1993. január 29., péntek

ÉRTÉK(T)RENDEK 1.-2.

ÉRTÉK(T)RENDEK 1.

Számomra abszurdnak, furcsának tűnő értékváltozások egy csokrát szeretném az olvasó elé tárni, - sine ira et studio- mint egy görbetükröt: lássuk, emberek, ilyenek is vagyunk.
"A lét határozza meg a tudatot"- bifláztuk évtizedeken át a materializmus alaptörvényét. A pénz és az érte való küzdelem határozza meg a az alábbi viselkedésformákat manapság.

* * *
Mert nem furcsa az, hogy városunk köztiszteletben álló orvosa- nem listán, hanem egyénileg jutott be az önkormányzati testületbe- 100 000 forintos alapítványi felajánlásának hírére ilyen volt a reakciója: - *Nem szégyenli magát, míg mások a kukák tetejét emelgetik, munkanélküliek, kutyakonzervet ebédelnek, etc., addig ő szemérmetlen módon felajánl(kidob!?)ennyi pénzt! Valami alapítványra. Vagy: -Annyi van neki, hogy nem tud mit csinálni vele. Adja nekem!- Ne! Azért ezt ne!nemes cselekedet volt ez.
* * *
Mint ahogy az összedrótozott Spéter Erzsébet gesztusa is az a kultúra oltárán. Mert ha láthatatlan fogadást kötnék magammal, nem hiszem, hogy egy kezemen meg tudnám számolni a belvárosban kereskedő, szolgáltató iparosok számát, akiknek Németh Mihály- szobra, kerámiája, lakatos József- festménye van otthonában. Hogy "csak" az elérhető, (távolságban és árban) országos hírű sárvári művészeket említsem. Tévedés ne essék: nem a Mercedest, a Mazdát irigylem, álljon belőle akár féltucat is az udvaron. A negyedkilós arany nyaklánc helyett gondolnék vékonyabbat. Értékrendváltással.
* * *
Szubjektív élmény: a tízemeletes lakóház felső szintjén levő lakásokat szinte lehetetlen eladni Sárváron. Eleinte azzal vigasztaltam magam, hogyha az általam nagyra-becsült John Lennon a 15 emeletes New York-i palota kilencedik emeletén bérelt lakást, akkor nyilván ott a legjobb lakni. Itt más a helyzet: ugyanazon ház földszinti, első emeleti lakásait elkapkodták. Hiába mondtam, hogy az utca pora beszáll, a zaj behallatszik lenn; fenn még nem sikerült egy legyet sem agyoncsapni a 8 év alatt, a lift sem romlik el többször, mint a TV, ám hiába! A hirdetésemre telefonon érdeklődőket nem áltattam sokáig: bemondtam, hogy a lakás a kilencediken van..., és rögtön lecsapták a kagylót. A lakást végül is egy budapesti lakos vette meg...
* * *
Az előbbi üggyel kapcsolatos. megtörtént a csoda. nem köszön az a nálam 15 évvel fiatalabb vállalkozó fiatalember, aki jogosan, de sokunk szerint minden erkölcsi alap hiányában tette el az utolsó fillérig a félévnyi keresetemnek megfelelő foglaló összegét. az ölébe hullott vagyonkát- úgy látszik- kevesellte. Még szerencse, hogy a felesége visszaköszön...
* * *
Mint ahogy visszaköszön még jó kollégám felesége is, aki hosszú éveken keresztül az állampárt járási bizottságának első számú titkárnője és a reprezentációs bárpult felelőse volt. Mivel tudja, hogy politikailag már régóta a legnagyobb kormánypárthoz kötődöm, rajtam kéri számon sértődötten a rendszerváltást. és benne főleg azt, hogy a "tanácson" a mostani gyenge kvalitású adminisztráció mekkora hatalmas fizetéssel dolgozik, míg ő munkanélküli. Hiába magyarázom, hogy nincs a megyében...még egy olyan hasonló, restaurálodott végrehajtó intézmény, mint a sárvári tanácsból "átalakult" polgármesteri hivatal. De még a helyi törvényhozó apparátusban betöltött hatalmas arányunkat - 10 %- sem tekinti érvnek: a városi rendszerváltás számára eddig sikertelennek bizonyult.nem elégtétel, de számunkra is...
* * *
Ugyanez. Körülöttem 30 éves MSZMP- tagságát nemrég- a Nagy Lapos Abbahagyás lehetőségét kínáló pártátalakulást kihasználva- megszüntető kolléga jobbról, a megyei választási eredmények tudatában magabiztos liberális értelmiségi balról. A kivágott fákat, a feldúlt templomteret vizslatjuk.Ők számon kérnek: - Ha kivágták, miért hagytátok?- ha nem vágták ki, miért nem? Van sapkája, nincs sapkája- jutott eszembe a kisnyúlról szóló vicc. Na, de hogy nekik is magyaráznom kelljen a városi törvényhozásban...kialakult hatalmi viszonyokat,(lásd feljebb) azt már nem! Tudjátok, meritek, teszitek- most már nem csak fenn, a Parlamentben, hanem itt is. Együtt!

