1994. október 7., péntek

TISZTA FORRÁS, SZÉP SZÓ

Tiszta forrás, szép szó…
(Sárvári beszélgetés Dinnyés Józseffel)

Beskatulyázásoddal igen nagy bajban vannak a szakértők: pol- beat énekes, folk- énekes (Bob Dinnyés- korszak), San Francisco helyett Miskolcon tanyázó hippy, Kerouac beatnikje, aki Denver helyett Szegedre jár haza, Bartók, Kodály vagy Tímár Sándor nyomán a határon túli magyarlakta területeket járó gyűjtő (aki sok feledésre kárhoztatott költőt és verset „gyűjtött át” nekünk), oneman band zenekar, költő- irodalmár, nemzetét féltő hazafi, netán modern igric. Megoldottad ezt a kérdést is: Dinnyés Józsefet daltulajdonosnak kell titulálnunk.
-Ha Sárvár és Históriás napok, akkor Te vagy a soros! Megmondom őszintén, néhányan lemondtunk rólad, mivel a tiszadobi Ratkó- emlékünnepség a sárvári rendezvénnyel egy időben van. Hál’ Istennek itt vagy…
-Készültem a Históriás Napokra. Az alkalom, hogy itt fellépek, Sinka István születésének évfordulója, a méltatlanul mellőzött költőé. Sárváron Sinka István verseket fogok énekelni. A szintén bihari, nagyszalontai Arany János 20. századi utódja ugyanúgy a népballadákból merített. A kétféle Magyarországról versel a pásztoremberektől kapott hitével: a természetet csodáló, a családban hívő, a múltból merítkező és a jelenre támaszkodó egyik Magyarországról, valamint a gyökértelen, csak a jövőnek kaparó, a technika zűrzavarát élvező másikról.
- Legmélyebb nyomot bennem a Históriás napok történetében a III., az 1985-ös hagyta. Azon kívül, hogy Ti szombat- vasárnap zenéltetek, vasárnap délelőtt Ratkó József, Utassy József költők beszéltek magukról, a költészetről, a költő felelősségéről, a nemzetről. Nagyot repedt akkor ott az Aczél György-i kultúrpolitika bástyája. Megtartod-e Ratkó József intelmét, miszerint. „lakd meg az országot, mert ellakják előled!”
- Az országból már csak egyharmada maradt meg a nemzetnek. Harmadát megtartották a moszkvai bérencek az osztozkodásnál, másik harmadát a lappangó bitangok bitorolják. Erre a maradékra nagyon kell vigyázni.
- Most, hogy a dolgok így- igények szerint- szétválaszthatóak: a jog az erkölcstől, a test a szerelemtől, az állam a nemzettől, miképpen látod Fekete György megállapítását, miszerint az állami kultúra úgy ahogy rendben lenne, de a nemzet kultúrája tekintetében nagyon sok a behoznivaló?
- Igen. Sajnos, a nemzet által lakott területnek csak egy részén van az állam, mégis azt mondom, hogy nincsen veszélyben a nemzeti kultúránk. Ennek oka nyelvünk. Ez kettős pajzsként fedez minket: egyrészt múltunkat és jelenünket védi meg, és a jövőt is biztosítja. Másrészt, aki megtanulja a magyar nyelvet tisztán, annak filozófiája lesz, az bölcs emberré válik. Azonban a gyermekeknek kell legalább 30 év ahhoz, hogy megtanuljon rendesen magyarul. A szép szóhoz a tiszta forrás adva van…

Gróf István
Megjelent a Sárvári Hírlapban, 1994. október 7-én

1994. szeptember 22., csütörtök

VASI FALUGAZDÁSZOK

VASI FALUGAZDÁSZOK-
A települési önkormányzatok és a kistermelők többsége elégedett

