1993. március 16., kedd

VÁROSOK ÉS TESTVÉREK

Országutat járó autósként pár hete lettem figyelmes a sárvári helységnévtáblát kiegészítő jelzésekre. Testvérvárosairól, az ausztriai Sonntagbergről és a németországi Steinheimről informálják a városunkba érkező utazót. Jó ezt megtudni ezúton is, hiszen a városi arborétumba, sajnos, nagyon kevesen jutnak el. Az átlagpolgárnak az itt elültetett facsemeték jelezték e viszony létrejöttét. Működését pedig a helyi sajtóban bőven közölt információkból ismerhetjük. Ha ők jönnek: kik jönnek, mit hoznak, mennyire jár jól városunk; ha mi megyünk: kik voltunk ott, mit kaptunk, mennyire éreztük jól magunkat. És ez így is van rendjén. A kórházi ágyakra- adományukra- nem lehet elég hálásan emlékeznünk, és a náluk leselejtezett tűzoltóautó nálunk még használható,- néha.
De merre tovább? Hisz' három a magyar igazság. Nyugat? A német nyelvterület telítve. Francia nyelvtudósaink hiányában valószínű ez az ország is kiesik. Anglia? Idegen. Amerika? Messze van, különben is Dallas városát - úgy hírlik, Százhalombatta lőtte magának. Marad Kelet. No, nem Joskar- Olára gondoltam: különben is már foglalt. Kína? Feltételezhetően ritkán jönnének, de akkor legalább százan érkeznének kiásni a facsemete gödrét. Néptáncosaikat ellenben minden évben szeretettel.... Ahogy a százezres, túlnyomó részben már román-lakta iparváros, Déva néptáncosait is. Megvan! Hiszen már városok is folytatják ezt a gyakorlatot: Erdélyből, a Felvidékről, a Kárpátaljáról , netán a forrongó Vajdaságból választanak testvérvárost. Hogy a harmadik igazság magyar legyen! Elképzelhető, hogy ez esetben anyagilag nem fog pozitív szaldót mutatni kapcsolatunk, de erkölcsileg mindenképpen. meg hát, lehetne fogni a tolmácsok munkabérén és útiköltségén is valamit...

Gróf István

megjelent a Sárvári Apokrif 1993 márciusi számában