1990. augusztus 15., szerda

KERESZTNEVEKRŐL- BALLAGÁSOK ÜRÜGYÉN

Meghívót kaptam Arany János szülővárosából, Nagyszalontáról ballagási ünnepségre. A város hetven éve a romániai Bihar megyében található. Ahogy végignéztem unokatestvérem osztálytársainak nevein, megdöbbentett az a különbség, amely az utónevek választását és azok gyakoriságát tükrözte. Szándékaim ellenére azon vettem magam észre, hogy a sárvári tablókat nézegetem, később jegyzetelem. Elgondolkodtatónak tartott megfigyeléseimet, statisztikáimat ezúton bocsájtom közre:
A nagyszalontai "Arany János" líceum XII/E. osztályának végzős leánydiákjainak keresztneve: Katalin: 3 fő, Ildikó: 3 fő, Erika: 2 fő, Tünde 2 fő a 23-leányból. A fiúknál az élcsapat: Imre, Zoltán, Gyula, Árpád, Miklós, Attila.
Ugyanez a statisztika a Tinódi Gimnázium és a Szakközépiskola 83 diákjánál: Anita: 4 fő, Andrea 3 fő, Csilla 2 fő, Nóra 2 fő, Rita 2 fő, Edina 2 fő, Henrietta 2 fő. Az első hét helyezett névből egy sem szerepelt a szalontaiaknál. A férfineveknél a megoszlás a következő: Péter 5 fő, Zsolt 4 fő, László 2 fő, Attila 2 fő, Valter 2 fő, Róbert 2 fő.
A hasonló nagyságú alföldi város leggyakrabban használt fiúneveit olvasva, önkéntelenül az árpád-ház uralkodóinak nevei jutnak eszembe. Ellentétben például az említett hét leggyakrabban használt sárvári leánynévvel, amelyekből sehogy sem sem tudok felidézni sem történelmi nevet, sem nemzeti irodalmunk bármely hősnőjét.
Itt Gertrúd, ott Melinda- általánosíthatnánk. Persze mindenkinek magánügye, hogy milyen névre keresztelteti- aki keresztelteti- gyermekét. Mindennaposak a sokszor divatként elterjedt Krisztiánok, Zsanettek, Patríciák,Nikoletták, Rolandok. Első hallásra felkapjuk a fejünket egy- egy Inez, Gordon hallatán, de el kell, hogy fogadjuk. Az azonban csak feltűnő, hogy egyetlen Gyula, árpád, Imre, Miklós keresztnevű sincs a 38 fiú között. csoda, hogy János van. Ugyanannyi, mint Albert. feleannyi, mint Valter.
Az is furcsa, hogy Nagyszalontán a lányok 13 %-át Katalinnak hívják, nálunk egy sincs a 45-ből. És nincs már Gyöngyi, Klára, Margit,Julianna sem. A Mária, az Erzsébet, az Éva, az Ildikó kemény 2 %-kal képviseli magát az eloszlásban, a Zsuzsanna és Tünde már elérte a 4 %-ot.
Önkéntelenül is eszembe jutott kolléganőm 4 évvel ezelőtti "esete". Szombathelyen szült májusban, fiának a Sándor nevet választotta. Eleinte csak a szülésznő kérdezte meg párszor a keresztnevet, később az egész osztály összefutott a "csoda" hallatán.
Könnyen rámondják manapság némely megnyilvánulásra, hogy nacionalista, sőt, soviniszta. De az egészséges magyar nemzettudat partok közé szorított tudatosításával, a nemzeti önbecsülés reális kialakításával még tartozunk önmagunknak. Mindez csak az utónévhasználattal kapcsolatban jutott eszembe. Trianon után 70 évvel.

Gróf István

megjelent a Sárvári Hírlap II. évfolyamának 8. számában, 1990. augusztusban