1996. október 11., péntek

PREMIER PLÁNBAN: SZÖRÉNYI LEVENTE

Több hónapos egyeztetés után Szörényi Levente, ifjúkori kedvencem, az 1. számú beat- zenész, Sárvárra látogatott szeptember harmadik szombatján. Amint később bevallotta, tudatosan nem állt kötélnek az első hívó szóra: próbára tette szándékaink komolyságát.
Lezsák Sándorhoz fűződő baráti és alkotótársi kapcsolata révén próbáltuk "megkörnyékezni", demokrata fórumos oldalról. Hozzásegített a dologhoz, hogy az előadás illeszkedett a Tóth Ferenc Virsli- Dinnyés Jóska páros nagyszerű "alkotásához", a Históriás Napok rendezvénysorozatához.
(a művész életútjának végigkövetése következik, ezt most a blog-olvasóknak elhagyom...)

Jó volt belépni szombat este a zsúfolásig megtelt Nádasdy-várbeli díszterembe a művész úrral. A bemutatkozás után Szörényi levente megfordította a találkozók szokásos rituáléját: először kérdésekre válaszolt, majd pedig végigkövette pályáját a közönségtalálkozó címének megfelelően: az Utcán-tól az Attiláig.Életrajzi adatokat, politikai állásfoglalást, zenei stílusleckét, műhelytitkok feltárását, kritikát és dicséretet; egy tiszta, alkotó ember megnyilatkozásait hallgattuk ezen az estén. Aki azt mondja, hogy "a szellemi restség a legveszélyesebb betegség", mert Kuglinak, Mr. Alkoholnak és a hozzájuk hasonlóknak tudniuk kell, hogy "hit nélkül sem élni, sem alkotni nem lehet." De Wágner úrnak is, (nincs is messze!), hogy "két pejlovat egy fenékkel soha meg nem ülheted." Arról nem is beszélve, hogy "nincs ára Hunniának"- nem eladó! kell nekünk, magyaroknak.

Gróf István

megjelent a Sárvári Hírlap VIII. évfolyamának 20. számában, 1996. 10.11-én