1994. október 7., péntek

TISZTA FORRÁS, SZÉP SZÓ

Tiszta forrás, szép szó…
(Sárvári beszélgetés Dinnyés Józseffel)

Beskatulyázásoddal igen nagy bajban vannak a szakértők: pol- beat énekes, folk- énekes (Bob Dinnyés- korszak), San Francisco helyett Miskolcon tanyázó hippy, Kerouac beatnikje, aki Denver helyett Szegedre jár haza, Bartók, Kodály vagy Tímár Sándor nyomán a határon túli magyarlakta területeket járó gyűjtő (aki sok feledésre kárhoztatott költőt és verset „gyűjtött át” nekünk), oneman band zenekar, költő- irodalmár, nemzetét féltő hazafi, netán modern igric. Megoldottad ezt a kérdést is: Dinnyés Józsefet daltulajdonosnak kell titulálnunk.
Gróf István: Ha Sárvár és Históriás napok, akkor Te vagy a soros! Megmondom őszintén, néhányan lemondtunk rólad, mivel a tiszadobi Ratkó- emlékünnepség a sárvári rendezvénnyel egy időben van. Hál’ Istennek itt vagy…
Dinnyés József: Készültem a Históriás Napokra. Az alkalom, hogy itt fellépek, Sinka István születésének évfordulója, a méltatlanul mellőzött költőé. Sárváron Sinka István verseket fogok énekelni. A szintén bihari, nagyszalontai Arany János 20. századi utódja ugyanúgy a népballadákból merített. A kétféle Magyarországról versel a pásztoremberektől kapott hitével: a természetet csodáló, a családban hívő, a múltból merítkező és a jelenre támaszkodó egyik Magyarországról, valamint a gyökértelen, csak a jövőnek kaparó, a technika zűrzavarát élvező másikról.
G. I.: Legmélyebb nyomot bennem a Históriás napok történetében a III., az 1985-ös hagyta. Azon kívül, hogy Ti szombat- vasárnap zenéltetek, vasárnap délelőtt Ratkó József, Utassy József költők beszéltek magukról, a költészetről, a költő felelősségéről, a nemzetről. Nagyot repedt akkor ott az Aczél György-i kultúrpolitika bástyája. Megtartod-e Ratkó József intelmét, miszerint. „lakd meg az országot, mert ellakják előled!”
D. J.: Az országból már csak egyharmada maradt meg a nemzetnek. Harmadát megtartották a moszkvai bérencek az osztozkodásnál, másik harmadát a lappangó bitangok bitorolják. Erre a maradékra nagyon kell vigyázni.
G. I.: Most, hogy a dolgok így- igények szerint- szétválaszthatóak: a jog az erkölcstől, a test a szerelemtől, az állam a nemzettől, miképpen látod Fekete György megállapítását, miszerint az állami kultúra úgy ahogy rendben lenne, de a nemzet kultúrája tekintetében nagyon sok a behoznivaló?
D. J.: Igen. Sajnos, a nemzet által lakott területnek csak egy részén van az állam, mégis azt mondom, hogy nincsen veszélyben a nemzeti kultúránk. Ennek oka nyelvünk. Ez kettős pajzsként fedez minket: egyrészt múltunkat és jelenünket védi meg, és a jövőt is biztosítja. Másrészt, aki megtanulja a magyar nyelvet tisztán, annak filozófiája lesz, az bölcs emberré válik. Azonban a gyermekeknek kell legalább 30 év ahhoz, hogy megtanuljon rendesen magyarul. A szép szóhoz a tiszta forrás adva van…

Gróf István
Megjelent a Sárvári Hírlapban, 1994. október 7-én