A jelenlegi falugazdász- hálózatot nem kívánjuk fenntartani- jelentette ki Lakos László földművelésügyi miniszter a minap egy győri sajtótájékoztatón. Gróf Istvánnal, a Vas megyei Földművelésügyi Hivatal munkatársával, a falugazdászok vezetőjével arról beszélgettünk, miképpen fogadták e nyilatkozatot a vasi szakemberek?
-Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért bennünket ez a kijelentés. Nem mondom, a választások után valóban aggódtunk egy kicsit, de aztán megnyugtattak bennünket azok az FM nyilatkozatok, amelyek kedvezőnek ítélték a kisgazdaságok beindulását, ezzel hgyütt a falugazdász- hálózat működését- nyugtázta elöljáróban Gróf István.
- Az érintettektől, a gazdálkodóktól kaptak-e információt a falugazdászok fogadtatásáról?
- Több csatornán is tájékozódhattunk. Egyrészt a havi értekezleteken, másrészt valamennyi vasi települési önkormányzattól tájékoztatást kértünk arról, miképpen ítélik meg a falugazdászok működését. A 215 önkormányzat közül 127 válaszolt a kérdéseinkre, és ezek 96 %-a az elégedettségét fejezte ki. Hasonlóan nyilatkozott a kistermelők 95 %-a. A szervezetet többször érte olyan vád, hogy politikai indíttatásból hozták létre. Ezt a felmérések eredményei egyértelműen cáfolják, hiszen az érintettek a működésben ennek még halvány jelét sem fedezték fel. Azt viszont furcsálljuk, hogy már hosszabb ideje húzódik a falugazdászok országos konferenciája, mivel a szaktárca vezetője vagy államtitkára nem tud időt szakítani ránk. Ez a magatartás azért is érthetetlen, mivel a kormány a programjában megfogalmazta a magántulajdon elsődlegességének igényét, s azt, hogy számít a középparaszti modellekre is.
- Ha a Földművelésügyi Minisztérium a jelenlegi formájában nem működteti tovább a falugazdász- hálózatot, hány ember egzisztenciája válik bizonytalanná?
- Országosan mintegy 800 falugazdászé, de rajtuk keresztül sok ezer kistermelőé. Vas megyében 29-en vagyunk. Szakmérnökök, több évtizedes szakmai gyakorlattal és gazdag élettapasztalattal rendelkező emberek kerültek most bizonytalan helyzetbe. A falugazdászok az FM megbízása alapján tevékenykednek, s a szerződés az év végéig szólt.
- Amennyiben a szaktárca nem hosszabbítja meg a szerződéseket, lehetségesnek tartja a falugazdász- hálózat további működését más szervezeti keretek között?
- Mi szívesen tevékenykednénk az agrárkamarán belül, csak félőnek tartom, hogy az idő rövidsége miatt ennek megvalósítására az év végéig már nem nagyon lesz lehetőség.
- Az eddigi működésük során milyen eredményeket tudnak felmutatni a falugazdászok?
- A legnagyobb sikerélményt az első aratás sikeres levezénylése jelentette. Abban, hogy zökkenőmentes volt, fontos szerepet játszottak a falugazdászok. A hétköznapi munka során folyamatosan tájékoztatják a termelőket az aktuális kérdésekről, információkat adnak az állami támogatások igényléséről, de ha arra van szükség, akkor a gazdák helyett kitöltik a nyomtatványokat is. Részt vállalnak az agrárkamarák területi csoportjainak szervezéséből, s besegítenek a vadkárbecslésbe, , persze előbb még felhívják a termelők figyelmét arra, miképpen lehet azt megelőzni. Szorgalmazzák a gazdakörök megalakítását. Hogy ezt milyen eredménnyel teszik, azt mutatják a számok is. Fél éve még csak négy ilyen közösség működött a megyében, most pedig tizennégy. Sorolhatnám még a feladatokat, s a tapasztalatok is azt mutatják, a földhöz jutott emberek igénylik ezt a fajta segítséget. Ezért bízunk abban, hogy a Földművelésügyi Minisztérium illetékesei még a végső szó kimondása előtt kíváncsiak lesznek a falugazdászok, valamint az érintett mezőgazdasági kistermelők véleményére is.

(erős)
Megjelent az Új Magyarország IV. évfolyamának 222. számában, 1994 szeptember 22-én

1994. május 13., péntek

AZ ÉLETSZÍNVONALRÓL, AZ INFLÁCIÓRÓL, A GDP-RŐL- REÁLISAN

AZ ÉLETSZÍNVONALRÓL, AZ INFLÁCIÓRÓL, A GDP-RŐL- REÁLISAN

Beszélgetés Takácsy Gyulával

1994. május 5-én Sárvár vendége volt Takácsy Gyula úr, az országgyűlés gazdasági Bizottságának elnöke.

