkezet 267 tagjával.

A Magyar Parasztszövetség Vas Megyei Szervezete 1991 áprilisában alakult meg. Az FKGP érdekvédelmi szervezeteként indult képviselet megyénkben 6 éven keresztül irodát működtetett Szombathelyen. Az első években főleg kárpótlási, földárverési tanácsadással, egyezségek "tető alá hozásával" szolgáltak. 1995-től inkább az FM által kiírt pályázatok elbírálásában képviselték, mint érdekképviselet, a kistermelőket. 1997 augusztusában a szövetség Vas megyében megszüntette tevékenységét.

1995. július 31-én, a falugazdász szervezet felszámolásának napján alakult meg a Vasi Falugazdász Egyesület. feladat tagjai érdekeinek védelme.

1989. augusztus 29-én alakult meg a Vas Megyei Mezőgazdasági Kamara. tagjaihoz a mezőgazdasági termelőszövetkezeteken kívül a vertikum további szereplői, az élelmiszeripar több képviselője is csatlakozott. valódi érdek-képviseleti szervezetként tagjai álláspontját ütköztette a földrendezés, a kárpótlás ügyeiben, szakmai utakat, vitafórumokat szervezett.
A Vas megyei Agrárkamara létrejöttével tevékenységüket felfüggesztették.

AGRÁRKAMARA

A Vas Megyei Agrárkamara 1994. november 30-án alakult meg Szombathelyen. Az év áprilisában hatályba lépett 1994. évi XVI. törvény szabta meg a köztestületi gazdasági kamarák megalakítását. A törvény előírta a gazdaság minden szereplőjének kötelező kamarai tagságát.Három kamara alakult meg országosan, így Vas megyében is: az Ipari és Kereskedelmi Kamara, a Kézműves Kamara, valamint az Agrárkamara.
A mintegy 1100 taggal megalakult köztestület, mint területi kamara, feladatának tekinti a gazdaság fejlesztésével, az üzleti forgalom biztonságával kapcsolatos tennivalókat, közgazdasági (ügyviteli tanácsadás, támogatási feladatok elkészítése, továbbítása, ellenjegyzése, információs kiadványok, újság készítése) feladatokat, az ismeretterjesztést, kiállításszervezést, a továbbképzést és vizsgáztatást, szakképzést, valamint a Földművelésügyi Minisztériummal és a Pénzügyminisztériummal kötött megállapodásokhoz kapcsolódó igazgatási, hatósági feladatokat. Ágazati, szakmai, munkáltatói vagy munkavállalói érdekképviseletet nem láthat el, köztestületként működik és főként gazdasági érdekeket érvényesít.
Az 1994 őszén létrejött 24 mezőgazdasági bizottságba területi, a megalakult 11 osztályba szakmai elvek alapján kerültek besorolásra a tagok. A vas Megyei Agrárkamara (szakmai) osztályai a következők: gabonatermesztés, ipari növénytermesztés, kertészet, vegyes növénytermesztés, szarvasmarha- tenyésztés, sertéstenyésztés, vegyes állattenyésztés, baromfitenyésztés, erdőművelés, szaktanácsadás- műszaki ellátás, valamint az oktatási továbbképzések alosztálya.
Sorsdöntő esemény volt az Agrárkamara történetében, amikor a falugazdász feladatkört át kellett vennie 1995. július 1-től(13 fő körzeti, 2 fő központi) végzi azóta is fogadóóráin az önkormányzatoknál a Földművelésügyi Minisztérium- Magyar Agrárkamara megállapodásnak megfelelően főként a támogatások intézésével kapcsolatos teendőit. Ezenkívül termelésintegrálás, piaci információ-gyűjtés, azok feldolgozása, szakmai tanácsadások, termelési információ- gyűjtések tartoznak feladataik közé. 1997. január 1-től a Pénzügyminisztériummal kötött megállapodások során munkájuk bővült az őstermelői igazolványok kiadásával is. A gazdajegyzőkön kívül 7 fő belső munkatárs dolgozik a szombathelyi központban. 1997 novemberében- miután a mezőgazdasági termelőkön kívül a megyékben működő élelmiszer-ipari cégek tekintélyes része is az Agrárkamara tagja lett- mintegy 6200 őstermelő, 440 egyéni vállalkozó,17 erdőbirtokosság, 51 betéti társaság, 158 korlátolt felelősségű társaság, 70 mezőgazdasági termelőszövetkezet (gazdaszövetkezet) és 9 részvénytársaság alkotja a kamarai tagságot.
Gróf István agrármérnök
megjelent a Vasi Szemle 1998. LII. évfolyamának 4. számában (p. 411-414) 1998. július 15-én és a VAS MEGYE KÉZIKÖNYVE kötetben (p. 230-232), 1999.