Gróf István
megjelent a Sárvári Hírlap V. évfolyamának 1. számában, 1993. január 15-én.

ÉRTÉK(T)RENDEK 2.

Torz képet alakított ki értékrendünkben az erdélyiek ügye is. Az, hogy a több évtizedes tapasztalattal rendelkező erdélyi órásmesternek a konkurensek nem örülnek, még érthető. Az, hogy a közelben lakók nagy többsége azt hiszi, ingyen, vagy potom pénzért kapott olyan lakást, amiért rengeteg odavalósi állt sorban, az még az információ hiányának is betudható.( bocs, Sütő András!)De az, hogy ezek a "románok" munkahelyet, netán "életteret" vesznek tőlünk el, az már túlzás. Soha ne feledjük: akkoriban nem ők hagyták el a határt, hanem a határ őket. Nekik sokkal nehezebb a dolguk: megbirkózni honvágyukkal, elszámolni lelkiismeretükkel, a maradjak-e otthon- ahol szükség van minden magyarra- , vagy az eljöjjek- a megaláztatások sorát emelt fővel el nem viselve- dilemmájával. Ennyivel több a gondjuk a mienknél is.
* * *
Más. Iskola. és a változó értékrendek. Olvasom az egyik hetilapban, hogy vannak borotvaeszű gyerekek, akik egy pillanat alatt megtanulnak, felszednek mindent. Az ekeeszű gyerekek, a másik fajta, megakad, ha nem ért valamit. a gyökérig le kell menni sokszor, a tökéletes elsajátítás érdekében. A pszichológus értékelése egyértelmű: a felszínes érdeklődésű, semmiben el nem mélyedő gyerekek lesznek a jó pontszerzők a felvételin és lesznek orvosok, pedagógusok, mérnökök. és ez kár.
Az, hogy magyarból, matematikából egzakt mérés után kerekedik ki a pontszám, s így az osztályzat,az természetes. Viszont egy kicsit furcsállom, hogy testnevelésből pl. a 15 fekvőtámasz alatt egyes, a 16-20 között kettes, stb. kvantitatív skatulyák alapján történik az osztályzás, de megmagyarázható. Azonban kifejezetten érthetetlen, hogy már rajzórán is a kiszabott négy rajz elkészítése és kiszínezése a követelményrendszer alapja. De még nincs vége! Emlékszem eddigi iskolai izgulásaim kiváltó okaira: május elsejei kisdobosvers, fizikadolgozat, latin memoriter, állattenyésztéstan szigorlat stb. De torna-, ének-, és rajzóra előtt nem szoktunk izgulni. osztályfőnöki óra előtt pláne nem. Mert már ilyennel is találkoztam. Kéztördelés, ideges pakolás a táskába, este a kisszobában. Stresszállapot! Nyomozásom eredménye: a stressz a holnapi osztályfőnöki óra, mikor is ki fogják osztani a beszedett(!) osztályfőnöki füzeteket. A család lerajzolása volt a feladat, de Apa kiszínezésére nem jutott idő. Vérig vagyok sértve! Mindeddig színes egyéniségnek hittem magam...

* * *
Emlékkép: 1989. március 15. Sárvár. Több száz sárvárival egyetemben úgy istenigazából énekeltük el az ünnepséget záró szózatot. mert előtte, azon a napsütéses délelőttön tele volt a levegő bizakodással, lelkesedéssel, a csendes forradalom esélyével, új dimenziók születésének lehetőségével. maroknyi tettre kész, jelvényt hordó, újságot osztogató, akkori ellenzéki ember babonázta meg az ünneplőket a műsor kezdetén. Az emberek kicsit merev távolságtartással, a külső rácsodálkozást még a visszarendeződés lehetőségét nem kizáró, tartózkodó félelemmel vegyítve fogadták. Városunk gimnáziumának köztiszteletben álló tanára...nyújtott bizakodást. Sokszor kemény szavait, őszinte, belülről jövő indulatait a pártbizottság épületére mutató gesztikulációval vezette le. mellettem álló ismerősöm, aki hosszú évek óta vezető KISZ- és pártfunkcionárius,....felhördült: - Azért ez már túlzás! Ezt nem kellett volna!-
Azóta tökéletes az összhang- úgy látszik. Ámbár sejtem, hogy Tanár úr a fizetésnap előtt három nappal nem fog (tudni) tulipánokat vásárolni felesége születésnapjára, időnként elolvashatná három éve írt szónoklatának oldalait. mert bár az idők változnak, az értékeknek nem volna szabad. Ha már József Attila a munkásosztály forradalmi költője volt, (Pi)Csurkapista náci, fasiszta ideológus lett, vigyáznunk kell, hogy Rákosi Mátyás emlékét jól megőrizzük. nehogy antiszemita skinheaddé degradáljuk.

Gróf István
megjelent a Sárvári Hírlap V. évfolyamának 2. számában, 1993. január 29-én