Gróf István: Takácsy Úr! A pártprogramokat vizsgálva a humánpolitika és a biztonságpolitika mellett talán a hétköznapjainkat közvetlenül leginkább meghatározó ága a gazdaságé.Mit kell elmondania au első szabadon választott kormány gazdasági szakemberének az elmúlt négy év összefoglalásaként?
Takácsy Gyula: Aktuális manapság a GDP- a bruttó nemzeti termék-csökkenésének mértékéről beszélni. A négy év alatt 24-25 % volt ez a szám- egyesek szerint. ha a statisztikában elfogadott módon, azaz mindig az előző évi bázishoz viszonyítva számolunk, ez csak 19.8 % 1990-94 között. az alábbi négy megállapítást azonban e szám mellé kell tennem:
1. A Kék Szalag Bizottság jelentése szerint hazánkban a "szürkegazdaság" (régen fekete, vagy árnyékgazdaságként is aposztrofálták) mértéke 25.3%. Azaz nem jelenik meg a statisztikában.
2. A múlt héten a kormányhoz nem éppen közel álló Surányi György úr, a MNB volt elnöke nyilatkozta, hogy ez a 25-30 % téves, mindössze 15-20 % közé tehető.
3. A fogyasztás az említett négy évben csak 10 %-kal csökkent, azaz kevésbé, mint a termelés.
4. 1991-ben volt a legnagyobb esés a GDP-nél, és ugyanakkor tény, hogy ekkor volt a legnagyobb a lakossági megtakarítás. Azaz ugyanúgy megállapíthatom, mint egy külföldi pénzintézet által a Világbank számára készített tanulmány, hogy a kiszámított GDP- esés felével kell csak számolni.
G. I.: Milyen következményeket lehet levonni ezek után?
T. GY.: Először is megállapíthatjuk, hogy korántsem esett annyira az életszínvonal, mint arról beszélnek. Feltétlenül megemlítendő másodszor az, hogy - minden ellenkező híresztelés ellenére- a szociális ellátás bővült. Így pl. létrejött a munkanélküliség kezelésére létrehozott új rendszer is. A GDP-re vetített szociális kiadások tekintetében Magyarország Európában a II. helyen áll. Fontos tény az is, hogy 1992. végén megszűnt az ipari termelés visszaesése. 1993-ban 4 %-kal nőtt az előző évhez, 1994 január- februárban pedig 11 %-kal haladta meg az 1993 azonos időszakában elértet, az export pedig 21 %-kal emelkedett ugyanezen időszakban.Végül az inflációról el kell mondanom, hogy az 1990 évi 29 %-ról jelentősen lecsökkent 20 % körülire, sőt az 1994 márciusi index az előző éviének mindössze 16.8%-ára.
G. I.: Miben különbözik az MDF gazdaságpolitikai elképzelése a többi, meghatározó pártéval összehasonlítva?
T. GY.: Az MSZP- a korábbi költségvetés- centrikus elképzeléseivel összhangban- először rendbe akarja tenni az államháztartási deficitet, majd utána növelni. Majdnem ugyanez az SZDSZ elképzelése is. Mi azt mondjuk, hogy a deficitet nagyon sokáig nem lehet egyensúlyba hozni, tehát kár lenne a külföldi tőke beáramlását lelassítani, melyből természetesen pumpálunk át a költségvetésbe is. Ragyogó példa erre Törökország esete az elmúlt években. Jelentős költségvetési hiány mellett évi 7-8 százalékos növekedést produkáltak.
leszögezhetjük, hogy ezen négy év alatt 2/3 részben előkészítettük a piacgazdaságot, annak törvényi háttrét megalkottuk, és megindítottuk a gazdaság fejlődését. Az akkori, 10 %-os magántulajdonban lévő vagyon mértéke mára 55-60 %-ra nőtt, és az a maghatározó.
G. I.: A vállalkozók adóterheinek csökkentéséről az érintettek semmit sem látnak. Valóban így van ez?
T. GY.: Látni kell, hogy az államháztartás bevételei (adók, vámok, stb.)csökkennek, a kiadások azonban ilyen mértékben nem csökkenthetők. az öröklött, pazarló államháztartási politikát nem volt szabad folytatnunk, ezért szigorú adóelőírások kellettek. De tudvalevő, hogy az idén a társasági adó 40 %-ről ugyan nem 32 %-ra, ahogy én is javasoltam ezt, de 36 %-ra lecsökkent. Az SZJA csökkenés is kézzelfogható, már csak a sávhatárváltozással is, de főleg a TB- járulék adóalap csökkentése miatt mindenképp. a devizabevételek adóbevétele nem sokat jelent az államháztartásnak. De tud-e olyan országot mondani a nyugati világban, ahol a saját pénznemben tartalékolt betéteket megadóztatják, a más országok pénznemében betett valutát azonban nem? A minimum adóra az a válaszom, hogy sajnos, sok vállalkozás nem azért él, hogy profitot termeljen, hanem azért, hogy létezzen, a kényelmes napi kiadásait fedezze és ne fizessen adót. Egyébként ez sem nagy bevétel az államháztartás számára. Itt van még a megadózatlan, az előbb említett "szürke" szféra, mely nyugaton 10-15 %, Olaszországban 20%, nálunk 30 % körül mozog. A TB- járulékkal kapcsolatban ki kell mondani, hogy csak akkor tudjuk csökkenteni, ha a munkanélküliek száma a gazdaság növekedésével szinkronban csökken, s így több lesz a TB bevétele.
a reálbérek 1994 első és második hónapjában- négy év után először- növekedtek. ha a 27 %-os nettó értéknövekedésből levonjuk a 18-%-os inflációt, akkor 9 %-oz mutat a reáljövedelem növekedése.
G. I.: Köszönöm a beszélgetést.

