1991. november 22., péntek

NEM KÖZLEMÉNY, EZ ITT NEM A REKLÁM HELYE, DE NEM ÁRT, HA TUDJÁK, HOGY

NEM KÖZLEMÉNY, EZ ITT NEM A REKLÁM HELYE, DE NEM ÁRT, HA TUDJÁK, HOGY
december 16-ig meghosszabbodik a kárpótlási igények bejelentésének határideje.

Városkánkban és környékén, mint mindenütt az országban, sok igazságtalanság érte a lakosságot- légyen az gazdálkodó paraszt, kereskedő, iparos vagy egyszerű lakástulajdonos- az államosítás vagy az "önként és dalolva" alapított szövetkezetesítések alkalmából. Azért írok igazságtalanságot, és nem jogtalanságot, mert a kettő nem ugyanaz. Az akkori törvények lehetővé tették a kisemmizettségek, az "önként felajánlások", a szimbolikus értékű megváltások, földjáradékok- mint törvényes ellenszolgáltatások- jogosságát.
A részleges kárpótlási törvény,- mely, mint a nevében is benne foglaltatik- az elszenvedett sérelmek csak egy részénél ad teljes kárpótlást, a magasabb értékeknél degresszíve csökkentett; valamint - egyelőre- időben is korlátozott: az 1949. június 8. után elszenvedett sérelmeket kárpótolja.
A mindannyiunk számára egyre nehezebben viselhető gazdasági- az életszínvonal csökkenésében érezhető- megszorítások ellenére mindenképpen tiszteletreméltó a kormány erőfeszítése az elmúlt rendszer kárvallottjainak igazságtételére vonatkozólag. sajnos, a kormány majdnem frázissá koptatott védekezése, miszerint " nem mi csináltuk, hanem örököltük az óriási adósságállományt", igaz! Máris jólesően hallottam néhány, a "malenkij robot" intézményrendszerét a Szovjetunióban 3-5 évig "élvező" sárvári nyugdíjas megállapítását: meglepett, és jólesett az az egyszeri és folyamatosan folyósított pénzösszeg, amellyel az állam próbálta az akkori igazságtalanságokat a túlélőknél- részben- kompenzálni.
Ez a kárpótlási törvény is ezt a szándékot akarja továbbvinni. Mint majdnem mindenütt az országban, városunkban is az MDF- mint a törvény kidolgozója- próbálja meg a törvény idegennek tűnő paragrafusait lefordítani köznapi nyelvre. . Augusztus közepe óta, minden csütörtökön 9 és 11 óra között az MDF sárvári szervezete információs ügyeletet tart kárpótlási ügyekben irodájában (a Sárvári Állami gazdaság irodaháza, földszint, balra az utolsó szoba).
A kéthónapos tanácsadás eddigi tapasztalatai három csoportba sorolhatóak: 1. a még most is meglévő félelem. Igaz-e, hogy aki tsz-tag, tsz- nyugdíjas és benyújtja a kárpótlási igényét, az nem kap háztáji földet? Igaz-e , hogy aki földjáradékot kap, az nem nyújthatja be a kárpótlási igényét?- hangzanak el a kérdések. 2. a tudatlanság, a dezinformáltság. Igaz-e, hogy a kárpótlás során a tsz, az állami gazdaság a legsilányabb földeket fogja felajánlani? Mit csinálok a földdel, ha nem akarom megművelni? Hogyan lehet a kárpótlási jegyet másra is felhasználni, például kamatoztatni, állami vállalat privatizálásában felhasználni, életjáradékot kötni, állami lakást vásárolni vele- hallom minden alkalommal. 3. kényelem , apátia. Úgysem kapunk belőle egy fillért sem, kár a felhajtásért!- Azért a pár hold földért kár ennyit papírozni!-ha egyszer "ezek" elvették, nem is adják vissza!- Többe kerül a leves, m int a hús!-hallom a szólamokat nem az irodában, hanem a "külső" beszélgetések alkalmával. Ez utóbbiról: 50 Ft/db. a kérvény-boríték, a földhivatali eljárás illetékmentes.
... Annak én, az ügyeletek egy részét ellátó informátor- különösen örülök, hogy irodánkból még senki sem ment el dolgavégezetlenül, ajtót becsapva, még ha az összes tennivalóját nem is tudta meg...
Tehát: várjuk azon kárvallottak érdeklődését még, akik eddig vagy félelemből, vagy tudatlanságból, vagy kényelemből (lásd fenn) nem kerestek fel eddig. A lehetőséget, amelyet felkínáltak, el kell fogadni, és élni kell vele! Ez Önökön is múlik! Mint ahogy az is, hogy megválasztott képviselőnk, Dr. Gömbös Ferenc minden páros hét csütörtökjén tartandó fogadóóráján- 17-19 óra között- az eddigieknél többen jelentek meg irodánkban. nemcsak az állampolgári kötelességeket, hanem a jogokat is gyakorolván.

Gróf István
Megjelent a Sárvári Hírlap III. évfolyam 21. számában, 1991. november 22-én

1991. április 14., vasárnap

BLUES PRESSO-SÁRVÁR, 1991

BLUES-PRESSZÓ, 1991 ÁPRILIS 14-ÉN, A SÁRVÁRI NÁDASDY VÁRBAN, A MŰVELŐDÉSI HÁZ FÖLDSZINTI FOLYOSÓJÁN

Tóth "Virsli" Ferenc, a Kossuth Lajos Művelődési Központ többek között "könnyűzenei" felelőse megtudván, hogy zongorázgatok, meghívott két vasi amatőr zenekar koncertjének szünetére a fél-profi Horváth János társammal együtt egy kis folyosóbéli muzsikálásra.
Mivel utoljára 22 éve, 1968-69-ben léptem fel rock- formációban katona koromban a Jankovác Beat Band tagjaként, ezért is izgultam, meg azért is, hogy lakóhelyemen megfeleljek a barátoknak, ismerősöknek, de megfeleljek az ott zenélő muzsikusoknak is, akikkel jól ismertük- ismerjük egymást. A végén annyira izgultam, hogy ezt megelőzendő jól belelazítottam, ami, bizony, egyszer- egyszer az előadásom rovására ment.
A műsorom a bekonferálásom szerint (élő kazettafelvételről archiválva!!)a következő volt: " Egy kis halkabb zene fog következni most!(előtte Csergáék kemény rock-zenét nyomtak)Nem lesz gitár, bassz-gitár és dob, csak zongora, és rock'n'roll, boogie- woogie, blues és hasonlók. Először egy hármas összeállítás következik, benne egy Chicken Shack boogie(Freddy King: Remington Ride c. száma), Ray Charles: What Do I Say-e, majd egy evergreen, Gerswin: Summertime c. szerzeménye. (lemegy a három szám) Szörényi Leventétől, aki ifjúkori kedvencem volt, azaz egy Illés- dal következik, utána egy boogie- woogie, végül pedig a Beatles rajongóknak egy Let It Be. (lemegy a következő három is.) Egy régi Animals -számot szeretnék még eljátszani, címe: Boom- boom. Ezután egy lassú blues következik. Tegnapelőtt írtam. A címe Blues Csengey Dénesnek (hey, hey- bekiabálások!), majd harmadikként a Rolling Stones- adaptáció, a 2120 South Michigan Avenue-ra egy improvizáció.(lejátszom ezeket is- az elsők után nagy, majd halkabb, az utolsó kettő után- talán hosszúra sikeredett a program- gyér taps)