1995. május 4., csütörtök

MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÉS VADKÁROK

MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÉS VADKÁROK
KONFERENCIÁK FALUN VAS MEGYÉBEN
APÁTISTVÁNFALVA, GYERMEKTÁBOR, 1995. MÁJUS 4.

Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Konferencia!
Az előttem szólótól eltérően, szakmámhoz kötve, inkább a mezőgazdasági részről beszélnék,- a vadkártételről csak érintőlegesen- és azon belül is inkább a kistermelők gondjairól, problémáiról és persze a javaslatokról. Előadásomban két részre tagolnám a mondanivalómat: egy rövid helyzetértékelésre, és egy 7 pontból álló javaslattételi részre.
A helyzetértékelés: a terület legfontosabb gazdasági terméke a tej. A növénytermesztés is ennek van alárendelve. A rét füvét zölden- tömegtakarmányként vagy megszárítva, szénaként etetik fel. Az elvetett búza, rozs, zab, kukoricatáblák termése sem kerül a piacra, hanem az állatokkal etetik meg. Jelentős a takarmányrépa termelés a tömegtakarmány igény kielégítésére. A 10 AK körüli savanyú erdőtalaj nem enged intenzív növénytermesztést.
A mezőgazdasággal foglalkozó gazdák egyike sem főállású mezőgazdasági vállalkozó: a 2-3 hektáron, melynek megoszlása fele- fele arányban szántó és gyep, kiegészítő tevékenységet folytatnak.
Az utóbbi évben nagyon felgyorsult a tehénállomány csökkenése: 1995 tavaszán a pár évvel ezelőtti- 1000 liter felett leadott tejmennyiség- 45-50 5-a kerül leadásra csak Apátistvánfalván. A tejbegyűjtést a Zalai Tejipari RT.-n keresztül a Vendvidéki Szakszövetkezet végzi. A Szövetkezet munkájával- a termelők véleménye szerint- mind szervezési-, igazgatási, mind pénzügyi szempontból elégedetlenek a gazdálkodók. Az önálló vállalkozói tejkezelői- csarnoküzemeltetési kezdeményezést sem támogatta a szövetkezet és továbbra is gyakran másfél hónapos késéssel fizeti ki az összeszedett tej árát. A vadkártétel ezen a vidéken komoly gazdasági kiesést jelent évek óta. Az ország legmagasabb erdőhányaddal rendelkező termőföld- szerkezetű területén évek óta védekezni kényszerülnek a termelők. Máshol szokatlannak tűnő és költséges megoldások- így a villanypásztorral való körülkerítés, vagy kutyákkal történő területőrzés- teszik nehézzé a növénytermelés hozamainak megvédését. Különösen az elmúlt időben nőtt meg a vadkártétel. Ennek oka az, hogy az apró, néhány 100 öles területeken a szakszövetkezet csemete-, és erdőtelepítéseket végzett, ezáltal az erdő és a szántóterület határa sokkal hosszabb, szinte kicsipkézett lett.
A vadkár bejelentésének egy része sajátos úton történik: a károkozó „maszek” kárbecslőket alkalmaz. Ezáltal a kárvallott direkt úton, egyezkedési lehetőséghez nem jutva kapja meg a vadkár okozta árbevétel-kiesést. A következő részben a javaslataimat mondom el:
1. lehetőséget kell adni a környék tejtermelőinek, hogy a versenyhelyzet adta lehetőségek folytán kisebb kezelési költséggel üzemelő, jobb és gyorsabb pénzügyi bonyolítást végző vállalkozók menedzselhessék a tejértékesítést.
2. A szarvasmarha-állomány szinten tartása, esetleg fejlesztése érdekében fontos az FM állattenyésztési támogatások igénybevételének ösztönzése a térségben. Erről el kell mondanom, hogy nem sok a 20 ezer forintos támogatás annak a gazdának, aki növeli a tehénlétszámot, beállított vemhes üszőnként. Ez abban az esetben, aki ezt vásárolja (a 100-120 ezer forintos árnak ez bizony csak egy-hatoda), elég elenyésző. Ettől függetlenül történnek ilyen vásárlások. Ugyanakkor szarvasmarha esetében a saját szaporulatnál is, minthogy itt magyartarka fajtát tartanak, szintén megadják a 20 ezer forintos támogatást, ez utóbbi lehetőséggel való gyakorlatot javasolnám itt. Az érintett községek területén (Apátistvánfalva, Orfalu, Kétvölgy), vagy, hogyha hozzávesszük a Vendvidék másik három faluját (Felsőszölnök, Alsószölnök, Szakonyfalu) kiterjedt a szarvasmarhatartás, az itt lévő 250-300 mostani tehénlétszámnál jóval többet „bír el” a terület.