megjelent a sárvári Hírlap 1994. május 13-i sz, valamint az Vas megyei MDF Nyugati Fórum c. kiadványa 1994/2 számában

1994. január 14., péntek

A TEMETÉS

A TEMETÉS

Kegyetlen nap volt 1993. december 18-aazon százezer ember számára, akik Antall József miniszterelnök úr gyászszertartásán vettek részt.Egyedül az időjárás volt kegyes.Az eső bátortalanul elkezdett csöpögni, de a szertartás kezdetére, a déli harangszóra elállt. nem volt se hideg, se meleg, a szél pedig, - ha lehet ezt mondani- optimálisan fújt: fáradhatatlanul lobogtatta a Parlament épületére felerősített zászlókat, valamint a tér közepén a fekete szalaggal szegélyezett nemzetiszínű Országzászlót. A sárvári magyar demokraták személygépkocsira- való legénysége a Rákóczi- szobor közelében talált állóhelyet magának. (Információnk szerint többen a sárváriak közül vonattal, személygépkocsival érkeztek, szervezésünkben vagy anélkül vettek részt a gyászszertartáson.)
Próbálom elhessegetni magamtól a "ne ismételj!" kényszerét;az újságok, a rádió, a TV úgyis elmondták, megmutatták a történteket.a krónikás mégsem tehet mást, mint az eseményeket, - saját érzelmi szűrőjén keresztül megvilágítva- hitelesen elmondja.
a déli harangszó után a koporsót az Országházból egy fekete drapériával borított emelvényre rakták. A Himnusz után elsőnek Szabad György, az Országgyűlés elnöke búcsúztatta harcostársát. Gyuri bácsit hallgatva eszembe jutottak a régi emlékek: az 1988-as MDF a művész- forradalmak kora volt. Csoóri Sándor fekete kabátos alakja, Csengey Dénes örökké- a cigarettafüst- felhőn is áttörő- éles tekintete, Csurka István a kegyetlen kritikáit a szemébe hulló haja igazgatásával ellensúlyozó, pocakos alakja tűnt fel az első évben leggyakrabban. 1989 nyarától jöttek a kevésbé forradalmár, profi politikusok. Az Ellenzéki Kerekasztal nyár végi tárgyalásain már Antall József, Szabad György, Sólyom László vitte a prímet. 1989 őszén még mindig nem értettük világosan Antall József koncepciójának igazságát. A Bíró Zoltánt az elnöki székben felváltó ülésen én is részt vettem. A Varsói Szerződés felbontásában játszott magyar főszerep, később a KGST felbontását szentesítő 30 perces értekezlet, még ha természetesnek tűnik is ma, nagy bátorságra valló, következetes, állhatatos politikai hitvallás eredménye, így főleg Antall József érdeme volt. Szabad György úgy is fogalmazott: amit Antall József vetett, azt a nemzet arathatja le.
A világ magyarsága nevében Sütő András, a marosvásárhelyi drámaíró búcsúztatta el az elhunyt miniszterelnököt. Rögtön az elején leszögezte: az a megbotránkoztatónak hitt mondat, miszerint Antall József lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének tekintette magát, higgadt, politikai felelősséggel kimondott, hátsó szándékok nélküli nyilatkozat volt. Majd így folytatta. "senki, aki utána jön, meg nem kerülheti őt abban, amit a határon kívüli magyarságért cselekedett. Ő etiológiai, vagyis kóroki, és nem csupán szimptómás, tüneti kezelést, megoldást kezdeményezett."