1998. március 13., péntek

A NAGY ZEP

A NAGY ZEP
Igencsak tele lett ezen a február végi estén a Budapest Sportcsarnok: állítólag 15. 000 rajongó jött el a heavy- metál zene megteremtőjének és legismertebb képviselőjének, a Led Zeppelin-nek történelmi hangversenyére. Zömében hozzám hasonló, 40- 50 közöttiek voltunk ott, és vártuk azt, amit hiába vártunk a rock fénykorában, 25 évvel ezelőtt a Vasfüggöny innenső oldalán. Végül is eljöttek Ők is, a Jethro Tull, Rory Gallagher, John Mayall, a Rolling Stones után. Eljöttek, akik azért azt a zenét játszották 20- 30 évvel befutásuk után nálunk is, amit szerettünk volna hallani tőlük. A különbség csak az volt-, azon kívül, hogy ők is, mi is öregebbek lettünk egypár évtizeddel- hogy nem meghitt klubokban, művházak dobogóin hallhattuk őket, hanem nagy sportcsarnokokban stadionok színpadjain immár.
A Zeppelinről az a pletyka járta még a koncert előtti percekben is, hogy nem az 1969-72-es lemezek számait döngetik, hanem marokkói- arab népzenével átitatott új szerzeményeiket adják elő.
Már a külsőségek is eloszlatták ezt a félelmet. A kis lila fény (no, nem Lila- udvar színű, hanem valami pokolbéli fémöntöde- hangulatú fényes sötétlila) állt őrséget, és csillogtatta meg fényeit Bonzo örökösének nagyszámú dobjain és cintányérjain. Hogy aztán egy birodalmat elpusztító barbár támadásra emlékeztető hanggal és látvánnyal megszólalhasson a „Heartbreaker”, ugyanúgy, mint 1969-ben. Jól van, a régi zenét játsszák, dőltünk volna hátra elégedetten a karosszékünkben, ha a körülmények olyanok lettek volna. De nem voltak olyanok! Ez nem karosszék-zene!
A két egykori nagyágyú, a görög szőke isten, Robert Plant már gurgulázó, öblös hangja elé terelte a mikrofont; egyszerű, fekete pólóban- nadrágban pedig a gitár Paganini-je, a metál- korszak megalkotója, Jimmy Page virgázott. A „kísérők”, a rövid hajú, akár a London-i City-ből diplomatatáskával is szembejöhető bassz- gitáros- bőgős, akit ugyancsak Jones-nak hívnak, de nem John Paul Jones-nak, és a tragikusan elhunyt John „Bonzo” Bonham helyébe lépő keménykötésű, keményütésű dobos méltó partnereik voltak a nagyágyúknak, ugyanúgy, mint a később színre lépő fiatal billentyűs is. Egymás után jöttek a nagy hangfalszaggató dögös számok a korai évekből, köztük a „How Many More Times” az I. lemezükről. Alaposan átdolgozták a közepét, szétszedték, majd összerakták a számot, úgyhogy alig ugrott be- de minek is- Aczél Endre és A Hét műsora a 80-s évek közepéről, amelynek ez volt az aláfestő zenéje.
Lehet, hogy öregszem, de tagadni nem akarom: örültem, hogy a koncert második harmadában megszólaltak az akusztikus gitárok, konga- dobbal előadott dalok: így a „Friends” és a „Gallows Pole” a III.- ról, „Babe I’m Gonna Leave You” blues- ballada az I.- ről, és egy a tavalyi lemezükről, egy extázissá fokozódó szaggatott arabos hangszerelésű szám. A tavalyi folk- klór fesztiválon megismert dervis- tánc zenéjét megszeretve, még inkább élveztem a hangszerelésében, stílusában is eltérő muzsikát. Aztán újra visszakanyarodtunk az „originál” sound-hoz. Átmenetileg jött az akusztikus alaphangú „Ramble On”, szaggatott ritmusával, hogy befejezzék másfél órás műsorukat a nagy himnuszukkal, a legzepellinesebb Zeppelin- számmal, a „Whole Lotta Love-val”. 1970 áprilisa, a keszthelyi egyetemi tánccsoporttal tett stájerországi vendégszereplésünk jutott most eszembe: tudván, hogy ez volt a kedvenc számom, valaki nagyon sokszor bedobta a wurlitzerbe azt az 5 schillinget a kedvemért.
Hiába volt tél, és a kabátok a ruhatárban, egyetlen ember sem hitte el, hogy vége a koncertnek. Senki sem mozdult. A tapsvihar megtette hatását: a ráadás első száma a Hammond- orgonás gyönyörű ballada, a „Thank You” volt, megköszönve tetszésnyilvánításunkat. Majd mivel fejezhették volna be a koncertet, mint a IV. albumuk dögös „Rock and Roll-jával”. Jimmy Page, aki eddig elég visszafogottan mozgott, erre már táncra perdült, híres kétnyakú gitárján pedig ismét előadta a fürge újjak tízpercét.
Újra megelégedéssel nyugtázta őszülő- szakállas rocker- csapatunk, hogy nagy részben azt kaptuk, amit vártunk. Pózoktól, füstködöktől, csábos leányka- vokalistáktól mentes, és – minő ritkaság manapság nálunk- korabeli zsinóros mikrofonokkal és gitárokkal összekötve szóltak a jól ismert riffek, melyek,- újabb ellentmondás- nem sokkolták dobhártyáinkat a koncert után sem. Olyannyira, hogy a messzi vasi tájakig az a nap, az autórádión keresztül, a Led Zeppeliné volt, teljes egészében.

Gróf István
(megjelent 1998. március 13-án a Sárvári Hírlapban, és az év márciusban a Körmendi Figyelőben is)