3. Mivel a sertéstartás csak a saját fogyasztásra korlátozódik, árútermelésként - figyelembe véve természetesen az adott közgazdasági helyzetet- meg kell vizsgálni a nyúlhús előállítás újbóli felfuttatását.
4. A szántóföldi abrak-, és szálastakarmány előállításon kívül a családi vállalkozások, kistermelők a területen jól termeszthető gyökérzöldségek, gumós növények felé orientálódhatnának. Az említett takarmányrépán kívül szóba jöhetne a sárgarépa, fehérrépa, zeller, de talán az extenzív hajdina, csicsóka is újra elővehető. A négy hektáron történő tormatermesztési vállalkozás is a környéken indult! Az egykori dohánytermesztés újbóli felfuttatása- persze a dohánygyárak integrálásával is- indokolt lehetne. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy a tavalyi falugazdász- értekezleten jelentkezett a nyírségi Dohánygyár, aki erre vállalkozna, de a kistermelői- vállalkozói kedv hiánya lett ennek eddig a hátulütője.
5. Az egykori gyümölcstermesztéséről híres környék (Orfalun pl. almás volt, elég nagy területen) újból telepíthetne gyümölcsöst, akár alma-, körteféléket, akár bogyós gyümölcsöket. Az előbbiek kapcsolatot kereshetnének a az Egyházashetyén körvonalazódó régi, extenzív, nem tápanyag, nem öntözés, és nem permetezés- igényes gyümölcsfajták újbóli térhódítását ambicionáló kezdeményezéshez, míg az utóbbihoz jó példa a hasonló termőhelyi adottságokkal rendelkező nógrádi térség vállalkozásainak sikere az utóbbi évtizedben.
6. A vadkárbecsléshez az adott „jogosítvánnyal rendelkező”, pártatlan, minisztériumi alkalmazásban levő falugazdász igénybevétele ajánlott, természetesen az önkormányzatokon keresztül adminisztrált hivatalos úton, elkerülendő a „direkt megegyezési” gyakorlatot.
7. Végül a természet, az erdő adta „kincs” jobb kiaknázását is javasolhatnánk. A nagy mennyiségben vadon termő áfonya szedése, csomagolása, értékesítése, a keresett erdei gombák, így a vargánya szedése, szárítása, feldolgozása, értékesítése szintén- akár vállalkozói, akár szövetkezési alapon- ajánlott lehetne.
Zárásképpen pedig, Hölgyeim és Uraim, a vállalkozások, (itt említettem előbb a dohánygyárat) bátorítása szempontjából had ajánljam a térség gazdálkodóinak, hogy 1994-95-ben hasonló példát mutatott itt, Vas megyében, szintén a határvidéken, csak másikon, Torony, Nárai, Bucsu környékén havonta tízesével megalakuló élelmiszer- feldolgozók. Most alaptevékenységről nem beszélek, mert ez túlzott optimizmus lenne részemről azt javasolni, hisz a mostani helyzetben ez nem kecsegtet túl nagy nyereséghányaddal, de az élelmiszer- feldolgozás, a konzervüzemek, szárítók, gyümölcs-, gombafeldolgozók alakulnak napjainkban is. tehát ezeket igencsak javaslom! És egy másik dolog: a legfrissebb információnk szerint a nyáron, az FM szervezésében le tudunk hozni egy hétre egy mikrobiológus professzort. Szeretném, ha Vas megyében 50-100 fős létszámban be tudnánk indítani egy olyan vállalkozást, amely lágysajt és gomolya feldolgozással foglalkozna. Ezáltal elő lehetne teremteni azt a helyzetet, amit a szomszédos Ausztriában is rengetegen csinálnak: elsődlegesen feldolgozzák a tejet és így értékesítik. Köszönöm, hogy meghallgattak!

Gróf István
FM Vas megyei Hivatala, fő- falugazdász
Elhangzott 1995. május 4-én, Apátistvánfalván