Ezt követően kezdődött az egyházi szertartás, melyet Borbelitz Pál, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja vezetett. Az egykori tanítvány az elhunyt miniszterelnök egyik legjobb barátjává vált, a halálos ágyához is őt hívatta. Meghatóan, de kíméletlen tárgyilagossággal idézte fel a beteg halálos ágya mellett lefolytatott utolsó mondatait. Életre szóló emlékem volt a Boldogasszony Anyánk, a Kölcsey- Erkel Himnusz évszázadokon keresztül használt elődjének több tízezer torokból felhangzó dallama. A szertartás alatt volt időm ismét megcsodálni fővárosunk egyik legpompásabb építészeti remekét, a Parlamentet. Ezt az alig száz éves neogót épületet most nem felülről, hanem lentről szemlélhettem. Hatalmas méretei, csupa csipke homlokzata a forma és a funkció csodálatos összhangját adják, a nagy térben való "élvezhetőség" pedig a ráadás.
Ez a nagy tér tette hátborzongatóan felemelővé a koporsót a hatlovas ágyútalpra helyező aktust követő tucatnyi dob pergésének visszhangzását.Az események nagy részét persze csak este, a TV-ből tudtam közelebbről szemlélni, hiszen olyan sokan voltunk, hogy képtelenség volt az események közelébe kerülni. A majdnem kétórás,- nem is olyan lassú- menet alatt két dolog tűnt fel: sehol egyetlen hangos szó, szitkozódás, a tömegben levő emberek idegállapotára jellemző ingerültség nem volt hallható. A másik: a hivatali negyed kis utcáin, a Nagykörúton számtalan ablakban gyertya égett, zászló volt kitéve, nem egy helyen pedig a menet elvonulásának ideje alatt több gyászoló család ki is állat az erkélyre, kifejezve együttérzését a gyászolókkal.
Már sötétedni kezdett, mikor a Fiumei úti temetőhöz érkeztünk. A Nemzeti Pantheon hatalmas klasszicista épületei között hidegen világítottak a reflektorok, a daruskocsi kosarában izgő- mozgó operatőrök, kopasz óriásfák, hatalmas szobrok sziluettjeit mesebelivé varázsolva. Az egyházi szertartás búcsúbeszédei közül Tőkés László református püspök erős, karakterisztikus hangja maradt emlékezetes számomra: " Kolozsvárról, Pozsonyból, Clevelandból, Münchenből jövünk, mint régen elszakadtak, ahhoz a miniszterelnökhöz, aki ki merte mondani a félreérthetetlen igéket: egyek vagyunk!" A koporsó sírba helyezése után, zömmel mi, vidékiek,- akiknek az előtte való napon nem volt lehetőségünk a budapestiekhez hasonlóan leróni kegyeletünket a ravatalnál- sorban álltunk, hogy a Szózat eléneklése után fejet hajtsunk a XX. század egyik legkiválóbb politikusának sírja előtt.
Már késő este volt, amikor égő gyertyámat elhelyezhettem a sírhant mellett. Ezen a napon,- Lezsák Sándor szavaival élve- határon innen és túl Kölcsey fohásza visszhangzott.
Csak az autóba beülve vettük észre, hogy fáradtak és éhesek vagyunk.

Gróf István, a sárvári MDF elnöke
megjelent a Sárvári Hírlap 1994. január 14-i számában
a fotón a később elkészült síremléket, Melocco Miklós munkáját láthatjuk