MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÉS VADKÁROK
KONFERENCIÁK FALUN VAS MEGYÉBEN
APÁTISTVÁNFALVA, GYERMEKTÁBOR, 1995. MÁJUS 4.
Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Konferencia!
Az előttem szólótól eltérően, szakmámhoz kötve, inkább a mezőgazdasági részről beszélnék,- a vadkártételről csak érintőlegesen- és azon belül is inkább a kistermelők gondjairól, problémáiról és persze a javaslatokról. Előadásomban két részre tagolnám a mondanivalómat: egy rövid helyzetértékelésre, és egy 7 pontból álló javaslattételi részre.
A helyzetértékelés: a terület legfontosabb gazdasági terméke a tej. A növénytermesztés is ennek van alárendelve. A rét füvét zölden- tömegtakarmányként vagy megszárítva, szénaként etetik fel. Az elvetett búza, rozs, zab, kukoricatáblák termése sem kerül a piacra, hanem az állatokkal etetik meg. Jelentős a takarmányrépa termelés a tömegtakarmány igény kielégítésére. A 10 AK körüli savanyú erdőtalaj nem enged intenzív növénytermesztést.
A mezőgazdasággal foglalkozó gazdák egyike sem főállású mezőgazdasági vállalkozó: a 2-3 hektáron, melynek megoszlása fele- fele arányban szántó és gyep, kiegészítő tevékenységet folytatnak.
Az utóbbi évben nagyon felgyorsult a tehénállomány csökkenése: 1995 tavaszán a pár évvel ezelőtti- 1000 liter felett leadott tejmennyiség- 45-50 %-a kerül leadásra csak Apátistvánfalván. A tejbegyűjtést a Zalai Tejipari RT.-n keresztül a Vendvidéki Szakszövetkezet végzi. A Szövetkezet munkájával- a termelők véleménye szerint- mind szervezési-, igazgatási, mind pénzügyi szempontból- elégedetlenek a gazdálkodók. Az önálló vállalkozói tejkezelői- csarnoküzemeltetési kezdeményezést sem támogatta a szövetkezet és továbbra is gyakran másfél hónapos késéssel fizeti ki az összeszedett tej árát.
A vadkártétel ezen a vidéken komoly gazdasági kiesést jelent évek óta. Az ország legmagasabb erdőhányaddal rendelkező termőföld- szerkezetű területén évek óta védekezni kényszerülnek a termelők. Máshol szokatlannak tűnő és költséges megoldások- így a villanypásztorral való körülkerítés, vagy kutyákkal történő területőrzés- teszik nehézzé a növénytermelés hozamainak megvédését. Különösen az elmúlt időben nőtt meg a vadkártétel. Ennek oka az, hogy az apró, néhány 100 öles területeken a szakszövetkezet csemete-, és erdőtelepítéseket végzett, ezáltal az erdő és a szántóterület határa sokkal hosszabb, szinte kicsipkézett lett.
A vadkár bejelentésének egy része sajátos úton történik: a károkozó „maszek” kárbecslőket alkalmaz. Ezáltal a kárvallott direkt úton, egyezkedési lehetőséghez nem jutva kapja meg a vadkár okozta árbevétel-kiesést.
A következő részben a javaslataimat mondom el:
1. lehetőséget kell adni a környék tejtermelőinek, hogy a versenyhelyzet adta lehetőségek folytán kisebb kezelési költséggel üzemelő, jobb és gyorsabb pénzügyi bonyolítást végző vállalkozók menedzselhessék a tejértékesítést.
2. A szarvasmarha-állomány szinten tartása, esetleg fejlesztése érdekében fontos az FM állattenyésztési támogatások igénybevételének ösztönzése a térségben. Erről el kell mondanom, hogy nem sok a 20 ezer forintos támogatás annak a gazdának, aki növeli a tehénlétszámot, beállított vemhes üszőnként. Ez abban az esetben, aki ezt vásárolja (a 100-120 ezer forintos árnak ez bizony csak egy-hatoda), elég elenyésző. Ettől függetlenül történnek ilyen vásárlások. Ugyanakkor szarvasmarha esetében a saját szaporulatnál is -minthogy itt magyartarka fajtát tartanak-, szintén megadják a 20 ezer forintos támogatást. Így ez utóbbi lehetőséggel való gyakorlatot javasolnám itt. Az érintett községek területén (Apátistvánfalva, Orfalu, Kétvölgy), vagy, hogyha hozzávesszük a Vendvidék másik három faluját (Felsőszölnök, Alsószölnök, Szakonyfalu), kiterjedt a szarvasmarhatartás. Az itt lévő 250-300 mostani tehénlétszámnál jóval többet „bír el” a terület.
3. Mivel a sertéstartás csak a saját fogyasztásra korlátozódik, árútermelésként - figyelembe véve természetesen az adott közgazdasági helyzetet- meg kell vizsgálni a nyúlhús előállítás újbóli felfuttatását.
4. A szántóföldi abrak-, és szálastakarmány előállításon kívül a családi vállalkozások, kistermelők a területen jól termeszthető gyökérzöldségek, gumós növények felé orientálódhatnának. Az említett takarmányrépán kívül szóba jöhetne a sárgarépa, fehérrépa, zeller, de talán az extenzív hajdina, csicsóka is újra elővehető. A négy hektáron történő tormatermesztési vállalkozás is a környéken indult! Az egykori dohánytermesztés újbóli felfuttatása- persze a dohánygyárak integrálásával- is indokolt lehetne. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy a tavalyi falugazdász- értekezleten jelentkezett a Nyírségi Dohánygyár, aki erre vállalkozna, de a kistermelői- vállalkozói kedv hiánya lett eddig ennek az akadálya.
5. Az egykori gyümölcstermesztéséről híres környék (Orfalun pl. almás volt, elég nagy területen) újból telepíthetne gyümölcsöst, akár alma-, körteféléket, akár bogyós gyümölcsöket. Az előbbiek kapcsolatot kereshetnének a az Egyházashetyén körvonalazódó régi, extenzív, nem tápanyag, nem öntözéses, és nem permetezés- igényes gyümölcsfajták újbóli térhódítását ambicionáló kezdeményezéssel, míg az utóbbihoz jó példa a hasonló termőhelyi adottságokkal rendelkező nógrádi térség vállalkozásainak sikere az utóbbi évtizedben.
6. A vadkárbecsléshez az adott „jogosítvánnyal rendelkező”, pártatlan, minisztériumi alkalmazásban levő falugazdász igénybevétele ajánlott, természetesen az önkormányzatokon keresztül adminisztrált hivatalos úton, elkerülendő a „direkt megegyezési” gyakorlatot.
7. Végül a természet, az erdő adta „kincs” jobb kiaknázását is javasolhatnánk. A nagy mennyiségben vadon termő áfonya szedése, csomagolása, értékesítése, a keresett erdei gombák, így a vargánya szedése, szárítása, feldolgozása, értékesítése szintén- akár vállalkozói, akár szövetkezési alapon- ajánlott lehetne.
Zárásképpen pedig, Hölgyeim és Uraim, a vállalkozások (itt említettem előbb a dohánygyárat) bátorítása szempontjából had ajánljam a térség gazdálkodóinak, hogy 1994-95-ben itt, Vas megyében, szintén a határvidéken, csak a másikon, Torony, Nárai, Bucsu környékén havonta tízesével alakultak az élelmiszer- feldolgozók. Most alaptevékenységről nem beszélek, mert ezt túlzott optimizmus lenne részemről javasolni, hisz a mostani helyzetben ez nem kecsegtet túl nagy nyereséghányaddal. De az élelmiszer- feldolgozás, a konzervüzemek, szárítók, gyümölcs-, gombafeldolgozók sorra alakulnak napjainkban is. Tehát ezeket igencsak javaslom! És egy másik dolog: a legfrissebb információnk szerint a nyáron, az FM szervezésében le tudunk hozni egy hétre egy mikrobiológus professzort. Szeretném, ha Vas megyében 50-100 fős létszámban be tudnánk indítani egy olyan vállalkozást, amely lágysajt és gomolya feldolgozással foglalkozna. Ezáltal elő lehetne teremteni azt a helyzetet, amit a szomszédos Ausztriában is rengetegen csinálnak: elsődlegesen feldolgozzák a tejet és így értékesítik.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Gróf István
FM Vas megyei Hivatala, fő- falugazdász
Elhangzott 1995. május 4-én, Apátistvánfalván